Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-18 / 51. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL KARÁCSONYI KÖRKÉP Irta: SIMA FERENC Ünnepelni készül ismét ez a világ: egy kisgyermekre vár iQu és öreg... Régi történet ez... és mint hervadt virág: nem látja szépségét már a nagy tömeg. De mégis felkészült és díszbe öltözött Mert várja azt, ami boldoggá teszi; de Aki jön, azt a cifraságok között hiába keresi... Egy hazulról megszökött fiú a Szentestén vonatra szállt. Egyetlen utas ült rajta kívül a fülkében. Egy fiatal lelkész. Csakhamar beszédbe elegyedtek. Olyan barátságos légkör alakult ki, hogy a fiú kiöntötte szivét uj barátja előtt. — Tudom, hogy nem sok jót érdemiek Karácsonyra, mégis tele vagyok várakozással, — mondta. — Négy hónapja elszöktem hazulról, mert meguntam a tanulást. Hamarosan elfogyott a pénzem és kezdett gyötörni a honvágy. Félek, hogy haragvó szüleim vissza sem fogadnak. Hosszú tusakodás után mégis rászántam magam és Írtam nekik. Csupán annyit közöltem édesapámmal, hogy ma ezen a vonaton utazom. Ha hajlandók visszafogadni, leszállók, de ha nem, akkor világgá megyek. Ostoba ötlet, de nem tudnám elviselni apám elutasító válaszát. Azt gondolom, hogy igy mégiscsak könnyebb lesz mindannyiunk. Most azonban félelem szorongat. — Valójában mitől félsz, fiatal barátom? — Rettegek, hogy nem fogadnak vissza. — És honnan tudod meg szándékukat? — Megkértem a levelemben édesapámat, hogy ha hazavárnak, akkor kössön egy fehér kendőt a vasút melletti kertünk öreg almafájára. Amellett elrobog a vonat, mielőtt befutna a városunk állomására. Hamarosan odaérünk... Ki se merek nézni, hátha hiányozni fog a kendő... — Tudod mit, fiatal barátom, te ne is nézz ki! Majd én leszek a szemed és tüstént megmondom, ha valamit látok! Hosszú kanyarba érkezett a vonat és megálláshoz lassított. A lelkész feszült figyelemmel kereste a fehérkendős almafát. A sűrű nagypelyhű hóesés ellenére is azonnal felismerte. Meghatottan vonta az ablakhoz a legénykét: — Nézd, nicsak hogy kivirágzott az almafa! A téli szélben mintha nem is egy, de legalább ötven kendő lengett volna vidáman, hazahivóan a havas almafa ágain, mint a megbocsájtó Szeretet megannyi jele. Milyen csodálatos karácsonyi üzenet rejlik ebben a kis történetben arról, ami a Karácsony lelke-lényege: a Békességgel teljes Szeretetről. * Karácsony! Ennek a szónak valahogy a csengése is más, valami felemelő érzés tölti el a szivünket, ha kiejtjük az ajkunkon: Karácsony. Aztán, ahogy a hópelyhek leszállnak és minden port, szennyet hófehéren betakarnak...akkor gondolsz arra a sok kedves, felejthetetlen karácsonyestre, mikor még gyermek voltál és a fenyőfa illata betöltötte a kicsi szobát, gyertyák ragyogása világította meg örömteli gyermekarcod. Boldog, vagy szomorú karácsonyok emléke ilyenkor óhatatlanul felujul lelkűnkben. Emlékszem egy karácsonyestre, mikor Budapesten este 8 órakor minden jármű, villamos, autóbusz leállt és kint a csillagos ég alatt valami csodálatos, ünnepélyes csend uralkodott a máskor mindig zajoslármás főváros utcáin. Csend lehetett Betlehem mezőin is, amikor felcsendült az angyalének és hirdette a Békességet, Örömet és Jóakaratot. Békesség nélkül nincsen csend, nincsen öröm, se jóakarat. Csodálatos a Karácsony varázsa: még a fegyverek is elcsitulnék tőle. Bárcsak őszinte tiszteletadás lenne ez a Békesség és Szeretet fejedelmének. * Szivem lim-lorpját