Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-19 / 21. szám
80. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ^ AI AI AI AI AI At A* A* A* A* A* A' A' A* A'A'A* A'A'A* AI * iWITM ITMiWiWITM iW iV iW *^r • w iW »W iW I w I V ITM • w ITM iW •’ * * * * * Tersánszky Józsi Jenő llt*l rI^I^I^I^I^IAI Al A» A I A I A I AI AI AI A » A » A« A. A* A'A* Al \ f • * iw I w iw I w I w • Wiw iw iwiWiWiWiw iw ÍW iWiW íwíwíy Í ot level kite $4 REMÉNYSÉG 4I HANGJA ¥i A főjegyzőt a hölgyeknek tényleg sikerült odáig vinniök, hogy a nyelve hosszabb szavakból kihagyott már egy-egy szótagot. Csuklott. Mind sűrűbben tűnődött az asztal közepére szegezett szemmel. A szerepe azonban nem változott. 8ele-belekotyogott a játékba. Már huszadikszor ismételte:- Unjátok meg már egymás kopasztását! Sipisták! Játsszunk egyebet. Gerő, ne tartsd már ezeket az emelt téteket. Végül a gatyád itt hagyod. Igyunk inkább. Kisangyalom, vigye ezt a kupicát a polgármester úrnak. Az asztalon eközben eddig nem látott pénzhalom gyűlt össze. A malmos megvadult. Ezreseket rántott ki tárcájából, így kelt viadalra Kegyess-sel. Tudja, aki tudja, hogy a „csöndes'-ben nincs a nyerésnek rendszere. Egyetlen játékban nagyobb tétek fordulhatnak meg, mint amekkora összeget valaki óvatos játékkal egész este összeharácsolt. A malmos vakolni kezdett. Kegyess vakon állotta. A polgármestert nagyon helyén figyelmeztette a főjegyző, hogy álljon félre ebből a viadalból, miután ez anyagi erejét felülmúlja. A polgármester tényleg félredobta lapját Már ott tartott a viadal, hogy a malmos és Kegyess megmutatták egymásnak két-két kártyájukat. A malmosé húsz volt színben, amivel már magával nyerni lehet. A Kegyess lapja két rongy nyolcas volt. Ez a semminél csak egy fokkal nagyobb. Kivéve, ha egy harmadik nyolcast kap. De ez nagyon ritka eset. Sokkal valószínűbb: két egyenlő színre harmadik egyező színt kap. Kegyess mégis állotta a malmos vad vakolását. Tényleg vakon, semmire. Vagyon garmadálódott már össze az asztalon. Mindenki elhűlt. Mindenki Kegyessért reszketett. Egész éjjeli nyeresége ott úszott már az asztal közepén. Hozzá zsebeit is kiürítette. Ha veszít? Akkor a nagy cehhelés is hozómra marad. Az ilyesmi mindig kínos, piszkos ügy. Bekövetkezett a nagy pillanat. Fölborítani a vakot. Azaz a nem látott kártyákat. A malmos diadalmasan vágott ki színben harmincat. Mire Kegyess, mint szokta, előbb elrikkantotta magát:- Hökk, a jézuscsizmája! Azzal ő is kicsapta nyugodtan lapjait. És Íme, a két nyolcashoz harmadikat a vakból. Nyert! Irtó riadalom! A lelkesedés vad üvöltése férfiajkakról. A hölgyek örömsikongása. 13. Iszonyúan kellemetlen leleplezés és következménye De abban a pillanatban, amikor ez a zsivaj már szót hallásig csökkent, rémesen csikorgó röhej és gúnyosan hozzákapcsolódó megjegyzés képesztette el a lebujt. A főjegyző ajkáról hangzott ez:- Huháháháhá! Úgy rémlik, mintha én is előre láttam volna innen hátulról, hogy a harmadik nyolcas a vakban lappang! A főjegyző teljes magasságban meredezett, eléggé tántorogva ugyan, de még így is félelmetesen, Kegyess Gábor mögött. Kegyess fejjel alacsonyabb volt nála. De vállas, tagbaszakadt és potrohátlan, atléta alak. Mint a rugó pattant föl székéről. Fordult neki a nagy hústorony Gáoghnak, vészjóslóan szisszentve:- Mit akarsz ezzel mondani? A főjegyző, riadalom nélkül, tovább röhögve és támolyogva, kedélyesen felelte:- Csak azt, édes öcskös, hogy én innen hátulról észrevettem, a vakolásod közben, hogy mintegy tévedésből fölvetted egyszer a vakot, megnézted, és megint, mintegy tévedésből, visszaraktad ! . Mindenkiben hideg káposztalé lett a meleg vér... Hamis játék vádja!... A következő pillanatban irtózatos csörömpölés és éles női sikoltozás után Gáogh, a temérdek súlyával földöntött asztalon túl, a padlón fetrengett. Kegyess fújva, vigyázzba állt. Azonban a főjegyző roppant erejét sem az ütés, sem a zuhanás, sem a részegség nem intézte el. Föl nem tételezhető gyorsan tápászkodott föl. Ordítása minden szívet megreszkettetett. Már ott támolygott ismét teljes magasságában a felborult asztal mögött. Aztán akkora dühszusszantást hallatott, mint egy mozdony. Máris huzakodott neki, hogy az asztalt megkerülve ráront ellenfelére, Kegyessre. Kegyess mozdulatlan várta előző állóhelyén. Csak meghajolt kissé, mint a dúvad ugrás előtt És ezt rikkantotta hozzá:- Hagyjátok csak. hadd jöjjön! De hát a főjegyzőre hirtelen az a két nő csüggeszkedett rá, akii- Kel elébb ült. Jó űrügyük volt természetesen erre. hogy meg akarják kímélni a helyiséget a véres verekedéstől, dulakodástól A két nő példájára pedig úgyszólván az egész helyiség férfi- és női népe rárontott a főjegyzőre, hogy leszerelje támadását. Az ellene felgyülemlett utálat és gyűlölet bosszúja volt ez. De hát csupán rimánkodásba, csitításba burkolta mindenki. Én magam a dulakodásban nem vettem részt. A falhoz támaszkodva figyeltem az egészet. De hát akár tagadom, akár nem, ha igazságérzetem megvetette a helyiség viselkedését, azért kárörömmel én is Kegyess mellett és a főjegyző ellen szurkoltam. Jól láttam, a komikusunk, ahogy hátulról csillapító, alázatos szavakkal húzta vissza a főjegyzőt kabátgallérjába kapaszkodva ... közben nagyot köp a főjegyző nyaka közé. Ugyancsak a nők hízelgő szavakkal tépik a főjegyző fülét meg maradék haját, és karmolják össze, ahol érik. így siránkoznak neki: legyen jó gyerek! Ne bántsa a cimboráját részeg eszeveszettségében. 14. Az elbeszélés hősének egyéni szereplése A főjegyzőt előbb, mintha megtorpantotta és meghunyászította volna a tömeghangulatnak ilyen ellene zúdulása. De egyszerre újabb, minden eddiginél hevesebb dühroham vette hatalmába. Ez akkora mérvű volt, hogy az egész karjába, nyakába, ruhájába, lábába csimpajkodó társasággal együtt cipekedett előre néhány lépést. Majd egészen váratlan, ellenkező irányba rántotta vissza jóakarói táborát. Egyúttal szét is csapott közöttük karral, könyökkel. Itt egy hölgy, ott egy úr támolygott, sőt hemperedett le messze a csoporttól. Viszont ez a testtartás, ahogy a főjegyző visszarándította magát, majdnem négykézlábra görnyesztette őt, és saját lendületével zuhintotta hátrafelé. Én álltam ott a falnál pontosan, ahova a főjegyző mázsás fara csapódott volna. Magam előtt is érthetetlen, szinte a közhangulat kényszeritette mozdulattal, teljes erőmből rúgtam egyet a főjegyző ülepébe, hogy rám ne essék. Olyan váratlan érte ez, hogy egyensúlyát elvesztve, félő t i: nekibukott fejjel a helyiség cserépkályhájának. Ott összeró:/ ~rn eszméletlen 15. Az elbeszélés hősének önvivódása cselekedete fölött Piszok hőstettem nagyon megrebbentett és kijózanított. Következményei beláthatatlanok lehettek. Ha ezt befújják majd Gáoghnak, a város kényurának ?... Kivégez! Egyben bízhattam csak. Minden tanú. az egész lebuj csupa részeg. Sőt még csak aztán itta mindenki magát hullarészeggé, a csetepaté után. A főjegyzőt gyászdalok kíséretében cipelték kocsijába. A polgármester és tartozékainak támolygó, handabandázó kara összevissza foglalt állást a főjegyző mellett és ellen. De Kegyess-sel ittak tovább. A polgármesterrel talán életében először történt meg, hogy egy kártyaviadalban győztesen, zsebre gyűrt bankó- és ezüstpénztómeggel állt föl. Egyáltalán nem szívta mellére a játék közben kapcáskodó főjegyzőnek, leendő vejének csúfságát. (folytatjuk) (77.) A harmadik angyal hangosi ] ^kiáltásának tanulmányozásához értünk: ,,Ha valaki imádja a fenevadat,' annak képét Vagy bélyegét felveszií omlokára vagy kezére, az is iszik ázz Isten haragjának borából... kénköves] itűzben fog kinoztatni...aki felveszi az ő] nevének bélyegét.” Jel.14:9-11. Ilyen] irtózatos haragnak köztudomásrahoza'talával sehol máshol nem találkozunk aj iSzentirásban! Ez a legfélelmetesebb] figyelmeztetés a legfélelmetesebb kisér-; téstől kíván megóvni bennünket. Honnan fog jönni ez a kisértés és kiket i fog kisérteni? A földből feljövő! kétszarvu fenevad (USA) fogja véghez- ] vinni: ,,£s az előbbi fenevadnak' minden hatalmasságát gyakorolja, és] azt is cselekszi, hogy a föld és annakJ lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult...' és azt mondja a föld lakóinak, hogy' készítsék el a fenevad képét amelyet] karddal sebesitettek meg, de meggyó-J gyűlt. — Megadatott neki, hogy) mindazok akik nem imádják a fenevad] képét, megölessenek. Mindenkit...jobb' kezükön vagy homlokukon bélyeggel ( ’jelöltet meg úgy, hogy senki sej vehessen, se el ne adhasson, csak akin a' bélyeg van.” Jel.13:12-17. A fenti Bibliaversek megfontolt^ összehasonlításából világosan látjuk, f hogy a harmadik angyal rendkívüli! figyelmeztetését egy rendkívüli kisértés' teszi szükségessé. Nem sokára, lehetséges, hogy már az 1980-as években, egy] rendkívül nehéz választást kell ten-J nünk mindössze két eshetőség között:; a) Vagy imádjuk a fenevadat, képét,] bélyegét homlokunkra vagy kezünkre' vesszük és ezért Isten irgalmatlan] haragpoharát kell kiinnunk, a hét! utolsó csapást el kell szenvednünk. Jel.: 16:1-21. (b) Vagy nem imádjuk aj fenevadat, de ördögöktől megszállt, vallásos köntösbe bujt fanatizmus] halálos Ítéletével kell szembenéznünk. / Jel.13:15. A Szentirás segítségével azonosítsuk ] a Jelenések 13. fejezetében a tengerből ] feljövő 10 szarvú, 7 fejű fenevadot, akinek hatalmát fogja gyakorolni a! ^földből feljövő 2 szarvú bárányhoz] hasonló, de a sárkány szerint szóló' fenevad. Belsazárnak, Babilónia kirá-] lyának első évében álmot látott Dániel: i négy nagy állat jött fel a tengerből.; Dán. 7:1-28. A Dániel által látott 20] szarvú vadállat (Dán.7:7) ugyan az' amit János is látott a tengerből feljönni. Á (Jel.13:1-10) ,,És a sárkány adta nekir erejét és trónját és nagy hatalmát."; (Jel. 13:2) Sárkány: A római pogány] császárok világbirodalma. Amikor] Nagy Konstantin Rómából Konstante] nápolyba helyezte át birodalmát! székhelyét, az igy keletkezett hatalom- ] vákumot a római püspök töltötte be. A' Dán.7-ben szimbolizált pápai hatalom] azonos a Jel.l3:l-10-ben szimbolizált] pápai hatalommal: (1) A kis szarv j „sokat szól a Felséges ellen.” Dán. 7:25. „Megnyitja tehát száját az Isten] ellen való káromlásra." Jel. 13:6 (2) A ( kis szarv „ez a szarv hadakozott a] szentek ellen és legyőzte őket.” Dán.! 7:21. „Az is megadatott neki, hogy] hadakozzék a szentek ellen és legyőzze' őket.” Jel.13:7. (3) A kis szarvnak] „nagyokat szóló szája” volt. Dán.i 7:8,20. „És adatott neki nagyokat és! Istenkáromlásokat mondó száj.” Jel.] 13:5. Olvassák el újra ez év* januárjában megjelent 59. és 60.] cikkeinket. Ajánljuk „A Megváltásé Története” című $2,-os könyvünket.) Kérjék levélben vagy telefonon. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. 08861.< Tel: 201-251-2318. Botansky Igor
