Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-21 / 17. szám
Thursday, April 21, 1977 MAGYAR HÍRADÓ 191 OLDAL ST. RAPHAEL, Franciaország — A szomszédos St. Tropez sok mindenről hires. Nem igy St. Raphael — hála annak, hogy kevésbé hires, még ma is jól érezheti magát az, aki nyugalomra, eredetiségre vágyik, s nem turistákkal teli üzletekre. Ha valaki a kezdet kezdetén akarja kezdeni a látogatást, kezdje ott, ahol a helyi lakosok kezdik a hetet a piacon. Vasárnap kora reggel a legnagyobb a piac. helyesebben a piacok, ugyanis kettő van belőle. Egyik sincs messze St. Raphael szép kis kikötőjétől, igy talán az is érthető, hogy a friss tenger halak és rákok valóságos kavalkádja fogadja itt a turistát. Reggel nyolckor, jóllehet vasárnap van, már akkor a tömeg, hogy néha elsodoiják az embert. Ha tetszik, ha nem, jobb valamivel korábban menni, mindenképpen hét óra előtt. Nemcsak többfélét láthat itt a turista az egyes gyümölcsfajtákból, mint Amerika számos nagy piacán, hanem, mivel a Földközi-tenger éghajlata különösen kedvező a gyümölcs- és zöldségtermesztésre, itt a gyümölcs és a zöldség különleges, valahogy más, mint a világ más tájain. Ezért is nevezik ezt az övezetet Franciaország zöldség- és gyű mölcskosarának. Attól függ, hogy ki minek tekinti a főzés művészetét: nevezheti munkanapnak is a vasárnapot. A helybeliek nem igy vélekednek. Szerintük az ilyenkor a konyhában sürgölődő mama tulajdonképpen kedvenc hobbijának él, a főzés művészetét gyakorolja. Mert egy franciának a főzés mindig művészet, s ez különösen igy van az ilyen kisebb településeken. A piac fontos tartozéka a kenyér. Ugyanis a franciának a kenyér nem egyszerűen valami, amit valamihez megeszik az ember. Sokféle kenyér van, s nagy része nem olyan, mint az ipari országokban produkált, kémiai anyagokkal telitett, mesterségesen tartósított kenyér. Na és persze a virágok. A virágok ugyanúgy hozzátartoznak a szép vasárnapi asztalhoz (és talán ez az oka annak, hogy olyan sok időt töltenek a megfelelő fajta kiválasztásával a helybeliek), mint a francia bor. Ahogyan nem minden bor illik minden ételhez, ugyanúgy kell a virágot is megválogatni. BIKAVÉR MEXICO CITY — Mexikóvárosban 65 ezer ember szeme láttára fejest ugrott a bikaviadal arénájába egy, még a többieknél is felhevültebb néző. Hogy mit akart tulajdonképpen, senki sem tudja, ő pedig még nem tudta elmondani, mert súlyos torok- és mellsérüléssel azóta is kórházban ápolják. „Mellékesen” lábtörést is szenvedett, de nem tudni pontosan, mitől: a bika taposott-e rá, avagy a nem túl sima földre érés okozta a balesetet. ST. RAPHAEL ÉVSZÁZADOK ÓTA VÁLTOZATLAN A bika tást engedélyez a külföldieknek. Naponta egy propelleres Fokker gép közlekedik Rangoon és Mandalay között, 44 ülőhellyel. Azok a látogatók, akik nem szervezett csoporttal mennek, csak négynapos beutazási engedélyt kapnak. A négynapos túra 300 dollárba kerül. A látogatók zöme európai, de akad közöttük egy-két amerikai is. A rangooni vendéglátók, illetve turistavezetők kitűnően beszélnek angolul és franciául. A segítséget kínáló gyermekek nem tolakodóak, s igen érdekes módon nem pénzt kérnek szolgálataikért, hanem édességet. A vendéglőben általában angol menüt fogyaszthat a vendég. Az amerikai dollár értéke 6,3 kyat (burmai pénz), de a feketepiacom, ami igen aktiv, 18—20 kyatot kínálnak egy amerikai dollárért. A burmai kereskedelem kétharmada a feketepiacon bonyolódik le, s ha az nem lenne, Burma gazdaságilag összeroppanna. A rangooni pagodák közül leghíresebb a 326 láb magas tornyu Shwe Dagon pagoda, mely a nagy tornyon kívül számtalan apró arany tornyocs-BURMAI KÉPESLAP BURMA PAGODÁI KÖZÖTT MANDALAY, Burma — Egy burmai megfigyelő azt mondta, hogy a burmaiak csak a turisták dollátjaira kiváncsiak, de a turistákra nem. Ez érthető is, hiszen ennek a kicsi országnak személyenkénti évi jövedelme 80 dollár és a vendéglátása se elsőosztályu és másodosztályú ellátása nincs. Ettől függetlenül a burmaiak nagyon barátságosak az idegenekhez és mindent elkövetnek, hogy jól érezzék magukat. A látogatónak tudnia kell, hogy rendkívül érdekes dolgokat láthat Burmában, melyet Kina, India és Thaiföld határol. A sok száz pagoda közül a leghíresebbek Közép-Burma pagodái Paganban. A legtöbb pagoda félig romokban hever az 1975-ös földrengés következtében. Egy 250 ezer lélekszámú kisváros pl. lakóival együtt eltűnt a föld színéről, elnyelte őket a föld. Éppen a korlátolt járművek, repülőgépek hiánya miatt, a kormány csak hétnapos látogakával rendelkezik. Négy hatalmas Buddha néz szembe a turistával, akinek mezítláb szabad csak belépni a templomba. A négy nagy Buddhán kívül megszámlálhatatlan az apróbb ezüst-arany szobrocskák száma és legalább egy tucat fiatal burmai nő söprögeti a pagodát naponta. A pagodának négy árkádja alatt van a bazár, ahol élelmiszertől kezdve mindent lehet vásárolni. A buddhista papok száma szinte mérhetetlen, legalább 100 ezer pangyu él több mint 227 szigorú regulában. A Rudyal Kipling által megénekelt hires Mandalayban van az a hires Mahamyatmusi Pagoda, amelyet Kipling verséből ismer olyan jól a nyugati világ. A lakosság itt szintén nagyon udvarias az idegenekhez és egy 5 órás taxizás nem kerül többe 9 dollárnál. A hotelekben uszoda is van, ahol a melegtől elpilledt turista lemoshatja magáról a mandalay-i utak porát. Egy ilyen burmai ut sok meglepő érdekességet takargat a turistáknak s a látogatók úgy el ne jöjjenek Burmából, hogy meg ne Ízleljék a burmai teát, a Khao-swet. Pagoda f
