Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-18 / 51. szám

MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL KARÁCSONYI KÖRKÉP Irta: SIMA FERENC Ünnepelni készül ismét ez a világ: egy kisgyermekre vár iQu és öreg... Régi történet ez... és mint hervadt virág: nem látja szépségét már a nagy tömeg. De mégis felkészült és díszbe öltözött Mert várja azt, ami boldoggá teszi; de Aki jön, azt a cifraságok között hiába keresi... Egy hazulról megszökött fiú a Szentestén vonatra szállt. Egyetlen utas ült rajta kívül a fülkében. Egy fiatal lelkész. Csakhamar beszédbe elegyedtek. Olyan barátsá­gos légkör alakult ki, hogy a fiú kiöntötte szivét uj barátja előtt. — Tudom, hogy nem sok jót érdemiek Kará­csonyra, mégis tele vagyok várakozással, — mondta. — Négy hónapja elszöktem hazulról, mert meguntam a tanulást. Hamarosan elfogyott a pénzem és kezdett gyötörni a honvágy. Félek, hogy haragvó szüleim vissza sem fogadnak. Hosszú tusakodás után mégis rászántam magam és Írtam nekik. Csupán annyit közöltem édesapámmal, hogy ma ezen a vonaton utazom. Ha hajlandók visszafogadni, leszállók, de ha nem, akkor világgá megyek. Ostoba ötlet, de nem tudnám elviselni apám elutasító válaszát. Azt gondolom, hogy igy mégiscsak könnyebb lesz mind­annyiunk. Most azonban félelem szorongat. — Valójában mitől félsz, fiatal barátom? — Rettegek, hogy nem fogadnak vissza. — És honnan tudod meg szándékukat? — Megkértem a levelemben édesapámat, hogy ha hazavárnak, akkor kössön egy fehér kendőt a vasút melletti kertünk öreg almafájára. Amellett elrobog a vonat, mielőtt befutna a városunk állomá­sára. Hamarosan odaérünk... Ki se merek nézni, hátha hiányozni fog a kendő... — Tudod mit, fiatal barátom, te ne is nézz ki! Majd én leszek a szemed és tüstént megmondom, ha valamit látok! Hosszú kanyarba érkezett a vonat és megálláshoz lassított. A lelkész feszült figyelemmel kereste a fehér­­kendős almafát. A sűrű nagypelyhű hóesés ellenére is azonnal felismerte. Meghatottan vonta az ablakhoz a legénykét: — Nézd, nicsak hogy kivirágzott az almafa! A téli szélben mintha nem is egy, de legalább ötven kendő lengett volna vidáman, hazahivóan a havas almafa ágain, mint a megbocsájtó Szeretet megannyi jele. Milyen csodálatos karácsonyi üzenet rejlik ebben a kis történetben arról, ami a Karácsony lelke-lénye­­ge: a Békességgel teljes Szeretetről. * Karácsony! Ennek a szónak valahogy a csengése is más, valami felemelő érzés tölti el a szivünket, ha kiejtjük az ajkunkon: Karácsony. Aztán, ahogy a hópelyhek leszállnak és minden port, szennyet hófe­héren betakarnak...akkor gondolsz arra a sok kedves, felejthetetlen karácsonyestre, mikor még gyermek voltál és a fenyőfa illata betöltötte a kicsi szobát, gyertyák ragyogása világította meg örömteli gyermek­arcod. Boldog, vagy szomorú karácsonyok emléke ilyenkor óhatatlanul felujul lelkűnkben. Emlékszem egy karácsonyestre, mikor Budapes­ten este 8 órakor minden jármű, villamos, autóbusz leállt és kint a csillagos ég alatt valami csodálatos, ünnepélyes csend uralkodott a máskor mindig zajos­lármás főváros utcáin. Csend lehetett Betlehem mezőin is, amikor felcsendült az angyalének és hir­dette a Békességet, Örömet és Jóakaratot. Békesség nélkül nincsen csend, nincsen öröm, se jóakarat. Csodálatos a Karácsony varázsa: még a fegyverek is elcsitulnék tőle. Bárcsak őszinte tiszteletadás lenne ez a Békesség és Szeretet fejedelmének. * Szivem lim-lorpját kidobálom. Felesleges