Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-25 / 52. szám
14. oldal MAGYAR HÍRADÓ Hogyan befolyásolja az ima egészségűnket?' Irta.'DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Régi magyar mondás: „Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó”. Ilyenféle módon vélekednek sokan az ima felől is, hogy hát ugyan mire való ilyesmire időt vesztegetni? Amikor csak hébe-hóba, itt-ott teljesül egy-egy kérés? Szerintük csak gyerekek és vénasszonyok imádkozzanak, azoknak való, mert nekik úgy sincs más dolguk. Az egész amúgy is csak képzeleten alapul — eszerint időpocséklás. Azalatt annyi hasznosat végezhet az egészséges ember! A betegen pedig úgyis csak a doktor vagy az orvosság segíthet. Azok, akik igy vélekednek, megfeledkeznek az ima etjéről. Az ima hatalmasabb, mint az atombomba, mert a bomba csak rombolni tud, az ima viszont építeni. A bombának csak fizikai következménye lehet, az imának viszont lelki és szellemi hatása van. Szeretném most az imát tárgyilagosan fejtegetni. Nem beszélek vallásosságról, kegyeletre, mély hitről, mert azok, akik ebbe a kategóriába tartoznak, szinte lelki és testi szükségletüknek tekintik az imát. Az evangélisták prédikálják, hogy imádkozzunk állandóan, megszakítás nélkül. Ez azt jelenti, hogy az ima finom szálaival mintegy bevonja, beborítja, beszövi minden tevékenységünket, gondolatvilágunkat, egész életünket. És ez az igazi ima, ami nemcsak lelkünkre hat üdvösen, de testünkre is. Segít meggyógyulnunk betegségünkben és egészségünkben megvédelmez minden kór ellen, mint valami burkolat. Orvosok állítják, hogy azok, akik deprimáltak, elkeseredettek, akik haragot táplálnak vagy rettegnek valamitől, előbb-utóbb belebetegszenek. Azok viszont, akik hitüket Istenbe helyezik, nyugodtak maradnak. És ez a nyugalom, ez a lelki béke olyan, mint egy pirula. Úgy hat, mint valami jótékony vitamin, nemcsak a lélekre, de még a testre is. Saját példámmal szeretném megvilágítani, saját tapasztalatommal alátámasztani ezt a kérdést. Gyakran van magas vérnyomásom, ami aztán mélyre süllyed és ennél fogva még veszedelmesebbé válhat. Egyetlen védelem ellene a nyugalom. Ha ideges vagyok vagy izgulok, amit akkor teszek, ha aggodalmaskodom, máris felszökik a vérnyomásom. Márpedig annyi ok van manapság az aggodalomra! Annyi minden történhetik, ami végzetes bajt jelenthet számomra. A napokban azonban történt valami, amiből sokat tanultam. 1 4 HETI NAPTÁR SZEPTEMBER • (SZŰZ HAVA) 15 — Hétfő: Enikő lő — Kedd: Edit 1" — Szerda: Ludmilla 18 — Csütörtök: Diana 19 — Péntek: Vilma 20 — Szombat: Friderika^ ' 21 — Vasárnap: Máté i< m i< w i«">n»TrV~i— inr rinnrmnnr Ezen az éjszakán éjfél felé felébredtem és újból aggódni kezdtem dolgokon, melyeken nem tudok segíteni és melyek olyan könnyen végzetessé válhatnak. Talán kissé el is szundikáltam, amikor valamilyen rekedt, robbanásszerű zaj rázott fel és ugyanakkor a sötétben — csukott szemmel is láthattam — egy ököl nagyságú szikra repült át a szoba egyik oldaláról a másik oldalára. Rémülten gyújtottam meg az ágy melletti lámpát, de akkorra már megszűnt a zaj, minden csender volt és nyoma se volt az előbbi robbanásnak. Nem tudtam elgondolni, hogy mi lehetett. Az íróasztalomhoz mentem, abba az irányba, ahonnan a szikra kirobbant, hogy valamit megkeressek, és ezért fel-Ravasz László püspök 1882-1975 1882-ben született Bánffyhunyadon a magyar reformátusság egyik legnagyobb jelenkori alakja, Ravasz László, Duna melléki püspök. A napokban lett volna 93 éves a kitűnő teológiai és filozófiai iró, a jeles szónok — születésnapját azonban már nem érhette meg, Leányfalun, ahol utolsó éveit töltötte, csendesen elszenderedett. Kilencven éves korában irta ezeket a csodálatos sorokat: „Nincs senki, aki megértene, emlékeim másokat nem érdekelnek. Érzéseimre jóakarat, de nem visszhang felel. Mintha valami üvegfal ereszkedett volna közém és a világ közé. Úgy tetszik, mintha felesleges volnék. Még itt élő időszerűtlenség, itt felejtett avarlevél egy olyan fán, amelynek már nem az a tavasza, ami az enyém. De ha lelkem figyelmes az Isten Igéjére