Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-01 / 14. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ . __— . . -y ÓVAKODJUNK A MEGALKUVÁSTÓL! Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Dohnányiné 7achar Ilona Az emberek nagy része képtelen arra, hogy valamiben határozzon és hogy kitartson álláspontja mellett. Még ha döntenek is valamiben, képtelenek megmaradni határozatuk mellett. Ingadoznak. Nincsenek elveik. 'olyton változtatják álláspontjukat még akkor is, ha tudják, hogy helyes, csupán mivel az valamiképpen nincsen előnyükre. Persze pillanatnyilag mindig könnyebb a megalkuvás, de idővel kiderül, hogy milyen zsákutcába vezet. Ez vonatkoztatható elsősorban a kereszténységre. Krisztus sohase volt megalkuvó. Sohase kötött kompromisszumot. Első perctől fogva, amikor a nyilvánosság elé lépett, tudta hogy mit kell pártolnia és mi ellen kell harcolnia. És nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy utolsó leheletéig kiálljon elvei, célja mellett, mégha tudván tudta is, hogy útja a kereszthalálhoz vezet. Sajnos azonban követői nem voltak ilyen szilárdak. Egyre-másra adták be a derekukat. De sohase volt a megalkuvás annyira divatban, mint most, amikor a keresztények, élükön papjaikkal és lelkészeikkel mindenképpen igyekeznek mindent úgy igazítani, úgy magyarázni, hogy a szolgálat minél könnyebb és kellemesebb legyen, hogy mindent elmulaszthassanak, ami valamilyen kellemetlenséget okoz és hogy mindent elfogadhassanak, ami élvezetes, kényelmes, még akkor is, ha tudják, hogy erkölcsileg bűnös és lelkileg romboló. Már Krisztus megmondta, hogy mennyire lehetetlen két urat szolgálni. Erről nyerünk bizonyítékot egy nemrégiben megjelent magyar könyvből, melyet Karczag György irt, mely harmadik királyunkról, Aba Sámuelről szól. Mint ispán, Szent István szolgálatában állt; a király saját nővérét adta hozzá feleségül és abban a hiszemben volt, hogy valóban megtért és hithű keresztény. Viszont valamennyien tudjuk, milyen nehéz volt Szent István helyzete, mert a kereszténységet nem lehet N*A*P*T*A*R MÁRCIUS (KOS HAVA) 4— VASÁRNAP^NAGYBÖJT 5— HÉTFŐ:VINCE 6— KÉDD: VILMOS 7— SZERDA:HERMANN 8— CSÜTÖRTÖK:DÉNES 9— PÉNTEKsERHARD 10—SZOMBAT:ZSOLT erőszakkal, fegyverrel és szigorú törvényekkel valakire ráerőszakolni. Hiába végeztette ki a törzsfők nagy részét, a pogányok egyre makacsabban ragaszkodtak babonás hitükhöz és Szent István halála után Aba Sámuelt választották meg, noha az már idős ember volt, mert tudták, hogy titokban hozzájuk húz, hogy mindig gyűlölte Istvánt, aki annyiszor föléje. kerekedett és megakadályozta őt kedvteléseiben. így méltán remélhették, hogy Aba Sámuel alatt ismét visszatérhet a pogányság. Aba Sámuel példaképe annak, hogy milyen egy megalkuvó ember. Voltaképpen nem volt rosszlelkű ember. Mindenkinek a javát akarta volna, de azt helytelen utón igyekezett elérni. Sohasem vált kereszténnyé. A keresztvíz csak megnedvesitette, de nem jutott el a leikéhez. De ugyanakkor igénybe akarta venni az egyház segítségét és védelmét, mely végülis, bízva benne, királlyá koronázta őt. Nem volt kedvére, hogy pogány hívei lerohanták, kirábolták és felégették a templomok nagy részét, felakasztották és karóba húzták a papokat, kiket csuhásoknak neveztek, de nem merte megakadályozni ez a pusztítást, mivel féltette hatalmát, félt, hogy ellene fordulnak és meggyilkolják. Mikor azonban, két 100 ÉVE HALT MEG DEÁK FERENC (Folytatás a 12. oldalról Deák 1861 januárjában végül is határozottan döntött a 48-as alkotmány mellett, és szembefordult az októberi diplomával. Körülötte csoportosultak az 1861 tavaszán megnyilt országgyűlésen mindazok, akik — különböző indítékokkal — az „alkotmányos” megoldást választották. A középbirtokos nemesség képviselőinek az országgyűlésen tanúsított magatartása már előrevetítette a kiegyezés