Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-14 / 16. szám
10. OLDAL MAGVAK HÍRADÓ MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT ÁRON Irta: HALÁSZ PÉTER Az egyik müncheni mellékutcában lévő kis papirkereskedés ablakában a következő felirat látható: ,,1977-es kalendáriumok féláron kaphatók”. Az alkalmi kiárusítás elgondolkoztató. Hiszen az esztendő nagyrésze még előttünk áll, hátra van belőle testvérek között is legalább kilenc hónap. S a kalendáriumok, amelyekért néhány héttel ezelőtt még teljes árat kellett fizetni, most már féláron vásárolhatók. Ha egyáltalában vásárolja valaki. Sokkal valószínűbb az, hogy aki eddig nem tett szert 1977-es naptárra, most már jól megvan nélküle az év hátralévő részében. Meri az csak az első napokban, az újév legelején érdekli az embert, hogy az idén ugyan milyen napra esik a születésnapja és homályos büszkeséggel könyveli el, ha vasárnapra, vagy pirosbetűs ünnepre, megállapítva azt, hogy érkezését a Földre (legalább az idei esztendőben) megfelelően méltányolja az emberiség. Az első napokban az ember olvassa a naptárt. Később már kevés gondot fordít rá, zsebéből csak akkor huzza elő, ha a feljegyzett „fontosabb telefonszámok” között keresgél, később már akkor sem, mert egy hónap elteltével már betéve tudja a fontosabb telefonszámokat, a második hónapra már tisztában van azzal, hogy a fontosabb telefonszámok nem is olyan fontosak. A falinaptárra, az íróasztalán álló kalendáriumára akkor pillant az ember, amikor eltelt egy hónap és át kell fordítani egy lapot. Az első hónapban még lelkiismeretes pontossággal történik ez, január 31-én átlapoz februárra, február végén azonban már nem olyan sürgős, s megtörténhet, hogy csak március 3-án lapoz, később pedig megeshet, hogy az uj hónapnak fele is eltelik, mire áthajtja az ember a kalendáriumot, az esztendő végét pedig rendszerint úgy éri meg, hogy fali- vagy Íróasztali naptára még mindig novembert, jó ha nem októbert mutat. Addigra ugyanis feladta az ember az esztendőt. Lemondott róla. Pedig az év — ez az év is — óriásinak ígérkezett. Az iró eldöntötte, hogy az idén feltétlenül megírja azt a nagy, mindent elsöprő jelentőségű művet, amellyel egycsapásra bebizonyítja élete értelmét és értékét. A színésznek semmi kétsége aziránt, hogy az idén eljátsza a szerepet, amelynek kirobbanó sikere után Hollywood nagymoguljai versengenek érte, elhalmozzák szerződési ajánlatokkal. A politikus tökéletesen biztos abban, hogy az idei esztendőben megoldja hazájának valamennyi gondját, megállapítja az áremelkedést, felemeli az életszínvonalat és erős rá a valószínűség, hogy rátalál arra a holtbiztos tippre a nemzetközi nagypolitika égető kérdéseinek rendezésére, amelynek segítségével a világbéke hosszú időre, legalább a jelenlegi, de « valószínűleg a soronkövetkező nemzedékek élettartamára is biztosítva lesz. Azt, hogy a politikus csakugyan hisz ebben, vagy sem, ezt nem lehet teljes bizonyossággl tudni de ami kétségtelen: azt mondja, hogy hisz benne. De csakugyan elképzelhető, hogy hiszi, mert az esztendő legelején minden elérhető, hogy hiszi, mert az esztendő legelején minden elérhetőnek és valószínűnek látszik, a dolgok leegyszerűsödnek és eléggé általános a vélemény: semmi sem olyan reménytelenül nehéz, mint amilyennek az elmúlt esztendő végén látszott. Egy kis jóakarattal mindenben szót lehet érteni. A diák eltökéli, hogy az idén kitűnő bizonyítványt hoz haza, meri hiszen fontos év, fontos egyfelől felsőbb osztályba jutása, másfelől egyetemre kerülése szempontjából és semmi akadálya nem lehet annak, hogy az idén végre bebizonyítsa rátermettségét. A tanár elhatározza, hogy az idei esztendőben olyan odaadó áldozatossággal oktatja növendékeit, amilyenre eddig szándéka ellenére sem érzett elegendő erőt és kedvel. Eddig inkább csak kenyérkeresetnek tekintette a hivatását, nem maradt hű a hajdani elképzelésekhez és fogadkozásokhoz, most azonban, az idei esztendő kezdetével életének olyan korszakába lépett, amelyben megvalósítja hajdani álmait. Nagy pedagógus lesz belőle, nagy oktató, Platon és Szokrátesz nagyságához méltó. Az orvos is megfogadja: az idén kevesebb időt tölt annak ellenőrzésével, hogy szétküldött számláira rendben befutottak-e bankjába a honoráriumok, az idén bizonyságot ad arról, hogy méltó a hipokráteszi eskühöz és életének középpontjában a gyógyítás szándéka, vágya, akarata áll majd. Gondosabban diagnosztizál, nehezebb műtétek előtti estéken korábban tér nyugovóra, ha másnap operálnia kell, nem fogad el meghívást partyra, egyszóval az idén nagy orvoshoz méltó életet él, legalább olyan áldozatkész és önmegtartóztató lesz, mint Albert Schweitzer. Az ügyvéd eldönti, hogy nagyobb gonddal válogatja meg, milyen érdeket képvisel, nem elsősorban azt tartja szemelőtt, hogy mennyit lehe. keresni egy üggyel, de azt is, hogy morálisan csakugyan védhető-e az ügy, emberi igazsága vitathatatlan-e? A kereskedő elhatározza, hogy az éveleji nagy kiárusításra nem csak selejtárut dob a közönség elé, de közéjük rejt legalább néhány olyan holmit is, amivel csakugyan jól jár az, aki kedvezményes áron jut hozzá. A vendéglős szilárdan eltökéli, hogy az előző napok étrendjéből visszamaradt húsféleségeket nem darálja meg és e darált húsokból készített kreációit nem kínálja fel étlapján tisztelt vendégeinek, mint „Monte Carlo-rostélyost”. A cipőgyáros megesküszik rá, hogy futószalagon gyártott cipőire nem Írja rá, hogy „kézzel varrott”, a konfekvió-nagyiparos az öltönyökről nem spórolja el a baloldali beső-zsebet és a gyufa-zsebet, az ingkészitő nem takarít meg egy centimétert az ing hosszából, a filmíró elhatározza, hogy munkában lévő forgatókönyvéből kiiktatja azt a tervezett jelenetet, amelyben az egyik szereplőt elevenen és premier-plánban megnyuzzák és hogy emiatt érzett fájdalma nagyobb legyen, benzines hordóba mártják. Jóllehet az ilyen jelenetek azok, amelyek biztosítják a film sikerét, mostantól kezdve Jemond a hozzá nem méltó eszközök alkalmazásáról, szemelőtt tartja azt, hogy a kérlelhetetlenül és gátlástalanul kasszasikerre törtetés demoralizálja és burtalizálja a nagyközönséget, s hogy ennek következményei hosszútávon beláthatatlanok. Az esztendő elején tehát nagylelkűség ébred az emberiségben. Még nincs késő, javítani lehet az egyéni sorson és a világ sorsán egyaránt, hogy ha ki-ki a maga helyén, a maga feladat- és hatáskörében megteszi a tőle telhetőt. Nagyon fontos volna egyszer analitikus eszközökkel elektoromos agyak alkalmazásával eldönteni, megállapítani, melyik az a nap, amelyen minden kedvezőtlen fordulatot vesz? Január 27.-e? Február 16.-a? Valamivel korábban? Valamivel későbben? Kell lennie egy ilyen napnak, különben nem képzelhető el, hogy ezek az álmok, tervek, vállalások. ígéretek és fogadkozások egyszerre csak semmivé válnak. Kell lennie egy olyan napnak tehát, amelyen az emberek arra döbbennek rá, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva nem tudnak eleget tenni annak, amit az év elején elhatároztak, valahol a gigantikus, világot átfogó hálózatban rövidzárlat támadt, valahol kivágott egy biztosíték és ennek következtében a hálózat üzemelése többé nem kielégítő. Talán ha egy kompjuterbe betáplálnák az összes idevonatkozó adatot, tünetet: mikor és miért kényszerül az iró arra, hogy elhalássza a nagy mű megkezdését, a nagy művét, amelynek mondanivalója, körvonalai oly világosan és tapinthatóan bontakoznak benne, hogyan, mikor és miért nyúl az orvos a receplkönyve után, hogy ismét egyszer kiiijon egy olyan szert, amelytől csakis tüneti eredményt remélhet, ahelyett, hogy tovább kutatna, nyomozna paciense panaszának igazi, rejlett oka után, hogyan, mikor, miért jön el az az óra, amikor mindenki legyint és másként cselekszik, a diák, a tanár, az ügyvéd, a szinész és a politikus... Igen, melyik az a pillanat, amelyikben a politikus arra eszmél rá, hogy a világ boldogulása és az évtizedekre szóló béke biztosításának esztendeje talán mégsem ez az idei? Csupa homályos kérdés. Sok gondot, fejtörést okoz. Egyszerűbb feladni a nagy ábrándokat és belenyugodni: Alig néhány hét elmúltával az idei esztendő máris mélyen leszállított áron kapható! MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN A MINI-KARBURÁTOR FELTALÁLÓJA: CSONKA ALBERT Csonka Albert WASHINGTON. D.C - Csonka Albert budapesti születésű magyar találmányával Amerika több millió gallon benzint spórolna meg, ha az US alkalmazná karburátorát, — mondják a federális tisztviselők. Csonka minden szerencsétlensége abból adódik, hogy a kongresszus csak azokat támogatja, akik egy-egy hatalmas üzem képviselői, szakemberei, mint a Boeing vagy a Douglas. Az Energy Research and Development Administration feltaláló osztályának igazgatója, Richard K. Sutz lelkes támogatója Csonka találmányának, de az ERDA nem áll szóba olyan kis emberekkel, mint amilyen Csonka Albert is. „Egy fickó a Boeingtől akár háromszor is bejöhet hozzánk. Ök ismerik a nagyok nyelvét, ők mind nagystílű valakik.” A nagy autógyárak se segítik Csonkát, noha a Ford és a Chrysler érdeklődést mutat a mini-karburátor iránt. Sutz viszont támogatja a 77 éves feltalálót, akinek édesapja szintén feltaláló volt Budapesten. Id Csonka (Folytatás a 11. oldalon)
