Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-01 / 14. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Nemrég egy cikket olvastam a rákról. A cikkben a következők voltak, szinte szószerint idézem: A rák általában megelőzhető és gyógyítható. A legfontosabb, hogy időben fedezzék fel, kezdeti stádiumában. Erre azt kérdeztem magamtól: ha ez valóban igaz, akkor hogyan lehetséges, hogy olyan sokan halnak meg rákban? Én idáig azt hittem, hogy ha valaki rákban egyszer megbetegedett, akkor a helyzet reménytelen. Nem tudom, hogy igazam van-e? Vagy valóban megelőzhető a rák? VÁLASZ — Egy, a rákkal kapcsolatos szakcikk szerint (hiszen szerkesztőségünkben senki sem illetékes orvosi kérdésekben kielégítő választ adni) igen sokféle rák van, talán több mint százféle. A leggyakoribb a bőr rákos megbetegedése, azonban ezt a legkönnyebb jelenleg gyógyítani. A rákot okozó tényezőkről ma még nincsenek abszolút biztos adataink, azonban azt már tudjuk, hogy ezek közül számosat az ember befolyásolhat. Tehát tehet valamit a rák ellen. Például azt már ma is tudjuk, hogy a cigaretta veszélyes, sokféle betegséget elősegít (ha nem is mindig az az egyetlen ok), többek között rákot is. Ismét egy példa: az ember tehet valamit a rák ellen: azt megelőzheti. Nagyon fontos, hogy rendszeresen vegyenek részt a nők mellrákszűrésen. Azok, akik bizonyos kémiai anyagokkal dolgoznak, rendszeres orvosi vizsgálattal előzhetik meg a rákot. Azt nem mondhatjuk ma még, hogy a rák teljesen megelőzhető, vagy gyógyítható. Az azonban bizonyos, hogy az ember sokat tehet megelőzésében. *** KÉRDÉS — Az utóbbi időben a televízióban, de még a maguk újságjában is hallottunk és olvastunk ,,az uj erkölcsről”, illetve a régi erkölcs bomlásáról. Az a különös ötletünk támadt, hogy Írjunk egy levelet — a saját gyerekeinkhez. Ugyanis azok nem hallgatnak többé ránk, néha még ki is gúnyolnak minket, elvetik azokat az értékeket, amelyeket mi próbáltunk beléjük nevelni. Íme a levél. (Bevallom, egy kicsit leröviditettem, B. M.) „Kedves Gyerekeink! Mi jót akartunk, amikor vallásos szellemben nevelttünk Titeket. Mi a Ti javatokat néztük, amikor a hagyományos erkölcsi normákat próbáltuk megtanítani és kialakitani bennetek. Igyekeztünk szakmai és erkölcsi szempontból a legmagasabb szintű nevelést nyújtani számotokra mind az otthonban, mind az iskolában. Ezért jelentős anyagi áldozatokat is hoztunk. Ti elutasitottátok azokat az értékeket, amelyeket mi neveltünk belétek. Ti a s^ját „uj” erkölcsi normáitokat alakítottátok ki. Bár legtöbbször nem is alakítottatok ki semmiféle normát — csupán elutasitottátok a régieket. Mi például sohasem értettünk azzal egyet, hogy két ember házasság nélkül éjjen együtt. Ti máshogyan gondolkoztatok erről. A ti „Uj” erkölcsi normáitok szerint a mi „tiltó” normáink elavultak. Apátokkal együtt mindketten elleneztük amikor Te, lányom, valakivel csak úgy összeálltál. Te erre azt válaszoltad, hogy nem érdekelnek a normák, hogy azzal élsz együtt, akit szeretsz. Mi nem elleneztük ezt: csupán azt kértük, hogy házasodjatok össze. Nem hallgattatok ránk. Mi meg nem akartunk tovább veszekedni veled, lányom. Most jött a gyerek. Házasságon kivül született. Ti ismét csak azt hajtogatjátok, hogy nem fontos a házasság, a fontos az, hogy két ember szeresse egymást. Mi ismét megpróbáltunk a telketekre beszélni, tudom, hogy elavultak a nézeteink, tudom, képmutatóak vagyunk, de hidd el, lányom, csak a Te, illetve most már a Te és az unokánk érdeke vezetett minket. Semmi más. Nem akartunk „kioktatni” titeket, ahogy Te mondtad, nem akartunk semmiféle kényelmetlenséget erőltetni rátok. Csupán arra gondoltunk, hogy ha úgysem számit a házasság, akkor miért ne mehetnétek el egy hivatalba, fogjatok két tanút. Csupán a gyerekek érdekében. Nem is akarjuk, hogy nagy esküvőt rendezzetek...” (A levél kétszer ilyen hosszú.) VÁLASZ — Kedves Mama. Egyetértek abban, hogy ha nem fontos a házasság a gyerekeinek, akkor miért ne tehetnék meg azt a kompromisszumot, hogy legalább formálisan összeházasodjanak a gyerek érdekébne. Elnézést, hogy levelét nem tudtuk közölni — pedig fontos témát érintett —, mert túlságosan hosszú volt. A hinta szereted- e, mikor hinta röppent A fénylő légen át? Oh, mennyi szépség és kékség van fent, Oh, mily szép a világ! Fönt, fönt a légben, túl a falon; Előttem tág világ — Folyó, erdő s a domboldalon Bocikák, barikák. Alattam kert — lágy almazöld, S bogárhátu kis ház... Föl-le a légben! Ring lent a föld; Ring vélem, ring az ág. ! TKM Pivány Jenő emlékezete (Folytatás a 8. oldalról) lett Piványt. Ezzel kapcsolatban Pivány éles sajtótámadások középpontjába került, mert küldetésében . magyarországi politikai célokat láttak, joggal e vagy nem, nem tudom. Egy amerikai—magyar társaság ajándékát hozta át ajándékul Coolidge elnöknek, Washington budapesti és Kossuth ceglédi szobrának kicsinyített másait, amiket egy magyar küldöttség élén a Fehér Ház elnöki irodájában, tisztelgő beszéd kíséretében adott át az elnöknek, aki szívélyes választ adott a beszédre. A küldöttségben, amely 10—12 emberből állott, én is benne voltam. Ebéddel gróf Széchenyi László magyar követ vendégelte meg a küldöttséget, amelyben többek között Böhm Károly prelátus, clevelandi plébános és Pásztor Árpád, a világjáró újságíró is részt vett. Piványt személyesen is ismertem, vele hosszabb időn át levelezésben is állottam, sajnos, ezek a levelek egy hurcolkodásom alkalmával elpusztultak. Gál István értekezésének legnagyobb értéke Pivány valószínűleg teljes bibliográfiájának összeállítása. AÍ termés nem nagy, mindössze 83 tétel szerepel benne, i amik 1905 és 1944 között íródtak. Pivány amerikai élete alatt a Kossuth emigráció egyes tagjai még életben voltak. Figyelmessy Fülöp, 48-as és polgárháborús ezredes maga is Philadelphiában élt és nagyon valószínű, hogy Pivány biztatására irta meg emlékiratait, angolul, amely magyar fordításban a „Magyarország” című budapesti napilapban jelent meg folytatásokban, de könyvalakban nem jelent meg. Ennek alapján irt Szekula Jenő jónevű iró kis regényt Figyelmessyről: „Az emberiség lovagja” címmel. Ismerte Pivány Stahel-Számvald Gyula tábornokot, Petőfi hajdani barátját is, aki az ő kérésére adományozta kitüntetéseit és megmaradt okmányait a budapesti Széchenyi Könyvtárnak. Pitvány pótolhatatlan gyűjteményének odaát történt pusztulását megelőzte Feleky Károly ugyancsak felmérhetetlen értékű gyűjteményének széthullása, amit jogosan nevezhetünk pusztulásnak. Reméljük, hogy más, hasonló gyűjtemények a jövőben nem fognak ilyen sorsra jutni. HUMOR Kovács éjjel későn jön haza, s a felesége ráordit: — Oszkár! Miért jössz ilyen későn haza? — Negyedóra múlva megmondom. — És miért nem mondod meg mindjárt? — Hát az isten szerelmére, válj legalább néhány percig, hogy valami okosat kitaláljak. *** Információt kérnek Grayről a szomszédnőjétől. — Ó, kérem — mondja a ;zomszédasszony —, én igazán nem tudok véleményt mondani, mert nem szeretek más emberek ügyeibe avatkozni. Mindössze annyit tudok, hogy a rádió egész este azért bömböl náluk, hogy ne lehessen kihallani a veszekedést. Nekem csak tiz dohárai tartoznak, mert óvatos vagyok. Mrs. Graynek két udvarlója van, de az a buta félje semmit sem lát. Ha hazajön, az a legfőbb •gondja, hogy mi van ebédre. Az asztalnál ingujjban ül, és nagyokat csámcsog, miközben veszekszik a gyerekekkel. A gyerekeik sorra buknak a gimnázium, ban, s a legkisebbet most oltották újra be. Dehát mondom, mivel nem szeretem az orromat mások ügyeibe ütni, szavamra, mást nem tudok róluk. I
