Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-06 / 19. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OID AL KÉRDÉS — Mi egyszerű dolgozó emberek vagyunk. A férjem igen érzékeny és sokminden megdöbbenti őt. Ez engem gyakran tett boldogtalanná, de sohasem hagytam ott. Azonban mi ketten sohasem voltunk igazán közeli szellemi kapcsolatban. Talán ez is az egyik oka annak, hogy nincsenek barátaink, tulajdonképpen a társaséletünk leszűkült, az életünk beszűkült. Mostanában különösen egyre jobban elszigetelve találom magamat. Igaz. hogy van egy gyerekünk, de ő már felnőtt, annak az időnek régen vége, amikor a magányunkon változtatni tudott. Már meg is házasodott. Ritkán is látjuk őket, nem látogatnak többé meg minket. A fiunk egy gazdagabb családba házasodott be, akik egy kicsit le is néznek minket, vagy túl egyszerűnek tartanak, igy azzal a családdal sincs kapcsolatunk. A fiunk nem is igényel minket, alig látogat, viszont a felesége családját állandóan látogatja. 47 éves vagyok. Bevallom, egyre többet gondolkozom azon, hogy tulajdonképpen mit is teszek, hogyan telnek napjaim, miért és mire fel? Vagy az életem általában... Úgy érzem, egyedül vagyok. VÁLASZ — Sokan éreznek igy, részben mert a gyerekek már felnőttek, igy a szülőknek hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy uj funkciót találjanak. Éppen a maga korában érkezik el az az időszak, amikor az anyagiak esetleg már nem jelentenek alapvető problémát, amikor újabb tevékenységeket alakit ki az ember (vagy gondolkodik róluk), amikor sokan még tanulni is kezdenek, vagy a szabad idő tevékenységei egyre fontosabb szerepet játszanak az életükben. Amit fiáról irt, az egy másik ügy, sajnos vannak ilyen gyerekek, felnőnek, elfelejtik, hogy a szülőknek szükségük van rájuk. De talán ez is változik: talán neki ismét szüksége lesz magára. Elszigeteltnek érzik sokan magukat Amerikában. Természetesen magukon is múlik, keressék a többi elszigetelt ember társaságát, rá fognak jönni, hogy szükségük van egymásra. *** KÉRDÉS — A fiam 14 éves. Nem mondható egy kifejezetten sportembernek, viszont igen jól sakkozik, zenei klubokba jár és már a komputerhez is ért. Az iskolában minden rendben is lenne, de amikor, hazajön, akkor túlságosan egyedül van. Általában csak bemegy a szobájába és becsukja az sytót, ott üldögél a házi feladatával, vagy olvasgat. Túlságosan csendes is, ami minket tulajdonképpen zavar. Alig beszél hozzánk. Az olvasáson kívül zenével tölti az idejét. Barátokkal ritkán találkozik, legtöbbször csak olyankor, amikor mások megrendezik azt, vagy valami formális oka van erre. Bátyja két évvel ezelőtt meghalt, amikor 16 éves volt, három évig súlyos betegségben szenvedett. Nem sokkal később az egyik nagybácsija is meghalt. Két héttel ezelőtt meg a nagyanyja halt meg, akit szintén nagyon szeretett. Mindez túlságosan kikészítette a gyereket. Nem tudjuk, mit tegyünk, de nyilvánvalóan teljesen buskomorrá vált. Kerüli az embereket, alig szól valamit. Amit nem értünk, hogy miért olyan különböző a viselkedése otthon és az iskolában. VÁLASZ — Lehetséges, hogy fiuk viselkedésének egyik oka az, hogy miközben a bátyja otthon feküdt betegen, ő is sokat volt vele otthon, ahelyett, hogy más gyerekekkel lett volna. Ahogy írja, szeretteinek elvesztése, különösen a testvéréé, nagy megrázkódtatásokat okozhatott a gyereknek. Túlságosan sok érte máris a gyereket, s elég hirtelen. Levele azt is sejteti, hogy a maguk családjában feltehetően igen jók voltak a rokoni kapcsolatok, igy a gyerek számára tulajdonképpen az elhunytak mindent jelentettek, akik hiányát nem töltheti be másokkal a fiú. A beteg testvér miatt valószínűleg a szülők nem foglalkozhattak vele eleget, hiszen a betegre ment el minden idejük és energiájuk. Az iskola ugyanakkor egészen más környezetet jelent, az is lehetséges (amit annak idején maguk esetleg nem vettek még észre), hogy az otthon szomorúsága mellett, már amikor a bátyjá beteg volt, akkor is az iskolában találta meg a gyerek az örömét. Tanácsot biztosan vár. Az nagyon fontos lenne, hogy a gyerek számára különösen érdekes programokat találjanak, ahol először csak rövid időre, később esetleg hosszabbra, elfelejti azt, amitől szomorú. MOSOLY Csöngetnek, egy ember áll a küszöb előtt és naptárakat ajánl az uj évre. — Köszönjük — mondja a házigazda —, nálunk a tavalyi még egészen jó állapotban van. *** — Láttad az uj filmet? — Hogyne! — No, és milyen? — Hepienddel végződik. Mindenki boldog, amikor vége van... *** Azt mondja az orvos a páciensnek: — Az a baj, hogy nem mozog eleget. Sétáljon naponta legalább egy-két órát. — Sajnos, doktor ur, arra nekem nincs időm. — Miért? Mi a foglalkozása? — Levélkézbesitő vagyok. *** A glasgow-i utcán megy egy ur, és a szembejövő skóttól megkérdi, nem volna-e egy szál gyufája. A skót kivesz egy skatulya gyufát, és odaadja. Az ur megnézi a skatulyát, és igy szól: — Uram, én a gyufagyár ügynöke vagyok, és megbízásom van a cégtől, hogy mindenkinek, akinél ilyen gyufát találok, adjak öt font jutalmat. Itt van, uram, az öt font. A skót szája tátva marad, és boldogan zsebre vágva a pénzt, továbbmegy. De néhány pillanat múlva az ur után szalad, megragadja a vállát, és ráordit. — Hallja maga, tudtam, hogy valami svindli van a dologban. Maga nem adta vissza a gyufámat! „NEM VIHETED MAGADDAL...” (Folytatás a 10. oldalról) megejteni, hogy senki se lássa, egyetlen kiváncsi szem se, s főleg egyetlen újságíró se. Ha egyetlen szó is a sajtóba kerül mindebből, akkor valamennyien ki vannak rúgva.” ..Igenis, uram. Mindent meg fogunk tenni, hogy minden a legnagyobb titokban follyon.” ,,És még valamit: azt akarom, hogy hárman jöjjenek velem a másvilágra is, arra az esetre, ha bármi probléma lesz ott.” ,,Mr. Hughes, maga viccel velünk.” ,,Nem, én sohasem vicceltem. Halálosan komolyan mondtam mindent egész életemben.” ,.Sajnos, mind a hárman el leszünk foglalva ajövő héten, mivel a bíróságon kell lennünk, azonban megígérjük, hogy három fiatal partnert fogunk találni, s biztosak vagyunk abban, hogy boldogan mennek majd magával.” „Rendben van. De ha egyetlen hibát is csinálnak, akkor ügyvédi irodáik el fogják veszíteni az egész Hughes betétet.” Art Buchwald ANYÁMNAK Édesanyám olvasd versem, Gyermeknek láss pjra engem, Ahogy futok édes bérért, Karodba egy ölelésért! RLS