kidobálom. Felesleges bálványait. Hiábavaló hitványságát, szertelen, hiú álmait. Miben nincsen benne az Isten, csak mindig én és iyra én, a négy szelek felé repitem, mert szent Karácsony jön felém. A Kisded igy nem lakhat nálam; elkerülné hajlékomat. Karácsonytalan árvaságban nem találnám meg magamat. Kiszórom hát értéknek gondolt eddigi semmiségeim! A Sátán ülhet csúf, k^ján tort szivem kidobált kincsein. Övé volt az. Nem tudtam róla. De íme mostmár jól tudom. Karácsony lett. Tisztult szivembe jöjj el, megváltó Krisztusom! ÉV VÉGI ÜNNEPEK ELŐTT i <>l> i. a 8. oldalról) külözhetetlen ünnepi dekoráció. Illata elárasztja a nagyvárosokat az év végi napokban. Nehéz volna nyomon követni, milyen áttételekkel szelídült keresztény szimbólummá. Tény, hogy az ős-germánok a gonosz szellemek elleni védekezésül hordták be sátraikba, kunyhóikba a varázsos erejűnek vélt örökzöldet. A karácsonyfa-állítás szokása ugyancsak mintegy száz évvel ezelőtt plántálódott át Németországból, illetve Ausztriából Magyarországra és kezdetben elsősorban városokban gyökerezett meg, de sajátos, hogy a hagyományos díszeinek jelkép-magyarázata megint csak az ősidőkre utal. A piros alma az egészség, a dió a termékenység megtestesítője. KI LESZ A VŐLEGÉNY A falusi csitrik karácsonyi, szilveszteri szórakozásai közé tartozik a viasz- vagy ólomöntés. A megolvasztott viaszt vagy ólomdarabot hideg vízbe cseppentik, s a megdermedt formából próbálnak következtetni arra, hogy majdani férjüknek mi lesz a foglalkozása. Az alakzatok kétségesek, bőven marad lehetőség a találgatásra, a játékkal az ugratásra, soksok nevetésre. Az ólomöntés hagyományából is régen kiveszett a téli napfordulós ,,jel” keresés, a földöntúli erők akaratnyilvánításához fűződő vak hit, de megmaradt belőle az örök emberi, a kíváncsiság, vajon mit hoz a jövendő. Hiedelmek, babonák szokások — mamár csupán hagyományok. Alapjaik lassan elfelejtődnek, könyvek sárgult lapjai őrzik eredetüket, a bennük rejtőző évezredes emberi vágyakat. Napjainkban vidám játékos hangulattal telítődtek ezek a szokások, melyek a lakosság számára gazdagítják a varázsos év vége búcsúját. > ■ O A Jlr .............— —i * MIKES MARGIT: ADVENTI VÁRAKOZÁS j---------------------------------------------! Percenként várom a csodát, az embersziv újjászületését hogy mint a főniksz vágyva vágyná a megsemmisülését, kirya tüzét, halála lángját, s^ját porlasztó pusztulását hogy aki volt, ne lenne többé, de csírázna tüzének szikrájából kelne életre, lobbanna, égne százezer voltnál erősebben a legmagasabb feszültségben s a gyermeki szív megszületne mint a kis Jézus Betlehemben s az égi Napnál fényesebben ragyogna az ly szív testvérlángja földünk sötétlő glóbuszára. SZILÁNKOK A tétlenséget könnyebb elviselni, ha az ember időnként valamit csinál. *** Ha valaki azt mondja, hogy „ezzel lehetne vitatkozni”, ez csak azt jelenti, hogy nem tudna vitatkozni ezzel. *** HARMONIKUS HÁZASSÁG — Mi a feleségemmel beosztjuk a házimunkát. Egyik nap az anyósom takarít, a másik nap az apósom. BÜVÉSZ-SORS A bűvész száz nyulat varázsolt elő a cilinderéből. mire egy néző fitymálóan megjegyezte: — Vacak, kopott ez a cilinder és a nyulak sem fajtiszta angórák... MAI IDŐK — A mai fiatalokat sajnos nem érdekli a szív — mondta rosszkedvűen a mézeskalácsos. AJÁNDÉK Adni nagyobb öröm, mint kapni. Én szeretek örömet szerezni az embertársaimnak, ezért mindent elfogadok. (garabonciás)
