Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-03 / 10. szám
8 OLDAL MAGYAR HÍRADÓ BB Sí' VV~- ; SZIKLAY ANDOR; MAGYAR LÁBNYOMOK... (86.) Borízű hangok és távoli zeneszó (Washington)— „Golden Cream Sherry”, „Ultra Dry Sherry”, „Extra Dry Sherry” és „Port” — négyfajta bor egyfajta cégér alatt: „From the Historic Cellars of Count Haraszthy”... A kaliforniai bőriparnak e legújabb termékei a karácsonyi időszak alatt egyre több italkereskedés polcain jelentek meg — hamis toliakkal ékeskedve. Haraszthy Ágoston, aki a fővárosi „National Portrait Gallery”-ben 22 ország 34 híressége közt Kossuth és Bölöni Farkas Sándor mellett kapott helyet, nem volt gróf. Annakidejéni kaliforniai borpincéit pedig régesrégen elfödte száz esztendő pora. £s a palackokon díszelgő címkén rikító színekben kinyomtatott címer nem a Mokcsai Haraszthy familiáé; nyilván Madison Avenue-i „public relations” berkekből származik s rajta egy páncélos lovag kaija, amint valakit szablyával levágni készül, inkább csak „felvág” a „goulash-czardashgipsy” romantika szolgálatában. „Ez a bor”, szól a palackok hátán olvasható szöveg, „hagyományokban gazdag Buena Vista-i pincészetből, a finom kaliforniai borok szülőhelyéről való, a Hold Völgye nevű sonomai körzetből, ahol a hires főur, Haraszthy Ágoston magyar gróf, elültette az első szőlő-tőkéket, a ma már oly hatalmas kaliforniai boripar első virágait.” Annyi mindenesetre örvendetes, hogy még ha kétes köntösben is, de visszaidézték a termelők a kalandos életű és rejtélyes halálu, bácskai születésű volt bécsi nemes-testőrségi főhadnagyot (gr.Batthyány Lajossal, a későbbi mártír miniszterelnökkel együtt szolgált ott), aki Wisconsin államban „Széptáj”, illetve „Fairfield” néven városkát alapított. Hosszú, érdekes fejezet szól róla Kende Gézának, a „Szabadság” huszas évekbeli szerkesztőjének „Magyarok Amerikában” c. kétkötetes munkájában (1927) — amelynek ujranyomtatását és kiegészítését sürgős feladatának tekinthetné az amerikai magyarság többrendű vezetősége, ha ugyan efféle maradandóan fontos cél megbeszélésére is akadna egy kis idejük. (Haraszthy amerikai útleírását „Utazás Éjszak- Amerikában” cimmr.l, két kötetben, kiadták Budapesten 1844-ber., mint Kende megjegyezte. A művet azonban nyilván nem látta, mert másként bizonyára nem mellőzte volna egy mulatságos kis vonását. Egy jegyzetem szerint a címlap acélmetszetillusztrációja egy délszaki pálmaerdőt mutat, amelyben két ember sátrat ver — és ez a két ember ezt a munjcát frakkban és cilinderben végzi...) * * * . Végtelennek tűnő embersor áll már néhány hete minden nap Ú, National Gallery előtt, lassacskán •húzódva a márványcsarftóksk* félé, amelyekben most (és még három hónapig) 3506 éves kincsek láthatók: a Tutankhamon-kéállitás bűvöletes darabjai, Amerikában ehelyütt először. Én 1944-'ben, még egyenruhában, láttam mindezt először Kairóban; azután 1966- ban-ugyanott, feleségemmel egyik európai állomáshelyünkről tett északafrikai utazás során. Gyors minapi jegyzet van előttem: „'Kairó, 3 magyar dolog a rovatba: Cheops/Vasváry, . Milicevic/Marseille ’34, Tompkins/Roheim.” Itt most az elsőről: „Egyiptomi piramis tetején hangzott el a Himnusz és a Szózat melódiája”, irta múltkoriban Vasváry Ödön, „magyar művésznek, Reményi Edének hegedűjéből 1873 elején. Pár hónappal azelőtt Ferenc József császár és király ugyanazon a helyen állt, a Cheops-piramis tetején; kép is készült erről, rajta egyiptomi tudós ott a piramis tetején magyaráz valamit az uralkodónak...” Nem tudtam erről a két érdekes epizódról; nem tudom, hogy kik és hol Írták le és nem láttam a képet. Abban azonban helyi ismeretek alapján kételkednem kell, hogy a nevezett urak „a piramis tetején” álltak, beszéltek, illetőleg hegedültek volna. Akácok, tamarinok és eukaliptusok szegélyezik a 10-mérföldes útvonalat, amely a kairói belvárostól nyugatra a gizehi fennsíkhoz vezet — ahhoz, amelyen a Cheops-piramis (és annak közelében a Szfinksz) áll. (Folytatás a 9. oldalon) PERSPEKTÍVA FENN FOG ÁLLNI A VILÁG 1984-IG? A fejlett ipari társadalmak egészségtelen életéről, alapvető és szinte megoldhatatlannak látszó problémáiról, az energiaválságról és atombombáról, az egyéb veszélyes fegyverekről olvasva, az embernek elkerülhetetlenül szembe kell néznie a nagy kérdéssel, amelyet különböző formákban oly gyakran és sokan vetettek fel: Fenn fog egyáltalán állni a világ 1984-ig? Az 1984-es dátum nem véletlen, talán a legtöbben tudják is, hogy az tulajdonképpen Orwell hires, rettenetes világot felvázóló utópisztikus regényének cime. Ma már azonban egyre többen látják világosan, hogy az abban felvázolt társadalom — amely egyes elemeiben számos fejlett társadalomban fellelhető ugyan — nem valószínű hét éven belül. Ma talán még a diktatúránál is súlyosabb problémáink vannak, s azok megoldására nem sok a reális javaslat. Ha meg van kézenfekvő javaslat, akkor mindig van valami gyakorlati dolog, ami keresztülhúzza az intelligens ember terveit, mintegy megerősítve a pesszimisták állítását: most, amikor az intelligens döntésekre és tervekre sokkal nagyobb szükségünk van, mint valaha, a barbarizmus ismét győzni fog a humanizmus felett. A sok nagy bajunkból ragadjunk ki egyet. Ez az egy elég arra, hogy alapvető kérdéseket együnk fel: mi lesz egy évtizeden belül? Mi lesz velünk, ha igy haladunk? Lehetséges, hogy az olajkrízis sokat segített abban, hogy a vezetők és tömegek végre megértsék, hogy a világ energia- és nyeresanyagforrásai nem kimerithetetlenek. Az eddigi adatok azonban nem túl biztatóak. Az Egyesült Államokban például nem csökkent az olajimport, ahogy az logikus lett volna, hanem növekszik. Más bajok is vannak. Az olajválságot követően, úgy látszott, hogy végre megértik az emberek, hogy bizonyos megszokott (és talán kényelmes, de mindenképpen haszontalan) dolgokat feladhatnának, vagy bizonyos szokásokon változtathatnának. Ilyen a nagy személygépkocsi. Az olajválságot követően azonnal elkezdték az amerikai autógyárak a kiskocsik gyártását, s úgy látszott, legalábbis egy évig, hogy azok felváltják a nagyfogyasztású monstrumokat. Nem igy történt. Egy-két éves szünet után, ismét a nagy kocsikat vásárolják az emberek. És ez csak egy példa a sok száz közül. Úgy látszik, a fejlett ipari társadalmakban sem a vezetők, sem a tömegek nem ébredtek még fel. Talán, mire felébrednek, késő lesz. Ezért jósolják sokan, hogy esetleg egy más tipusu „világvége” érkezik el: amit az ember csinál. Historikus KÜLPOLITIKÁI REALITÁS Carter elnök és Vance külügyminiszter már rájött arra, hogy a kommunista országokban élők emberi jogaiért való harcuk egy újabb komplikációt jelent külpolitikájukban. Természetesen, nem kívánnak szót emelni minden egyes jogsértés esetében, hanem alkalmankint hangot adnak a kommunista országokban elkövetett jogtalanságoknak. De vajon megéri-e vállalni ennek a kockázatát? A válasz határozottan: igen. Az amerikai állampolgárok örömmel köszöntik kormányuknak azt az igyekezetét, hogy harcot indít a Csehszlovákiában és a Szovjetunióban elkövetett jogsértések ellen. A világnak meg kell tudnia, hogy az amerikaiak csodálják Andrei Sakharov és szovjet kollégáik bátorságát, és azoknak a csehszlovák állampolgároknak a kiállását, akik egy „szabad és nyílt államrendért” harcolnak, ahol „a különböző meggyőződésű, vallásu és foglalkozású emberek együttműködnek, a Csehszlovákiában és a világ más részén élők-emberi és polgárjogainak a tiszteletbentartása jegyében.” Azt előre meg lehetett mondani, hogy Washington kijelentései éles tiltakozást váltanak ki Prága és Moszkva részéről, hiszen szerintük ez rosszakaratú beavatkozást jelent más országok belügyeibe. (Folytatás all. oldalon) NS-7-E-M •L-EÜ Mexikó uj elnöke, lose Lopez Portillo meglátogatta Carter elnököt. A két ország barátságban élhetne egymás mellett, de sajnos, nem igy van. Mexikó hatalmas olaj és gáz tartalékkal rendelkezik s az Egyesült Államok igen nagy hasznát venné ennek, különösen ebben a nagy energiaválságban. Amerikának viszont kitűnő és fejlett olajfinomítói technológiája van és az amerikai pénzbefektetés nagyban elősegítené Mexikó ipari fejlődését. A két ország közötti problémát a heroin csempészet jelenti. Az összes heroin fogyasztás 65 százaléka illegálisan ér ide Mexikóból. A mexikói csempészek ezrei lopakodnak át Amerika délnyugati határán. De más egyéb akadálya is van a két állam barátságának. 1972-ben a mexikói kormány egy olyan törvényt hozott, amely a külföldiek ingatlan vásárlását megtiltja és minden egyéb pénzbefektetést lehetetlenné tesz. Mexikó uj elnöke országát gazdaságilag felemelheti és Carter elnök ebben nagy segítségére lehet. Lopez Portilliónak fel kell számolni a heroin csempészést és a most megszorult Államokat elláthaná olajjal, földgázzal. Az eladósodott Mexikó f talán változtatni fog eddigi ellenséges magatartásán.
