Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-31 / 31. szám
8. oldal-ViAf;VAI* IIIKADÓ A NAGY GANDHI TRAGÉDIÁJA Irta: ACZÉL BENŐ Ami jelenleg Indiában történik, először fordult elő a világtörténelemben. A nagy „Mahatma” felszabadította Indiát az angol uralom alól, tehát kivételes sikere volt életében, s igazán nem gondolhatta senki, hogy halála után bukik meg. A Mahatma — Gandhi Mohandász Karamcsánd —, szabadságot és demokráciát szerzett népének és dicsőségének teljében halt meg. A példátlan sikert a „szatjágraha" filozófiájának köszönhette, amelynek lényege a „nem ellenállás". a teljes passzivitás és a hatalommal szemben a közreműködés megtagadása. Ki hitte volna, hogy halála után pár évtizeddel Indiában a miniszterelnök, Indira Gandhi, aki kétségtelenül nevének köszönheti hatalomra jutását, megszünteti a demokráciát, rendkívüli állapotot” hirdet ki, százával, vagy talán ezrével tartóztattatja le az ellenzék vezéreit, lapokat tilt be, vagyis demokrácia és szabadság helyett önkényuralmat valósit meg. Ez nem a győzelem „szatjágraha”, hanem annak ellentéte. A diadalmas „Mahatma” megbukott halála után. Indiában ma rendőrök lövöldöznek, embereket vetnek börtönbe, lapokat tiltanak be. Mindent csinálnak, amit a Mahatma ellenzett és aminek sikereit köszönhette. Győzött életében, megbukott halála után. Mit lehet várni ezek után? Lehet, hogy Indiában dől el a demokrácia és a parancsuralom ideológiai párbaja, amely jelenleg folyik. Talán kiderül, hogy nem is arról van szó, melyik rendszerrel lehet többet termelni, hanem arról, melyik renszer az, amit az emberek többsége inkább hajlandó elfogadni. Mint Petőfi oly egyszerűen kifejezte: „Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válaszszatok!” Szabad-e azt jósolnunk, hogy a nagy Gandhi azért győzött, mert az indiai népre bízta, hajlandó-e magát alávetni az angolok uralmának, és a kis Gandhi, Indira Gandhi miniszterelnök, belebukik abba a kísérletbe, hogy a ”szatjágrahá"-t zsarnok uralommá változtassa? Mindent, vagy legalábbis sok mindent meg lehet jósolni, de az emberek viselkedését lehetetlen. Marx egyszerűbben képzelete a proletárok uralomra jutását, mint ahogyan történt. Azt várta, hogy a nagy ipari országokban következik be a váltqzás: a munkások egyszerűen elveszik a gépeket, amelyekkel ők dolgoznak. s kezelésükhöz csak ők értenek. De nem igy történt: a nagy változás Oroszországban következett be. ahol nem voltak gépek és még ma sincs szervezett munkásság. El lehet képzelni, hogy India ma már, ha nem is kívánja vissza az. angolok uralmát, de visszakivánja azokat az időket, amikor még az angolok uralkodtak. Bizony el lehet képzelni, s ebben az esetben a nagy Mahatma bukása halála után érthető, ha nem is igazságos. Mert azt nem lehet vitatni, hogy a „szatjágraha" sikeres volt és az angol uralom megszűnt Indiában egv szimpla filozófia miatt, amely népszerűvé vált. Es azt is meg lehet érteni, hogy Indira Gandhi miniszterelnök ma már kényelmetlennek tartja, hogy India népe még mindig ragaszkodik a „szatjágraha” eredeti értelmezéséhez. Az együttműködés megtagadása kényelmetlenné vált, s megnehezíti a kormányzást. Indira Gandhi miniszterelnök ma már mást akar, mint szabadságot, amelyet a „Mahatma” kivívott. Uj problémák vannak, amelyeket nem lehet megoldani, ha a nép ragaszkodik az egykor győzelmes filozófiájához. De hogy az erőszak eszközei beválnake abban az országban, amelyet a Mahatma megtanított, mit lehet elérni az együttműködés megtagadásával — nagy kérdés. Természetesen az is baj, hogy India népe kultúrában a hátramaradt népek közé tartozik. Emlékszem, az első világháborúban, amikor már könyvek jelentek meg a Mahatmáról, hosszú vitákat folytattam egy nagyműveltségű orvos barátommal, aki a nagy Gandhi személyi tanításait kifogásolta leginkább: Áh, mondta, mit lehet várni egy embertől, aki ellenzi a ci-ELVÉGEZTETETT...... 35 éve9 hogy a szovjet bekebelezte a balti államokat LONDON — Harmincöt esztendeje annak, hogy a három független balti állam: Litvánia, Észtország és Lettország, önrendelkezési jogát elveszítve, szovjet kormányzat alá, a „Szovjet Szocialista Köztársasá” státusába került. 1939 augusztus 23-án „titkos függelék”-kel bővült a Szovjetunió és a náci Németország közötti szerződés. „A balti államokhoz, Finnországhoz, Észtországhoz, Lettországhoz és Litvániához tartozó területek politikai újrarendezése esetén Litvánia északi határánál húzódik Németország és a Szovjetunió érdekszférájának határa.” Ez volt a titkos függelék, amelyet 1939 szeptember 28-án a Ribbentrop és Molotov által aláirt náci-szovjet barátsági szerződés szövegében újabb függelék egészített ki, a következőképpen: „A litván állam területe teljes egészében a Szovjetunió érdekszférájába tartozik”. Az események rohamléptekben követték egymást. 1939 szeptember 17-én a Szovjetunió Vöröshadserege behatolt Kelet-Lengyelországba. A támadást követő napon szovjet diplomáciai offenziva kezdődött a balti államok ellen. Három nappal később a Vörös Hadsereg egységei felvonultak Észtország határán. A szovjet-észt kölcsönös segélynyújtási egyezményt két nappal később, szeptember 28-án aláírták. Október 15-én szovjet hadihajók futottak be a tallinni kikötőbe és szovjet katonai alakulatok Észtország területére léptek. Október 22-én Munters, lett külügyminisztert haladéktalanul Moszkvába szólították. Ultimátumot nyomtak Munters kezébe, 48 órát engedélyezve arra, hogy aláírja a szovjet-lett kölcsönös segélynyújtási egyezményt. A Vörös Hadsereg alakulatai október 30-án Lettország területére léptek. Október 3-án Litvánia külügyminiszterét, Urbsyst megidézték Moszkvába. Október 10-én a litván külügyminiszter aláírta a litvánszovjet kölcsönös segélynyújtási egyezményt. A Szovjetunió kíméletlen hadjárata a kis Finnország ellen 1940. március 12-én befejeződött. A szovjet kormány ekkor teljes figyelmét a balti államok felé fordította. Junius 14-én Merkys litván miniszterelnököt és Urbsys külügyminisztert Moszkvába rendelték. A szovjet kormány Litvániát azzal vádolta, hogy katonai szövetségre lépett Lettországgal és Észtországgal a Aczél Benő pőviselést, mert megbüdösödik az ember lába? De elfelejtette, hol terjeszti ezeket az apró tanokat. Indiában, ahol addig is kevesen jártak cipőben és az „érinthetetlenek” kasztja még mindig létezik. A Mahatma ugyan megszüntette a kasztrendszert, de egyáltalában nem biztos, hogy milyen sikerrel. A „szatjágraha” úgy, ahogyan a nagy Gandhi értelmezte és népszerűvé tette, ma már kétségtelenül megnehezíti a kormányzást és Indira Gandhi miniszterelnök érthetően próbálkozik a parancsuralommal, amely annyi országban bevált. De sikere erősen bizonytalan abban az országban, ahol a nagy Gandhi filozófiáját elfogadta és győzelemre vitte India népe. O- roszországban a czárok uralma előzte meg a proletárok uralmát. Indiában angol uralom volt és ennek megszüntetése után, ami kétségtelenül a nagy Mahatma Gandhi Mohandász Karamcsánd érdeme, talán nehezebb lesz parancsuralmat bevezetni, mint Indira Gandhi miniszterelnök képzeli. Szovjetunió ellen. A jegyzék, formáját tekintve, ultimátum volt, választ követelve másnap reggelre. A litván kormány lemondott. Junius 15-ének délutánján a szovjet hadsereg megkezdte Litvánia megszállását. Junius 16-án Molotov szóról-szóra azonos hangú jegyzéket intézett Észtország és Lettország moszkvai követeihez. Junius 17-én mindkét kormány lemondott. A szovjet kormány elrendelte, hogy mindhárom balti államban julius 14-én és 15-én választásokat kell tartani. Mindhárom országban egyidőben megalakult a „Dolgozók Egységpártja”, kommunista vezetés alatt, annak ellenére, hogy a három államban kommunista párt minazideig nem létezett. A julius 14-i és 15-i választások a három balti államban a következő erdményhez vezettek: Észtországban a választásra jogosultak 82 százaléka járult az urnákhoz és 92 egész 9 ti(Folyt. a 9. oldalon) irrrrrn .........................j Az amerikaiak 68 százaléka úgy véli, hogy a 65 éven felüli öregek legnagyobb része állandóan a televíziót nézi. A valóság az, hogy az idős embereknek csak 36 százaléka nézi gyakran a televíziót, összehasonlítva a 65 éven aluliak 23 százalékos tévénéző arányával. Az emberek 66 százaléka szerint az öregek csak üldögélnek és sokat gondolkoznak, pedig ez inkább a 65 éven aluliakra érvényes, akiknek 37 százaléka sorolható ebbe a kategóriába. A 65 éven felüliek közül pedig 31 százalék az üldögélő és gondolkodó típus. A megkérdezettek 61 százaléka azt gondolja, hogy a 65 éven felüliek legsúlyosabb problémája az egyedülvalóság, pedig közülük csak 12 százalék ismeri el ezt „nagyon sulyos”-nak. 56 százalékban azt gondolják az öregekről, hogy ők „szükségtelennek érzik magukat”. Emiatt azonban az öregeknek csak 7 százaléka panaszkodik, alig több, mint a fiatalok közül (5 százalék). Az emberek 50 százaléka úgy gondolja, hogy az öregek a „bűncselekménytől való félelmet” nagyon súlyosnak tartják. Ezzel szemben csak 23 százalék gondolkodik igy. A 65 éven aluliak közül 50 százalék azt véli, hogy a „szegényes egészségi állapot” az egyik nagyon súlyos teher az öregek vállán. És ezzel szemben az az igazság, hogy az időseknek nem több mint 21 százaléka tartja egészségét nagyon hiányosnak. A fiatalok 10 százaléka is krónikus betegségekben szenved. A vizsgálat tehát kimutatja, hogy a 65 éven aluliak és 65 éven felüliek között alig van nagy különbség.
