Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-05-12 / 20. szám

I 10. OLDAL MAOYAK Hl KA IM > A BESZÉLŐ LÓ Irta: HALÁSZ PÉTER Olvasom a londoni Times-ban, hogy az íreknek van egy ..igazi, beszélő lovuk”. A cikk a lap sportrovatában jelent meg, s felkeltette érdeklődése­met. íme, gondoltam, Jack London „Beszélő kutyá”-ja és „Éneklő kutyá”-ja után itt a beszélő ló. De csalódnom kellett. Az Írek beszélő lova, amelynek neve Master Mon­day, az idei lóversenyévad nagy favoritja és trénere elmondotta, hogy a versenyekre való felkészülés előtt rendszeresen beszél a lóhoz. Halán Páter „Master Monday” méltányolja ezt és bravúros eredményeket ér el. De nem válaszol. Tehát a beszélő ló inkább csak jó hallgató. Ami, ha meggondoljuk, nem kis erény. Az emberek legnagyobb része szívesebben beszél, mint odafigyel. A továbbiakban azonban nem tudom figyelemmel kisémi Master Monday pályafutását, mert a lóverseny nem érdekel. Egyetlen egyszer mentem ki a lóverseny­pályára, arra is ráfizettem. Bár végső mérlegként talán mégsem fizettem rá. Előre kell bocsátanom, hogy valamikor — azt hiszem ma már sokkal kevésbé — a budapesti irók és ujságirók szenvedélyes lóversenyzők voltak. Ritkán mulasztott volna el egy-egy versenynapot Heltai Jenő, az „Elnök ur”, Nagy Lajos is rendszeresen lóversenyezett, Hunyady Sándor, s még számosán. Két nagy-példányszámu lóverseny lapja is volt Budapestnek, az egyiket egy Székely nevű ember szerkesztette, aki egyszerre csak kiderítette önmagáról, hogy gróf. Hamarosan úgy is jegyezte a lapot: Gróf Székely. Lehet, hogy lóversenyen nyerte a címét. A másik lóversenylapot Marschalko Theofil szerkesztette, akivel azért álltam közvetett ismerettségben, mert ő vette feleségűi Kunz Arisztid elvált feleségét. Kunz Arisztid az édesapja volt Kunz Egonnak, akivel VII. gimnazista koromban együtt szerkesztettük az iskola hivatalos folyóiratát, a Fáklyát. (Büszke vagyok arra, hogy ennél körülmé­nyesebben Marschalko Theofilhoz fűződő ismerettsé­­gemet nem magyarázhattam volna el. Rekord.) A lóversenypályára azonban nem Marschalko Theofil, nem is gróf Székely miatt mentem ki, de egy kollegám, Ákos Miklós csábitására. Ákos azokban az években igen népszerű kisregény-iró volt Budapesten, valószínűnek tartom, hogy ő volt annak a korszaknak egyik legtehetségesebb ötlet-embere, számos kisregé­nyét megfilmesítették, otthon és külföldön. Ákos kövér ember volt, a Club-kávéházban rezidált, időnként ott tettem nála tisztelgő látogatást. Egy alkalommal (ez lett a vesztem) ezzel a kérdéssel fogadott: — Mit csinál holnap délután? Rövid tűnődés után közöltem vele, hogy délután nincs semmi dolgom, estére van csak programom, vacsorázni viszek egy Rita nevű szininövendéket, aki iránt olthatatlan szerelem ég szivemben. Még azt is megmondtam Ákosnak (magam sem tudom, hogy miért), hogy a budai Ketter-étterembe viszem vacsorázni, az akkori Horthy Miklós utón. Mire Ákos (mondom, hogy kitűnő ötlet-ember volt) a következő kérdést tette fel: — Akaija-e vacsora után elvinni szive hölgyét a Shanghay mulatóba, amely, mint tudjuk, ott van a Ketter tőszomszédságában? Mondtam neki, hogy szívesen, bár tudomásom szerint a Shanghay egyike Budapest legdrágább mulatóinak. Mire Ákos széttárta karját: — Holnap az már magának nem számit semmit. Annyi pénze lesz, hogy azt se tudja mit csináljon vele. Délután ugyanis kimegyünk a lóversenyre. Holtbiztos tippeim vannak. Kétkedve néztem rá: — Mennyi pénz pénz kell ehhez? A kérdésre Ákos kérdéssel felelt: — Mennyi van? Óvatosan válaszoltam: — Egy 50-est tudok mozgósítani. — Mozgósítsa! — adta ki Ákos az utasítást és holnap délután 2-kor itt találkozunk. Az igazság az, hogy nemcsak egy ötvenesem volt, de egy kerek százasom. Megfontolt ember lévén, az ötvenest (a letagadott) elrejtettem tárcám belsejében, mert annyit azért már tudtam, hogy a lóversenypályán veszíteni is lehet. Taxin mentünk ki Megyerre. Ákos (említettem, hogy kövér ember volt) kizárólag taxin járt. Útközben tanulmányozta a turflapot, nem tudom, hogy Marshalkoét vagy gróf Székelyét, de ez mellékes. Mire kiértünk, készen volt a haditervvel. Megvallotta, hogy a holtbiztos tippeket a Vígszínház kávéház telefonosától kapta, aki unokatestvére Klimschá-nak a jockey-nak és még soha nem tévedett. Amit a telefonos megad, mint holtbiztos tippet, arra nyakát teheti az ember. Ákos iránti tiszteletből (jóval idősebb volt nálamnál) nem kérdeztem meg tőle, hogy a telefonos akkor miért telefonos? Hamarosan megtudtam úgyis. öt holtbiztos tippe volt Ákosnak, ezeket megjátszottuk helyre, tétre, ezeket halmoztuk. A michigani népjóléti hatóságok nemrég arra ébredtek rá, hogy ugyanannak a hallatlanul ügyes szélhámosnőnek — aki talán a világtörténelem legnagyobb szélhámosnője -öt hó­nap leforgása alatt ikrek, majd utána hármas ikrek után fizettek családi pótlékot. A Linda Taylor néven legismer­tebb személy — még nincs pontosan kiderítve, hogy ez — e a valódi neve — közel jár már az ötvenhez, de még 28 évesnek tudja NyitTM Katalin maszkírozni és hamis papírokkal igazolni magát. 