árnyékát. Az országgyűlés feloszlatása után ugyan még erőteljesen hangoztatták, hogy ,,48-ból pedig nem engednek”, megyei ellenállást hirdettek meg, ez azonban a kormány erőszakos intézkedéseinek következtében összeomlott. Mindamellett szép számmal akadtak olyanok, akik kitartottak Deák passzív ellenállási politikája mellett. Kossuth dunakonföderációs terve, az 1862—64. évi lengyel szabadságharc és a Nedeczky—Almássyféle összeesküvés is befolyásolta Deák további tevékenységét, ugyanis továbbra is hirdette a passzív ellenállás, a kivárás politikáját, de ugyanakkor felismerte ennek folyamatos gyengülését az ellenzéki nemesség körében. A Pesti Naplóban 1865. április |i 16-án névtelenül közzétett húsvéti cikkében megjelölte a kiegyezés lehetőségét és feltételeit. Ferencz József összehívta az országgyűlést, és egyik bizottsága Deákkal az élen, kidolgozta a megegyezés programját, amelyet az országgyűlés 1867. május 28-án elfogadott. Deák érdeme a kiegyezés, amely a monarchián belüli és a nemzetközi erőviszonyok következménye volt és hosszú időre — 1918-ig — meghatározta Magyarország továbbfejlődésének kereteit. nehezen elért győzelem után Henrik császárral egy kedvezőtlen, de szükséges békét kötött és pogány alattvaló a rendelkezése ellenére, saját szakállukra felborítják a békeszerződést megtámadva Ausztriát egész falvakat lerohanva, kétségbeesik és felháborodik. Hiszen tudja, hogy már nincsenek csapatai, hogy képtelen egy hadsereget összegyűjteni, mellyel az ellene vonuló Henrikkel szembeszállhatna. Most már hiába bünteti meg árulóvá lett pogány alattvalóit — mindez nem segit a helyzeten. Elkeseredésében az egyházhoz fordul és Adalbert érsek meg is látogatja, majd szigorúan szemére veti, hogy milyen kevéssé állt ki a kereszténység érdekében. Most ime láthatja, hogy saját pogányái játszották ki és teszik tönkre. „Hamis utat választottál, Sámuel!” mondja. „Hiába akarsz egyensúlyt tartani! Velünk a pogányt állítod szemközt, ellenük meg kijátszód a templomot. Azt hiszed, hogy igy mindkettő szolgálni kényszerül téged? Nem! Elégedetlenül fog mindenki elhagyni. Igaz, hogy Isten megbocsát a hitetlennek, de két vallás egyazon országban sohasem férhet meg!.... Kiben hiszel? Kopánnyá lesszel-e és annak sorsában is osztozol, vagy István útját folytatod?” Az, aki szilárdan kitart álláspontja mellett, nem lesz mindig népszerű. Helyzete csak ritkán előnyös és sokszor elvei védelmében vértanúvá válik. Viszont lelke mélyén tudja, hogy egy nagy célért küzdött, nagy harcot vívott és bízvást mondhatja, amit Pál apostol mondott: „A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam; végezetül vár engem az igazság Koronája, amelyet megad nekem ama Napon az Ur, az igaz biró; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várták az ő megjelenését.” Deák Ferencet a régi tankönyvek a „haza bölcsének” nevezték. Elgondolkoztató, hogyan tapadt nevéhez a szép jelző. Valóban „bölcs” volt a kivezető ut keresésében. Abban, hogy az akkori európai erőviszonyoknak megfelelően törekedett a föderelisztikus, uniós elvek megvalósítására. De a „kiegyezés” lényegében és egyértelműen feladása volt a 48-as eszméknek. Kossuth ügyének, a szabadságharcnak teljes elvetését jelentette. Barcza Béla Porvers Akit egyszer porig aláztak: porig kell azért lehajolni, a méltósága-vesztett sorshoz méltóság-vesztve igazodni. Előtted ember ráng a porban? Megértem: belerúgni könnyebb. Még emberibb átlépni r^jta könnyed sikkjével a közönynek. Mentséged is van, ha a lelked bátortalan feddése rádvall: másokért őrzött tisztaságod nem szennyezheted más porával. Ha lehajolsz, még orra bukhatsz és ha derekad roppanó is, ápolt tüdődet is belepné a talajmenti szilikózis, hát nem hajolsz porig, ha porból akármi hiv: kincs, ócska holmi Pedig akit porig aláztak — porig kell azért lehajolni. Baranyi Ferenc
