Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-14 / 42. szám

16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ŐHAZAI SZÍNFOLTOK A HORTOBÁGYI VÁSÁR DEBRECEN — Tessék, tes­sék, folyton-folyvást! Hortobágyi emlék potom 35-ért, soha vissza nem térő alkalom, ne menjen el mellette! Jöjjön közelebb ura­­ságod, láthassa: vetkőzik a kis­lány a golyóstollban, ha nem veszi, babrálja... Hogy-hogy mitől hortobágyi emlék? Hát rá van Írva...! Forog a pusztai forgószin­­nad, szabad a vásár. Csókoló- 7.ó gipsz galambpár 23-ért, a bo­­‘ondnak is megéri. Amott, a céllövöldében bólogató boszorka 'igyorogja ki a kultúrát. Forog a pusztai forgószinpad. Káni­kula. kis híján 200 ezer palack örforgalom, 45 ezer ember pén­tektől vasárnapig a Hortobá­gyi Lovasnapokon. A lovaspá­­ha melletti vásárban még a né­zőtérinél is nagyobb a tömeg. ' eszik és viszik az „emléket” < gyerekeknek, az asszonynak, t sógornak, az unokának. De hát miért nem akarom én észrevenni, hogy az igazi nép­művészet is itt van? A kunsági tanítónak pusztai emberektől ellesett, zsebpénzt is adó hobbi­ja, a sokféle pásztorkészség te­mérdek kíváncsiskodót, vevőt is vonz. Zsűri elé viszi a holmikat, le is zsűrizik neki mindig. Vagy itt van Mihalkó Zol­iin. Ha elzsirosodik, kitörede­zik az öreg kalap, a hortobágyi csikósok, pásztorok legtöbbje hozzá megy másikért. Még a népművészeti bolt is rendel tőle, már a nagyapja is kalapos volt. „Mihalkó János (kalapos gyáros) Balmazújváros” — fe­jezte ki az előd munkája iránti tisztelet a kedvesen túlzó kis rigmussal az újvárosi nép. —Hogy kóstál a fejfedő? — lép közelebb, egy naptól cser­zett, repedezett arcú ember. Megmondja. —Drága piz, nagy piz! — szűri a szót a vevő. Van itt vi­­harkalp, csikóskalap, kunsági kalap, Kossuth kalap. —Tíz évig is buja a jeget, a vihart. —Na jó, csak kiváncsi vol­tam — áll odébb amaz. Az ám: csak a bazáros, a mutatványos a zajos; aki érté­kes, szép holmit kínál, az büsz­ke, annak tartása van. Kivéve talán a teknővájó cigányokat, akikkel — mint mondják — sok a baj, mert a vásár mellé­kéről minduntalan átpakolnak „Milyen jogon, amikor érvé­nyes iparengedélyünk van, és az adót is rendesen fizetjük?“ — méltatlankodnak a hoppon ma­radt árusok. — Az országos vásárnaptár­ban szereplő rendezvényeken bármikor kipakolhatják a porté­kájukat — magyarázza dr. Angyal László, a Hortobágyi Intéző Bizottság titkára. — A miénk azonban tájjellegű vásár, a mérce tehát az, hogy az áru, a mutatvány a Hortobágy arcula­tához, a népi környezethez illeszkedik-e vagy sem. A népi jelleget, a pusztai hangulatot, mint mércét, újab­ban a kisiparos-újságban leve­lekben és egyéb módokon is köz­hírré teszik, nehogy hiába fá­radjanak ide a vásározók az ország másik sarkából. Az emberi találékonyság azonban határtalan, Néhány esztendeje hathónapi — felfüggesztett — börtönre és 3000 forint pénzbün­tetésre ítéltek egy árust, aki Hortobágyi Nemzeti Park felira­tú tányérokat kinálgatott, mert az akkoriban potom áron kapható, egészen halvány Made in China feliratú tányérokat az említett szöveg felpingálása után jókora felárral kinálgatta... A Hidivásár a lovasnapoknál is inkább az igazi népművészet — majdan talán meghívásos — fórumává, azon belül is a népművészet ifjú mestereinek bemutatójává válik. A belső négyszögben már most is csak a népművészek kaptak helyet, a bazárosok kizárólag a külső sétány mentén telepedhettek le. Letelepedhetnek s le is telepedtek. Elkergetni éppen lehet őket, csak akkor elviszik a giccset mondjuk Pestre. A Belvárosba. Mert hát az ízléste­len kacat nem attól az, hogy hol adják el. A jó ízlésre ebből annyi tartozik, hogy legalább ne rakjuk ki a bóvlit a népművészet olyan szép kirakatába, amilyen a hortobágyi lehet. Rácz T. János HID A ZALÁN FENÉKPUSZTA. Zala ni. —Fenékpuszta határában a Zala folyón átível a Keszthelyre ve­zető vasúti fővonal és a műu!. A hid az evek során elhaszná­lódott, felújításra szorul. A rekonstrukciót a hídépítők szakaszosan végzik. Már meg­erősítették a tartószerkezete­ket, most az uj útburkolat el­készítése következik. Meghalt Tarán Pál akadémikus Súlyos veszteség érte a tu­dományos életet: Túrán Pál kétszeres Kossuth-díjas aka­démikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadé­mia Matematikai Kutató In­tézetének osztályvezetője hosz­­szan tartó, súlyos betegség után, 66 éves korában elhunyt. Túrán Pált a Magyar Tudo­mányos Akadémia saját ha­lottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. Kecskemét. Hírős napok: a lovasbemutató Az óhazai bajnokság állása . a 9. forduló után A HÉT MÉRKŐZÉSE MTK-VM—Bp. Honvéd 3:0 (2:0) Népstadion, 72 ezer néző, vezette: Nagy B. MTK-VM: Gáspár — Pa­­licskó, Csetényi, Csorna, Nyi­­rő — Kovács, Siklósi, (Szijjár­­tó, 71. p), Burg — Takács, (Bor­só, 65. p), Kiss, Kunszt. Bp. Honvéd: Gujdár — Pál, Kocsis I., Szűcs, Varga — Ko­csis L„ Pintér, Póczik — Fe­hérvári, (Bodonyi, 58. p), Weimper, Kozma. Az MTK-VM negyedóra alatt kétgólos előnyre tett szert, ettől kezdve olyan magabizto­san futballozott, hogy a Hon­védnek esélye sem lehetett a pontszerzésre. Különösen a két gólt követő negyedórában volt élvezetes az MTK-VM játéka, de a szünet után, amikor a Hon­véd védekezésre kényszeritette, akkor is látszott a csapat tag­jain a magabiztosság, a tuda­tosság. A 10. percben szerezte első gólját az MTK-VM. Kunszt jobb oldalról a kapu elé iveit és a messze hátulról felfutó Sik­lósi védhetetlenül fejelt a háló­ba (1:0). Öt perccel később Burg Takácshoz passzolt, ő egy ügyes cselt csinált és aztán 15 m-ről lőtt a kapuba (2:0). A félidő végére ellaposodott a játék, a szünet után a Hon­véd került fölénybe, de akciói szétesőek voltak. Burg semlege­sítette Kocsis Lajost, igy nem volt, aki támadást indított vol­na. Jellemző, hogy az MTK-VM kapuja előtt az egyetlen gólve szélyes helyzet egy Kocsis-sza badrugás nyomán alakult ki. A 80. percben még egy gólt ka­pott a Honvéd. Kocsis I. buk­tatta Csornát és Borsó értékesí­tette a büntetőt (3:0). a forgalmasabb főutra. Ámbái miért nem lehet eleve ott adn nekik helyet? Portékájuk szép is, eredeti is, és sajna’, mind ritkábban látható. Más oka is van annak, hogj a vásár bazári látszata olykoi szembeszökőbb az áhított nép­­művészeti jellegnél. Az emberek nagyrésze mégsem több szá2 forintos dolgokat, hanem olcsób­bakat akar hazavinni. Márpe­dig a kalapos és felesége kar­fáj ditó, gerincsajditó munkáját bizony meg kell fizetni. Amikor a Hortobágyot né­hány esztendeje hivatalosan is nemzeti parkká nyilvánították, még erősebb igénnyé vált, hogy a nyári rendezvényeket — a lo­vasnapokat, az alkotmánynapi hidivásárt — a puszta megőriz­ni kívánt képéhez igazítsák. De munka ez: mert ugyan kit le­hetne felelősségre vonni, ha egy színes vásári ponyva alatt „mű­vészieden eszközökkel készült” portékát kinálgat? Nem kép­csarnoki terem ez, hanem vásár. Arról nem is beszélve, hogy te­szem azt, a műanyag kerti tör­pe számos falusi porta „éke”, s ha itt nem kapja meg a gaz­da, megveszi másutt. A portékák művészi színvo­nalát hatékonyabban szolgálja, hogy az idén már a megyei művelődési vagy a kereskedelmi osztály emberei is ott voltak az árusok jelentkezésekor, igy 27 bazárrosból csak nyolc, 31 mutatványosból pedig mindössze 10 kapott helyfoglalási engedélyt — aminek kiadását nem is olyan könnyű dolog megtagadni. Bontják az öreg, Flórián té­ri házakat Óbudán, l'ij épít­mény nem kerül ide, helyü­ket egyelőre rendezik, par­kosítják. A tér végleges ar­ca az új közlekedési csomó­pont megépítésekor alakul majd ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom