Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-10 / 28. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal HIRES MAGYAR VILÁGJÁRÓK DÉCHY MÓR A KAUKÁZUSBAN A hegymászósikereiről külföldön is híressé vált 59 éves férfi 1910 márciusában tartotta a Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló előadását, amely a Kaukázusi utazásaim tudományos eredményei címet viselte. — Hogyan lesz egy alpinistából akadémikus? Milyen életutat kell bejárni ahhoz, hogy valaki a hegyek szerelmeséből maradandó értéket tegyen le a tudomány asztalára? A vasúttervező mérnök fia — aki később hosszú ideig egy elektromos vállalat igazgatójaként dolgozott Oroszországban — már korán megszerette a magas hegyek világát. Apja gondos nevelésben részesítette. Mindehhez kiváló testi felépítés járult. így azután az osztrák és a svájci Alpok számos csúcsára fiatalon felmászott. S tette mindezt olyan időben, amikor az alpinizmus már fénykorát élte. Huszonkét évesen irta meg első cikkét egy hatással voltak rá a gleccserek, a jégárak, a magas hegyek elmaradhatatlan képviselői. Déchy Mór mindössze húszéves, amikor máz.« Jungfraura és a Mont Blanc-ra is feljutott. Magától értetődően a Kárpátok vonulatának számos csúcsát is megmászta. Azután távolabbi tájak következnek: a Pireneusok. a norvég hegyvidék, sőt, a Svalbard-szigetek jégvilága, messze fenn, a sarkkörön túl. Algéria. Marokkó után keletre indul. Tibetbe szeretne eljutni, és a Himalája hegyóriásaival megismerkedni. Természetesen felkeresi Daijeeüngben Körösi Csorna Sándor sírját. A szikkimi Himalája erdeiről Írja: „Szűzies érintetlenségben terül el előttem az áthatolhatatlan trópikus őserdő, melyben a virágok egész fákká lettek, jeges hegyláncolatok nyújtják fel csúcsaikat a legnagyobb magasságig. A homályos párázaton csak ritkán világlik keresztül a tűzvörös naptányér, de tiszta, holdas éjszakákon halvány fény folyja körül, megezüstözve az égbe meredő hegytarajokat.” A Himalája ködében Déchyt megtámadja a trópusi láz — akárcsak Körösi Csornát —, és az edzett férfi hetekig élet-halálközt lebeg. A hegyi vezető gondos ápolása és a kiváló szervezet azonban úrrá lesz a bajon, de haza kell térnie. Figyelme akkor fordul a Kaukázus felé, amikor 1884-ben megnősül és Odesszába költözik, ahol vállalata megbízásából az orosz elektrifikálást fejleszti. Az ő idejében a Kaukázusról még nagyon szerény ismeretekkel rendelkeztek. Bár emlékezzünk csak rá, egy másik magyar világjáró. Besse János — akiről sorozatunkban már beszéltünk — tanúja lehetett annak az orosz tudományos expedíciónak, amelynek egy tagja meghódította a legmagasabb csúcsot, az Elbruszt, sőt az emlékműbe Besse nevét is bevésték. Déchy fél évszázaddal később jutott föl e csúcsra. ,,Az alpok szebbek, alakulásukban változatosabbak, gazdagabbak azokban a tényezőkben, amelyek az oly jól ismert hangulatos, kedves tájképeket megteremtik. A kaukázusi havasok... komorabbak, nagyszerűbbek. A gyér népességű Kaukázusban nagyszerű, szinte megközelíthetetlen fenségben jelenik meg előttünk az örök hó régiója, néma csendjével, megható magányával, ami egyébbként jellemzője az őserdőnek, az óceánnak és a hófedte hegyóriásoknak... Mérhetetlen gazdagság, a kaukázusi hegyvidék természeti jelenségeinek meglepő változatossága tárul eléje annak, aki a Pontus Euxinus hullámaitól mosott, őserdő borította hegyek gerinceitől végigvándorol hegyen és völgyön át a messze távolban felmeredő Bazargyuzi jeges ormáig, amely a Kaspi-tenger partján lobogó öröktüzekre néz alá.,, Földtörténeti értelemben a Fekete- és a Kaszpi-tenger között húzódó 1100 km hosszú Kaukázus fiatal lánchegység. A bonyolult felépítésű Kaukázust a gyűrődéseken kívül erős törések is érték, melyek hatására a középső és déli részén vulkáni tevékenység indult meg. Ma már nincsenek tűzhányók a Kaukázusban, annál több a jégár. A legnagyobb szélességben 180 km-t elérő Kaukázus csúcsa az 5633 méter magas Elbrusz. Déchy Mór férfikorának két évtizedét ennek a hatalmas hegyvonulat megismerésének szentelte. „Előttem az Elbrusz! Magányos fennségben mered égnek a tartós hóval lepett kettős ormu vulkán. Vakitó fehér tömegei meg-megcsillanak a viharos nap csalóka fényében. A hatalmas kép egészen betölti a teret, amit szemünk egyszerre át tud pillantani. Semerről sem mer más hegy a közelébe tolakodni. Körvonalai élesen rajzolódnak bele az ég sötétjébe, s mögötte az üres végtelenségbe vész a tekintet. Igazi uralkodó. Vulkáni erők tolták fel az égbe púpos csúcsait. Kihűlt testét most jég és hó borítja, s csak itt -ott töri át takaróját a sötét színű andezit... Aki a magas északon, túl a sarkkörön, viharos éjszaka megreked a jégsivatag végtelenségében: az éreshet hasonlót, mint mi, amikor széttekintettünk a hegytetőről. A köddel terhes levegőben minden bizonytalan körvonalakban mosódott el szemünk előtt, az ormok és mélységek egyaránt. Köröskörül jég és hó mindenütt... Este hat órára értek — 11 fokos hidegben — a csúcsra, és nem sok idejük maradt a gyönyörködésre. Sok-sok hegycsúcs megmászása után megtörtént tehát egy újabb alpinista bravúr. Ez azonban nem elégítette ki Déchy Mórt. Bár ő maga nem volt geográfus, expedícióira rendszeresen vitt magával szakembereket. Ök azután kiegészítették, tartalmasabbá tették vállalkozásokban nem volt hiány! Hétszer járt a Kaukázusban, geológusok és botanikusok társaságában. Déchy a jég specialistája volt. Emellett nemcsak szeretett, hanem tudott is fényképezni. A kor kezdetleges masináival remekbe készült fényképfelvételek sorozatát készítette, mert tudta, hogy mikor és mit kell megörökítenie. 1907-ben jelent meg a 16 réznyomatu táblával, 6 körképpel, 235 szövegképpel, 5 geológiai szelvénnyel és a magas hegység részletes térképével gazdagított Kaukázus című könyve. (Sajnos, mindössze csak 500 példányban, igy manapság könyvritkaságnak tekinthető.) Mottónak egy perzsa versből idézett: „Menj utazni s meglásd, mit elhagytál érte, kárpótlásul másutt — megtérül bére. Menj világot látni; mert az égbolt alatt igaz gyönyör csak az utazásból fakad.” Déchy Mór azonban nem csak utazó volt és a hegycsúcsok szerelmese. Ö tárta fel például, hogy a Kaukázus jégárainak területe mintegy 1800 négyzet.................. — kilométer, vagyis akkora, mint az Alpoké. I A Kaukázusban 20 négyzetkilométernél nagyobb kiterjedésű gleccserből húszat talált, és itt az egyik bizonyítéka annak, miért választották az Akadémia tagjának. Harmadik Kaukázus-utjának leirásából-idézünk. ,, 1886-ban harmadszor utaztam el a Kaukázusba. Meghívásomra dr. Schafarzik Ferenc, a Földtan Intézet osztálygeológusa csatlakozott hozzám... Julius 1. Az utóbbi hét örökös esői után pompás időt hozott ez a nap. Az erdő borította völgyön át haladtunk, majd pedig a Cei-terrasz esőáztatta rétségein keresztül vettük utunkat. Előttünk gyönyörű gleccserkép, amelyet gyönyörű könnyű fehér ködfelleg leng körül. A jégár végződésének közelében ütöttük fel sátrunkat, a tavalyi tanyahelyen. Még elég koradélután volt, azonnal a jégárhoz siettem tehát, hogy az akkor felállított jelek után megtegyem a méréseket. (Itt egy számjel utal a lábjegyzetre, amelyet teljes terjedelemben azért közlünk, mert kiderül belőle, hogy nem egy átlagos alpinista, hanem egy kutató a mű szerzője.) — A megjelölt sziklatömbök a gleccser visszahuzódásá ról tanúskodtak. És pedig egy év alatt hét métert, illetőleg 4,5 métert és 6,6 métert tett meg visszafelé. A gleccser vége mellé épített kis falat is sértetlenül megtaláltuk, de a jégtől most már nagyobb távolságra. A gleccser-kapu megnövekedett s hangos zúgással ömlöttek ki belőle a vizek, alább több ágra szakadva. A viz hőmérséklete 1,5 fok Celsius volt este 6 óra 30 perckor. A jégár nyelvének a legalacsonyabb pontja kénesős légsulymérőnkkel mérve 2064 méter magasságban volt.” az 1917-ben elhunyt Déchy Mór expedíciónk jelentő'ségét legjobban a szerző szavaival jellemezhetjük: „Amikor lépteinket elsőizben irányoztam a távoli Kaukázus magas hegységei felé, kevéssé voltak még ismeretesek a magasabb övék, s ezekben alig fordult meg még utazó. Egész sereg bizonytalan adat kerin- ,r gett még azokról a vidékekről. Az idő során sikerült eloszlatnom ezeket a tévedéseket, sbővitenem a Kaukázusról való ismereteinket.” Az idővel viaskodom mindennap. Az idővel, mely fejemre fon ezüstkoszorut és kitép életemből mindennap egy darabot. Mennek a fecskék, gágognak a vadludak a magas égen. Az idő surran, mint gyik a napsütött kövek között. Megvillannak szerelmek, énekek, és én hiába lázadok. Hiába kiáltom: élet! Hiába jönnek a mese-fehér telek és pj tavaszok, ha én akkor már nem leszek. <■' Bartalis János Talán hihetetlenül hangzik, de a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítójáról és későbbi tiszteletbeli elnökéről még nerp,p|yeztek el utcát Budapesten. Jpvöre lesz születésének 257ij;évfordulója. Esetleg lehetne pótolni a mulasztástól-;: s .yxp Pataki Béla Pál ~ n ~ AZ IDŐVEL VIASKODOM Á ióqznqztygspj íyJörfíjtdmóS3 I ■ I . 111 ( ■ - 1
