Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-14 / 42. szám
MAUYAK HÍRADÓ 15. OLDAL ÓHAZAI UTIJEGYZET EZT LÁTTAM Irta: HALMI DEZSŐ I. Zürichben hagytuk el a gépet, mely 10.500 méter magasságban repült velünk az öreg Európa felé. Svájc feltűnően tiszta, parkosított, olyan mint egy nagy virágoskert, de nagyon drága. Onnan utam szülővárosomban, Fiúméba (Rijeka) vezetett. A belváros megőrizte az I. világháború előtti képét. A két háború borzalmai nem érintették Fiúmét, nem dőltek romba épületei, a kétfejű sasos címer még ma is ott díszeleg a Korzó nagytornyos épületén, a régi toronyóra szüntelenül figyelmeztet a múló percekre. Gyékényesnél léptem át a magyar határt. A vám- és útlevélvizsgálat bámulatos gyorsasággal, a legnagyobb udvariasság mellett folyt le. Csak útleveleinket kellett megmutatnunk, egy-két kérdésre felelnünk s máris túl voltunk a hivataloskodáson. Valamikor azt mondtuk, hogy a magyar nép szalonna és kenyérevő. Ha ez az igazság még ma is állja a helyét, akkor hozzá kell tennünk, hogy kávéivó és szatyros nemzet is vagyunk. Ugyanis a magyarok mindenütt és minden időben ,,lavór” számra vedelik a kávét. Mindenki szatyorral jár. Ennek a nélkülözhetetlen kézi alkalmatosságnak annyi fajtája van, mint csillag az égen. A legtöbb ember kettőt visz magával, hogy a piac. közért és egyéb pénznyelő helyek áruinak bőven legyen helye.- O - ' A Zserbó cukrászda, amelynek most Vörösmarty a neve. hajdan tabu. tiltott hely volt az átlaghalandó részére. Ma a mellettem levő asztalnál egy szélesszoknyás falusi asszony iszogatta a dupla-feketét. Kosara a földön, bugyorja a széken hevert. Én egy pisinger szeletet szerettem volna enni. de sajnos — amint azt a felszolgáló tudomásomra adta — már évek óta hiánycikk, kapni nem lehet. Az asztalok társasága vegyes, a szemlélő megállapíthatja, hogy a régi társadalmi különbségek eltűntek és a Zserbó nemcsak a kiváltságosak, hanem mindenki cukrászdája. pihenőhelye.-OÖrömmel láttam, mily sok a várandós nő. Úgy látszik, a hivatalos körök észbekaptak, s ma már nem folyik a nemzetgyilkosság. Az egyke megszűnt.Akinek két gyermeke van, az már állami segélyben részesül, egy hónapra 910.— Ft-ot kap. Minden további gyermek után pótlékot kapnak. Azonban a pénz csak másodrendű kérdés, mert három gyermek esetén egy modern lakás kiutalása majdnem biztosra vehető. A lakáskérdés okozza a legnagyobb gondot úgy az egyén, mint az állam részére. A toronyházak gomba módra szaporodnak és mégsem tudják a keresletet kielégíteni. Aki csak teheti — főleg a fiatalok — a városokban keres megélhetést, a falvak elnéptelenednek, legfeljebb az öregek maradnak a régi, falusi fészekben. Ez az oka a lakáshiánynak. Minden rosszban van valami jó, igy ebben is, a nemzet szaporodik, a gyerekeknek lakás kell.-OSzeretném eloszlatni azt a ködöt, mely az amerikai nyugdíjasok végleges otthoni letelepedése, illetve a Social Security folyósítása körül található. Azok, akik 1947 előtt hagyták el Magyarországot — a törvényes rendelkezések értelmében —, automatikusan elvesztették magyar állampolgárságukat, igy az idegen államban felvett állampolgárságukat — hazatelepülés esetén is — megtarthatják, arról lemondani nem kell. Tehát ebben az esetben mint amerikai állampolgároknak az USA folyósítja a nyugdijat. Akik 1947 után hagyták el az országot és idegen állampolgárságot nyertek, azok kettős állampolgársággal rendelkeznek. A magyar kormány az idegen állampolgárságot nem ismeri el, tehát ha ilyenek véglegesen haza akarnak települni, azok otthon csak magyar állampolgároknak számítanak, idegen állampolgárságukról le kell mondaniok, azt elvesztik. A jelenleg fennálló törvényes rendelkezések értelmében pedig az USA csak hat hónapig folyósítja a nyugdijat az idegen állampolgárok részére, a hetedik hónapban ez megszűnik és az amerikai nyugdíjasnak otthon felkopik az álla. Jelenleg Magyarország és az USA között folyamatban van egy nyugdijegyezményi tárgyalás, mely — a hivatalos állásfoglalás szerint — eltarthat egy hónapig, vagy húsz évig, tehát ennek a megállapodásnak az eredményére számítani nem lehet.-OMeglepődve vettem tudomásul, hogy a cukrot Ausztriából importáljuk. Régen annyi cukorrépát termeltünk, hogy azt mi szállítottuk Bécsnek, legfeljebb az történt, hogy ott 1 kg magyar cukor 80 magyar fillérbe került, mig itthon 1.10 Pengőt kellett fizetnünk érte. Akkor azért fizettünk többet érte, mert exportáltunk, ma pedig azért, mert azt külföldről hozzuk be.