Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 3. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAT. AKIK NEM KAPNAK NOBEL-DIJAT Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS A Nobel-dij nyertesei jelentős összeget kapnak. S valaha úgy tűnt, hogy az irodalmi Nobel-dij különös irói rangot jelent, s akit kitüntettek vele, az megváltotta jegyét az irói halhatatlanságba. A jelenkor ítélete korántsem olyan biztos értékjelző, mint ahogy vélnénk. Számos az olyan Nobeldijjal kitüntetett író, akinek nemcsak a műveit, de már a nevét is elfelejtettük mi, az úgynevezett ,,hálás utókor”. S jónéhány iró élő és ható alakja ma is a világirodalomnak, noha soha nem érte el őket a Nobel-dij. Sokszor lehetett kifogást emelni a Nobel-dij kiosztással kapcsolatban. Mi magyarok is, nem jogtalanul tettük szóvá, hogy egyetlen írónkat se tüntették ki Nobel-dijjal, pedig akadt a magyar irók között ebben a században néhány, aki azt megérdemelte volna. Különösen az utolsó egy-másfél évtizedben szinte már olyan ,,egy pápa — egy cigány” alapon osztogatták az irodalmi Nobel-dijakat, hogy ezzel még inkább rácáfoljanak az alapitó Nobel Alfréd szándékára. Különösen azért, mert — ellentétben a tudományos Nobel-dijakkal — a legtöbbször politikai szándék húzódott meg a díjkiosztás mögött. Ám ezúttal nem is az irodalmi Nobel-dij körüli visszásságot akarom szóvá tenni. Az úgynevezett „béke Nobel-dijról” akarok írni. Pontosabban azokról, akik valóban megérdemelték volna és — nem kapták meg. Az ötvenes évek közepén a világ legtekintélyesebb tudományos intézményei és humanista világszervezetei a brazil Candido Mariano da Silva Rondon tábornokot javasolták a béke Nobel-dijra. Rondon akkor már nyolcvan felé járó aggastyán volt s mögötte óriási életmű, melyet Theodore Roosevelt egykori amerikai elnök olyan monumentálisnak Ítélt, mint a Panama-csatorna megépítését. Rondon a trópusi őserdők legnagyobb kutatója, felfedezője volt. Évtizedeken keresztül sok tízezer kilométert járt be az Amazonas rengetegében. Olyan terület, ahol előtte nem ját még fehér ember. Mota bene, Rondon tulajdonképp nem volt „fehér” ember, hanem caboclo, ahogy Brazíliában az indián-fehér félvért, a meszticet nevezik. Am nem ezekért a nagyjelentőségű földrajzi felfedezésekért javasolták a béke Nobel-dijra, hanem mert Rondo a „béke tábornoka” volt. Nyilván az egyetlen hadvezér a történelemben, aki katonáinak azt a parancsot adta: „Halj meg ha kell, de sohase ölj!” Az indián származású nagy brazil katona, tudós és kutató ugyanis a trópusi indiánok megmentését és védelmét tekintette fő feladatának. Létrehozta az Indián Védő Szolgálatot, melynek célja az indiánok védelme volt. Nem rajta múlott, hanem a hivatalos szervek érdektelenségén, nem egyszer rosszindulatán, hogy nem tudta betölteni maradéktalanul hivatását. Sőt Rondon halála után az egész szervezet gyászos és szégyenletes szerepével az ellenkezőjét tette annak, amire a tábornok életre hívta. Rondont joggal emlegették úgy, mint a trópusi Amerika Schweitzerjét. Am a Nobel-dij bizottság mégse tartotta méltónak a béke díjra, bár ezzel nem Rondont és életművének jelentőségét csökkentette, hanem a Nobel-dij mind kétségesebb tekintélyét. A tábornok szerepét két brazil indianista vette át: a Villas-Boas testvérek, Orlando és Claudio. Immár több mint három évtizede élnek a brazil vadon mélyén, kutató expedíciók során térképeztek fel országnyi ismeretlen területet és fáradhatatlanul dolgoznak az indiánokért. Megteremtették a hires Xingu Nemzeti Parkot, ahol — ugyancsak országnyi területen — a Xingu folyó vidékének megtizedelt indián törzseit gyűjtötték össze. Az indiánok itt védett területen, háborítatlanul élhetik a maguk életét, ősi szokásaikban és törzsi szervezetükben. Világhírű etnográfusok, indianisták állapították meg, hogy a Villas-Boas testvérek vállalkozása eddig az egyetlen eredményes kísérlet a brazil indiánok megmentésére. FŐVÁROSI ŐRJÁRAT (Folyt, a 8. oldalról) és vetíteni? „Még rosszabb; ostobaság. A muzsika univerzális; nemzeti forrásból is az.” Mit szól ahhoz, hogy Ford elnök nem fogadta Szolzsenyicint?” Felesége, Galina Visnyevszkaja, szól: „Szolzsenyicin nálunk lakott négy évig — és lám, most itt találjuk magunkat, mint számüzöttek. Nem szeretnénk bármit is javasolni, ami miatt Mr. Ford száműzött lehetne Oroszországban...” A nagy csellista és kevésbé nagy karmester kedven karmesterei múltban és jelenben: Furtwaengler, Toscanini, Klemperer, Bruno Walter. „De bizonyos szempontokból Münch, összjáték megteremtésében Széli.” Külön kiemeli Dorátit: „Nagy muzsikus, és több vonalon az...nagy tanító...szerencsémnek tekintem, hogy tőle vehetem majd át a National Symphony-t a következő két szezon után...” Csöbör és vödör. Az uj "Freedom of Information” törvény alapján a polgárnak joga van betekinteni azokba a titkos jelentésekbe, amelyek róla készültek. Bármely kormányszervtől követelheti a személyére és tevékenységére vonatkozó tényeket, rágalmakat, pletykákat — és a sötét anyagot bizonyos törvényszabta kivételekkel 10 munkanapon belül meg kell kapnia. Ha elutasítják, perelhet. Ellenben: ha olyasvalaki kér magára nézve dossziét, akiről ezideig nincsen, úgy — ezután már lesz...Az eljárásról ugyanis kartoték nyitandó. Pénz beszél, de... Egyik 'ethnic” bank a másik után nyílik itt: már van American Indian Bank, Hispanic Bank, készül egy Asian Bank, megnyitás előtt áll egy Arab-American Bank...Vezetőik kezdik a benyomulást a főváros társadalmi köreibe — és többen közülük már panaszkodnak, hogy „óvatosság”-gal találják szemben magukat: nem kapnak elég meghívót jelentős társadalmi körök estélyeire... Kissinger (megnyitóbeszéd a "Foreign Service Institute” 119-ik tanfolyamán): „Hat év alatt meggyőződtem arról itt Washingtonban, hogy a legodaadóbb, legtehetségesebb csoportokkal van szerencsém találkozni ezeken a tanfolyamokon, amelyekkel valaha is dolgom volt. Külügyi szolgálatunk személyzete egyedülállóan elsőrangú. Ma már abból is látható a tehetség elismerése, hogy nagyköveteinket és Kutasi Kovács Lajos A két testvér amellett mindent elkövet, hogy az indián tragédiára felhívja a világ közvéleményének figyelmét. Több mint egy évtizede javasolják a legismertebb tudósok a két testvért a béke Nobel-dijra. Nyilvánvaló, hogy a Villas-Boas testvérek a dij jelentős összegét a pusztuló indiánok megmentése érdekében használnák föl. Nem szólva arról, hogy a Nobel-dij tüzijátékos propagandája révén a világ figyelme legalább rávillanna egy elfelejtett nép tragédiájára. Igaz, elmaradna a politikai szenzáció. Nem lehetne elsütögetni a régi, kopott frázisok még mindig hatásos nagyágyúit. S igy a Villas-Boas testvérek nem kapnak Nobel-dijat. Még szerencse, hogy a béke Nobel-dij is — a jelentős összegen túl — épp oly kétséges értékjelző már, mint az irodalmi Nobel-dij. S a Villas-Boas testvérek éppúgy az igazi humanizmus hősei, a Nobel-dij nélkül, mint azok a kiváló irók, kimagasló alkotók, akiket elkerült a Nobel-dij bizottság nem éppen éles tekintete! (London) külügyminiszter-helyetteseinket korra és rangra való tekintet nélkül nevezzük ki. Az FSO-4 (középfokozatu) rangbeliek is tarsolyukban hordozzák a nagyköveti karriert...” ____________________ DIRIB-DARAB LEHETETLEN Roppant izgalmas és érdekes pletykát mesélt valaki a kolléganőjének a harmadik kartársról. — Szenzi! És? És? — Mi az, hogy és? — Még mi van? — Sajnos nem tudom. Már igy is többet mondtam, mint amennyi igaz. (galambos) HÁROM VERS HASONLAT A nyelv zenéje elringathat: a látszat más mint a valóság. Szárán a tüskék azért vannak, hogy védjék, ha virít, a rózsát. ÖREGSÉG Bölcs öregség, heh’ fájdalmas vagy: önzetlen, már ártalmas csak; jxy! elszalasztott alkalom! Védbástyák helyett csupa rom, kert-mélyé, orom-magasságé; nincs már futó, bástya, királyné: töprengésed nehány kopott paraszt fölött viraszt. DÚDOLVA Kősziklán is nyit virág; Isten tudja ki mit ád: fogadd el, úgy tiéd. Csak az szeret igazán, ki beenged ^jt^ján s kitárja hű szivét. Ha szétszórod magadat, jó emléked megmarad, bár nincs már szava rég. Ne jajgass hát utána, ne siránkozz bután, ha világod odaég. Keresztury Dezső
