Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-20 / 21. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ AMIKOR AZ ELME ELSÖTÉTÜL Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHAR ILONA Szomorú, sőt kétségbeejtő, ha valamilyen gyógyíthatatlan vagy egyébként súlyos betegséggel állunk szemben. Ha valamely családtagunk vagy barátunk rákbeteg vagy más borzalmas kór gyötri és nincs remény a felgyógyuláshoz. De épp olyan borzalmas és keserves, ha valakinek az elméje borul el. Ha megzavarodik és képtelen helyesen gondolkozni, ha megszűnik normális felfogóképessége, úgyhogy rettegünk, mit talál elkövetni. Az ilyen elmeháborodott Dohnányiné lelkiállapotára annyira jellemző 5Jachar I,ona Petőfi ,,Az őrült” cimü költeménye, ahol igy szólal meg a megtébolyodott ember nevében: ,,Mit háborogtok? Takarodjatok innen! Nagy munkába’ vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból. Megkorbácsolom a világot! Jajgatnak majd és én kacagok, mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. Hahaha!” Majd igy folytatja: ,,De mit kacagok, mint a bolond? Hisz sírnom kellene. Siratni, hogy oly gonosz a világ. Az Isten is felhőszemével gyakran siratja, hogy megalkotá. De mit használ az ég könyűje is! A földre hull, a ronda földre. Hol az emberek lábbal tipoiják, s mi lesz belőle, az ég könnyéből...sár.” Milyen irtózatos veszélyt jelent az ilyen megtébolyodott egyén nemcsak saját magára, de embertársaira — az egész társadalomra. Ezt mondta Schiller ,,Die Glocke” cimü költeményében: „Jedoch das schrecklichste der Schrecken ist der Mensch in seinem Wahn.” (De minden borzalmak legrettenetesebbike az ember az ő őrületében.) és mégis — szerintem nem azok az őrültek a legveszedelmesebbek, akik tombolnak, fenyegetőznek és mindenkinek tudtára adják, hogy fel akarják borítani a világot. A legtöbb bajt, szerencsétlenséget azok okozzák, akik látszólag normálisan vizelkednek, úgyhogy mindenkit megtévesztenek, de az agyukban elpattant valami, valamilyen rögeszme rabjaivá lesznek és emellett a rögeszme mellett kitartanak, bármilyen erőszakkal is kell az elémiök. Még gyermek voltam, amikor odahaza Budapesten szüleim a lipótmezei elmegyógyintézetben meglátogatták egyik rokonunkat. Közben egy fehérköpenyes fiatalember vezette végig őket a folyosón és közben kedvesen érdeklődött hogylétük felől, majd felvilágosítást adott a beteg állapotáról, úgyhogy anyámék azt hitték, bizonyára orvos. Később megtudták, hogy ez is egy bolond, csak nem tomboló őrült és igy nem volt cellába zárva, szabadon kóborolhatott. Teljesen normálisan viselkedett, csupán egy rögeszméje volt és ha ezt érinteni merte valaki, baj támadt volna belőle. Manapság azonban egyre több az ilyen egyén, akit voltaképpen rács mögött kellene tartani, mégis szabadon szaladgál, mivel ravaszul el tudja titkolni rögeszméjét. Olyan korban élünk, amikor állandó retegésben élnek az emberek, mert senki sem tudhatja, mit hoz a holnap. Voltaképpen senkinek sincs biztonságban az élete, hisz annyi a gyilkosság, támadás, baleset, mivel doposok hajtanak autókat, annyian máról holnapra elveszíthetik állásukat és koldusbotra jutnak. Ez az az idő, amikor az állandó rettegésben megzavarodik az emberi elme és aztán irtózatos tettekre képes. NÉPDALKUTATÁS DALOLÓ ÖREG-AMERIKÄSOK A Bodrogköz Amerikába induló magyarjai igy énekeltek valamikor: Mikor megyek Amerika felé, Nyilik az ég tizenhárom felé. Ott ragyognak a fényes csillagok, Azt is tudják, hogy én árva vagyok. A detroit Fritus Nagy Mária hatvan évvel ezelőtt hallotta hazatérő magyaroktól az alábbi nótákat: Elmenni az óhazába nem merek, Attól félek, hogy a tengerbe esek, Uram, segíts, még egyszer megpróbálom, Feleségem, gyermekeim sajnálom. Ki ott meghal, azt a tengerbe vetik, A holt testét a nagy halak megeszik, A csontjait hullámok lobogtatják, Odahaza jiy de sokan siratják. A következő dal egy másik, töredék-strófa lehet, úgy érzem, hogy nem tartozik az előző kettőhöz: Szép hold világ, hej de szépen utazol, Nem láttad-e a kedvesem valahol. Láttam biz én Észak-Amerikában, Dolgozik egy michigani vasgyárban. A harmadik beküldött dal, az „Elment a rózsám Amerikába” műdal, ezért a gyűjteményből kihagyjuk. Ugyancsak kimarad id.Tóth Mihály, Philadelphiából és özv.Mosolygó Antalné Clevelandből beküldött több műdala. Tóth-Kurucz Mária Naponta halljuk, hogy valaki, minden ok nélkül fél tucat, vagy egy egész tucat embert agyonlőtt az utcán, bárban, kereskedésben és senki sem tudja, miért. Az elmúlt hetekben itt, Floridában egy városban egy effajta bolond végighajtott kocsiján az utcákon és minden kutyát agyonlőtt, amely útjába került. Lepuffantotta szegény állatokat, amint békésen feküdtek otthonuk ajtajában, hogy azt őrizzék, sőt még egy kerítés mögött levő pónilovacskát is. mely szemefénye volt egy szegény kisfiúnak és éppen eszegette abrakját. Mikor elfogták, kijelentete, hogy gyűlöli az állatokat és kielégíthetetlen vágyat érez. hogy meggyilkolja őket. Ide sorolhatnám azokat is, akik apró gyermekleánykákat megerőszakolnak és meggyilkolnak csupán azért, mert erre van kielégíthetetlen vágyuk. Ma már be se zárják az effajta őrülteket hosszabb időre. Egy ideig elmegyógyintézetben tartják, aztán kiengedik őket azzal, hogy már meggyógyultak, mert annyi a bolond, hogy nincs számukra hely. Ezek aztán persze hamarosan újra folytatják kedvenc foglalkozásukat és még több pusztítást visznek véghez. Sokan azt állítják, hogy imával és az Ur Jézus igéjével meg lehet gyógyítani őket. Sokan azt mondják, az ördögtől vannak megszállva és ki kell űzni belőlük az ördögöt és az sokszor sikerül is. Nem mondhatok véleményt, mert nem álltam ilyen egyénnel soha szemben. De határozottan állíthatom, hogy elkerülhető az, hogy valaki megzavarodjon, ha valóban hisz az Ur Jézusban, ha bizik benne, hogy megsegíti, ha hisz az Isteni Gondviselésben és aláveti magát Isten akaratának. A hit páncélként fogja megvédeni nemcsak testét, de agyát és lelkét is. HISZEM, URAM Hinni: Kegyelem. Irgalmazni: Áldozat. Bocsáss meg, ha nem tudtam, ha erőtlen és hitetlen vártam. Tudtam, hű maradsz: Istenem, így győzöl poklokon és mindenen. Vékey Tamás KI A BŰNÖS (Folytatás a 12. oldalról) rájöttem, hogy az ésszerűség, sőt a tapasztalat is tiltja. A közelmúltból jól tudjuk, hogy itt Amerikában a második világháború idején is volt mit ennünk. A jegyrendszer lehetővé tette, hogy ne szűkölködjünk. Elsősorban tehát csak spekulánsok malmára hajtja a vizet az, ak fölöslegese mennyiséget akar összegyűjteni. A halmozás következménye épp az, hogy mindennek felmegy az ára, tehát, aki nagy készletet vásárol, az megindítja a háborús helyzetet az élelmiszer-fronton. Sok ilyen „előrelátó” háziasszony önmagát okolhatja majd. ha belekerülünk a saját kis megélhetési háborúnkba, a gyűjtés által felhajtott árak miatt!
