Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
I 8. oldal Uj bor-kóstolás a Fertőnél ' v Ina: KLAMÁR GYULA 'Januárban már el lehet indulni ujbor-kóstolásra Burgenlandba. Az uj bor, a 74-es termés, azt mondják nagyon jól sikerült, egyike lett a legjobb évjáratoknak. Merre menjünk először, keletre vagv nyugatra? Kelet ez esetben .Magyarország felé esik, a Fertő-tó lapos oldala; a nyugat pedig a Lajt-hegység.és a Fértő közti terület. Keleten homoki borok, nyugaton főként hegyi borok teremnek. A keleti oldal bor-központja Gols, egy Gyula véget nem érő hosszúságú falu, amelynek gazdái csak mintegy fél évszázada termelnek bort... Azelőtt ők voltak a Monarchia legnagyobb szcna-termelői.'ők szállították púposra rakott szekereiken a szénát a soproni huszároknak és a bécsi ulánusoknak. Ötven év alatt nagyot változott a világ: Gols osztrák fálu lett,, a huszárok és az ulánusok eltűntek, a lovakat felváltotta az autó, igy aztán a golsiak áttértek a szőlőre. Ma már a falu és környéke adja az osztrák bortermelés tizedrészét, ami nem csekélység. Nem megyünk Golsba, olyan messzire. Ha Nezsider után még vagy öt kilométernyit hajtunk, Weideribe .v- *. í> * * -t# ; '. . •.>. % V- . . ériipk,Egyikébe azon faluknak, melyék a legközelebb fekszenek a tóhoz. A bécsiek nagyon .szeretik a strandját és annak vendéglőjét, azaz inkább á .vendéglős: Fazekas uram magyaros kosztját. A vendéglő télen is nyitva, mintha szezon volna: Valójában lehlje is. ha fagyna! Ugyanis a Fertőnek két szezonja vai},: egy nyáron, egy télen. Nyáron fürdeni,' csónakázni, vitorlázni lehet a csillogó vizen, télen pedig fakutyázni. A Balatonról importálták ezt a sportágát s a másikat, amikor a szél őrült gyorsasággal hajtja á tó befagyott felszínén a vitorlás szánokat. „Herr Fázekás”, ahogyan itt mondják, a pult mögött áll, alapsony, zömök férfi, már nem épperi fiatal, dé uj házas. Csepregről hozott magának fiatal lányt Jeleségnek'. Maga is bortermelő, jól bírja magát, most épített emeletes villát a faluban. Tiz éve még neni'néz. ki belőle a villa, pláne, olyan, amilyen ott áll\ most a posta közelében,- A moskofályára á legbüszkébb. ‘Miközben nyitja a karcsú palackot önérzetesen jelenti ki: „Ilyen bora senkinek nincs a környéken!" S valóban, az uj bor szagosabb mint a régi volt, jobb , .bukéja” van — több napot kapott, magyarázZaHerr Fázekás — és „testesebb” is. Szóval primá... . . A weideni „hegyoldal” alatt húzódik a Neubaugasse. Csupa szilárdan épített, jobbára uj parasztház. Az utca középetáján emelkedik a Harreter-porta. Csengetésre maga a gazda, Herr Harreter nyit’ kaput. Magas, kékkötéüyes férfi, messziről látszik rajta, hogy nemcsak termeli a bort, hanem, fogyasztja is. Már vágy tiz-tizenöt éve ismerjük egymást. Még Magyarországon született és magyar elemi iskolába járt, ennek-megfelelően tud is néhány szót magyarul... mint a legtöbb weideni és burgenlandi az idősebb generációból. A kapu alól nyilik a boros pince. Glédákban állnak a teli hordók, a fal mellett pedig a megtöltött kétliteres palackok meg a finomabb borokkal a hétdecisek. Kóstoljuk a bort az erefelé divatos féldecis pohárból. Meg. kell adni, finomabb, zamatosabb' talán, mint a tavalyi. Visszafordulunk, és a Fertő másik oldalán megyünk végig.'fois, Oggäu stb. mind-mind bort termel, mindenütt ott Jóbázza a téli szél a fenyőcsokrot az üres boros palackkal együtt, jeléül annak, hogy bor vásárolható fele áron mint Becsben. Ruszton állunk meg először, A rusztiak nagyszerűen értik a szőlőművelést és a „borászatot”. Valamikor szabad királyi város , ezt a rangját most is megőrizte, csak most „Freistadt”-nak nevezik. Hires borát, a kékfrankost Jókai és Goethe szerette nagyon, a ruszti aszú pedig vetekszik — azt mondják — a tokajival. A legjobb bora Ruszton — László püspök szerint — a plébánosnak van, de erről nem győződhetünk meg, mert senki sincs otthon a plébánián, ezért megelégszünk régi barátainkkal, Vencel Laci bácsival és boraival. Errefelé még a régi magyar szokás dívik, az első poharat „látó-pohárnak" mondják, a következő az „induló-pohár”. A kóstolgatás nem akármilyen ivá- . szat. hanem valóságos szertartás. A harmadik pohár az „unszoló-pohár”, amiből már meg lehet állapítani, hogy mit bir el a vendég? Az utolsó pohár az „ukkozó-pohár”, amikor a vendég már csak csuklani tud... A következő állomás Mörbisch, azaz Meggyes, mely már a rómaiak idejében nevezetes bortermő hely volt, sőt állítólag innen terjedt volna el a szőlőtermesztés Pannónia többi részeiben. A mörbischi bor-különlegesség a narancsillatu fehér után érdeklődünk, ám 74-ben alig termett belőle — mondják. Valószínűleg a gazda maga issza meg és nem adja közprédára, mert ugyan ki érdemel meg manapság egy ilyen „nagy bort”? A BESZELŐ TEÁSKANNA TITKA Este féltizenegykor Mrs.J.D. Hartley, az angliai Halifax villanegyedében lévő otthonában, lefekvéshez - készülődvén, szokása szerint reggel félkilencre állította be az éjjeliszekrényén lévő automatikus teafőzőt és mint aki jól végezte dolgát, eloltotta a villanyt. Az automatikusan üzemelő elektromos teáskanna igen népszerű Angliában: a kívánt időben meghitt dorombolással ébreszti az alvót — forr a viz és pillanatok múltával a tea kellemes illata árad á szobában. Mrs. Hartley már-már álomba szenderiilt, amikor egyszerre csak férfihang ütötte meg a fülét. Rémületében elállt a szívverése. A férfi itt beszélt, közvetlen közelében. ízes Yorkshire-i kiejtéssel a következőket mondotta: — Hé, van itt egy pasas, aki azt akarja, hogy vigyem Manchesterbe. Mit csináljak? Mrs. Hartley visszafojtotta a lélegzetét. Semmi kétség: a kérdés itt hangzott fel, tőle karnyújtásnyi távolságra. Az éjjeliszekrényből jön a hang? Vagy pedig... a teáskannából? Mielőtt azonban Mrs. Hartley válaszolhatott volna a teáskannának, határozott szigorral arra kérve, hogy korlátozza tevékenységét az automatikus teafőzésre és tartózkodjék attól, hogy késő este oktalan kérdésekkel felriassza álmá: ból, a teáskanna újra megszólalt. Ezúttal azonban másfajta, az előbbinél valamelyest mélyebb férfihangon: — Azt hiszem, hogy elviheted. De figyelmeztess előre, jó pár fontot nyom a fuvar, nem mogyorót! Mrs. Hartley villanyt gyújtott és döbbenten nézte a teáskannát. Régi teaivó, megesett már az is, hogy jókedvében beszélt a teáskannához, de arra még nem volt példa, hogy az felelt volna. A párbeszédből azonban gyanította, hogy mi történt itt. A teafőző közvetítette a taxisoffőr és a taxivállalat rádiós-irányitójának dialógusát. De hogyan? Leeds-i egyetem elektrotechnikai és elektronikus tanszékének professzora magyarázattal szolgált. Mrs. Hartley beszélő teáskannája emlékezetébe idézett egy másik esete, amellyel néhány esztendővel ezelőtt foglakozott. s amely_még_sokkal rejtélyesebbnek tűnt. Anglia egyik vidéki, használaton kívüli repülőterén filmesek dolgoztak és este. a napi forgatás végeztével felvevő-berendezésüket a hangárba zárták. A hangfelvevő-készülék kezelője azonban elfelejtette kikapcsolni gépét. az automatikus inditó-mtiszer