Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-08 / 28. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL NAPÓLEON, A REGÉNYÍRÓ Irta: HALÁSZ PÉTER Halász Péter Az, hogy Bonaparte Napóleon francia császár az 1795-ös esztendőben, még mint fiatal tiszt irt egy szerelmi regényt, történészek előtt eddig sem volt titok. A regény első és befejező fejezetei a lengyel állam tulajdonában vannak és az Askenazy könyvkiadó vállalat publikálta is 1929-ben. A regény középrésze azonban hiányzott és Askenazynak az volt a véleménye, hogy szerzője minden bizonnyal megsemmisítette azt. A kézirat azonban az elmúlt esztendőben — egy magát meg nem nevező magángyűjtő birtokából előkerült és rövidesen árverésre bocsátják a londoni Sotheby aukciócsarnokban. Miről szól a regény és mi vezette Napóleont a megírására? Mint a világirodalom annyi más művét: ezt is személyes élmény. Napóleon 1794-ben, röviddel Toulon ostroma után, találkozott Bemardine Eugenie Desirée Claryval és halálosan beleszeretett. 1795 áprilisában eljegyezte a gyönyörű lányt, fél esztendővel később azonban, ugyanannak az évnek októberében, az eljegyzést felbontották. Bemardine Eugenie Desirée röviddel később hozzáment Bernadotte-hoz és Svédország királynéja lett. Nővére, Julia viszont Napóleon fivérének, Josefnak, Nápoly és Spanyolország leendő királyának lett hitvese. Napóleon regényének cime: ,,Clisson és Eugenie”. A történet röviden összefoglalva a következő: Clisson, ty ifjú, tüzeslelkű és rendkívül zseniális katona, valahol a vidéken két lánnyal találkozik: Amelie-vei és Eugenie-vel. Clisson először az életvidám, szeleburdi Amelie-be szeret bele, de azután ráeszmél arra, hogy szive igazán a hűvösebb és tartózkodóbb Eugenie-hez vonzza. Nőül veszi, boldog harmóniában és tökéletes szerelemben élnek együtt, sok gyermekük születik, boldogságukat azonban beárnyalja Eugenie rossz előérzete. Sejti, hogy ez a tökéletes boldogság nem lehet tartós. Sajnos, az események beigazolják aggodalmát, Clissont csatába szólítja a hadsereg. Egy heves ütközet során megsebesül és a kórházi ágyról arra kéri egyik — könnyebb sebesüléséből felgyógyult — tiszttársát, hogy keresse fel Eugenie-t, adja tudtára, hogy sebesülten ugyan, de túlélte a csatát. A barát eleget tesz a kérésnek és mi történik? Ö és Eugenie egymásba szeretnek. Clisson rájön arra, hogy csalárdul elárulták, Eugenie nem szereti többé. Sebesüléséből felépülve uj harcra jelentkezik és hősi halált hal a csatatéren. Történészeknek, Napóleon ismerőinek semmi kétségük aziránt, hogy Napóleon saját érzelmi hullámzását vetette papírra, Clisson senki más mint ő, Eugenie pegi Bemardine Eugenie Desirée Clary. Napóleon hires volt olvashatatlan Írásáról — nem irodalmi, de betűvetés tekintetében —, úgyhogy a kézirat első fellelői nem is tudták elolvasni. 1910-ben azonban a hires párizsi kéziratgyűjtő és kereskedő Noel Charavay megfejtette és lemásolta a soroka* és a kópia együtt kerül aukcióra az eredeti kézirattal. Charavay másolata ugyanis ugyanannak a műgyűjtőiek a tulajdonában volt, akié a kézirat most előkerült középrésze. Ez az a rész, amelyik még sohasem jelent meg és teljesen ismeretlen. Kikiáltási ára 25—30.000 dollár körül lesz, de elképzelhető, hogy sokkal nagyobb összegért talál gazdára. Angliában különben olyan nagy feltűnést keltett a Napóleon-kézirat előkerülése, hogy még a TIMES is vezércikkben foglalkozott vele. A vezércikk cime: „Napóleon mint regényíró.” A derűs, ironikus vezércikk azt fejtegeti, hogy ki tudja, talán Napóleon irta annak a Henry Beyle-nek regényeit is, aki névtelenül szolgált Napóleon olaszországi és oroszországi hadjárataiban és aki később számos kiváló regényt publikált, Stendhal álnéven. Sőt, töpreng tovább a TIMES vezércikkírója, talán Napóleon kézirata volt az is, amely utat talált Oroszországba és valamilyen módon gróf Tolsztoj Leo kezébe jutott, aki aztán „Háború és béke” cim alatt publikálta. De talán az sincs kizárva, vonja le a következtetést a TIMES vezércikkírója, hogy kizárólag azért indult el Elbáról, mert kiadója hivatta, tudtára adván, hogy néhány apró változtatás elvégzése után nyilvánosságra hozná a Clisson