Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-19 / 21. szám
Thursday, May 19, 1977. MAGYAR HÍRADÓ 19l OLDAL A KARIB GYÖNGYE CSODÁLATOS KÉK ZÖLD TENGER... ARUBA, Az Antillák — A szó maga „Áruba” szinte mágikusnak hangzik. Ezt a kis Karib-tengeri szigetet kevesen látogatják. Milyen furcsa, hogy a turisták valahogy úgy vannak, hogy felkapott helyek, s oda mennek (még akkor is, ha nem többet, hanem kevesebbet kínálnak azok, még akkor is, ha nem kevesebbe, hanem többe kerülne, mint más, sokkal jobb helyek) s sokszor fel sem fedezik a másik helyet. GONDOLT-E VALAHA IS ARUBÁRA? Biztosan nem. Hát akkor éppen ideje. A Karib-tengeren van, s ez már magában is sokat jelent. Éghajlata csodálatos. A tenger vize csodálatos: kék és zöld avagy kékes-zöld (de kit tudná leimi a sok szint, a sok árnyalatot?) Sok helyen úgy néz ki Aruba mint egy nagy sivatag. Tulajdonképpen inkább a tengerpar-A Hooiberg hegy Közép-Arubában hogy valami mást találjon. A civilizáció sok áldása természetesen ide is eljutott. Azonban akinek elege van a rának, sajátos helyi izekkel. Persze a francia és a holland koszt dominál, legalábbis a szállodákban és az éttermekben. ton találhatjuk a dús trópusi növényzetet, szinte összeér a tengerrel a pálmafák sora-kivéve ahol az aranysárga homok válj a a turistákat. NE RAGASZKODJÉK A SZÁLLODÁHOZ! Mindig könnyű Arubán szállodát találni. Dehát aludni máshol is lehet. Végülis, azért megy az ember Arubára, hogy ugyanolyan szállodában lakjon mint Amerikában? Ide inkább azért jön az ember, hogy kikapcsolódjon: civilizáció sok áldásából, annak pontosan ide kell jönnie: miközben nem a sivatagba érkezik, s szinte mindent elérhet, az egész tájat még nem alakította át a civilizáció: eredetiségében élvezheti a természetet, nem fog coca-colás üvegeket találni a tengerparton. HALOTT VALAHA IS AZ ARUBAI ÉTELEKRŐL? Biztosan nem. De ez nem zavaija magát! Higyje el, hogy a koszt csodálatos valamiféle keveréke a latin és az európai kultu-Az árak nem alacsonyak, legalábbis nem olyan alacsonynyak mint sok dél-amerikai országban. Viszont nincs is olcsó, s mindent lehet kapni. Vannak luxushotelek is, s előkelő éttermek. De nincs szükség azokban megszállni, vagy enni. Állítólag a Karib tengeren itt vannak a legjobb strandok — mindenesetre nincsenek tele a herringként összezsúfolt turistákkal, s a viz átlátszóan tiszta, kékes-zöld. A HANGNÁL GYORSABB REPÜLŐN Érdekes az utazás, de rossz az Etel PÁRIZS, Franciaország — Ahogy a kecses, gyors repülőgép leszáll a párizsi repülőtéren az utasok tapsban törnek ki. A Concorde-on az utasok nagyon lelkesek, a kalandozás szelleme hat minden utasra, de vannak kényelmetlenségek is. Az angol és francia légitársaságok azt állítják, hogy 90 százalékig tele vannak a repülőgépek a Washington-Európa útvonalon. De a géppel igy is veszítenek, mert sok üzemanyagot fogyaszt, és a betervezett 16 gépnél nem is fognak többet gyártani a gyárak. Az egyik ünnephétvégen csak 37- en voltak a százszemélyes gépen és a megkérdezettek közül csak ketten fizettek az utért a saját zsebükből, legtöbben a vállalatok vagy országok költségén repültek ami nem csoda, mert a jegy csak egyirányban 827 dollár, viszont egy közönséges gépe a turistaosztályon, ez csak 351 dollár. Vakációra nem nagyon használják az utasok ezt a gépel, de üzletemberek gyakran repülnek igy, mert a gép nagyon gyors. A gyorsaságon kívül semmi érdekesség sincs a gépen. Az utastér szűk, néha nagyon zajos, és az étel is nagyon rossz. A négyórás ut öt órával rövidebb mint a rendes Párizswashingloni útvonal, és a gép nappal repül, nem úgy mini a többi járat amelyek éjjel mennek. Az utastérben csak négy sor szék van, a menyezel alacsony, az ablakok egész kicsik. Leszállásnál és felszállásnál a gép nagyon rezeg, és érezni lehet amikor az óceán felett sebessége túlmegy a hang sebességénél. A sebességmutató látható az utasérben és nagy az izgalom amikor a sebességmérő azt ’miT'atja, hogy