Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-02 / 36. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Férjem 43 éves, a legfiatalabb kilenc testvér közül. Amikor apósom meghalt, értékes birtokát az anyósomra hagyta. A lányok közül az idősebb három féijhez ment, a legfiatalabb egyedül él és nagyon jó tanárnői állása van. A fiuk mind megnősültek, az egyik szívbeteg, állás nélküli, öt gyermekkel; a másik fivérüknek vagy egy gyengeelméjű fia és nehéz anyagi körülmények között élnek. Mégis az anyósom örököséül a tanárnő lányát tette meg, aki az anyjának soha semmit sem segített és a végrendelet végrehajtója a másik idősebb lány, akit mi őszinte, igazságos embernek ismerünk, de a temetés óta egyikük se vette fel velünk a kapcsolatot. A féljem ideges és azt mondja, soha az életben nem óhajt a testvéreivel találkozni, különösen a végrendelet végrehajtójával nem, akivel nagyon meghitt testvéri kapcsolatban álltunk. A féljem úgy érzi, hogy nővérének közölni kellett volna a végrendelet tartalmát, vagy legalábbis elő kellett volna készíteni rá a családot. VÁLASZ — Mivel a lányoknak nincs gyermekük, úgy érzik, hogy a sors megtagadott tőlük valamit és ezért talán alsóbbrendűségi érzésük van. Az a lány meg, aki egyedül maradt, lehet, hogy az anyját teszi felelőssé azért, amiért nem mehetett féijhez, s talán az anya is éppen ezért tette meg őt általános örökösévé. Öt talán éppeen annyira bántja a családi kapcsolat megszakítása, mint a férjét. Ugyanez áll az idősebbik nővérre is, aki a végrendeletet végrehajtotta. A félje miért nem veszi fel vele a kapcsolatot, ha egyenes, becsületes valakinek ismeri, Hátha ő a végrendelet tartalmát nem mondhatta meg senkinek sem? Higgye el, többet ér minden gazdag örökségnél a szeretet, hiszen Önök ugysincsenek rászorulva anyagi segítségre. Talán, ha kapcsolat termetődne a testvérek között, az ő pénztárcájuk is megnyílna a szivükön kívül és segítenék anyagilag fivéreiket és a beteg gyermeket. *** KÉRDÉS — 65 éves nyugdíjas vagyok. Régebben egy üzlet csoportvezetője voltam, ma meg ugyanabban az üzletben dolgozom egyszer egy héten. Nyolc évvel ezelőtt vesztettem el szegény féijemet. Jelenleg egy kétcsaládos házban lakom a lányommal együtt, aki férjezett. Lányom igen jól nevelt, tanítónő és két serdülő gyermeke van. 40 évvel ezelőtt jöttem Amerikába. Természetesen soha nem volt arra lehetőségem, hogy egyetemi szinten tanuljak: dolgoztam világéletemben. Most azonban, miután sok időm van, arra gondolok, hogy lehetőségem lenne tanulásra. író szeretnék lenni. Ugyanakkor, bevallom, egy kicsit szégyellem, hogy ilyen korban odamepjek az egyetemre, ahol csupa fiatal van. Hogy nézne ez ki? Mit szólnának a fiatalok? Amióta szegény féljem meghalt, egyre elszigeteltebb vagyok. Egyre kevesebbet járok el otthonról, tulajdonképpen semmilyen szervezetnek nem vagyok tagja. Általában elszigeteltnek érzem magam. Ez is egyik oka, amiért tanulni szeretnék. Egy elővárosban élek, ahol nincs egyetlen iskola sem a közelben. Busszal kellene utaznom elég messzire. De még így is szeretnék tanulni. Anyagilag nem is jelent problémát a tanulás, engem senki sem támogat, a nyugdíjam magas. VÁLASZ — Valóban az egyetemisták többsége, nagy többsége harmincon aluli. Azonban egyre többen tanulnak tovább felnőttkorukban, negyvenötven vagy hatvanévesen. Amennyiben biztos abban, hogy valóban a tanulásra van szüksége (és nem pusztán a társadalmi életre, szórakozásra), akkor ne tétovázzon. Végül is, ne felejtse el: jó pap is holtig tanul. ___________________ DALLAMOK Hazaérünk estére, estére Iparkodjunk végtére, hazaérünk, nem a világ végére, csak a falu szélére. Hazajutunk hajnalra, hajnalra, de sötét a fa lombja, eltévedtünk rengetegbe, vadonba, hl a falu harangja. Kiskakas a jércék között vonul, kendermagos mellénykéje mint a szabó mesterműve, azt gondolja, nagyur. Kiskakas a szemétdombra kiáll, vértől duzzad tarqjkqja, fűrész-fogú korongja, azt gondolja, király. Kapuban zörget a tél szele, ilyenkor édes a vadkörte, berkenye, savanyu az egész éven át, csak a fagy meg a dér adja meg zamatát. Weöres Sándor Fontos kereskedelmi konferencia (Folytatás a 10. oldalról) — Arra gondoltunk, hogy rábeszéljük őket valamilyen repülőgép anyahajóra, valamint torpedórombolókra és esetleg repülőgépelháritó fegyverekre. — Ez minden? Egy ország, amelyik éppen most nyerte el függetlenségét, s ti meg itt néhány kis anyahajót és néhány torpedórombolót akartok nekik csak eladni? Miféle eladók vagytok ti? — Well, uram, ez csupán pénzkérdés. Azt a kis pénzüket, amijük van nekik, az iparba és a mezőgazdaságba akaiják befektetni. — Az a ti dolgotok, hogy meggyőzzétek őket arról, hogy mi a fontosabb. Mire jó egy országnak az ipar és a mezőgazdaság, ha nem tudják megvédeni magukat a kenyaiak támadása ellen. — Kenya?! Figyeljetek ide, mondjátok nekik azt, hogy Kenya éppen most vásárolt egy egész egységet az F5-ÖS bombázókból és amennyiben a Seychellesszigetek nem vásárol egy egységnyi F5-ös bombázót tőlünk, akkor sohasem lesznek képesek válaszolni egy ilyen támadásra. — Rendben van uram, megértettem. — All right, namost, mi van Dél-Amerikával? — Otthagytam két mintapéldányt a Trident rakétákból Equadorban, csupán azért, hogy felkeltsem az étvágyukat rá. Azt mondtam, hogy próbálják ki a rakétákat, s amennyiben az nem haladja meg a várakozásaikat, akkor nem is kell, hogy fizessenek értük. — És mi a helyzet Brazíliával? * Azt mondtuk a braziloknak, hogy Equador máris megrendelte a Trident rakétákat és azt tanácsoltuk nekik, hogy rendeljenek Trident-elháritó rakétákat, amelyekkel képesek lelőni a Trident rakétákat. *** — Ez csupán egy kis ügy. Miért nem rendeli meg j Brazília a nagyobb ballisztikus rakétákat? Megmon- j dóm nektek, marhák, miért nem. Mert ti mindannyian csak úgy gondolkoztok, mint az egyszerű pékné. Eladtok valamit és azt hiszitek, hogy az egyszeri eladás a dolgotok és minden rendben van. Well, hadd mondjam meg maguknak, uraim, hogy a Pentagon nem maradhat versenyképes amennyiben nem teszünk egy dolgot: ELADNI, ELADNI ÉS ELADNI! Azt akarom, uraim, hogy az összes raktárunk üres legyen karácsonyra, s ha maguk nem képesek elvégezni a feladatot, akkor én majd találok olyan tábornokokat, akik képesek lesznek erre. All right, most pedig fogjátok meg a rendelési könyveiteket és mars kifelé. Az első közületek, aki elad egy teljes atomfegyver-rendszert a Harmadik Világ egyik hatalmának, ingyen utazást kap Bermudába, minden költség fedezve. — Hurrá! Art Buchwald GONDOLKODÓ HUMOR Taylor és Green összetalálkozik egy zenés étteremben. — Mit gondolsz — szól Taylor —, kik a legirigylendőbb emberek egy ilyen étteremben? — Kik? — A zenészek. — És miért? — Mert amig ők esznek, senki sem muzsikál. • Egy férfi kalappal és felöltővel a kezében távozik a kávéházból. A pincér útját állja, és a számla kiegyenlítését kéri. Az illető kijelenti, hogy nincs egy vasa sem, mire a pincér elveszi tőle a felöltőt, és kidobja. A vendég hangosan felnevet. — Mit nevet — kérdi a főpincér. — Hogyne nevetnék, hiszen nem is az én felöltőm.
