Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-20 / 47. szám
14. OLDAL MAOYAH HÍRADÓ HOGYAN ÍTÉLHETJÜK MEG A TÖRTÉNELMET? Irta: DOHNÁNY1NÉ ZACHAR ILONA Kevés olyan nehéz, felelősségteljes feladat létezik, mint a történetíróé. Neki meg kell kísérelnie azt,hogy teljesen tárgyilagos legyen, mivelhogy akaratlanul is, szinte tudat alatt, befolyásolva van kora által és annak szokásai, körülményei magukkal ragadják. Ezért van az. hogy egy kort csak évtizedek múlva lehet igazán, igazságosan megítélni, mert csak akkor láthatjuk mindannak következményét, ami akkor, annak idején végbement. Periklés, az Dohnányiné Zachar Ilona irodalom és művészet nagy patronusa és a filozófusok barátja igy Írja le azt az időt. amelyben élt; „Nincs semmiféle zárkózottság kapcsolatainkban: nem gyanakszunk egymásra nem haragszunk meg szomszédunkra, ha az azt teszi, amit tenni óhajt. Nem vetünk rá haragos tekintetet, mely ha nem is ártalmas, de kellemetlen lehet.Nem felejtkezünk meg róla, hogy kimerült testünket és kedélyünket munka után pihenő szórakozással felvidítsuk. Az egész éven át rendszeresen játékokat és gyakorlatokat élvezünk; életstílusunk kifinomult; a gyönyör, melyet ez a fajta élet naponta nyújt, segít abban, hogy szomorúságunkat elűzzük,” J. Ollie Edmunds, a Stetson egyetem elnöke ezt írja: „mint intelligens emberi lények, valamennyien érdeklődünk az iránt, hogy mi megy végbe a világban. A történelem emberek által van alkotva és mi is részesei vagyunk. Viszont ha értesülve kívánunk lenni időnk megdöbbentő eseményei felől, néha úgy érezzük, kötelességünk, hogy minderről egyéni véleményt alkossunk. Úgy érezzük, mint egy természetes körülmény, hogy Ítéletet mondjunk, bármilyen csekély tudomásunk van is a tényekről és aztán készek vagyunk nézeteinket harciasán megvédeni mindazok ellen, akik másképpen vélekednek.” Majd igy folytatja: „Lehetséges-e, hogy túlságosan komolyan vesszük sajátmagunkat és véleményünkre túl nagysúlyt helyezünk? Szükséges-e, hogy helyeslő vagy elitélő álláspontot foglaljunk el mindaz ellen, ami az újságok vezércikkeiből ránkmered? Kell-e, hogy megindítsuk aggodalmaink árját olyan ügyben, melyről csak vajmi keveset vagy éppenséggel semmit se tudunk? A bölcs jogász. Learned Hand, emlékeztet bennünket arra, hogy ‘a legtöbb döntésre kerülő ügy eldöntetlen marad, jelentősége múlandó és idővel HETI NAPTÁR \oyi:yiki;i( (NYILAS HAVA) 24 — Hétfő: Flóra 25 — Kedd: Katalin 26 — Szerda: Virág i 27 — Csütörtök: Szidónia | 28 — Péntek: Stefánia \ 29 — Szombat: Taksony 30 — Vasárnap: András más körülményekhez vezet.’ ” „Ha hajlamosak vagyunk arra, hogy múlandó események felett túlságosan izgalomba jöjjünk, 'figyelmeztet bennünket Edmunds’, okosan tennénk arra emlékezni, hogy legtöbb ezek közül az események közül úgyis elmúlik.” Emlékszem, annak idején Magyarországon mennyi mindenen izgultunk, ami sohasem következett be. ehelyett borzalmas, végzetes fordulatok álltak be, amelyekre senki sem számított. Aztán meg az is igaz, hogy minden kornak megvan a maga szelleme. VÖLGYKERESŐK nincstelenek, angyalok s feketék farkascsorda csapáson jönnek ám szivük úgy rejti a törvényt mint darócruha az édes szentet ó, micsoda angyalok! szárnyuk ág reccsenése nyomorúság gödrei két orcájuk fekete tárna-szemük mélyén a szertelen ragyogás csepkő csontjaikon elsápad a bőr inaikban a völgykeresés izgalma remeg. Itt állnak mind: alattuk a völgy, felettük az ég az öröklét aranyával szivükben a lábadozó öröme mert boldogok ők homlokokun lelkűk didereg az