Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-14 / 42. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ŐHAZAI SZÍNFOLTOK A HORTOBÁGYI VÁSÁR DEBRECEN — Tessék, tessék, folyton-folyvást! Hortobágyi emlék potom 35-ért, soha vissza nem térő alkalom, ne menjen el mellette! Jöjjön közelebb uraságod, láthassa: vetkőzik a kislány a golyóstollban, ha nem veszi, babrálja... Hogy-hogy mitől hortobágyi emlék? Hát rá van Írva...! Forog a pusztai forgószinnad, szabad a vásár. Csókoló- 7.ó gipsz galambpár 23-ért, a bo‘ondnak is megéri. Amott, a céllövöldében bólogató boszorka 'igyorogja ki a kultúrát. Forog a pusztai forgószinpad. Kánikula. kis híján 200 ezer palack örforgalom, 45 ezer ember péntektől vasárnapig a Hortobágyi Lovasnapokon. A lovaspáha melletti vásárban még a nézőtérinél is nagyobb a tömeg. ' eszik és viszik az „emléket” < gyerekeknek, az asszonynak, t sógornak, az unokának. De hát miért nem akarom én észrevenni, hogy az igazi népművészet is itt van? A kunsági tanítónak pusztai emberektől ellesett, zsebpénzt is adó hobbija, a sokféle pásztorkészség temérdek kíváncsiskodót, vevőt is vonz. Zsűri elé viszi a holmikat, le is zsűrizik neki mindig. Vagy itt van Mihalkó Zoliin. Ha elzsirosodik, kitöredezik az öreg kalap, a hortobágyi csikósok, pásztorok legtöbbje hozzá megy másikért. Még a népművészeti bolt is rendel tőle, már a nagyapja is kalapos volt. „Mihalkó János (kalapos gyáros) Balmazújváros” — fejezte ki az előd munkája iránti tisztelet a kedvesen túlzó kis rigmussal az újvárosi nép. —Hogy kóstál a fejfedő? — lép közelebb, egy naptól cserzett, repedezett arcú ember. Megmondja. —Drága piz, nagy piz! — szűri a szót a vevő. Van itt viharkalp, csikóskalap, kunsági kalap, Kossuth kalap. —Tíz évig is buja a jeget, a vihart. —Na jó, csak kiváncsi voltam — áll odébb amaz. Az ám: csak a bazáros, a mutatványos a zajos; aki értékes, szép holmit kínál, az büszke, annak tartása van. Kivéve talán a teknővájó cigányokat, akikkel — mint mondják — sok a baj, mert a vásár mellékéről minduntalan átpakolnak „Milyen jogon, amikor érvényes iparengedélyünk van, és az adót is rendesen fizetjük?“ — méltatlankodnak a hoppon maradt árusok. — Az országos vásárnaptárban szereplő rendezvényeken bármikor kipakolhatják a portékájukat — magyarázza dr. Angyal László, a Hortobágyi Intéző Bizottság titkára. — A miénk azonban tájjellegű vásár, a mérce tehát az, hogy az áru, a mutatvány a Hortobágy arculatához, a népi környezethez illeszkedik-e vagy sem. A népi jelleget, a pusztai hangulatot, mint mércét, újabban a kisiparos-újságban levelekben és egyéb módokon is közhírré teszik, nehogy hiába fáradjanak ide a vásározók az ország másik sarkából. Az emberi találékonyság azonban határtalan, Néhány esztendeje hathónapi — felfüggesztett — börtönre és 3000 forint pénzbüntetésre ítéltek egy árust, aki Hortobágyi Nemzeti Park feliratú tányérokat kinálgatott, mert az akkoriban potom áron kapható, egészen halvány Made in China feliratú tányérokat az említett szöveg felpingálása után jókora felárral kinálgatta... A Hidivásár a lovasnapoknál is inkább az igazi népművészet — majdan talán meghívásos — fórumává, azon belül is a népművészet ifjú mestereinek bemutatójává válik. A belső négyszögben már most is csak a népművészek kaptak helyet, a bazárosok kizárólag a külső sétány mentén telepedhettek le. Letelepedhetnek s le is telepedtek. Elkergetni éppen lehet őket, csak akkor elviszik a giccset mondjuk Pestre. A Belvárosba. Mert hát az ízléstelen kacat nem attól az, hogy hol adják el. A jó ízlésre ebből annyi tartozik, hogy legalább ne rakjuk ki a bóvlit a népművészet olyan szép kirakatába, amilyen