Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-21 / 34. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal EMLÉKEZZÜNK NAGYJAINKRA A honfoglalás után a szűkös legelők miatt a magyarság külföldi, kalandozó zsákmányszerző hadjáratokat szervezett. Ezeket azonban idővel meg kellett szüntetni a súlyos vereségek miatt. István király volt az, aki a földművelésre való átvezetés és a kereszténység felvétele után erős államot szervezett. Versünk tanúsága szerint az uj rendért István királynak is harcolnia kellett. ISTVÁN KIRÁLY Ül Isztragomban István szent király, Pap- és parasztur mind körötte áll; Fején az ékes i^don korona, Vállán palástnak hímzett bársonya, Kezében a bot, egy arany virág, Gyönggyel rügyedzik rajta minden ág; Mint támadó nap, a tisztes nagyok Arcán királyi fénye felragyog. ronázták meg Istvánt, első királyunkat. Gyula, Csanád: a király rokonai, vezérek. Jobb s balkeze: segítői, mert jobbról, balról, tehát mellette harcoltak. Besenyő: kihalt török nyelvű lovas nomád nép. Győz a kereszt: a magyar nép nemrég tért át a pogány hitről a keresztény vallásra: a kereszt az vallás jelképe. Abádréve: átkelőhely a Tiszán. Doni-Csaba: besenyő vezér. Martalék: zsákmány, préda. István király utódai megvédték az országot a külső támadókkal^szemben. Az Ázsiából elindult tatárok félelmetes betörése azonban végpusztulással fenyegetett. István koronát kár Csendben foly a tanács; — de hallga, haliga! Kürtszó-e az, vagy szél, mit ott rivalga? Felhő-e vagy por, mely az egekig Lomhán, sötéten fölverekedik? A föld alapját rázza mennydöregj, Vagy tomboló had és acélzörej? Villám cikáz-e vagy lángfegyverek Hegyén ezer napot hoz a sereg? Győztes had élén, mint kettős sugár, Megvillan egy i(ju levente-pár, Gyula, Csanád, fejdelmi két rokon, Jobb s balkeze Istvánnak harcokon. Mosolyra vidul a királyi bátya, Midőn az ifjakat belépni látja, S mig hódolatra meghajol a térd, Ö nyújtja jobbját és igy szólva kérd: „A besenyővel, a fejes, konok Néppel mi történt, édes rokonok? Győzött-e, hogyne győzne a kereszt, Pogány had ellen, mely böcsmérli ezt? Ha sikra száll a napvilág, sötétség: Nincs diadalban akkor semmi kétség; Nos szóljatok: hogy mint leié Abád Révén hadunk a vén Doni-Csabát?” „Győzött, királyom — igy Csanád felel — Győzött karunk s az ég küldötte jel; Megtörve a besnyő kemény nyaka, S a martalék közt vén Doni-Csaba. S együtt Csabával nője, gyermeki, Rab, mint a fűszál, kincs temérdek!; bábodnak im letesszük zsámolyához: Kincs-, martalékról felséged határoz.” „Áldás az Urnák!” — szólt a fejdelem: Három felé a zsákmányt rendelem: Egy rész övé, ki a győzelmet adta, Epüfjön Isten ty egyháza nyta; Más rész királyi sergem Uleti, Tiszt- és fejenkint osszák föl neki; Ti mint vezérek harmadát felezve.( I ARANYJÁNOS (1850) Isztragom: Esztergom. Ujdon korona: ly korona, mert nemrég ko(Folyt, a 14. oldalra* érdekes álmáról. II. Szilveszter pápa ugyanis egy gyönyörű koronát rendelt Rogériusz aranymivestől a lengyel fejedelem részére, mikor pár nappal a követek érkezése előtt álmot látott. Álmában egy égből jövő szózat ezt mondta: — Kelet felől daliás vitézek fognak jönni hozzád, aranyos forgóval sisakjukon. Add a koronát ennek a fiatal keleti népnek, akik csupán most léptek Krisztus országába. Azután a jelenés megszűnt. Másnap a pápa elmesélte bíborosainak az álmot és most arról beszélgettek. Természetesen roppant kiváncsiak voltak, hogy ki lesz az a nép akiknek a korona kell előbb mint a lengyeleknek. Töprengésük nem sokáig tartott. A narancsszínű napfény rőt sugarai visszaverődtek a pápai lakosztály ablakain, mikor az egyik svájci alabárdos vendégek érkezését jelentette. Díszes csoport érkezett, elől fehér lovon Asztrik apát, azután kísérete, majd a társzekerek telve ajándékokkal. Az apát leszállt lováról és néhány szerzetestársa kíséretében II. Szilveszter pápa elé vezettette magát. Ott ékes latin nyelven elmondotta, hogy van ország, nem is olyan messze a pápa ur országától, hol István az uralkodó. Ez a fejedelem atyja népének, népe között megteremtője Isten országának és azon alázatos kérelemmel fordul Szent Péter utódjához, hogy kieszközölje a következőket: „Adja a pápa őszentsége bőséges áldását a kereszténységnek Pannónia földjén sarjadt uj vetésére, az esztergomi egyházat saját aláírásával erősítse meg főszékesegyházi mivoltában és a többi püspökséget is részesítse jóváhagyó áldásában. Tüntesse ki Istvánt királyi diadémmal, hogy ezzel a méltósággal ékesítve, amit elkezdett, Isten segítségével meg is szilárdíthassa”. A pápa mindent kegyesen engedélyezett, ahogy azt kérték. Visszaemlékezett álmára és látta Isten ujját az intésben. Amint előhozták a remekbekészült koronát, szemük-szájuk elállt annak gyönyörűségétől. Asztrik átvette a koronát. A pápa még egy apostoli keresztet is küldött Istvánnak ezekkel a szavakkal: ”a ti fejedelmetek nemcsak apostoli, hanem valóságos apostol! ”A körülötte álló többinek pedig utasítást adott sürgősen egy másik korona rendelésére Rogériusz mestertől, a később érkező lengyelek részére... A fényes itáliai égbolt derűsen tekintett le a hazainduló magyar csoportra... Magyarhonban lázas volt a készülődés a királyi udvarban. Mindenki Asztrik és kísérete visszaérkezését várta. Az apródok és az asszonyok koszorúkkal és virágfüzérekkel díszítették a székesegyház bejáratát ahová a követek visszaérkezését várták. Nemsokára lovasfutár jelentette Asztrik és társai közeledését. Váltólovakkal várták már lenn délen Egerszeg révénél, majd , Győrnél, mig végre megérkeztek. Zúgtak a harangok az esztergomi templomokban. István a városkapuhoz Asztrik és kísérete elé ment, hol csókkal üdvözölte a hazatérő apátot. Amint megálltak a szekerek, leszedték a finomveretű ládát az egyik szekérről melyben a pápa ajándékai voltak. Asztrik kiemelte a remekbekészült koronát és az oltáron levő bíbor párnára helyezte. Tele volt az oltár égő gyertyákkal és a templomhajó néppel. A szerzetesek kórusa Te Deum-ost énekelt mikor a koronát, a kettős keresztet és Szilveszter pápa bulláját az oltárra helyezte Asztrik. Az ifjú fejedelem letérdelt az oltár előtt és könnybeborult szemekkel nézte a remekművű koronát, tetején a kereszttel. Ezalatt a szerzetesek, kik tanítványai voltak a vértanú Adalbertnek, felváltva őrizték a koronázás napjáig, Karácsonyig, a drága kincseket, Rogériusz mester remekművét. A Krónikás ekkor 1000. december havát jegyzett Annáleseibe. Künn lassan szállingózott a hó és a késő decemberi szél végigsüvöltött a magyar rónák felett... EMELKEDÉS AZ ALMA ÜZENETE Amire m^jd a földre ér pirossága elröpül De most még £g és föld között lebeg Még Nem törvény is lehetne tán atoii« omoq i. Szép vagy szép vagy — sirasd el alma Lent már olyan igaz leszel (Páskándi Géza: Newton-alma) Van-e siratnivalója az almának? Miért röpül el pirossága, múlik el szépsége, ha igaz lesz, ha törvény lesz? Jobb-e, szebb-e ég és föld között nem törvénnyé lehetni, mint igaz törvénnyé a földön? Ezek a kérdések merülnek fel Páskándi szép verse olvastán. A fizikus olvasó (és talán általánosíthatunk: a természettudományokat ismerő-kedvelő-művelő olvasó) nem érzi a szépség és a törvény ellentmondását. Szép a felismerés, a megértés, a törvény megsejtésének pillanata, és szép maga a törvény. Hosszú munka után egyszerű formát ölt, a korábban felismert részigazságok, mozaikok hirtelen képpé állnak össze. A természetet leiró fizikai törvények egyszerűségükben szépek, de a néhány szimbólumot tartalmazó formulák mély tartalmúak, az elegáns matematikai forma szépsége mögött felsejlik a tartalom sokszínűsége. A törvényből levonható következtetések ellenőrzése, kísérleti igazolása — az igazság pillanata is szép. Az igaz törvény alkalmazásai tovább motiválják a tartalmat: Newton égi mechanikájának klasszikus törvényei nélkül nem lenne űrhajózás, az elektrodinamika Maxwell-egyenleteinek felismerése nélkül televízió. Páskándival ellentétben úgy véljük, hogy Newton igaz törvényei nem kevésbé szépek, mint a piros Newton-alma. Nincs siratnivalója az almának. Jéki László
