Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-31 / 31. szám
magvak híradó 9. oldal Lincoln gyilkosa és a magyar katona Irta: VASVÄRY ÖDÖN 1922-ben történt, hogy Budapesten, az akkor ottlevő amerikai katonai misszió egyik főtisztjéhez, De Loffre ezredeshez beállított egy öreg magyar. A látogatás a Ritz szállodában történt, ahol az ezredes lakott. Az öreg magyar elmondta, hogy az ezredes ottlétét a szálloda vendégkönyvéből tudta meg. Ő maga hivatalos idegenvezető, mégpedig kollégái között a legöregebb. Azért jött, hogy beszéljen az ezredessel, mert valamikor ő is az ame- „ ............ Vasvary Ódon rikai hadsereg katonája volt. Az amerikai ezredes bizonyára nagyot nézett és érdeklődve hallgatta látogatója további magyarázatát, amelyben benne volt, hogy ő ugyan Budapesten született, de két éves korában átvitték az Egyesült Államokba, ott nőtt fel, majd katona lett, mégpedig a polgárháborúnak nevezett óriási testvérharcban. Sőt: egyik tagja volt annak a katonai szakasznak, amely a nagy elnök, Lincoln gyilkosát, John Wilkes Booth-ot üldözőbe vette, utolérte és egy virginiai farm felgyújtott pajtájánál agyonlőtte. Ezredes ur, folytatta az öreg, önnek talán különösen fog hangzani, hogy ami ennél az epizódnál a legmélyebb benyomást tette rám, nem a tragikus események sorozata volt, hanem a gyilkos Booth szép, fiatal arca! A világháború óta a családfenntartás kötelessége öregségem dacára rám nehezedett, azért vállaltam el ezt a munkát, mert ebből élünk. Holnap majd elhozok egy fényképet, ami igazolni fogja mindazt, amit mondtam. Felajánlja idegenvezetői szolgálatát, mégpedig fizetség nélkül. Másnap a fényképet elvitte. A New York állami Albanyban készült és kétségtelenül az öreget ábrázolta, a Civil War katonai egyenruhájában. Neve: Birnbaum József. Szolgálatát elfogadták, de nem hagyták jutalom nélkül. így az a névsor, amit évtizedek óta gyűjtögettek, AMIKOR SZÜLETTEM Tavaszi mezők fölött cipelt anyám, amikor már nekem is volt szivem. Kilenc hónapon át együtt dolgoztunk, ha kapát ragadott azt én is fogtam, cséplő-dobok zúgását is hallottam, — ha zsíros kenyeret evett a tarlón s köcsögből aludttejet kanalazott én is mindig ő vele ettem. Egyszer csak a nyári földek futottak elénk a nadrágszij kertek alól, s csönd lapult a földpadlatu szobánkban — mesélte Anyám a csöndes esteken, hogy nem én fedeztem föl a világot hanem a világ fedezett föl engem, mert mosolyogva születtem a földre. Augusztusi fények táncoltak a fákon; földönfutó apám a világot járta rozoga biciklin, Tolnát, Baranyát. Az üres csűr megtelt a hangommal, rongy-cumiból száraz kenyeret szoptam és Anyám melléből zsíros csillag-tejet, közben az öreg bába arcába nevettem, Anyám mellén igaz-gyöngyöket láttam, — augusztusi nyár volt: — kánikula-tüz. Barcs János a polgárháborúban résztvett magyarok névsor, eggyel szaporodott. Lincoln elnök meggyilkolása és az azzal kapcsolatos számtalan epizód, a múlt század egyik legnagyobb tragédiája volt, nagyobb, mint az az öngyilkosság, amellyel később a mir.archiz trónörököse, Rudolf főherceg kioltotta saját életét. A tragédia egyik sokat emlegetett epizódja volt a gyilkos utolérése és halála, amelyet azután egy csomó alaptalan legenda is követett, éppen úgy, mint Rudolf esetében. A szörnytett elkövetése után a gyilkos a szinház elnöki páholyából a színpadra ugrott, ahonnan ezeket a latin szavakat kiáltotta a borzalomtól megdermedt színházi publikum felé. ,,Sic semper tyrannis!” (Mindig ez a sorsa a zsarnokoknak!). Booth, aki színész volt, mégpedig jó színész, akit maga Lincoln is kedvelt, még mint orgyilkos is színész maradt. Latin szavait bizonyára csak egy páran, ha megértették. Ez az ugrás lett a veszte, mert a lába bokában eltört és csak vánszorogva tudott kimenekülni a szinházból. Cinkosai felnyergelt lóval várták, amelyre felkapaszkodva, vágtatva hagyta el a várost. Egyik közeli hídon rohant át Maryland államba. A hidat őrző katonának a valódi nevét mondta meg, aki természetesen továbbengedte, semmit sem tudván a gyilkosságról. Booth akadály nélkül lovagolt tovább. Az éjszakát egy Mudd nevű orvosnál töltötte, aki nem ismervén az eseményeket, szállást adott neki. Tovább menve napokig sikerült elkerülnie a már akkor mindenütt cirkáló katonai csapatokat. Öt nap és öt éjjel erdőkben bujkált, néha olyan közel az üldöző katonákhoz, hogy fegyvereik zörgését is hallotta. Közben átkerült Virginába, már akkor egy Harold nevű cinkosának társaságában, aki valahol csatlakozott hozzá. Ez a Harold egy fél-hülye, körülbelül húsz éves suhanc volt, akivel Mrs. Suratt házában ismerkedett meg. Tizenkét nap múlt el, amig az üldözők megtudták, hogy hol bujt el. A gyilkos utolsó búvóhelye a virginiai Port Royal közelében levő Richard Garrett farm volt, ahol társával együtt egy dohányszáritó pajtában rejtőzködtek. Éjfél után volt, amikor a katonai szakasz körülfogta a pajtát. A szakasz vezetője, Boston Corbett őrmester kiáltására Booth válaszolt is, de előjönni nem volt hajlandó. Mikor többszöri felhívásra -csak Harold jelentkezett és ki is jött, az őrmester utasítására a pajtát felgyújtották. Booth valami primitiv mankóra támaszkodva. de puskával a kezében hamarosan kitámolygott az égő pajtából. Az őrmester tüzet vezényelt és Booth, fején találva, összeesett, de csak pár óra múlva halt meg. Harold sértetlen maradt, tárgyalása végén a többi cinkossal együtt felakasztották. Érdekes a katonai szakaszt vezető Corbettesete is. Parancsa úgy szólt, hogy a gyilkost élve kell kézre keríteni. Corbett tisztában volt azzal, hogy az engedély nélküli tüzelés miatt haditörvényszék elé kerülhet, ami börtönbüntetés mellett a „dishonorable” kicsapást is jelenthette a hadseregből. Szerencséjére nem ez történt. A katonák jutalmat kaptak, a legnagyobb összeget, egyenként több mint 2,400 dollárt, Corbett és egy másik őrmester kapta, aki azonban semmit sem csinált. A pénzt, mielőtt elkölthetett volna belőle, ellopták tőle, a revolverrel együtt, amivel állítólag ő lőtte agyon a gyilkost. (Egyik magyarázat szerint Booth öngyilkos lett.) Corbétt otthagyta a katonaságot, amikor terminusa letelt,- egy ideig a Salvation Army tagja volt, később Cemden, N.J.-ben lakott. Állandó halálfélelem gyötörte, félt, hogy a déliek bosszúból meggyilkolják. Élete vége felé nyomtalanul eltűnt. A szokásos legendák azonnal elindultak: A pajtában nem Booth volt, akit megöltek, Booth élve maradt. Évekig vásárokon mutogattak egy holttestet, amely állítólag Booth holtteste volt. SZILÁNKOK EGY JÓ TANÁCS Ha a józan észre apellálsz, emeld fel a hangodat. *** ÉRDEKES Érdekes, hogy nyaralási szezonban milyen sok a nőtlen férfi. *** VERSENYFUTÁS Az ember kimenekül a városból, de hiába. A város utoléri. KÜLÖNBSÉG A nők nem szégyenkeznek, amikor férfipizsamát vásárolnak. Ha férfi vásárol női hálóinget, úgy viselkedik, mint egy összesküvő. *** KERESD A BŰNBAKOT Még soha nem találkoztam senkivel, aki annyi gondot okozott volna nekem, mint saját magam. VÁLTOZÁS Valamikor ő volt számomra az egész világ. De azóta tanultam egy kis földrajzot. *** KÉRDÉS Vajon a tölgyfa egy bizonyos koron túl restelli-e az évgyűrűi számát? PÁRBESZÉD — Azt hiszem, mi egy utón haladunk... — Valóban egy utón, de nem egy irányban... (garabonciás) 35 eve9 hogy a szovjet bekebelezte a balti államokat (Folyt, a 8. oldalról) zed százalékban a Dolgozók Egységpártjának jelöltjeire adták szavazatukat. Lettországban a szavazásra jogosultak 94 egész 7 tized százaléka járult az urnákhoz és 97 egész 6 tized százalékban a Dolgozók Egységpártjára szavazott. Litvániába a szavazásra jogosultak 95 egész 5 tized százaléka járult az urnákhoz és 92 egész 2 tized százalékban a Dolgozók Egységpártjának jelöltjeire szavazott. A három balti állam „újonnan megválasztott" parlamentjei julius 21-én üléseztek először. Mindhárom országgyűlés egységesen „Szovjet Szocialista Köztársaság”-gá deklarálta az országot és határozatot hozott arról, hogy kéri a Legfelsőbb Szovjetet: fogadja be országaikat a Szovjetunióba. Ezzel egyidőben megkezdődtek a tömeges letartóztatások. Elvégeztetett. Historikus f i