késő éjjé aktivizálta a gépet s az körülbelül egyóra időtartámifelvételt készített. Mekkora volt a filmesek megrökönyödése. amikor másnap reggel lejátszották a magnetofon-szalagot s férfihangokat hallottak, beszélgetést. nevetgélcst. A környék lakói visszaemlékeztek arra. hogy a repülőtér a második világháború alatt a Royal Air Force egyik támaszpontja volt, ahol százával szolgáltak pilóták, akik aztán később a légicsaták során életüket vesztették. Kevesen kételkedtek benne: azoknak a lezuhant pilótáknak gyülekezését rögzítette a felvevőgép. akik minden éjfélkor itt kisértenek a régi hangárban. A lapok is foglalkoztak a hátborzongató i ggvel. Az egyetemi tanár azonban hamarosan megtalálta a magyarázatot. A hangár titokzatos éji hangjait ugyanaz a jelenség hívta életre, mint Mrs. Hartley teáskannája dialógusát. Mind a hangár vasajtajának, mind pedig a halifaxi hölgy teáskannájának közelében rádió-adó állomás működik. Az általuk létrehozott elektromágneses mezők rádióhullámokat és áramot indukálnak a hangárajtóban és a teáskannában. Ezekben a tárgyakban két egymástól különböző anyag érintkezik, a kontaktusok áramkiegyenlitöként szolgálnak és a rádióhulláitokat hangfrekvenciává alakítják át. — A frekvenciák feszültséget támasztanak a fémben — mondja a professzor — s ha a fém szabadon vibrálhat, akkor hangokat közvetít. Mrs. Hartley teáskannája tehát, csakúgy, mint.a hangárajtó kezdetleges rádióvevő-készülék módjára működik, bizonyos része antennaként szolgál, a két különbözőnemű anyag közötti kontaktus pedig ugyanazt a feladatot látja el, mint a régi detektoros rádiókban az egykori áramkiegyenlitő, . az érintkező tű ésv a kristály,, a fémlap pedig membránná alakul és közvetíti a-beszédet, akár-a telefonkagyló membránja. Ilyep egyszerű magyarázata van tehát Mrs. Hátley beszélő téáskannájártak és a háborús hangáréji gyülekezetének. Amire regényes képzeletű egyének azt sóhajtják: v:0 :-:ö.■ ' Kár! ______ Vándor Péter ■ —■■•■■«■■■■■■■■TI c - >V / ' V - ' « , ' ' j I S • Z • E • M • L • E ■ ■■ Schlesinger, hadügyminiszter kijelentette, hogy Moszkva-.elkezdte egy új, többszörös töltettel ellátható rakétának a kifejlesztését, and igen nagy veszélyt jelent á szovjet-amerikai fegyverkorlátozási tárgyalások uj szakaszára. A vladivostoki egyezmény értelmében a Szovjetunió megkezdhette 1,320 egyszeres hütetet hordozó interkontinentális rakétáinak többszörös töltettel ellátható rakétákkal való kicserélését. Becslések szerint a rakéták 6,700 hidrogénbombát lesznek képesek eljuttatni a föld bármelyik pontjára. Ha az oroszok megtámadnák Amerika rakétatámaszpontjait. akkor a birtokukban levő rakéták egyharmadával megsemmisítő csapást mérnének rájuk, és még rakétáik kétharmad része megmaradna arra az esetre, ha Airierika megtorlást tervezne a szovjet városok ellen. Schlesinger- világossá tette, hogy a Pentagon nem akar‘.lemaradni ettől az „első Csapás”-ra való ‘képességtől, ami egyelőre még egyik félnek sincs meg. Ha viszont mindkét fél rendelkezik ezekkel a sokfejű háborús szörnyetegekkel, akkor beáll a „kritikus bizonytalanság” állapota, amelyben bármelyik fél képes elsőnek iácsapni a másikra, és igy kirobbanhat a nukleáris háború. Éppen ezért Ford elnök és Schlesinger hadügyminiszter már Vladivostokban arra figyelmeztette az oroszokat, hogy a sokfejű rakéták gyors kifejlesztése a Szovjetunió részéről arra késztetné az Egyesült Államqkat, högy egy még sokkal hatékonyabb változatot készítsen az ellensúlyozás céljából,
