Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
I FOVETEL Irta: MIKÉS MARGIT Mikes Margit A kisvárosi Dunaparton állt Nepomuki Szent János köböl faragott szobra. A XVIII. századból származó ■•’szobor''hullámzó barokk köntösében, két kezében a keresztet szorítva melléhez, álmodozva nézett a messzeségbe. Az idő pedig tovább száguldozott fölötte; mig egyszer csak az első magyarországi kommunizmus kikiáltása után forgószéllé sűrűsödött, melynek elsodró tölcsérébe az ő alakja keri.lt. Hogyan? Úgy. hogy a kommunista elvtársak miután a városka siketnéma intézetének' kertjében felfedezték Cházár András mellszobrát, hangos kiáltások közepette kalapácsot ragadtak és,nekiesve ..Nincsenek többé császárok!’'’ kiáltással leütötték a fejét. A Cházár feliratot császárnak olvasták és nem volt elég kultúrtörténeti képzettségük, hogy tudtak volna arról a XVIII. századbeli parókás Cházárról, aki Magyarországon a siketnéma oktatás 'megalapítója és bőkezű mecénása .volt. Mindezt nem tudták, ellenben vérszemet kapva levonultak a Duriapartra és ott megpillantva az összekulcsolt kezű, álmodozó tekinteti: szentét. hasonló felkiáltásba törtek ki; nincsenek többé szentek! Megsu-hogtatva a kalapácsot leü*i tték a fejét. Szegény Nepomuki Szent Jánösjügy állt tt fejétől elválasztott csonka testével, mint a Heródes ajíaj jövetelre Ítélt Kerésztelő .Szent JánóS állhatott néhány .piManátig. mig ebnem dőlt és Össze nem roskadt. De ez a Nepomuki Szent János sé el nem dőlt, se i ssze nem roskadt. mikor a feje széles Ívben lerepült a nyakáról és a Dunába zuhant, melynek habjai össze.Csapva fölötte, eltűnt a mélyben. A megcsonkított törzs pedig vádlóan állt tovább a parton és ha beszélni tudott volna, ezt mondaná a körülállóknak; íme.-ez a jutalma, hpgy á vízi népség, védszentje voltain' Tisztelet ("'vezeti, a rrrólnárok. halászok, hajó'sok névnapomkor ünnepséget rendeztek, a sötét estében lampionokkal kivilágított csónakokban eveztek a folyón, a vízimalmokban mécseseket gyújtottak, gyertyákat égettek és most' hirtelen haragjukban, melynek nem tudóm az okát, igy elcsúfítottak, - gondolta volna, ha lett volna fejé, amivel gondolkodhatna! Igaz, hogy a kőszobrok sose gondolkodnak,' zömök, egy darabból kifaragott tésti,kkel miniden érielem nélkül; állnak századókort át piedesztáljaiköh; így hat a mostani merénylet sem okozott -különösebb' érzelmi hullámzást benne, tnégg. üással állt tovább.keresztény szenthez illően... Az emberek a kisvárosban két pártra szakadtak, voltak akik helytelenítették a Nepomuki Szent János HÁLÁLNÁK HALÁLÁVAL Januári köd öleli körül váltam, nem forgók cn már többé tavaszi táncban, nem haji ki tenyeremből csillagfiiriös szerelem virága, s a szél most nekeni csak a tél rekvieméi kiállja. Hajamból sem szökkennek már fények az égre, s a fák — dermedi póznák — azt kérdezik: Mivégre? Halálnak halálával kell most utadról letérnem, napom voltál és ma elhagylak én gyönyörűségem. Halálnak halálával késed ledöföll az első percben, szememből vér folyt, de menekvést én soha nem is kerestem. Halálnak halálával — mint gesztenye, ha szétpattan burka zuhanok bele a télbe, eszeveszett, megittasulva. Tasnádi Varga Éva Kivételét, mondván, hogy mekkora barbarizmus kellett ennek a dolognak a véghezviteléhez, akárcsak a * Cházár András lefejezéséhez. Az a tudatlanság, a mi veletlenség. ez. meg a vallástalanság áldozata lett. A lefejezést követően rengeteg virág árasztotta el a fejetlen szentet, — működött a reakció! — még a ki ntöse alól kilógó lábán is lógott egy virágkoszoru. A gyógyszerésznél délelőttönként összejövő értelmiségnek fejcsóválva iszogatták a patikus saját készitményü likőrjeit és megjegyzések hangzottak el: — Igazán nem lett volna szabad ezt megtenni, gyalázatosság és az ember még a véleményét se mondhatja meg a terror miatt, tudomásul kell vennünk, hogy az. ostobaság miatt megcsonkított szobor most ilyen csúful fog állni a Dunaparton. — De nem számítva a kegyeletsértést, még a művészetbe ütköző vandalizmus is érte városunkat! Ez. a szobor a XVIII. századból való alkotás. A bő redőkbe omló drapériák a testén lobogva hullámoztak és a kéz. amely kifaragta, már rég elporladt ugyan, de a műi melyet hátrahagyott. barokk szépségében pompázott. a szent két keze, mely a feszületet tartja, mesterien van kifaragva! A kőből mintázott arc szemei mintha messze néztek volna, a távolba, túl a városunk határain, túl a szemközti hegyeken, valahova az égi honba kalandozva és aki megállt előtte és fölnézett az arcába, rögtön megérezte, hogy szent férfiúval áll szemközt... — És most ez a fej valahol a Duna iszapos fenekén hever, csak a libegő