országok országa övék boldogok ők a megrugdalt szelídek tenyerükben érik a mennybolt boldogok ók a szomorúak akiket meghajszoltak a föld ölükbe borul boldogok ók az igazság éhesei csordultig telnek a fénnyel boldogok ók az irgalom rongyosai virágtalan nem marad ajkuk boldogok az árokba iaszitottak, némaságukból örökös ének születik boldogok ők mert válluk galambfészek Vasadi Péter amihez lassanként hozzászokunk, beletörődünk. Ha visszagondolok arra, hogy milyen volt Amerika, amikor három évtizeddel ezelőtt ideérkeztünk, szinte el sem tudom képzelni, hogy ennyit változhatott azóta. Annak idején külön kellett utaznia, étkeznie, laknia a feketéknek; manapság mindez elképzelhetetlen lenne. Még alig harminc évvel ezelőtt a válás annyira elitélendő volt és közmegbotránkozást keltett, hogy egy jó ismerősöm, aki német férjétől elvált és egy amerikaihoz ment feleségül, férje szülei előtt hosszú évekig kénytelen volt eltitkolni, hogy már férjnél volt, mert azok sose tudták volna neki ezt megbocsátani és a kisvárosban egyenesen meg lett volna bélyegezve. Manapság viszont nemcsak napirenden vannak a válóperek, de az embereknek még a válás is nehezükre esik. igy inkább idősek és fiatalok egyaránt nyakra-főre összeállnak és együtt élnek, mégcsak nem is szégyenkezve ilyen megbecstelenítő helyzet miatt. Mert már annyira hozzászoktak, hogy szinte természetesnek veszik és elfogadják. Ha azelőtt egy gyilkosság történt valahol, az egész országban olvastak róla és rémülten tárgyalták. Ma már annyi a gyilkosság, hogy nem is döbbent meg senkit. Sok helyen a rendőrség még újlenyomatot sem vesz betörések, rablások esetén, csak ha a bűntény keretében gyilkosság is szerepel. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, nem bírálhatjuk meg saját korunkat, melyben élünk. És mégis — látván látjuk manapság a rettenetes hanyatlást! Ugv erkölcsi, mint vallási téren. Eszünkbe jut Róma bukása —- ahol ugyanígy hanyatlott az. erkölcsös életmód, a vallás, elfajultak a szokások. Sokak szerint ez a hanyatlás okozta Róma bukását. „A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől és rabigába görbéd". Ez. csak egyféleképpen magyarázható és érthető meg: elérkeztünk a Biblia által jövendölt utolsó időkhöz. EMBEREK ÉS ESETEK A VAK A nűíut surrogott, nyögött a kocsik súlya alatt. A vak megkocogtatta a járdaszegélyt, aztán felemelte a botját, és belebökdösött tele az izzó augusztusi levegőbe. Fekete csikókat radíroztak a gumik, és pár pillanat alatt hosszú sor autó torlódott össze. Fehér botjával a betont tapogatva botorkált át az innenső oldalra. A járókelők tisztelettel nézték az autósokat, akik megszakították sietős Útjukat szerencsétlen felebarátjuk kedvéért.. Fiatal embernek látszott a vak. Farmernadrágot viselt nagykockás gyapjuinggel, mintha csak a testi fogyatékosságát kívánná leplezni szegény. Barnára sült nyaka egészségesen virított. Kiittam a sörömet, mert már kezdett megposhadni a melegben. Nem vagyunk mi olyan rosszak, mint ez a sör. Egyedül ültem a teraszon egy nagy kék napernyő árnyékában. Ilyenkor kora délután nincs forgalom — aki teheti, a strandon van. Valaki hirtelen ráütött a sáliamra. — Szevasz öregfiu! le itt? Meghűlt bennem a vér. A vak volt. Ledobta magát mellém egy székre. Levette a szemüvegéi, és könnyed mozdulattal összetolta a botját, amely ugv volt kiképezve, mint egy fényképezőgép lába. Csak most ismertem meg. Bogár Miska volt. hajdani gimnáziumi osztálytársam. — Mi történt veled. Mihály? Az iskolában alamuszi, gyáva gyereknek