-OA városok utcái zsúfoltak. Pesten tolong a nép. Uton-utfélen idegen szó hallatszik, sokszor körülnéztem, igaz-e. hogy itthon vagyok? Mindenki tolmácsol mindenkinek, az idegenek főleg az élelmiszerek után érdeklődnek. Magyarország a szocialista államok Kánaánja. Jugoszláviából, Cseh-, Lengyelországból, sőt Ausztriából is hozzánk jönnek húst, hentesárut, zsirszalonnát vásárolni. Legrosszabb az élet Romániában, azt lehet mondani, hogy ott semmi sincs. Lengyelországban a cukrot jegyre adagolják.-OPest levegője kipufogógázzal fertőzött. Autó autó hátán, az elégett benzingáz valósággal kékre festi a levegőt. Egy tiszta ing egy napra nem elég, mert délre a korom, por, a test melege feketére festi a nyaknál, kézelőnél.-OAz üzletekben csak udvariatlanságot kap az ember. Két tábla csokoládét vettem az egyik önkiszolgáló közértben. Nem vettem magamhoz az üzletben kötelező kosarat. Fizetni akartam, de a pénztárosnő rámripakodott: ,,Mit gondol, már kosár nélkül is lehet vásárolni?” Szabadkoztam, hogy két tábla csokoládét kosár nélkül is elviszek, az nem egy teher. Látta idegen tudatlanságomat, megkegyelmezett, nem küldött vissza kosárért, de megjegyezte: ,. * ztán még egyszer nem akarom itt kosár nélkül látni!” Egy másik üzletben akartunk venni egy kis seprűt. Megkérdeztük az eladót. ,,Nekem egészen kis seprűm nincs” — vágta felénk. ,,Mégis szabadna megnéznem?” — kérdeztem bátortalanul. Hátranyult s megmutatta. Sajnos a seprű csakugyan nagyobb volt, mint .amiivet szerettünk volna. „Köszönöm, ez csakugyan nagy” — mondtam és távoztunk. Utánunk kiabált: „Ugye megmondtam, hogy nekem csak nagy van. de maguk nem hisznek, nekem fáradnom kell!” Ez a fáradtság csak egy kisebb mozdulatot igényelt, lehajolt és már a kezében is volt. Nem válaszoltunk, hanem gyorsan iszkoltunk tovább. Szeretem a sertés fejhust. Egy hentesüzletben a fal melletti pultnál álltunk meg. Letisztítottam a márvány asztalt, mert tele volt morzsával, mustárral, és ott vártuk feleségemmel az árut. Egy elég jól öltözött férfi állt meg a letisztított rész előtt s mikor azonnal nem léptünk félre, kiabálni kezdett: „Itt nincs fenntartott hely! Mit gondolnak? Az egyik .naccsága” megáll itt, a másik a túlsó végén, kiolvassák az újságot, mi meg addig várni fogunk?” Eloldalogtunk a letisztított helytől, ő pedig csak szónokolt tovább. (Befejező cikk következik) SZENT ÖRZSÉBET ASSZONY ' (Folytatás a 14. oldalról) ..Halála után negyednapiglan eltemetetlen hagyták. Éjjel és nappal édesködvén az szép illatban, és mikoron az szentegyházhoz vitték volna, nagy sokaságu madarak jövének a szentegyházra, kit soha annak előtte nem láttának vala. nagy csodálatos éneklést tevén...” Erzsébet az egész világegyházban évszázadok óta szakadatlan tiszteletben részesül, mint az emberszeretet eszményi példaképe. A legnagyobb festők örökítették meg azokon a képeken, amelyek most a múzeumok büszkeségei, eredetileg azonban jámbor társulatok, harmadrendek, plébániai közösségek, istápolyok rendelték templomuk, kápolnájuk számára Simone Martini. Fra Angelico. Holbein. Murillo és annyi más mesternél. SAPKACSERE, GYÉMÁNTTAL (Folytatás a 12. oldalról) Mazzarin bíboros rozetta alakúra csiszoltatta gyémántjait. A briliánsformát Velencében találták ki, alacsonyabb és magasabb piramisszerű illesztésekhez hasonlatos az alakzata. A legkisebb briliánsnak is legalább 18 lapja van, ám általában 58 háromszögalaku lapocskát csiszolnak. Formájuk a kor — vagy inkább a kevés számú, jó módú briliánstulajdonos — ízlésének megfelelően változott. Hires volt az antwerpeni, amszterdami, majd később a New-York-i és a Tel Aviv-i csiszolási mód. Sokáig mitikus jelentőséget tulajdonítottak a gyémántnak, nem ismervén pontos eredetét. Platón úgy vélte, nem más, mint a legbecsesebb érc, az arany átlátszó, sűrű magva. Lelőhelye legelőbb Indiában volt, a XVIII. században azonban sok bányát fedeztek fel Brazíliában, s később Dél-Afrikában, Jelenleg itt nyerik a tőkés világ gyémánttermelésének több mint 60 százalékát. A legnevezetesebb gyémántbánya Kimberley. A második világháború után a Jakut ASZSZK-ban, Mirnij település mellett igen jelentős gyémántlelőhelyre bukkantak, s ez azért is érdekes, mert lényegesen eltérő klimatikus viszonyok között fedezték fel a gyémántkincseket. Schiffer Ferenc (Befejező rész következik)
