Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-31 / 31. szám
10. oldal MAGYAR HÍRADÓ “BÁRMEDDIG ÉLHETÜNK!” Irta: SIMA FERENC Sima Ferenc "Ha zöldfőzelékkel táplálkozva jól koplalunk: évtizedeket nyerünk az életnek. Ha pedig ráadásul a szerelmet is megvetjük, akkor akármeddig élhetünk!” — olvassuk a "Halál legyőzése” cimn könyvben, amelynek szerzője bizonyára nem ismeretlen név az idősebb olvasók előtt: Bicsérdy Béla nyugalmazott őrnagy ő, a hiszékenyek zsebéből dollárban többszörös milliomossá vált. szekta — alapitó szélhámos, aki mindvégig megúszta büntetés nélkül. Nagy feltűnést keltő, beindító könyvében azt irta jó ötven évvel ezelőtt, hogy Noé apánk 8700 évet élt, mindig csak nyers főzeléket fogyasztva és a szerelmet a legkisebbre korlátozva, igy tudtán kivid az első bicsérdysta hivőként. És a történelem folyamán nagyon sokan voltak, — Írja tovább — akik 4-500 éves korukban haltak meg. Hivatkozik egy bizonyos Jenkins nevű úriemberre, aki 274 évig elkerülte a halált, mert sokat böjtölt nyers főzelékféléken és máig sem halt volna meg. ha a szerelemről is egészen lemondott volna. A skót Mac Crain — olvassuk — 175 éves korában még a legerősebb ifjakkal is győztesen birkózott és 207 éves korában csupán a szerelem kóstolgatása vitte sírba. Az indiai Habdura 726 éves korában halt meg. akkor is csak azért, mert nője akadt, és igy tovább. Az első világháború elvesztését követő összeomlás zavaros légköre tömegeket kergetett vallási szélsőségekbe. Nagyon sokan kerestek vigasztalódást a különféle szekták által hirdetett tanokban. Ezt a hiszékeny korszellemet nyergelte meg Bicsérdy Béla is, amikor szektájának megalapítása után Budapesten és Bukarestben sajtófogadáson bejelentette, hogy csak évezredek szülnek egy-egy mestert és jelenleg ő ez a Mester, mert csupán ő üti meg a mindenttudás mértékét: ő találta meg a titkok titkát, a halál legyőzésének módját. Ezek a kijelentései napvilágot láttak az egész magyar cs román sajtóban, — mivel Bicsérdy román állampolgár volt, Orsován élve — és következésként az uj szekta híveinek száma ugrásszerűen sokezerre nőtt. Bicsérdy népszerűségre tett szert a legműveltebb emberek körében is. Oka? Nagyon egyszerű: ki ne szeretne tovább élni? Persze, hogy a hiszékenyek tízezreiben gyújtotta meg a remény lángját: hátha tényleg megtoldhatja életét az ember néhány évtizeddel, ha úgy 70-80 százaléknyira a Mester tanításai szerint él? Itt mindjárt szúrjuk közbe, hogy ezek a tanuk különböznek a vegetáriánizmustól, bár a bicsérdyzmust sokan összekeverik vele. A vegetáriánizmus csupán a húsételeket iktatja ki az étrendből, a hicsérdyzmus azonban ennél jóval szigorúbb: merszöldségféléknek is csupán naponta egyszeri fogyasztását engedi meg. a másik két főétkezés helyett koplalni kell. Na és ami fő: a vegetáriánizmus a szerelembe nem ti bele az orrát. I lire járta, ugyan, hogy pár tucat bicsérdysta már belepusztult a sok koplalásba, de az igazhivők. a s/cKta tagjai ennek nem sok hitelt adtak és továbbra is tömegesen költöztek Bicsérdynek az Orsovával szemközti. ada-Kaleh nevű hatalmas dunaszigetére. amely egyébként Jókai ’’Aranyember" című regényének is egyik színhelye. A hívek csak akkor települhettek ide, ha a Mester két alapvető tanát átültették a gyakorlatba: lemondtak minden vagyonukról a szekta javára és vállalták, hogy a Mester útmutatásai szerint testvéri szeretetben dolgoznak a szekta telepén. A hatalmas dunasziget pár év múlva már szűknek bizonyult az egyre több oda települni és nagyon sokáig élni szándékozók számára. Bicsérdy ekkor már többmilliós vagyonnal rendelkezett a hívek ráruházásaiból, és Ada-Kelah szigetéről az erdélyi hegyek közé költözött, ahol húsz holdas újabb szektatelephelyet vásárolt, amolyan földi Paradicsom megvalósítására. Ekkoriban történt, hogy egy bizonyos Mokos Ignác iparművész betántorgott az egyik budapesti szerkesztőségbe, a következő nyilatkozattal: —Kérem, én 75 kilós voltam és most 48 kiló vagyok. Svindli az egész bicsérdyzmus! Ott adtam le 27 kilómat Ada-Klelah szigetén és eskü alatt vallom, UTIJEGYZETEK VtH ÓHAZAI SZEMMEL New York, julius hó.... Gépünk alig emelkedett fel a Charles de Gaullerepülőtérről, máris közeledünk Európa határához. A felszakadozó felhők alól előtűnik Franciaország normandiai partszegélye, sárga „talapzata” — aztán egy „darabka" Anglia, aztán a tenger ludbőrös végtelenje... Előttünk — fölöttünk ég és viz közös kékjében szinte mozdulatlanul lángol hat órán keresztül a nap. Futunk a világosság mezejében! Gépünk 12-kor emelkedett fel, s kettőkor már Bostonban landolunk, tér, idő sebesség boszorkányos összjátékát követve. Amerikának ebben az északnyugati csücskében a legkevésbé érzi az utas a hirtelen kontinens-változást, legalábbis „stilárisan” nem. Boston nyugodtan lehetne afféle amerikanizált angliai nagyváros. Ugyanazok a vörös téglából épült házak, házsorok fogadnak, mint Londonban. Legfeljebb a hatásuk más, nyersebb és személytelenebb. * Az igazi meglepetés, az igazi döbbenet: New York. Szép vagy rut? Vonzó vagy riasztó? Ma sem tudom. Valósága ezer voltos és ezerszeres erjű álom. Hatalmas traverzekre emelt autósztrádán hatolunk a szivébe, mely először mélyvörös, mint a megalvadt marhavér, vagy egy pusztuló vágóhíd látványa. Látom . és mégse kérdezem: miért a számtalan kiégett épület? Oly lenyűgöző a kép, hogy nincs helye semmiféle kérdésnek. Az ablakokban tépett függönyöket lebegtet a szél. a balkonokon álomidöben ácsorgó figurák, mint valami ismeretlen háború, lélektani hadviselés után. * Majd minden átmenet nélkül felhőkarcolók cápateste és fókateste, csoportosan is magányos napfürdője. a mennyiség minőség csodája, amikor a mesterséges ismét a természet lenyűgöző erejével hat. Nincs törékenyebb kolosszus a felhőkarcolóknál! De hatásuk az utcán, a földön járva még meglepőbb. Árnyékukban a legszélesebb sugárút is törékeny és meghitt, akár egy kisváros mellékutcája, azzal a különbséggel, hogy maga Bicsérdy mester sohasem tartotta be a kötelező koplalást. Kilestem, hogy úgy falta a sültkacsát, mint aki még sohse látott ételt. Ami pedig a szerelemtől való tartózkodást illeti... Mikor idáig jutott a fiatalember, összeesett ott a szerkesztőségi szobában és néhány perces vonaglás után éhen halt. A fővárosi lapok alaposan megszellőztették az esetet és tüzetes fürkészésbe kezdtek Bicsérdy életkörülményei felől. Kiderítették, hogy a Mester most válik a harmadik feleségétől, és a paradicsomi uj telepére magával vitte egyik 20 éves, feltűnően csinos hívét, egy nemrég elhunyt gazdag felvidéki földbirtokos egyetlen leányát Gerber Jolánt, akivel nemcsak azért járt jól Bicsérdy, mert nagyon szép, hanem mert emellett olyan lelkes hivő, hogy a hatalmas örökségét is mindenestől átíratta a Mester nevére. Gerber Jolán különben kijelentette, hogy ha senki mással, de Bicsérdyvel szívesen kezdene szerelmi viszonyt. A Mester vígan élte világát Erdélyben, ahol — és a dunaszigeti telepén — többszáz hívét mondhatta szabályos ingyen cselédjének, és ő közben, ötven éves (Folyt, a 13. oldalon) hogy százszorta közönyösebb és ezerszeresen feszültebb. * Manhattan, a több milliós belváros alaprajza tökéletesen szabályos. Mindenütt másutt ez unalmasan hatna. Egyedül itt nem. Ezek a „négyzetek” (számozott sugárutak és számozott keresztutcák) éppoly telítettek, mint Dante „körei”. Mintha a fokozhatatlan feszültségnek és ellentmondásnak a „tiszta geometria” lenne végső és egyetlen kifejezési formája. New Yorkot az amerikaiak is, ha csak tehetik, messze elkerülik. Azt mondják rá, nem is amerikai város. Itt mindenki idegen, és senki se az. New Yorkot, mondják, senki se ismeri. Naponta változik, akár a tenger, egy pillanat alatt „fölfogható”, s akár a tenger, öröktől ismerős. Már első éjszaka testet ölt álmomban, méghozzá egy fiatal, nagyon szomorú szerelmespár, s valami mélységes csönd formájában, ahogyan csak ekkora város tud kihalni és elhallgatni... New York dantei geometriájáról beszéltem, mely mint a tenger, öröktől ismerős és örökre kiismerhetetlen. Hát igen: ez a város visszasüllyeszt a gyerekkorba. Abba a világba, ahol még minden vadonatúj volt, s ugyanakkor személytelenebb is a felnőttek világánál... New Yorkban tegeződő viszonyba kerülünk ismét a világgal, oly elsődleges és oly félelmetes itt minden, mint utoljára érzékelésünk hajnalán.... Most éppen alkonyodik a város felett. A kék és rózsaszín „selyempapir” szürkületben kigyulladnak az első fények a felhőkarcolók ablakaiban. Sietni kell, mielőtt besötétedik. Észreveszem, hogy fázom, hogy fáradt és éhes vagyok. És kicsi, végtelenül kicsi, mint New York templomai az óriási épületek közé szorulva... * Vacsora a Columbia-egyetemen. Fekete pincérek és fehéren megtérített asztalok fogadják a vendéget, függönyök és szőnyegek szinte múlt századi idillje. Vacsora közben már-már arra várok, habos ruháikban mikor futnak be elköszönni a gyerekek, hogy aztán egy néger dada vezetésével visszavonuljanak az emeleti hálószobákba, ahogyan azt a moziban is láttam. Tamás urfi idejéből... Ehelyett a modern költészetről és nyelvészetről (Folyt, a 11. oldalon;