a hortobágyi lehet. Rácz T. János HID A ZALÁN FENÉKPUSZTA. Zala ni. —Fenékpuszta határában a Zala folyón átível a Keszthelyre vezető vasúti fővonal és a műu!. A hid az evek során elhasználódott, felújításra szorul. A rekonstrukciót a hídépítők szakaszosan végzik. Már megerősítették a tartószerkezeteket, most az uj útburkolat elkészítése következik. Meghalt Tarán Pál akadémikus Súlyos veszteség érte a tudományos életet: Túrán Pál kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézetének osztályvezetője hoszszan tartó, súlyos betegség után, 66 éves korában elhunyt. Túrán Pált a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. Kecskemét. Hírős napok: a lovasbemutató Az óhazai bajnokság állása . a 9. forduló után A HÉT MÉRKŐZÉSE MTK-VM—Bp. Honvéd 3:0 (2:0) Népstadion, 72 ezer néző, vezette: Nagy B. MTK-VM: Gáspár — Palicskó, Csetényi, Csorna, Nyirő — Kovács, Siklósi, (Szijjártó, 71. p), Burg — Takács, (Borsó, 65. p), Kiss, Kunszt. Bp. Honvéd: Gujdár — Pál, Kocsis I., Szűcs, Varga — Kocsis L„ Pintér, Póczik — Fehérvári, (Bodonyi, 58. p), Weimper, Kozma. Az MTK-VM negyedóra alatt kétgólos előnyre tett szert, ettől kezdve olyan magabiztosan futballozott, hogy a Honvédnek esélye sem lehetett a pontszerzésre. Különösen a két gólt követő negyedórában volt élvezetes az MTK-VM játéka, de a szünet után, amikor a Honvéd védekezésre kényszeritette, akkor is látszott a csapat tagjain a magabiztosság, a tudatosság. A 10. percben szerezte első gólját az MTK-VM. Kunszt jobb oldalról a kapu elé iveit és a messze hátulról felfutó Siklósi védhetetlenül fejelt a hálóba (1:0). Öt perccel később Burg Takácshoz passzolt, ő egy ügyes cselt csinált és aztán 15 m-ről lőtt a kapuba (2:0). A félidő végére ellaposodott a játék, a szünet után a Honvéd került fölénybe, de akciói szétesőek voltak. Burg semlegesítette Kocsis Lajost, igy nem volt, aki támadást indított volna. Jellemző, hogy az MTK-VM kapuja előtt az egyetlen gólve szélyes helyzet egy Kocsis-sza badrugás nyomán alakult ki. A 80. percben még egy gólt kapott a Honvéd. Kocsis I. buktatta Csornát és Borsó értékesítette a büntetőt (3:0). a forgalmasabb főutra. Ámbái miért nem lehet eleve ott adn nekik helyet? Portékájuk szép is, eredeti is, és sajna’, mind ritkábban látható. Más oka is van annak, hogj a vásár bazári látszata olykoi szembeszökőbb az áhított népművészeti jellegnél. Az emberek nagyrésze mégsem több szá2 forintos dolgokat, hanem olcsóbbakat akar hazavinni. Márpedig a kalapos és felesége karfáj ditó, gerincsajditó munkáját bizony meg kell fizetni. Amikor a Hortobágyot néhány esztendeje hivatalosan is nemzeti parkká nyilvánították, még erősebb igénnyé vált, hogy a nyári rendezvényeket — a lovasnapokat, az alkotmánynapi hidivásárt — a puszta megőrizni kívánt képéhez igazítsák. De munka ez: mert ugyan kit lehetne felelősségre vonni, ha egy színes vásári ponyva alatt „művészieden eszközökkel készült” portékát kinálgat? Nem képcsarnoki terem ez, hanem vásár. Arról nem is beszélve, hogy teszem azt, a műanyag kerti törpe számos falusi porta „éke”, s ha itt nem kapja meg a gazda, megveszi másutt. A portékák művészi színvonalát hatékonyabban szolgálja, hogy az idén már a megyei művelődési vagy a kereskedelmi osztály emberei is ott voltak az árusok jelentkezésekor, igy 27 bazárrosból csak nyolc, 31 mutatványosból pedig mindössze 10 kapott helyfoglalási engedélyt — aminek kiadását nem is olyan könnyű dolog megtagadni. Bontják az öreg, Flórián téri házakat Óbudán, l'ij építmény nem kerül ide, helyüket egyelőre rendezik, parkosítják. A tér végleges arca az új közlekedési csomópont megépítésekor alakul majd ki.
