Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-14 / 42. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SENKI SEM AKAR ELHAGYATVA LENNI Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA A legtöbb ember arra vágyik, hogy törődjenek vele. Olyan jól esik mindnyájunknak egy jó szó, egy kis figyelem! Pedig manapság csak ritkán van részünk ebben. Ki-ki a maga gondjávalbajával van elfoglalva és vajmi kevés ideje marad arra, hogy embertársainak szentelje. Pedig olyan öröm látni, hogy valaki érdeklődik irántunk, ha mást nem is nyújt, csak legalább egy kedves mosolyt, azt is hálás sziwel fogadjuk. Magam sem vagyok ez alól kivétel. A napokban meglehe- ZacharTlöná tősen lehangolt voltam — valahogyan minden rosszul ment. Nagyon elégedetlen voltam önmagámmal és már-már azon elmélkedtem, vajon képes vagyok-e valamit is helyesen, sikeresen elvégezni? Közben betértem a Winn Dicie Grocery Store-ba. Ide-oda futkostak az elfoglalt emberek — az ilyen áruházban az ember úgy érzi magát,.mint egy fűszál a világáradatban, vagy porszem a sivatagban. És ime — egyszercsak felém siet egy fiatal elárusító, aki néha segítségemre volt a zöldségosztályon. ,,Hol volt ilyen sokáig?” — kiáltotta örömteli meglepetéssel. ,,Nem láttuk már négy hét óta. Már aggódtam, hogy talán beteg!” Úgy megörült nekem, mintha az édesanyja lettem volna. Megmondtam neki, hogy nem voltam beteg, csak nem állt közlekedési eszköz rendelkezésemre, mivel az illető hölgy, akivel vásárolni járok, nem ért rá ide-oda fuvarozni engem. Közben kiválogattam nyolc cső kukoricát és beszélgetés közben megjegyeztem, milyen panes van a kukoricacsövek megtisztításával, mire készségesen kapta fel a kiválogatott csöveket és már rohant is velük a raktárba, hogy néhány perc múlva tisztára megpucolva visszahozza őket. Úgy megörültem ennek a szívességnek, hogy bízvást mondhatnám, mint az amerikaik: ,,It made my day.” Egy másik esetre még most is vissza tudok emlékezni, pedig több mint tizenöt évvel ezelőtt történt. Karácsony előtt két nappal, amikor leányomékhoz akartam utazni, leestem a lépcsőn és nagyon megütöttem magam, különösen az egyik lábam zúzódott össze. Alig bírtam ráálni. Mégis felkapaszkodtam egy taxiba, hogy az autóbuszállomásra hajtsak, mert már nem volt idő postán küldeni a csomagot — ez volt az egyetlen lehetőség, hogy Karácsonyra megérkezzen. Olyan tömeget még sosem láttam életemben, mint ezen az állomáson azon a délután. Összevissza lökdöstek, majd az egyik ember, aki a csomagokat kezelte, odakiáltotta nekem, hogy már késő, nem veheti fel a csomagot, mert az utolsó busz, mely ma arrafelé hajt, már indulóban van. Csaknem sírva fakadtam és kétségbeesetten nyeltem le a könnyeimet. Ekkor mellettem termett egy fiatal szőke nő, aki szintén ott dolgozott, egyszerűen felkapta a csomagomat és mosolyogva mondta: ..Majd én felrakom”, és már rohant is vele a kocsi felé. Amikor visszajött, elmondta, hogy épp idejében érkezett. Újból mosolygott. Aztán észrevette, hogy alig állok a lábamon és felajánlotta, hogy hiv nekem egy taxit. Csak maradjak ott és váljak rá egy kicsit. Evangélisták mondják, hogy Isten sokszor évekig életben tárt valakit csupán azért, hogy egyszer alkalma legyen valakinek segítségére lenni, esetleg SZENT ÖRZSÉBET ASSZONY ERZSÉBET, az Árpádok szent sarjadéka (12()7-1231). a világegyház egyik legtisztellebb női szentje. Szent Ferenc harmadrendjének mennyei pártfogója, a szegények és betegek, árvák és özvegyek patrónája. Már négyéves korában eljegyzik Thuringia őrgrófjának fiával. Lajossal, és mindjárt Németországba viszik. Az erdélyi származású hires Klingsor lantos maga is benne lett volna abban a lánykérő követségben. amely Endrénél járt. 1221-ben ülik meg a mennyegzőt. Erzsébet korán kapcsolatba kerüli a kezdődő franciskánus mozgalommal. Gyóntatója. a szigorú Marburgi Konrád testvér is ennek a rendnek volt tagja. Hitvesi és édesanyai kötelességei mellett egész életét a szegényeknek és betegeknek szentelte. 1227-ben elvesztette férjét, aki a Szentföldre igyekezett. Utána sok megpróbáltatásban, sőt megszégyenítésben volt része. Urának rokonai túlzottnak találják önfeláldozó életét, ezért Wartburg várából Marburg városába költöztetik. Itt kórházat épit. de már nem él sokáig. (Folytatás a 15. oldalon) A MAGYAR HAGYOMÁNYOKRÓL (Folytatás a 11. oldalról) a hagyományos szervezetlenség a hagyományos fúrás a hagyományos feljelentgetés a hagyományos külföldmajmolás a hagyományos zabálás a hagyományos piálás a hagyományos válás a hagyományos öngyilkosság rámosolyogni, mert sokszor ez a mosoly is felderítheti egy szenvedő lelkét. Köztudomású, hogy az öngyilkosságok nagy része azért következik be, mert az illetők úgy érzik, el vannak hanyagolva és nélkülözik azt a figyelmet, melyre vágyódnak. Legtöbbször csak rá akarnak ijeszteni valakire, aki elhanyagolta őket, vagy ilymódon akarnak kierőszakolni valamit, esetleg valakin, aki közömbös volt velük szemben, bosszút állni. A ,,soap operákban” csaknem havonta előfordul, hogy valaki öngyilkos lesz csak azért, mert valamilyen figyelmet, szeretetet óhajt ezáltal kierőszakolni, bízva benne, hogy az utolsó percben, még idejében megmentik. Tolsztoj hősnője, Karenina Anna se akart meghalni — csak éppen rá akart ijeszteni szerelmesére, mert elhanyagolta. Sokan mondogatják, hogy úgy érzik, halálul után addig élnek ezen a földön, ameddig hátramaradi szeretteik törődnek velük. Még akkor is, ott is figyelemre áhítoznak. Szerintem ez nem is olyan fontos. Én nem akarnám, hogy miattam szenvedjenek. Legfeljebb akkor gondoljanak rám, ha ez a megemlékezés valamiképpen segítségükre szolgálna. Egyik legkedvesebb költőm. Báró Eötvös József ezt írja ..végrendeletében”: ,,Ha majdan átfutottam göröngyös utamat, S hová fáradtan érek, a sii nyugalmat ad. Emlékoszlop helyébe, ha fennmarad nevem. Eszméim győzedelme legyen emlékjelem. S ha majd kijöttök néha, megálltok síromon, zengjétek el a legszebb dalt néma hantomon. Magyar dalt, lelkesítőt, melytől a szív dobog. Tán halva is megértem, s keblem hevülni fog. És sírjatok egy könnyet barátotok felett. Dalt érdemelt, mert költő, könnyet, mert szeretett.” a hagyományos reprezentálás a hagyományos borravalózás a hagyományos korrupció a hagyományos protekció a hagyományos gólképtelenség a hagyományos dilettantizmus. Bocsánat, nem állítom, hogy nálunk nincs borravaló, korrupció, protekció stb., de ha van is, az nem hagyomány. (Definíció: hagyomány az, amire büszkék vagyunk, amire nem vagyunk büszkék, az nem hagyomány.) Sajnálom azokat a nemzeteket, amelyeknek van eze, aza, de egyikből sincs hagyomány. Novobáczky Sándor Assisi Szent Ferenc buzdítása fiaihoz O, szívből szeretett testvéreim, örökkön áldott fiaim, figyeljetek reám, figyeljetek jól atyátok szavára! Nagy Ígéret a mi ígéretünk, még nagyobb, amit ígértek nekünk. Legyünk hűek szavunkhoz mindhalálig, s vágyva vágyjuk: teljesedjék a másik. A gyönyör röpke pillanat, örök a kárhozat. Szenvedni oly csekély: az üdvösség véget nem ér, Meghívtak sokakat, de kevés, akit kiválasztanak. Maga bérét mindenki elnyeri. Tegyük a jót testvéreim, mig időnk engedi. (Balássy László fordítása
