Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-04-14 / 16. szám

_________________ : ___________ J____ . .................................. MAGYAK-HIKA IMA 4 « __________________ ’ • ' '----------------------------------------------- -----------------­EMLÉKSOROK A „VÉN CIGÁNYRÓL” Irta: KLAMÄR GYULA Ezerkilencszázhét március 1-én, kereken helven esztendővel ezelőtt nyilt meg a Terézkörut 14.szám alatt az első magyar irodalmi kabaré „Bonbonniere” néven. Megnyitása előtt igényes programot adott, azt hirdette, hogy nem egyszerűen szórakoztatni a­­karja a közönséget, hanem irodal­mat és művészei zenét akar nyújtani a mélyen tisztelt publi­kumnak, amely majd megtölti széksorait. Ennek megfelelően csupa olyan írót, zeneszerzőt szólitott az igazgatóság csatasorba, akik meg tudtak felelni a programnak; a prológot például az ifjú Molnár Ferenc irta, a szerzők között pedv; ilyen nevek találhatók: Heltai Jenő, Bródy Sándor és még sokan mások az akkori idők irói-költői közül. Minderről, ha nem is részletesen, de beszámol­nak a magyarországi lapok, megírják hogy László Rózsi, Medgyasszay Vilma, Németh Juliska mellett Somlay Arthur volt a sztáija a kabarénak és megemlítik, hogy Nagy Endre volta a kabaré konferansziéje, de már hallgatnak az alapitó Kondor Ernőről és Hetényik-Heidelberg Albertról; az előbbi a magyar dalok, nóták, az utóbbi a finom sanzonok mesterek volt. A kabaré átütő sikert aratott, ami nem is csoda, a magyar főváros pezsgő életében egy fiatal művészekből álló szerzői és előadói gárda kapcsolódott bele. Estéről-estére megtelt a „Bonbon­niere” nézőtere — amely különben vacsora-asztalok­kal és székekkel volt zsúfolt — és a budapesti művészvilágnak nyújtott találkozóhelyet, de itt voltak az akkor idők születési — és pánzarisztokratái is, akik szívesen hallgatták meg a szokatlanul csípős, csiklandós sanzonokat az előadó hölgyektől, vagy a uraktól. Különösen érdekesnek találták a politikai tréfálkozást, amely akkoriban uj volt a színpadon és estéről-estére a szenzáció erejével hatott a Nagyváradról Pestre költözött Nagy Endre konferálá­­sa. A „Bonboniere” hire hamar túljutott az ország határán és egyik nap a francia kabaré-igazgatók küldöttsége ült a nézőtéren, hogy tanúi legyenek a francibából magyarrá lett kabaré diadalának. A „Bonbonniere” alapítójának, Kondor Ernő­nek személye különösen érdekes. Hegedűművésznek indult és még alig volt 26 éves, amikor a Teréz-köruti kis „műintézetet” merészen megnyitotta. Addig is volt esti szórakozási lehetőség a fővárosban, az orfeumok gondoskodtak arról, hogy a nagypénzű emberek elkölthessék a maguk koronáit az orfeum szépségeinek segítségével. Kondor Ernőnek volt a kor­szakalkotó ötlete, hogy talán az irodalom és a művészet is vonzó lehet, ha azt jól csinálják. A fiatal hegedűművésznek lett igaza... Kondor nem sokáig maradt a kabarénál, örökké uj ideáktól forrongott; nyugtalan képzeletvilága nemsokára arra késztette, hogy a kabarét átadja, átengedje Nagy Endrének. Ekkor született meg a „bonbonniere” helyett a „Nagy Endre egykori pátriájában; Nagyváradon nyitotta meg főként erdélyi tehetségekkel az uj „Bonbonniere”-!. (Kevesen tudják, hogy ennek az uj magyar kabarénak tagja volt egyidőben Maurice Chevalier is...) A hetvenéves „Bonbonniere” alkalmat nyújt arra, hogy bővebben foglalkozzunk Kondor Ernő Klamár Gyula személyével. Tulajdonképpen nem is annyira a kabaré-alapitással irta bele nevét a magyar művészetek történetében, mint inkább dalaival. Mostanában jelent meg Londonban nagyborosnyói Bartha Lajosnak „Messzefutó országutak” című regénye, amelyet Kondor Ernő életéről, pályafutásá­ról irt. E könyvből ismerkedhetünk meg Kondor Ernővel igazán, azzal a zeneszerzővel, akinek a leghiresebb magyar nótákat köszönhetjük. Ő irta a „Vén cigány” című dalt, amelyet évtizedek óta mindenfelé énekelnek, ahol csak magyarok élnek; ugyancsak ő a szerzője az „Egy, kettő, három, négy öt, hal, hét,, kezdetű csárdásnak is, amelyik olyan hires, hogy egyenesen olyan dalnak tartják, mint amelyik a nép ajkán született, akárcsak a „Van nekem egy gerlicém” kezdetű, vagy még inkább a „Zöld ablakos kicsi ház”-at, a „Kecskebéká”-t a „Sárika, Sárika kis szentem”-et — noha ezeket mind-mind Kondoer Ernő irta sok más dallal együtt, amelyek nem kevésbé híresek, ha nem is érték el az előbb emlitett dalok nagy népszerűségét. Kondor Ernő özvegye különben ma is é. Angliában, Londonban lakik és híven őrzi, ápolja nagytehetségű félje emlékét. Kondor Ernő persze nem él már; közel százéves lenne, ha élne a „Vén cigány...” és a többi népdallá lett műdal szerzője, a régi Pest egyik nagy álmodója. FEHÉR LILIOMSZÁL Fekete füvek közt fehér liliomszál fehérebb a hónál fényesebb a napnál Dalo(j hajladozzál csillogj virágozzál fehér sziromvérben hóban mosakodjál Virágok tündére fehér liliomszál ringatózz ringatózz beszéfj hajladozzál Friss liliomtejben tűzvészben aludjál mézédes illatban lángokban álmodjál Sikolts virágozzál vakits hajladozzál tisztaság tündére fehér liliomszál Siklósi János DERŰS OLDAL Smith feljelenti Taylort becsületsértésért, mert azt mondta rá, hogy gazember. A biró igy szól: Taylorhoz: — Nézze, maga azt mondta Smithnek, hogy gazember, fejezze ki most e fölötti sajnálkozását. — Tisztelt Törvényszék! Nagyon sajnálom, hogy Smith gazember. *** Pistike kinéz az ablakon, és látja, hogy a szemben levő ablak mögött Brown és a felesége ölelkezik, csókolózik. Mivel ez minden délután megismétlődik, Pistike is pontosan megjelenik az ablakban, nehogy valamit elmulasszon. A mamája azonban egyszer rajtakapja, és rögtön szól a féijének. A papa át is megy Brownhoz és igy szól hozzá: Arra akarom megkérni, hogy csináltasson 0 OLDAL függönyt az ablakára. Az én fiacskám még gyerek, maga meg minden délután odaáll a feleségével az ablakba csókolózni. — Ugyan ne tréfáljon, hiszen én délután otthon sem vagyok. *** Későn érkezik valaki egy előadásra. — Pszt — figyelmeztetik az ajtónál —, szívesked­jék lábujjhegyen bemenni. — Hogyan? A hallgatóság már elaludt? *** Egy svájci képeslapból. A vezérigazgató elhatározza, hogy feleségül veszi titkárnőjét. Ö még csak 74 éves, a titkárnő 28. — Megőrültél! — mondja a vezérigazgató legjobb barátja. — Arra nem gondoltál, hogy amikor te 84 leszel, ő 38? — No és? Ez ma nem kor egy asszonynál. *** — Nézze, uram én szeretem a bort, de mindig tudom, hol kell megállni. — Hol? — A kocsma előtt. *** Toponárinak, aki már hosszabb ideje gyengélke­dik, azt mondja az orvosa: — ön nagyon le van gyengülve, vasat kell szednie. De kedves doktor ur — tiltakozik a jelenlevő Toponáriné —, hiszen olyan gyenge már szegénykém, hogy a piskótát is alig tudja megrágni. *** — Pistike, két szelet torta volt a hűtőszekrényben, s most csak egy van. Hogy történt ez? — Sötét volt, és nem vettem észre a másikat. Ki lesz Brezsnyev utóda? (Folytatás a 8. oldalról) Egyesült Államokkal való détente-et, a fegyverkorlá­tozásokról szóló tárgyalásokat és a kereskedelmi kapcsolatok kifejlesztését. Nagyon nehéz helyes képet alkotni Kirilenkóról. Keveset tudunk magánéletéről, ritkán lehet látni a nyilvánosság előtt. Megfigyelők szerint nős, van egy fia és egy lánya. Fiatalabb korában beszédhibában szenvedett. Gyakran tartott beszéd közben szünetet, és a „znachit” szót használta, ami a magyar „izé”-nek felel meg, vagy az angol „you know"-t helyettesíti. Sokat tanult azonban és ma már gyorsan és pontosan beszél. Kirilenko 1906. szeptember 8-án született egy ukrán faluban. Kereskedelmi iskolát végzett, majd elektromérnöki és repüléstani intézményekben tanult. Az 1940-es években repülőmérnökként dolgozott, és végül a Kommunista Párt tagjává lett közvetlenül a másodi világháború előtt. Úgy mondják, hogy sohasem került bele a tisztogatásba a sztálini éra letűnése után. pedig ma is úgy tekinti Sztálint mint nagyjelentőségű történelmi személyiséget. Kirilenko 1957-ben lett az uralmon levő orosz Politburo tagja, de 1961-ben titokzatos körülmények között megint kiesett. Hat hónappal később Hruscsov követte tisztségében. Ma egyike azon keveseknek, akik mind a Politburo, mind a párttitkárság tagjaiként szerepel­nek. Általában ő szokta Brezsnyevet helyettesileni. amikor a párttitkárnak más elfoglaltsága van. Árgus T l

Next

/
Oldalképek
Tartalom