Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-02 / 36. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ AZ ÉDES ANYANYELVRŐL Irta: KLAMÄR GYULA Fontos döntést hozott a napokban az osztrák parlament a kisebbségi ügyekben. Elhatározta, hogy újabb számlálást kell tartani azokon a vidékeken, ahol kisebbségek élnek, igy tehát Karinthiában, ahol szlovén és Burgenlandban, ahol magyar és horvát kisebbség él. Mindezt az úgynevezett államszerződések pontjainak megtartása érdekében. Amikor az oroszok kimentek Ausztriából, gondoskodtak a szláv kisebbségek fennmaradásának biz- xiamár Gyula tositásáról — jóllehet senki sem fenyegette őket — és bevették a szerződésbe a jogaik csorbítatlan fenntartását, ahol az csak lehetséges. És ezzel megszületett az úgynevezett „szlovén-kérdés” és megoldatlan mind e napig, holott az államszerződékerek 12 évvel ezelőtt lépett érvénybe. Azonban hol a szlovén, hol pedig az osztrák nacionalisták kisebb-nagyobb csoportjai csináltak belőle kapitális ügyet. Évekkel ezelőtt néhány karinthiai falut-községet már kétnyelvű felirattal láttak el, ám ekkor jöttek az elvakult osztrák fiatalok és bemázolták, ledöntötték ezeket a kettős táblákat. A Kreisky-kormány újra napirendre tűzte a kérdést és az lett a dolog vége, hogy a parlament most ünnepélyesen megszavazta a kisebbségek jogairól szóló paragrafust, felállítottak egy un. „kisebbségi bizottságot”, amely majd szépen kimunkálja a problémát minden részletében. A kérdés — noha nem vagyunk szlávok — minket, magyarokat is közelről érint. A kormány ugyanis azt mondta: ha már a kisebbségekről van szó, miért maradjon ki belőle a magyar? így aztán azon a bizonyos számláláson, amelyen azt fogják tudakolni, hogy melyik községben, faluban éri el a kisebbség a lakosság 25 százalékát, a magyarok is megszámláltatnak, mégpedig újszerű „titkos” módszer segítségével. Ezúttal nemcsak azon nyelv után fognak érdeklődni a számláló biztosok, mely nyelven az ember érintkezik a környezetében, a hivatalában, a társaságokban, hanem a családban használt nyelv után is. Az a titkos reményünk, hogy a magyarság eddigi nagyon alacsony százaléka jóval magasabb lesz a jövőben, mert hiszen nem vitás: az „Umgansprache” mellett az anyanyelvet is beszélik, és pedig bizonyára jóval inkább a magyart a családban, egymás között, mint a németet. A jövőben pedig a „kisebbség” megállapításánál ezt a számot fogják tekintetbe venni, ha arra kerül a sor. A szlovénekkel, akik a hátuk mögött érzik Jugoszláviát, egy kis baj van, mégpedig az, hogy nem hagyják magukat megszámolni. Arra hivatkoznak, hogy most rosszul jönnének ki, mert a legutóbbi népszámlálás óta közigazgatási módosítások történtek Karinthiában, egyes kisebb szlovén többségű községeket nagyobb német nyelvű községekhez csatoltak és igy már nem tudják „hozni” a 25 százalékot, amely szlovén nyelvű községi feliratot eredményezne. (Mellesleg ilyen panaszai a magyarságnak is vannak.) Most tehát ezen a téren áll a harc, amely előbb-utóbb bizonyára véget ér. Most kellene tenni valamit a burgenlandi magyarok érdekében, hogy le ne maradjanak a nagy lehetőségekről. Kellene hogy a magyarok is előterjesszék óhajaikat, kívánságaikat az osztrák kormánynál, bizonyos, hogy a jelenlegi szituációban meghallgatásra találna minden jogos kérelem. Most van itt az idő — talán hosszú évekre ez az időszak fogja meghatározni a burgenlandi magyarok sorsát, életét, fejlődését — vagy lassú elsorvadását. Ezt a feladatot senki sem vállalhatja a magyarok helyett, nekik maguknak kell cselekedniük, méghozzá minél előbb, amig megvan a lehetőség és a hozzávaló jóakarat. Sajnos, nem hallatszanak biztató hangok Burgenland felől, mintha nem is tudnák, milyen fontos lehetőségek nyíltak meg előtte. Meg kell mondani őszintén: nem ismerünk vezetőket a magyarság körében, legalábbis politikai téren. Kulturális téren akadnak szépen, és szépen is működő egyesületek, társaskörök, színjátszó társaságok vannak, ám ha politikáról esik szó, nincs senki, akit elő lehetne tolni az első sorban és aki képes lenne a magyarságot reprezentálni a kormány előtt. Reméljük azonban, hogy az utolsó percben a burgenlandiak megtalálják mégis annak a módját, hogy kihasználják a kedvező konjunktúrát és a szlovének, horvátok jó szelét a maguk javára is hasznosítják. Ezt várják tőlük az Ausztriában elszórtan élő magyarok ezrei, akik éppen elszórtságuk miatt nem állhatnak melléjük és nem segíthetnek. AHOGYAN A HUMORISTA LÁTJA Fontos kereskedelmi konferencia WASHINGTON — A New York Times éppen nemrég közölte, hogy a Pentagon soha nem látott erővel segíti az amerikai katonai felszerelés külföldi eladását. William P. Clements hadügyminiszterhelyettes és az eladások főfőnöke, valamint a New York Times azt jelentették, hogy az eladások főnöke villásreggelit tartott annak érdekében, hogy az amerikai nép megtudja: a Pentagon mostani eladási akciója a Hadügyminisztérium egyik legfontosabb missziója volt. Engem nem hívtak meg erre a nagy reggelire, de el tudom képzelni, hogy körülbelül igy folyhatott le. *** — Uraim, idén sikerült 10 billió dollár értékben fegyvereket eladnunk, azonban én sok szempontból nagyon csalódott vagyok mindannyiukban. Mi abban reménykedtünk, hogy sikerül 12 billiós üzletet csinálni idén. Most itt az ideje annak, hogy őszintén beszéljünk. Miért nem történik semmi előrelépés? — Én csak Afrikával kapcsolatban szólhatok, uram, és mondhatom, hogy az én embereim kiváló munkát végeztek. Eladtunk egy sor F5-ös bombázót Kenyának, s több tonna mindenfélét Zaire-nek. Etiópiában arról beszélnek, hogy egy rakétaszállitó csatahajót vásárolnak. — És mi tartja fel a vásárlást? — Mivel Etiópiát elzárták a tengertől, nem tudják, hogy hova is tegyék tulajdonképpen a hajót. — Nem akarok semmiféle exkuzálást. Eladást akarok látni! A maguk emberei valahogyan megtalálhátták volna annak a módját, hogy meggyőzzék Etiópia vezetői arral, hogy a Harmadik Világ egy ilyen hatalmának alapvető fontosságú egy rakétaszállitó hajót vásárolnia, függetlenül attól, hogy van tengere, vagy nincs tengere. — Igenis, uram! — Akkor talán hadd tartsák a hajót az egyik tavunkon. Rendben van, és mi a helyzet a Seychellesszigetekkel? Miért nem vásároltak semmit sem tőlünk? — A szigetek csupán e héten nyerték el a függetlenségüket. Arra várunk, hogy a miniszterelnök kijelöljön egy hadügyminiszter. — És mit akartok nekik elpasszolni? (Folytatás a 11. oldalon) ÉLET ÉS TUDOMÁNY Gumibot helyett hipnózis? Bennfentesek és kívülállók egyaránt sokat foglalkoznak azzal, hogy esetleg a rendőri vallató módszerek közé a hipnózis is bekerül — ami által a vádlottat, vagy bűnözőt (mielőtt vádlott lenne) olyan állapotba hozzák, amikor nem ura annak, amit mond. Sokan aggasztónak tartják, hogy az utóbbi időben voltak ilyen esetek, mások azonban megnyugtatnak minket, hogy e totalitáriánus módszer nem kerül általános bevezetésre Amerikában. EGY AUTÖRENDSZÄM Egy példa: júliusban a kaliforniai Chowcgilla városban elraboltak egy iskolabuszt, benne 26 gyerekkel. A busz vezetője, Franklin Edward Ray hipnózis alatt képes volt az emberrablók által használt autó rendszámát felidézni, amire nem volt képes egyébként, azt mondta, hogy elfelejtette. Állítólag amikor az elrabolt repülőgép utasait Ugandából egy izraeli különleges egység kimentette, a hipnózis sokat segített terveik kidolgozásában. Az egyik, már előzőleg szabadon bocsátott túsz képes volt hipnózis alatt pontosan leírni a repülőteret, igy aztán mintegy ennek alapján készíthették el az akció lebonyolításához szükséges térképet. New Jersey államban egy vezető karambolozott, majd otthagyta a másik kocsit. A szemtanú rendőr nem volt képes kielégítő pontosságú adatokat nyújtani. Hipnózis alatt viszont sokkal pontosabban irta le a karambolozó kocsit. A TUDÓSOK SZKEPTIKUSAK Az ilyen esetek és sokak aggodalmaskodása ellenére a legilletékesebb szakemberek kétségbe vonják, hogy a hinózis sokat segítene bűnüldözésben, megint mások alkotmányos, jogi és morális okokra hivatkozva elleneznék, hogy bevezetésre kerüljön a rendőrség mindennapos nyomozói munkája során. A FIGYELEM KONCENTRÁCIÓJA Az ellenérvek azonban nem záiják ki azt az érvet, hogy a hipnózis a figyelem rendkívüli koncentrációját jelenti, ugyanakkor nem alvási állapot, tehát segítheti bizonyos információ megszerzését. A hipnózissal kapcsolatban fontos azt is megjegyeznünk, hogy egyre több tudós vonja kétségbe a hipnózis létezését. Amellett azt is fontos tudnunk, hogy a hipnózis általában a hipnotizőr és a hipnotizált bizonyosfoku kooperációja szükséges, igy az valóban segíthet, amikor valakinek az emlékezete kihagyott, vagy nem tudott eléggé koncentrálni — de ő maga akarta, hogy megmondjon valamit. Most képzeljünk el egy olyan szituációt, amikor az illető nem akarja kiadni az információt. Emellett nagyon fontos megjegyeznünk, hogy nagyon kevés ország törvényei engedik meg (az amerikai törvények sem!), hogy valaki akarata ellenére, „önkívületi” állapotban beszéljen. Mindenesetre figyelnünk kell azokra, akik a „mosolygó fasizmus”, avagy a „gumibot helyett hipnózis” kitételeket használják, nehogy e módszereket az ember ellen is (nemcsak a bűnözők ellen!) felhasználják. Bálint András
