Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-12 / 20. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — „Apám kamaszkoromban meghalt. Amikor árván maradtunk, édesanyám azt mondta, én vagyok a férfi a háznál. Munka mellett tanultam, elvégeztem az egyetemet. Ritka kimaradásaimat anyám nem szerette, tartós ügyeim nem is igen voltak. Három éve, huszonhat éves koromban szerettem Mariba, egy árva kislányba, akit anyám révén ismertem meg. Szép szerény, okos, őt anyám is elfogadta. Hamar összeházasodtunk, hozzánk költözött. Eleinte minden jó volt. Anyám főzni tanította úgy, ahogy állítólag én szeretem. Anyám azt mondta, neki ez kellemes Időtöltés, hagyjam rá. Mari viszont dolgozik, továbbtanul, és terhes is. Anyámnak a télen izületi fájdalmai voltak. Marival együtt elláttuk, nem hagytuk dolgozni. Vállalatom őszre vidéken vezető állást kinál, ott Marinak is lesz fejlődési lehetősége. Lakást is kapunk. Anyámat ide kötik a rokonok, barátok, az emlékek, azt akarja, hogy maradjunk. Ha elmennénk, Marit okolná. Talán elitéi érte, de — bár lelkifurdalással — szívesen önállósodnék. De megtehetjük-e?” VÁLASZ — Sajnálom édesanyját, hiszen a téves elképzelések okozta sebei ugyanolyan kinzóak lehetnek, mintha objektiv oka volna. Megértem, hogy jó közérzete édesanyja hogylététől is függ, és mindent megtenne érte, amire csak módja van. Ez igy helyes is. De akinek már saját családja van, annak a társa, ä gyermeke mellett a helye, önálló életük kialakítására kell törekednie. Maga a természet tanit arra, hogy a köldökzsinórt időben el kell vágni, nem az anya és gyermeke közötti kapcsolat megszüntetésére, hanem mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást. A nagycsalád ősi formája, több generáció együttélése ma is sok helyütt létezik, és gyakran jónak is bizonyul. Az áldozatkész nagymama jelenléte, segítsége nélkül sok fiatal szülő boldogulni sem tudna. A kisnyugdíjas öregeknek pedig elkel a gyermekek támogatása. De ahol erre már megvan a lehetőség, jó, ha az idősebb generáció a maga körében talál társaságot, érdeklődésének megfelelő elfoglaltságot, a fiatalabbak pedig önálló elképzeléseik szerint élnek és nevelik gyermekeiket. A kölcsönös függetlenség mellett a térbeli távolság ellenére is erős lehet a családi összetartás, törődhetnek egymással. A megszépítő messzeség és a találkozások ünnepi jellege csak erősiti a kapcsolatot és azt a megnyugtató biztonságot, hogyha kell, egymás segítségére sietnek. *** „Egy hű olvasójuk” — Nem idézek a leveléből, melyet közösen irt a férfival együtt. A problémát az okozza Önöknél, hogy mind a ketten becsületesek, lelkiismeretesek és kötelességtudók. Éppen ezért keserű a „tiltott gyümölcs”. A férfi azzal semmit nem old meg, ha eltűnik önnel együtt és időnként pénzt küld a családjának. Erre a törvény amúgy is kötelezné. Ha elmennének se lesznek boldogok, mert bűntudatot éreznek mind a ketten. Talán az lenne a legokosabb ha szakítanának. Tudom, hogy nehéz, mivel nemcsak a munkahelyükön találkoznak, de szomszédok is. Az öngyilkoság nem oldja meg a problémát. A „gyomorideges” szerelmének előbb kellett volna a következményekre gondolnia, önnek viszont egy jó, régi közmondást idézek: „Könnyű a Julcsát táncba vinni! Tanácsot nem adok és nem is ítélem el Önöket. Intézzék el közös ügyüket a lelkiismeretük és szivük szerint. Ha olyan nagyon szeretik egymást, hogy egymás nélkül nem tudnak élni, akkor ne bujdossanak, hanem vallják be érzelmeiket házastársaiknak és lehetőleg együtt intézzék el a továbbiakat. SZENT JAKAB HAVA Aranytallér forgó vágya, buzatenger suhogása. Napimádó javas-árnyék, tücsök-éjű harangjáték. Táncos-testű, lágy mosolygó, tűz-ölű éjjel-csavargó, mezőn álló merész forgó daliatn hfyu napraforgó. Matyikó Sebestyén József Rosalynn a Fehér Házban (Folytatás a 8. oldalról) semmiféle feszültséget, de időnként mélyen elgondolkodik, töpreng, és ilyenkor tudom, hogy komoly problémák foglalkoztatják. — Idegesiti-e önt, hogy mindenki megbámulja, ha megjelenik a nyilvánosság előtt? — Már nem. Olyan koncentrált ellenőrzés alatt éltünk az utóbbit két évben, hogy ma már észre sem veszem, ha néznek. Valójában ez akkor izgatott, amikor Jimmyt első Ízben választották kormányzóvá. Minden izgatott, hogy rendesen vagyok-e felöltözve, rendben van-e a hajam, és igy tovább. De ma már tudom, hogy az embernek meg kell tennie minden tőle telhetőt, és akkor nincs semmi izgulnivaló. Nem nyugtalanitja-e hogy kilencéves Amy lányát túlzott érdeklődés veszi körrül? — Nem, szerintem ugyanazokon a tapasztalatokon esett át, mint én. Kétéves volt, amikor Jimmy a kormányzói tisztségre pályázott, és hároméves, amikor meg is választották, igy azután nem tűnik fel neki a mostani érdeklődés sem. Amy nem olvas újságot, és nem nézi a híradót a televízióban. — Hogyan reagált a közvélemény arra, hogy Mary Fitzpatrick, a kegyelmet kapott gyilkos a Fehér Házban dolgozik, és részt vesz Amy nevelésében? — Sok levelet kaptunk ebben az ügyben, az emberek többsége egyszerűen nem érti. Mary azonban igazán rendes teremtés. Nálunk volt Atlantában, és nagyon rátermettnek bizonyult. Gondoskodott Árnyról 3—7 éves koráig, főzött, takarított, üdvözölte a vendégeket. Nagyon sokoldalú, és örülünk, hogy megint velünk van. — Tizennyolc tagú munkatársi gárda áll az ön rendelkezésére. Mit csinálnak? — Van egy társadalmi ügyeket intéző titkárom, egy sajtótitkárom, személyi titkárom, egy, aki a napi programomat állítja össze, és egy személy foglalkozik a programok koordinálásával. Ezek a legfőbb munkatársaim, és egyesek mellett közvetlenül dolgozik még néhány beosztott is. Irodám felelősen intézi mindazt, ami a Fehér Házban zajlik, még akkor is, ha nem közvetlen funkciómról van szó. Mi tervezzük a külföldi látogatók hivatalos fogadtatását a külügyminisztériummal és az országos biztonsági tanácssal karöltve. — Az a tény, hogy támogatta a női egyenjogúságról szóló törvényjavaslatot, elősegítette elfogadását vagy talán egyes törvényhozók elutasítóan fogadták közbelépését? — Nem tudom, hogy telefonhívásaim ebben a kérdésben segitettek-e vagy sem, de nem tapasztaltam semmiféle negativ hatást. Véleményem szerint a törvényhozók végül is aszerint szavaznak, hogy mit kívánnak tőlük választóik, és milyenek a saját nézeteik. Nem tartom azonban károsnak,ha tudomásukra hozom, hogy elfogadását fontosnak tartom. Szerintem torzítás, ha valaki ennek az ellenkezőjét állítja. — Visszatérve a Fehér Házra: gondolt-e annak' átrendezésére, ujradekorálására? — Nem, még csak nem is gondoltam rá. Egyébként még arra sem jutott időm, hogy végigjáijam az egész házat, és megtudjak mindent az egyes bútordarabokról. — Még nem járt a Fehér Háznak abban a részében, amelyeket a turisták látogatnak? — Nem, de tervbe vettem, hogy végigjárom, és mindent elmagyaráztatok magamnak. Persze sokat olvastam róla és bizonyára lenyűgöző lesz, ha megtudom, melyik nagy elnökhöz milyen bútordarabok kapcsolódnak. — Meglepte -e bármi is azzal kapcsolatban, hogy mint az elnök felesége a Fehér Házban él? — Nem annyira meglepetést érzek, mint inkább felismertem a lehetőségeket. Ha összehívok például egy sajtókonferenciát; eljönnek a meghívottak. Ez pedig növeli a felelősségérzetemet. DERŰS PILLANATOK Kovácstól információt kérnek egy ismerőséről. — Nem szabad szóba állni vele — mondja. — Miért? — Mert egy utolsó, piszok fráter, csaló, gazember, akivel tisztességes ember nem áll szóba. Az információt kérő szót fogad, és messze elkerüli az illetőt. Másnap, amint bemegy a kávéházba, kit lát az egyik asztalnál barátságosan beszélgetni, mint Kovácsot és ismerősét. Félrehivja Kovácsot, és igy szól: — Nem értelek téged. Tegnap azt mondtad nekem, hogy ez az alak egy piszok fráter, gazember, akivel tisztességes ember nem áll szóba, és te ilyen kedélyesen diskurálsz vele? Ková(cs vállat von, és igy szól: — Látod, ez Pest! *** Kovács elkiáltja magát a vonatban: — Hamar egy kis konyakot, valaki rosszul lett. Az utasok lázasan nyitogatják bőröndjeiket, és egyszerre többen is nyújtanak felé egy-egy üveget. Kovács mindegyikből húz egyet. Az utasok megrökönyödve néznek rá, mire Kovács derűsen magyarázkodik: — Ha rosszullétet látok, olyan szívdobogásom lesz, hogy muszáj egy kis konyakot innom. *** János bácsi szenvedő alanya volt az egyik karambolnak. Beidézik a közlekedési rendőrségre, hogy mondja el, miként történt a dolog. — Az úgy volt, kérem, hogy mentünk-mentünk , egyszer csak jött a kanyar, fordult egyet az ut, de mi iem fordultunk utána...