1967-ben méhelzáró operáció címén csalárdul újabb jelentős pénzösszeget vett fel, mire az egyik biró megjegyezte: „A hármas ikrek vagy szep­lőtlen fogantatás, vagy csalás után születtek. Én inkább az utóbbit hiszem.” Senki se tudja, mi a szélhámosnő igazi neve. Nemrég ment férjhez egy 21 éves matrózhoz, aki ersze nem tudta, hogy Linda, a „Nagy Átváltozó Művésznő” még mindig törvényes felesége egy fiatal michigani férfinak. Egyedül Illionos államot 154 ezer dollárral károsította meg, család „welfare” népjóléti határeset­ként állítva be magát, aki sürgős anyagi segítségre szorul. Az egyik esetben fehér bőrben mutatkozott, a másikban feketeként jelentkezett, majd harmadszor, álnéven mulatt terhesanyaként könyörgött segélyért, — amit persze meg is kapott. Áz amerikai federális kormányt társadalombiz­tosítási okmányhamisitásokkal csekély húszezer dollár erejéig „verte át”; tízezer dollárt felvett, élelmiszerbélyegekben, ráadásul annyi helyről érke­zett „welfare” csekk a 127 különböző álnévre, hogy— kapcsoltuk, minden elképzelhető változatot megdol­goztunk. A harmadik futamra egyikünknek se volt egy vasa se. Annyi pénzünk se maradt, hogy nem taxin, de villamossal visszajuthattunk volna a városba. Ilyen körülmények között az 50-est nem rejtegethettem tovább. Ákosnak felcsillant a szeme. — Az idegeimben érzem, — mondta — hogy most ránk mosolyog a szerencse. Nem mosolygott ránk. Kilószámra hordtuk a zsebünkben az értéktelen fogadó-szelvényeket és ezért az sem vigasztalt meg, hogy bokáig jártunk benne. Mások ugyanúgy vesztettek, mint mi. A legutolsó futam előtt összesen két pengőnk maradt. Ezt már nem lehetett eljátszani, gyalog mégse mehetünk haza Megyerről. Villamospénzre éppen elég. Busan elindultunk kifelé, útközben Ákos a turflapot böngészte (Marschlakoét vagy gróf Székelyét) s egyszercsak megállt, felkiáltott: — Az utolsó futamban indul egy ló, Muci a neve, én az anyámat mindig Mucinak hívtam, ez a ló holtbiztos tip! Visszarohantunk a kasszához. Ákos megtette Mucit tétre. Muci a végső futamban első lett. Minthogy azonban a futam favoritja volt, nem fizetett sokat, a két pengő ellenében kaptunk tizet. — Remek — mondta Ákos — ezzel hazamegyünk taxin. Tudja, hogy mennyire utálom a villamost. így is történt. Ezekután mondani sem kell, hogy Ritát nem vittem vacsorázni a Ketter étterembe, a (Folytatás a 14. oldalon) többek között — három kényelmes házat is vásárolt. A 14 amerikai államban a 127 nevet használó, minden hájjal megkent Linda már szerepelt, mint szívsebész, trópusi csodadoktor, nyolc félj özvegye és harminc gyermek anyja. Linda 50 címét tartják nyilván a nyomozóhatóságok, akik egyszerűen képtelenek ezt a példátlanul nagystílű és hallatlanul széles kiteijedésű világ-csalót cikázó nyomdokain ide-oda követni. Persze „Social Security” társadalom­­bitositási számból egyszerre öt volt neki, mig a telefonszámai legalább hetvenötre rúgnak. A Cook járási bíróság egyéb, illetve biztos adat híján Linda Taylor néven emelt ellene vádat, 27 népjóléti csekkcsalás, lopás, hamis eskü és egyrendbeli bigámia miatt. A hatóságok egyben tökéletesen egyetértenek; az állítólagos Linda Taylor ennek az évszázadnak — ha nem a világtörténelemnek — legügyesebb szélhámos­nője, illetve szélhámosa, beleértve a férfiakat is, akiket mérföldekkel lepipált. Csalásainak eddig összesített mértékét egymillió dollárra becsülik. Jack Sherwin, chicagói detektív szerint Linda, a Nagy átváltozó művész arra az egyszerű tételre alapítja nem is olyan kisded, hanem valóban nagystílű játékait, hogy mindenki hülye! „Az esetek 99 százalékában ebben neki volt igaza”, — fűzte hozzá a detektív. Donald Moore, Illinois állam szenátora, aki egy albizottság élén vizsgálja Linda kiteijedt ügyeit, a következőket jelentette ki. — Bizonyos vagyok benne, hogy Linda Taylor ügye Amerika történetében a legnagyobb arányú csalás. Szinte hihetetlen, azonban úgy vélem, hogy a (Folytatás a 15. oldalon) MILLIÓS CSALÁS — 127 ÁLNÉVEN Irta: NYITRAI KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom