Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-06 / 19. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A SÄMÄN-FESTÖ Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Kutsai Kovács Lajos Néhány éve Budapesten meghalt Diószegi Vilmos etnográfus. Alig múlt valamivel ötven éves. A fiatalon elhunyt tudós hatalmas életművet hagyott maga után, mely arról is vall, mit várhattunk volna tőle! Diószegi a ,, sámánizmus” nemzetközileg elismert legnagyobb kutatója és értője volt. Munkásságának középpontjában az 5s-magyar hitvilág és vallás állt. Munkáját módszeresen végezte. Először I felkutatta és összegyűjtötte a magyar nép körében élő sámánista hagyományokat és emlékeket, melyek a kereszténység kényszerű felvétele után a mesékben, kuruzslásokban, dalokban, játékokban páratlan módon fönnmaradtak. Tudjuk, hogy a magyarság nem könnyen cserélte fel ősi hitvilágát. István király halála után fellobbantak Vata ur pogány áldozati tüzei. Majd amikor a kunok betelepültek, ismét hosszú időn át eleven valósággá vált a sámánizmus, hogy aztán századok sodrásában mesévé, népszokássá vagy éppen játékká szelídüljön Diószegi ezeket az élő emlékeket összevetette egyrészt a magyarság körül élő szláv, germán és román mesékkel, hagyományokkal, másrészt a Szibériában élő ugor, török és mongol népek sámánista hagyományaival. A szibériai népeknél — akiket a magyar tudós a helyszínen tanulmányozott — a buddhista és mozlim hatás, az erőszakos paroszláv térítés ellenére természetesen még élőbb valóság a sámánizmus, mint nálunk. A tudós kutatása során megállapította, hogy mig a magyar népi hagyomány merőben különbözik a szomszédos szláv, germán és román népekétől, hajszálpontosan kapcsolódik az ázsiai ugor, török és mongol sámánizmushoz! Diószegi tehát egy olyan valóságos és élő mély rétegre bukkant kutatásai során, mely Kodály Zoltán és Bartók Béla nagyszerű népzenei feltárásához, az évezredes magyar zenekincs kibontakozásához mérhető. Tisztán áll előttünk a magyar hitvilág és ősvallás, melyre természetesen már a Duna-medencébe való érkezésünk, a honfoglalás előtt számos újabb réteg rakódott. A sámán, akit mi táltosnak nevezünk, nem csupán pap volt, hanem orvos, költő, színész, művész egyszemélyben. A sámán szertartás, vallási motívumai mellett látványosság. A sámán megszólaltatta az általa kozmikus jelekkel tele festett egyfenekű dobot, révületbe táncolt s látomásait kiénekelte, elmondta, akár a költők. Az ősmagyar sámán éppúgy, mint minden természeti nép sámánja a révületben „kilépett” testéből és az égigérő fán a „másvilágra” ment, vagy belé költözött egy „szellem”. Hogy az ősi sámán-hit emlékei milyen mélyen élnek bennünk, magyarokban, azt talán Ady révült, valóságos sámán-versei — mint az „Ős-Kaján” — világítják meg! Egy Brüsszelben élő magyar festő, Soós József a festészet eszközeivel közelíti meg a sámánizmust. Több mint harminc éve nyugaton élő művészben bámulatos módon él a — Kelet. A sámánizmus szimbólumai kelnek életre alkotásaiban, festményein éppúgy, mint grafikáin. Igaz művész, aki nem spekulációval közelíti meg a művészetet — mint a mai modern festők többsége —, hanem intuitiven, ösztönösen viszi a vászonra sámánista látomásait. Mi ennek a sámánista festőnek a művészi hitvallása? Ezt a kérdést tettem fel Soós Józsefnek, amikor Brugge középkori utcáit róttuk, a jelenből átcsapva a múltba, hisz még a valóságban is a középkor vetett ránk árnyékát. — Mezétlábas parasztgyerekként — mondta — nap, mint nap kapcsolatban voltam nem csupán az ősi hiedelmekkel és népszokásokkal, hanem ezek megszemélyesítőivel is: kuruzslókkal, javasokkal, pásztor-kovács-halász „táltosokkal” vagy „tisztes tudósokkal”. Az igy szerzett benyomások és tapasztalatok, sőt a gyakorlat eredményeként váltak ezek az AHOGYAN A HUMORISTA LÁTJA „NEM VIHETED MAGADDAL...” Van egy igen régi mondás: „You can’t take it with you”, amelynek az értelme pontosan ez: amikor valahová elmegy az ember, akkor mindig hátra kell, hogy hagyjon valamit, amit sajnál hátrahagyni. Idáig ez igaz is volt, most azonban az a pletyka jáija, hogy Howard Hughes „took with him”, azaz magával vitte... Én magam egy igen megbízható forrásból veszem ezt: Clifford Irvingtől hallottam. Amikor Hughes érezte, hogy a kaszás nincs már messze, behivatta az ügyvédjeit és ezeket mondotta nekik: „Nem akarok semmit magam után hagyni, mindent magammal akarok vinni, amim van.” Erre az ügyvédek igy válaszoltak: „Dehát nem teheti ezt Mr. Hughes, ez törvénysértésnek számit.” „Ne akarjátok nekem azt megmagyarázni, hogy mi legális és mi illegális, vagy mindjárt felbérelek egy másik ügyvédi csoportot. Dolgozzák ki valahogy, hogy legyen legális. Én magam semmiből építettem ki a milliomos birodalmamat és nem akarom látni, hogy bárki is megkaparintja azt, miután én eltávozom az élők mezejéről.” „Igenis, uram, ha megértjük, akkor a Hughes Repülőgépgyárról, a^ sok Las Vegas-i szállodáról, valamint az Air Westről és hatalmas telekbefektetéseiről, földbirtokairól lenne szó.” „Mindenről, beleértve a Névadóban levő ezüstbányáimat. Minden magammal akarok vinni a sírba.” Az egyik ügyvéd megszólalt: „O.K. Mindennek utánanézek, Mr. Hughes. Nem hiszem, hogy az Állami Adóügyi Hivatal bármit is tehet ellene, ha mindent magával visz, mivel abban az esetben úgysem nyújthatják ki adószedő kezeiket utána. Azonban, ahogy én látom a dolgot, az igazi probléma a szállítás. Ténylegesen túl sok dolga van, amit magával kell vinnie. Szerintem az egészet sokkal könnyebb lenne lebonyolítani olymódon, hogy mindent elad és csupán a pénzt viszi magával.” „Nem, nem akarok pénzt. Valamennyi tulajdonomat akarom. A pénz semmit sem segít, ha énnekem menni kell.” Egy másik ügyvéd megszólalt: „Se lehetséges, hogy vámproblémái lehetnek, Mr. Hughes, a élmények sámánista indítású művészetem alapanyagává. Innen merítem mondanivalóimat. Nem volt könnyű megtalálnom a formát és még inkább nehéz feladat volt megtölteni általános érvényű emberi tartalommal. De sikerült s most már tudatosan fejezem ki festői eszközeimmel mondanivalómat. A múlt év végén Brüsszelben megrendezett reprospektiv kiállítása éppen azzal hökkentette meg a szemlélőket, hogy a magyar sámánista festő látásmódja és művészete egyetemesen emberivé tágult. A sámánizmus, indításában és megnyilatkozási formájában az emberi tudat legősibb rétegéhez kapcsolódik s igy, ha a művésznek megvan az eszköze és a tehetsége hozzá — elmosódnak a válaszfalak, melyeket a tér és az idő roppant távolsága jelent. Úgy vélem, hogy Soós József sámánista festészete képzőművészeti vetülete annak, amit a tudomány eszközeivel és módszereivel Diószegi Vilmos, a zene nyelvén pedig Bartók és Kodály kutatott föl, nemcsak keresve a múlt emlékeit és értékeit, hanem szintézist is teremtve a jelennel. (London) másvilág bejáratánál. Lehetséges, hogy esetleg minden után, amit magával visz, az érték 50 százalékát kell fizetnie, ha be akaija vinni.” ,:Az a maga dolga, hogy valahogyan rendezze a vámosokkal, utána nem lesz probléma.” „Mi nem ismerjük személyesen azokat, akik ott és akkor szolgálatban lesznek, Mr. Hughes. Mi sohasem találkoztunk régebben velük.” „Well, találjanak valakit, aki ismeri őket. Ezért fizetem magukat.” „Igenis, uram, mi megtaláljuk, akárki lesz is szolgálatban. Azonban vagy egy másik probléma is. Nem hiszem, hogy bármiféle probléma lesz azzal, hogy a helikopterek és a mesterséges hold gyárakat magával vigye, Mr. Hughes, sőt viheti még az olajkutakat is. Azonban az lehetséges, hogy valami baj lehet a hét játékkaszinóval, amelyek szintén a maga tulajdonát képezik. Nem vagyuk ugyan ebben biztos, de lehetséges, hogy a szerencsejátékokat a törvény szerint tiltják ott, ahová maga megy.” „Akkor keressenek valakit, aki törvényesíti azokat. Nekem túlságosan sok beruházásom fekszik a játékkaszinókban és amellett érzelmi okokból is ragaszkodom hozzájuk.” „Dehát uram, ha a játékkaszinókat is magával viszi, akkor Las Vegas le fog hanyatlani. Csupán egy nagy sivatag marad ott, ahol mindazok valamikor álltak.” „Ez nem az én bajom. Amikor megvásároltam őket annak idején, én sohasem Ígértem senkinek sem, hogy azok az idők végtelenségéig fenn fognak állni.” „Rendben van, ha maga úgy akarja. És mi legyen a „Glomar Explorer”-rel, a hajóval, amelyet a CIA használt, hogy felfedezze a szovjet tengeralattjárókat?” „Azt az egyet nem akarom magammal vinni. Túl sok bajt okozott már nekem. Amellett nem is én fizettem érte. A CIA fizetett. Viszont valamennyi filmet magammal akarom vinni, amelyet Hollywoodban készítettem.” Egy ügyvéd nekiállt mindent leírni egy sárga mappába. Majd ezt mondotta: „Egyetlen kérdésem van, uram. Hogyan akarja valamennyi földi ingóságát magával vinni?” „Mindent elő kell hogy készítsenek, szállításra készen. Amikor úgy érzem, hogy eljött az idő, azt kérem, hogy egy teherautó tolasson a hátsó ajtóhoz és rakodjanak mindent fel rá. Az egészet éjfélkor kell (Folytatás a 11. oldalon)