és elmerül az ő tanácsának ismeretében, akkor átmelegedő lélekkel látom, hogy ez nem büntetés, hanem ajándék. Isten készitget arra, hogy Hozzá térjek. Szent keze egyenként veszi el tőlem mindazt, amit a világ adott, mert engem akar egyedül és azt akarja, hogy én egyedül őt keressem. Betakart engem ennek a világnak ezerféle viszonylatába. Most bont ki belőle. Azt akarja, hogy idegenné váljak, mert találkozni akar velem. Azt akarja, hogy ne tekintsek hátra, mint Lót felesége, mert egy elmúló, égő város, az élet városából: elmúló világból menekülök az ő hazahívó karjai felé. Készitget arra, hogy csak Vele legyen társalkodásom. ő legyen mindenem, mert nemsokára át kell mennem azon a keskeny pallón, ahol mindenki elhagy, senki sem segíthet. Ahol az emlékek teherré válnak, egyedül Ő a segítség. Egyedül ő tart meg és szállít át erős karjaiban a túlsó partra. Kezdem úgy érezni, mintha boldog találkozásra egy csodálatos palotába mennék. Mögöttem bezárul elhagyott világom ajtaja, elhallgat az édes vagy fájó zűrzavar. Leperegnek rólam emlékei, koszorúi, sebhelyei, mint ahogy a számyrakelő kócsag előbb lerázza tolláról a vizet. Hívogatnak belülről zengő zsolozsmák, szemembe szitál a félig nyitott ajtó fénye s egész lényemet eltölti.” Ravasz Lászlót, a Duna melléki egyházkerület gyújtottam a rajta álló lámpát, de szint dermedten ugrottam vissza, mert ugyanaz a rekedt, hangos zörej robbant ki belőle. Azonnal kirántottam a zsinórt, hogy a lámpát kikapcsoljam, mert most már tudtam, hogy a robbanás rövidzárlat volt, noha a lámpa nem i: égett, de be volt kapcsolva. A szikra csodálatosképpen elaludt valahogy a levegőben, mert semmi sem gyulladt meg, még füst se támadt. Pedig az egész ház f kigyulladhatott volna és egy perc alatt koldusbotra juthattam volna. Ebből az esetből okultam. Megértettem, hojty minden Isten kezében van. Én magam nem uralhatom a világot, csak önmagamat. Nem változtatta tok meg semmit erőszakkal, egyetlen hajam szálát em másíthatom meg. És ha minden bizalmamat Krisztusba helyezem, nem kell rettegnem és izgulnom többé. Az IMA megvéd és megvigasztal. És akkoi nam szalad fel a vérnyomásom se, nem romlik el a látásom, mert talán semmilyen szervünkre sincs olyan Káros hatással az izgalom, mint éppen a szemünkre; a szivem se megy tönkre, és nem kell rettegnem idegösszeomlástól. Ha mindezt figyelembe vesszük, rájövünk, hogy valóban nem kárbaveszett idő az, amit az imádságra szánunk. püspökét, az Egyetemes Zsinat elnökét őtmagát, illetve az egyházat fenyegető megtorlások kilátásba helyezésével 1948 tavaszán lemondatták, utóda Bereczky Albert lett. Az 56-os forradalom idejére r légért az a mozgalom, amely elégedetlen volt mindazzal, ami történt és 56 tavaszán deklarációt bocsájtott ki „Hitvalló Egyház Magyarországon” címmel és négy pontba foglalta állásfoglalását. A deklaráció, melynek megfogalmazása valószínűleg Ravasz László műve volt, lett az (Folyt, a 15. oldalon) Alex Rogers Miért vetkezett Ádám? Arról vitáztak minap nálunk a vének: hogy is van megírva A Bibliában Ádám dolga és a bűneset? Az asszonyok persze Ádámra kenték: ”Ki volt annak a szeme nyílva!” A férfiak meg bólogattak: „Hát az bizony lehet.” Én Ádám pártjára keltem s megvédtem, közbeszólva: „Igaz, bűnös volt Ádám, de nem tehetett róla.” Ádámnak sohsem volt anyja, ki ölbe véve óvja, Féltse a rossztól, intse a jóra S legyen védője, pártfogója. Én biztosan tudom, hogy nem kellett neki az az alma, De Ádámnak, szegénynek, sohsem volt édesanyja. Nem ismert játékos, édes, bohó gyermekséget, Nem volt kis purdé, hogy kóstolt vona anyamelleit. Az életbe mindjárt mint felnőtt nagy ember lépett: Honnan tudhatta, mi helyes. — kivált egy rossz feleség mellett? Igen, ha lett volna anyja, akkor nem fogta volna meg a csábítás tőre, Fülébe súgta volna: „Fiam, ne fogadd el tőle, Vigyázz, baj lesz belőle!” De hát Ádámnak sohsem volt anyja, ki ölbe véve óvja, Féltse a rossztól, intse a jóra S legyen védője, pártfogója. Én biztosan tudom, hogy nem kellett neki az az alma, De Ádámnak, szegénynek, sohsem volt édesanyja.” | Fordította: Moksay Albert