a gép már a hang sebességénél is kétszer gyorsabban repül. A repülőgép 60 000 láb magasságban repül amely az átlagosnál egy kicsit magasabb. ^ ? ebéd marhahúsból, köretekből, és elsőosztályu francia pezsgőből áll. Az utasok mindent élveznek, és sokan azt is hangsúlyozzák, hogy az ilyen repülés után gyorsabban meg lehet a nagy időkülönbség közvetlen hatást küszöböli, csak ki a gép, de később akkor is kijön a fáradság érzése. Egy gazdag angol házaspár, akik saját zsebükből fizetik az utat nincsenek megelégedve az úttal, mert sem a kiszolgálás sem az étel nem megfelelő. Csak azért utaznak meri a férfi repülőgyűjtő és ezzel a géppel is akart utazni. Azt mondják, hogy többet nem utaznak a Concordeon. A légikisasszony azt meséli, hogy egyre nő az üzletemberek száma a gépen, és sok vállalaf külön ajánlja, hogy üzletemberei ezzel utazzanak mert gyors. HÉT EREDETI ]ÓKAI-K£ZIRAT BUDAPEST — Páratlanul értékes irodalomtörténeti lelettel gazdagodott a Széchényi Könyvtár az elmúlt évben: Jókai Mór hét különböző regényének és írásának eredeti, eddig elveszettnek hitt kézirata került elő a több ezer kilométerre levő venezuelai Caracasból. Alig három esztendeje jött a levél Vladár Ervintől, aki a többi között ezt irta: „Jókai a szabadságharc leverése után nagyanyámék tardonai házában bujkált s a kéziratokat azért ajándékozta nagyanyámnak, mert a házi könyvtárban sok értékes török kori adatra bukkant. Szeretném, ha a kéziratok, az őket megillető, méltó helyre, a Széchenyi Könyvtárba kerülnének. Sajnos, nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy ajándék-képpen adjam, az összeget azonban önökre bízom.” A tárgyalásokon, miután a tulajdonos megnyugtatóan bizonyította a kéziratok eredetiségét (elküldte a fotómásolatot), létrejött a megállapodás. Csupán az nem derült még ki, hogy a Vladár családot milyen rokoni szálak fűzték a Csányi családhoz, amely Jókait befogadta házába 1849-ben. A Széchényi Könyvtár kéziratgyűjtő osztályának vezetője, Windisch Éva most várja Vladárék újabb levelét, a rokoni kapcsolatok tisztázására. Miképpen került Jókai Tardonára? Mikszáth Kálmán igy ir erről „Jókai Mór élete és kora” című müvében: „Végre a kis kövér Telepi György, a színház komikusa tanácsolta neki a legjobb helyet Tardona községben, a borsodi hegyek között. Itt olyan biztonságban lesz, mintha az észak-amerikai prairiekben volna...” Persze mindennél fontosabb a hét kézirat. Megható és fölemelő érzés Jókai kézírásában gyönyörködni. A kéziratok közül — ha szabad egyáltalán rangsort állítani — az „Erdély Aranykora” a legbecsesebb, hiszen ez Jókai első saját neve alatt megjelent regénye, korábbi műveit „Sajó” néven irta. 226 oldalból áll és minden lapnak mindkét oldalát teleirta, tegyük hozzá: Ma is kitűnően olvasható betűkkel. A „Törökvilág Magyarországon” című regényének kissé hiányos kézirata viszont külön irodalomtörténeti érdekesség. A kritikai kiadás eddig még nem tudta — amit most a kézirat első oldala cáfolhatatlanul bizonyít —, hogy Jókai eredetileg más cimet gondolt regényének. „Egy magyar statusférfi a tizenhetedik századból” (aki nem más, mint Teleki Mihály — a szerk.) olvasható az első oldal élén, amit Jókai áthúzott és föléje a későbbi cimet irta. Ugyanennek a lapnak, külön bekeretezett részében ez áll: „Jegyzés a szedő urak számára.” A harmadik, „A kétszarvu ember” című históriás beszély, valamint a negyedik kézirat, „A Balkáni harc” című történeti regény ugyancsak hiányos. Ez utóbbinak a második része „a janicsárok végnapjai”, s mint ismeretes, végül ez lett a regény cime. Az ötödik kézirat, a 179 oldalas „Nemzetbölcső” hiánytalan és 1854-ben jelent meg nyomtatásban „A magyar nemzet története” címen. A hatodik kéziratnak nincs gime, .néhány oldalból áll: A móri csatavesztés történetét, illetőleg a vereség okait taglalja. A sort az „April 13” című kézirat, kisebb írások záiják. Valamennyi Jókai kézirat kifogástalan állapotban van. Pethes Sándor ■ \
