Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 3. szám
8 OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Fővárosi iiiiiimiimmiiiiiim ŐRJÁRAT 11111111 i ■ 11111111111 SZIKLAY ANDOR WASHINGTON — Európai látogatók nem győznek meglepetést és elismerést hangoztatni afölött, hogy milyen szép ez a mi Washingtonunk. Barátok és kollégák legtöbbje többnyire Párizs, Brüsszel, Stockholm, Madrid és még egy-két európai főváros egy és más részeinek valamelyes kombinációjához hasonlitgatja. Bizonyos otthonosságot éreznek itt, terek, szobrok, virágágyás parkok, vizparti sétányok és márványpaloták egyvelegében, a minden más amerikai várostól oly szembeszökően eltérő jellegben, amely fölött uton-utfélen történelmi nimbusz lengedez. De a szobrok százai közül csaknem kizárólag a régebbiek és a legrégebbiek tetszenek nekik, nem holmi maradiság okából, hanem mert az újak legtöbbjének ihlete politikai és üzleti összeköttetéseket érzékeltet, olyan mesterek fémjelzésével, akik a szobrászművészhez valahogy úgy viszonyulnak, mint a zongoraművészhez a zongorahangoló. A kinos példák legtöbbjét egy Felix de Weldon nevű, műveit szinte futószalagon szállító szobrásszal készíttetik hivatalos mecénások; alaposan megörökített Bolivártól Byrd admirálisig, Sam Rayburntől Mártír Szent Istvánig hőst és irót, népvezért és tudóst, iparmágnást és honatyát, márványban és bronzban, lovon, vagy karosszékben, szabott árakkal, korlátlan méretekben, szabályozható minőségben. Ö alkotta „minden idők” legnehezebb bronz-öntvényét, „minden idők” legdrágább szoborcsoportját, „minden idők” legnagyobb amerikai lovasszobrát, ha hinni lehetne pamfletjei és lépten-nyomon kapható színes képeslapok szövegének. A legsűrűbben fényképezett Weldon-mű a „Marine Memorial”, amely mindjárt a Potomac szembenlévő partján, kiemelkedő ponton, átellenben az obeliszkkel, a Lincoln Memorial-lal, a főváros látványos belső vonalával, a Nemzeti Temető előtt magaslik; folyton-folyvást milliók látják és kerek egymillióba került még a jó-dollár idejében, húsz évvel ezelőtt. Ennek a képeslapja a honi turisták kedvence — a következő szöveggel: „Felix de Weldon mesterműve, a 2. világháború egyik legdrámaibb eseményét örökíti meg: Marine-jaink felállítják a zászlót a^Mount Suribachi ormán, Iwo Jimá-n.” És hozzá az „of-all-time” fűszer: „Ez a legnagyobb szoborcsoportozat, amelyet valaha is bronzba öntöttek.” A névtelen szövegíró egy szóval sem említi, hogy ez a szoborcsoport Joseph Rosenthal, az Associated Press hires fotóriportere egy háborús felvételének kópiája igyekszik lenni. A kép volt a mestermű; meg is koszoruzták Pulitzer-díjjal. Joe Rosenthal volt az, akit akkor és ott megragadott a pillanat s aki megragadta a pillanatot: lefényképezte azt a négy Marine-katonánkat, aki verejtékesen rongyosan, lihegve, csata után felmászott a kihalt vulkán meredek oldalán a csúcsra, hogy ott egy acélrudra erősített „Old Glory”-val jelezze az Iwo Jimai-i győzelmet. Joe fényképészeti mesterművéből Weldonnak tökéletesen sikerült szobrászati fércművet „eszkábálnia”. Egyszintre, vízszintesre, lapos talapzatra húzta le a hegyoldal- meredeken fölnyomuló, a zászlót áldólag, védőleg együttesen előre és fölfelé emelő s a rudat a sziklába erősítő kis katonacsoportot. Az egymáshoz és a zászlóhoz tartozás, egyetlen fél-függőleges tömbbé olvadás, az eredeti képen minden mozzanatban és porcikában megokolt természetes fizikai helyzet, a fölfelé törtetők vonala és lendülete, groteszk és fabrikált lett a weldoni „művészet” következtében. Mintha az élenjáró katona megcsúszott volna egy banánhéjon és a mögötte lévőket magával rántaná a földre... Nehéz leírni; látni kell. Sőt sírni kell, ma már nem is a régmúlt pillanaton, hanem Felix de Weldon művészi érzéketlensége és szakmai otrombasága fölött. Van a Sorsnak humora: ennek a szobrásznak a neve ’’well done"... ’’What’s in a Name?” Hogy mindjárt ott folytassam... Egy amerikai milliomos nemzetközi rangú festmény-gyűjteményét hivatalos védnökség alatt időnkint tengerentúlra küldik. Magam is láttam AHOGY A HUMORISTA LÁTJA KIBŐL LEHET ELNÖK? Dehát egy 240 milliós országban ugyan miért nem tudunk egy kiemelkedő embert találni elnökjelöltnek? — kiáltottam fel kétségbeesetten. — Ez igen egyszerű — mondta Turnbill és elkezdett jegyezgetni egy papírszalvétára. — Az USA-ban 144 millió 18 éven felüli választópolgár él. — Úgy van — mondtam. — Ám ebben a pillanatban mindössze 99 millió szerepel a választási névjegyzékeken. — De hát 99 millió még mindig elég ahhoz, hogy találjunk közöttük egy személyt. Turnbill újabb papírszalvétát kért a pincértől. — Ebből a 99 millióból 38 millió a 35 éven aluli, emiatt tehát nem jelölhető elnöknek. — Ez bizonyára sok megfelelő embert tesz alkalmatlanná a posztra — ismertem el. — Egymillió ember nem ebben az országban született, tehát szintén nem választható meg elnöknek. — Akkor még mindig 60 millió közül válogathattunk. — Váljon — mondta Turner és fogta a harmadik papírszalvétát. * — E számnak mintegy a fele, pontosan 30.456.782 személy: nő. — No és? — Maga is tudja, én is tudom: ez az ország még legalább 20 évig nincs felkészülve rá, hogy női elnöke legyen. — Ilyen sokáig? — kérdeztem szomorúan. — A tényeket akaija hallani, vagy szentimentális akar lenni? — kérdezte. — Csak a tényeket mondja el — mondtam neki. — így nagyjából 29 millió lehetséges elnökjelöltünk marad. — Hát ez is elég ahhoz, hogy kiemelkedő embert találjunk. — Csakhogy — mondta és már az abroszra irt — a 29 millióból legalább 3 millió fél a repüléstől. Az Egyesült Államoknak nem lehet az elnöke olyan ember, aki fél repülőgépre szállni. Ellenlábasaink ebben a gyengéjét látnák. * — Rendben van, akkor is 26 millió emberből válogathatunk. Turr.bill zsebcomputert vett elő. — Ebből kétmilliót azért kell levonnunk, mert a néhány évvel ezelőtt, németországi működésem idején: a USIA állította ki Frankfurtban és Berlinben, a tulajdonos neve miatt nem éppen valami szerencsés cégérrel: ’’The Garbish Collection.” (Col.Garbish és neje tulajdona.) Hasonlóan kinos egy különben elsőrangú, Watergate tükrében különösen fontos, helyben már alig is kapható 3-kötetes munka címének és írója nevének egybekapcsolása: ’’Court and Constitution in the 20th Century — by William F. Swindler”... Villám-intervju. Megkérdeztem Rostropovich-ot: mit szól bécsi kritikusok támadásaihoz amiatt, hogy Strauss-operettet vezényelt ott. „Miért ne érthetnék Strausshoz úgy, mint például Karajan kolléga Csajkovszkihoz?” Tehát alaptalannak tartja a gyakori állítást, hogy feleségük nem akar Washingtonba költözni. További kétmilliónak valamilyen differenciája van az adóhivatallal és ezért nem lehetne nyilvános kihallgatás alá vetni. — Maga aztán gyorsan végzi el a kivonást. Turnbill tovább nyomogatta zsebkomputerén a számokat. — Azután van további 12 millió, aki most vált el, vagy éppen — ahogy Közép-Amerikában ma is nevezik — „bűnben” él együtt valakivel. Ezekről elfeledkeztem. — Le kell számolnunk közülük továbbá a „melegeket”. (Folyt, a 11. oldalon) ÍSZ'E'M'L • É II l A nyugati hatalmak, Kina és a Szovjetunió kapcsolatainak háromszöge uj szakaszhoz érkezett. Anglia nemrég $160 milliós szerződést kötött Kínával, melynek keretében Rolls Royce repülőgépmotorokat illetve az azokkal működő katonai repülőgépek műszaki leírását adta el Kínának. Ez az első eset (Jugoszlávia kivételével), hogy nyugati hatalmak bármilyen katonai felszerelést adjanak el szocialista országoknak. A szerződés lehetővé teszi, hogy Kina modernizálja elavult, főleg régebbi szovjet repülőgépekből álló légierejét és azt az angol gyártmányú és az amerikai ’’Phantom” gép motorjának megfelelő modern repülőgépmotorokkal váltsa fel. E szerződéssel — amelyet az angol vezetők megvitattak az amerikai és más nyugati érdekelt felekkel is — más nyugati országok is eladhatnak stratégiai fegyvereket Kínának. Kina haderejeének legégetőbb szükséglete elsősorban 1958 előttről (ameddig a szovjet-kinai kapcsolatok normálisak voltak) származó, főleg akkori szovjet gépekből álló légierő megújítása volt. Idáig Kina légiereje a szovjet légierővel összehasonlítva elavult vol . A kínai flotta, amely a világ harmadik legnagyobb flottája, szintén modernizálásra szorul; különösen a tengeralattjárók terén húsz évvel maradt el a másik két nagyhatalom flottájától. Természetesen a nyugattal történő fegyvervásárlások hírét a Szovjetunióban ugyancsak nagy csalódással fogadták, mivel ezáltal Kinának lehetősége lesz a katonai technológia, s különösen a légierők és a flotta terén, felzárkózni a Szovjetunióhoz, ámely idáig jelentős fölényt élvezett Kínával szemben. Bartókot magyar, Debussy-t francia tud igazán átélni (Folyt, a 9. oldalon)