ruházatban álló test mered az ég felé. amely igy világ csúfja.a talapzatán! — Tulajdonképpen minket állít a gúny céltáblájává. mért ha egy idegen megáll előtte, okvetlenül gúnyos mosolyra vonja a száját és elmarasztalja városunkat. ahol ilyesmik történhetnek... Végre a főjegyző törte meg a csendet óvatos közbeszólásával: — Uj fejet kellene csináltatni a szentnek. — De kivel? — kapták fel a fejüket a városi értelmiség jelenlevő képviselői. — Van itt egy fiatal szobrász, most végezte el a míí■ yészeti akadémiát, az tudna rá egy fejet faragni. Olcsón megcsinálná. Mindnyájan fölvillanyozva helyeselték az ötletet és elhatározták, hogy a legközelebbi városi tanácsülésen javasolni fogják a tervet. Az ellenvetésekre azt vá: lászolják. hogy félretéve a vallási szempontokat, — •y bár az se tagadható, hogy éveken át jó volt ez a szent a ' . vizáfogialközásuak védszentjéül. — most itt tulajdonéképpen egy barokk művészeti emlék megmentéséről van szó, fejetlenül nem állhat a világ csúfjára... 'Végül is.a terv keresztülment és határozattá emelkedett. A megbízatást kiadták a szobrásznak, aki rögtön hozzá is fogott a fej kifaragásához. Nemsokára elkészült és csendben, minden ünnepélyesség mellőzésével ráragasztotta az üres nyakra. Valóban ott állt a lefejezett szent teljes épségében, mintha csoda ti rtént volna és a feje újból kinőtt volna a nyakából. Mindenki, aki csak elment mellette, megkönnyebülten állapította meg. hogy olyan mint a régi volt. Valóban az. uj fej ugyanazzal a szelid mosollyal figyelte a lankás dombokat, a Duna vizén túl elhúzódó Vértes hegységet, az égen tovauszó rózsaszín fellcgeket. mintha megbocsájtó mosollyal siklott volna el a r-'jta esett sérelmen és durva megaláztatáson. A fiat a -obrász büszkén nézegette alkotását. Egészen addig... addig... mig a kisváros legnagyobb meglepetésére egy halász megtalálta a régi fejet a Duna hullámai alatt. Egy úgy történt, hogy horga megakadt egy kemény tárgyban, amelyet sehogy sem tudott kiemelni a hináros iszapos mélyből, két kezével húzta ki és letisztogatva róla a ráüllepedett iszapot, ráismert a levágott fejre. Rohant vele a városházára: Megvan a fej! — kiáltotta a futástól zihálva. Mégcsak éppen ez hiányzott, — dünnyögte kedvetlenül a tanácselnök.-.Most aztán a közvéleményé kei pártra szakadt. Voltak akik amellett foglaltak állást: hogy ez a megkerült fej immár fölösleges, mert van helyettemásik, amelyik éppen olyan jó. Akár vissza is lehetne dobni a folyóba. A fiatal szobrász művészi önérzetében sértve dohogta: — Amit én csináltam, az éppen olyan jó! Mások azonban úgy gondolták, hogy ez az igazi fej. ezt hordta vállain a szent évszázadok óta, most újra megjelent. hogy elfoglalja az őt megillető helyét. Utóvégre a nyakra helyezett uj fej csak vendégfej,, jövevényfej, csak pótfej. most hogy a valódi előkerült, ki kell cserélni! • — De hogyan? — kérdezték az emberek megdöbbentem — Egész egyszerűen. Az uj fejet megint le kell ütni és helyébe a régit tenni! — Hát ennek a szobornak állandóan lévagdossák a fejét? — Kőből van. meg se érzi, ne fájjon az ő feje magának! — felelték. Végül a többség győzött és elhatározták, hogy a fejet újból leültetik és erre talán azt az elvtársat kell fölkérni, aki az első fővételt eszközölte, neki már gyakorlata van a fejek leütésében. Az illető elvtárs mikor meghallotta a kérést, eleinte méltatiankodott; — Azért nem vagyok én hóhér, hogy állandóan nyakazzak! Mi az ördög, talán újból kinőtt a feje annak a szobornak? Ha újra leütöm, megint kinő, talán a (Folyt, a 10. oldalon)______________ HUMOR KÁR VOLT Két jóbarát találkozik. , — Nagy újság van — mondja az egyik —. a múlt héten megnősültem. — Hogyan tehettél ilyet? — Nézd, megláttam ezt a lányt és borzasztóan megtetszett a szája. — No és. azért nem kéllett volna mindjárt az egész nőt elvenned! SZENVEDÉLY — Én soha bem járok autón, én szenvedélyes gyalogos vagyok. — És ha valaihi sürgős dolga van? — Akkor gyorsabban gyalogolok. BÉKEPIPA A kis legény, miután elolvasott egy indiánokról szóló történetet, megkérdi apjától: — Mondd csak. papa. miért van az, hogy amikor az indiánok békét kötöttek, mindig elszívták a békepipát is? — Azért, mert két-három szippantás után már nem volt erejük ahhoz, hogy tovább harcoljanak. GIGI Reggel a feleség igy szól a férjéhez: — Almodban folyton egy nevet hajtogattál: ..Gigi. Cigi. Gigi". Mit jelentsen ez? — Csak nem vagy féltékeny, válaszolja a férj. Gigi. annak a lónak a neve. amelyre múltkor a lóversenyen fogadtam. Este hazajön a férj a munkából s megkérdi: — Mi újság, drágám? — Telefonon keresett valaki. Azt hiszem a lovad lehetett. - • 9. oldal