és Eugenie-t. Elindult tehát Elbáról, hogy találkozzék kiadójával, útközben aztán annyi fegyveres csatlakozott hozzá, hogy elhatározta: inkább visszafoglalja trónját. HRISZTO BOTEV: AZ ÉN IMÁDSÁGOM A szabadság szent szerelmét mindnyájunkban szitsd fel, Isten, együtt küzdünk, vagy egyenként; erőd mindig megsegítsen! Karjaimat erősítsd meg, s ha a népem talpra áll majd, soraiban seregemnek síromra is rátaláljak! Ne akard, hogy idegenben hunyjon el a szivem lángja, hangom ne itt csendesedjen, mintha hullna pusztaságba Nagy László fordítása A CAPITOL HILL NYUGTALAN MADARAI (Folytatás a 8. oldalról) hivatalnokból áll. Az egyik hölgytag a „belvárosi” kormányzati tisztviselő hitvese, de a magasrangu kormánytisztviselő nem bánja, nincs ellenvetése. Egy másik pikáns szex-különlegesség szivárgott ki nemrég az egyik nagy tekintélynek örvendő kongresszusi tag szeretőjétől. A kongresszusi képviselő, amig vele cicázott — természetesen készpénzért —, irodai hölgy alkalmazottját is belevonta a játékba. Elizabeth Ray, a jóalaku szőke kitartott, aki szolgálataiért évi 14.000 dollárt húzott, irigyelt valaki. Azok a kislányok, akik nyugtalanul röpködnek a Capitol Hill fölött, nem csinálnak titkot szivük vágyából. Mindegyike hírnévre és izgalmakra vágyik. Hogy a legtöbbnek mégsem sikerül, csak marad az észrevétlen gépiró kisasszony, az az ő egyéni pechje. A sikeres viszont a főnök szeretője lesz, vagy valamelyik magasabb beosztású tisztviselőé. A lányok zöme csak középiskolát végzett, gyenge minőségű ruhákban járnak és borzalmasan festik magukat. A legtöbb lány úgy jut valakihez, hogy csak kiállít egy jelentkezési ivet irodai munkára, s a többi azután az interjú alatt eldől. Erről bővebben olvashatunk Dániel Rapoport „Inside the House” (A házon belül) című könyvében. Néhány öreg szivar beéri a csipkedéssel, ártatlan csókkal, de akad közöttük olyan is, mint a néhai Arthur Vanderberg szenátor, akinek túltengő szerelmi élete tette lehetetlenné magasabb szintű politikai karrierjét. Az intim kapcsolatok megteremtéséről sok mindent tudna mesélni a House Democratic Club és a Jenkins Hill, ahol cooperáló hölgyek szép számmal akadnak. Spectator A Medicaid és az öregek (Folytatás a 8. oldalról) jóváhagyják. Mit csináljon az a beteg, aki mozgásképtelen, aki magányos? Arról jobb nem is beszélni, mondják a panaszkodók, hogy a Medicaid lassúságával csak a teknősbéka veheti fel a versenyt. A segély legnagyobb része elmegy az orvosi számlák, orvosságok kifizetésére, s mire a Medicaid csekk megjön, addigra a beteg valósággal éhenhal. Igen gyakori az az eset, amikor a valóban segítségre szoruló beteg elhanyagolja az orvosi látogatást, s nem akarja még magának sem bevallani, hogy súlyos beteg, s ebből kifolyólag nem igényli a Medicaidet vagy más betegsegélyt. Nagyon sok orvos — éppen a Medicaid lassúsága miatt — nem fogad orvosi-segélyes beteget. Mivel ez igy van, a betegnek távolabbra eső kórházba, klinikára kell elvergődnie, ami szintén nehéz, mert nincs taxira pénze, de autója sincs. A betegellátás az öregeknél, amint látjuk, igen nehézkes, hogy rosszabbat ne mondjunk. A heveny betegségeknél még nem olyan elszomorítóak a viszonyok, de a krónikus betegek bizony sok hiányt szenvednek. Itt lenne az ideje — mondja a New York Statewide Senior Action Council igazgatója, hogy ezen a helyzeten változtassunk, mert a fiatal orvosok is inkább olyan specialisták szeretnének lenni, akik akut betegségeket kezelnek, de idegenkednek attól, hogy krónikus betegségekre specializálják magukat. Sándor Béla (New York) SZILÁNKOK A legbiztosabb mód a munkától megszabadulni: neki kell kezdeni. XX Ne felejtsd el azt, aki jót tett veled. Hátha még egyszer szükséged lesz rá. XX Van könyv, amelynek nem a szerzőjét illeti csodálat, hanem a terjesztőjét. XX Nehéz a mama dolga. Először távol kell tartania a fiukat a lányától, aztán törheti a fejét, hogyan szerez férjet neki. XX Valakinek az ízlését azon is le lehet mérni, milyen divatot nem követ. XX „A szerelem vakká tesz. de a házasság általában elég jó szemorvos.” )()( Ha a véleménye azonos az enyémmel, azért, ugye, még nem bizonyos, hogy én tévedek.