bálványait. Hiábavaló hitványságát, szertelen, hiú álmait. Miben nincsen benne az Isten, csak mindig én és iyra én, a négy szelek felé repitem, mert szent Karácsony jön felém. A Kisded igy nem lakhat nálam; elkerülné hajlékomat. Karácsonytalan árvaságban nem találnám meg magamat. Kiszórom hát értéknek gondolt eddigi semmiségeim! A Sátán ülhet csúf, k^ján tort szivem kidobált kincsein. Övé volt az. Nem tudtam róla. De íme mostmár jól tudom. Karácsony lett. Tisztult szivembe jöjj el, megváltó Krisztusom! ÉV VÉGI ÜNNEPEK ELŐTT i <>l> i. a 8. oldalról) külözhetetlen ünnepi dekoráció. Illata elárasztja a nagyvárosokat az év végi napokban. Nehéz volna nyomon követni, milyen áttételekkel szelídült keresz­tény szimbólummá. Tény, hogy az ős-germánok a gonosz szellemek elleni védekezésül hordták be sát­raikba, kunyhóikba a varázsos erejűnek vélt örökzöl­det. A karácsonyfa-állítás szokása ugyancsak mintegy száz évvel ezelőtt plántálódott át Németországból, illetve Ausztriából Magyarországra és kezdetben első­sorban városokban gyökerezett meg, de sajátos, hogy a hagyományos díszeinek jelkép-magyarázata megint csak az ősidőkre utal. A piros alma az egészség, a dió a termékenység megtestesítője. KI LESZ A VŐLEGÉNY A falusi csitrik karácsonyi, szilveszteri szórakozásai közé tartozik a viasz- vagy ólomöntés. A megolvasztott viaszt vagy ólomdarabot hideg vízbe cseppentik, s a megdermedt formából próbálnak következtetni arra, hogy majdani férjüknek mi lesz a foglalkozása. Az alakzatok kétségesek, bőven marad lehetőség a találgatásra, a játékkal az ugratásra, sok­sok nevetésre. Az ólomöntés hagyományából is régen kiveszett a téli napfordulós ,,jel” keresés, a földöntúli erők akaratnyilvánításához fűződő vak hit, de megmaradt belőle az örök emberi, a kíváncsiság, vajon mit hoz a jövendő. Hiedelmek, babonák szokások — mamár csupán hagyományok. Alapjaik lassan elfelejtődnek, könyvek sárgult lapjai őrzik eredetüket, a bennük rejtőző évezredes emberi vágyakat. Napjainkban vidám játékos hangulattal telítődtek ezek a szokások, melyek a lakosság számára gazdagítják a varázsos év vége búcsúját. > ■ O A Jlr .............— —i * MIKES MARGIT: ADVENTI VÁRAKOZÁS j---------------------------------------------! Percenként várom a csodát, az embersziv újjászületését hogy mint a főniksz vágyva vágyná a megsemmisülését, kirya tüzét, halála lángját, s^ját porlasztó pusztulását hogy aki volt, ne lenne többé, de csírázna tüzének szikrájából kelne életre, lobbanna, égne százezer voltnál erősebben a legmagasabb feszültségben s a gyermeki szív megszületne mint a kis Jézus Betlehemben s az égi Napnál fényesebben ragyogna az ly szív testvérlángja földünk sötétlő glóbuszára. SZILÁNKOK A tétlenséget könnyebb elviselni, ha az ember időnként valamit csinál. *** Ha valaki azt mondja, hogy „ezzel lehetne vitat­kozni”, ez csak azt jelenti, hogy nem tudna vitatkozni ezzel. *** HARMONIKUS HÁZASSÁG — Mi a feleségemmel beosztjuk a házimunkát. Egyik nap az anyósom takarít, a másik nap az apósom. BÜVÉSZ-SORS A bűvész száz nyulat varázsolt elő a cilinde­réből. mire egy néző fitymálóan megjegyezte: — Vacak, kopott ez a cilinder és a nyulak sem fajtiszta angórák... MAI IDŐK — A mai fiatalokat sajnos nem érdekli a szív — mondta rosszkedvűen a mézeskalácsos. AJÁNDÉK Adni nagyobb öröm, mint kapni. Én szeretek örömet szerezni az embertársaimnak, ezért mindent elfogadok. (garabonciás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom