Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-26 / 26. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal HIRES MAGYAR VILÁGJÁRÓK HARASZTY ÁGOSTON AZ ÚJVILÁGBAN Bölöni Farkas Sándor amerikai útját később egy másik reformátori magyar követte, aki szintén megjelentette útleírását, de Bölönitől eltérő életutat járt be.. Mielőtt nyomon követnénk Haraszty Ágostont Észak- és Közép-Amerikában, ismerkedjünk meg dióhéjban életrajzával. Az 1812-ben Bács megyében született fiatalember jogi pályára készült, de a magyar testőrség soraiba lépett, főhadnagyi rangban együtt szolgált Batthyány Lajossal, a későbbi első magyar miniszterelnökkel. Majd Haraszty Eszak-Amerikába hajózott és megírta úti tapasztalatait. Az atlétatermetíi férfi nem csak kitűnő lovas, de jó vadász is volt, és az indiánok társaságában medvét, bölényt egyaránt elejtett. Megismerte a Wild West, a Vadnyugat még eredeti természeti képét, az erdőket és a prérit, a nagy kiteijedésű füves pusztákat. Mi indikolja ezek után, hogy Haraszty Ágoston utjával külön foglalkozunk? — kérdezhetik olvasóink. Hiszen Bölöni Farkas Sándor előbb megírta amerikai útikönyvét, és kétségtelenül haladóbb nézeteket képviselt, mint az anyagi sikerekben gazdag Haraszty. Ha végigkísérjük az életút fontosabb állomásait, méghozzá a főszereplő szavain keresztül, kiderül, hogy megéri a fáradságot, hiszen a sokat tapasztalt, tevékeny ember egészen más területét járta be az Újvilágnak, mint elődje. 1840 májusában a mérhetetlen víztükör szépsége mellett a Samson postahajón észrevette az ott szorongok megrázó sorsát. ,,A hajón, a második helyen, számos kivándorló nyomorgott: angol, irlandi, skót, hollandi, bajor, hamburgi, württembergi, szász, francia, hannoveri stb. gyermek, asszony, férfi, öreg, vegyest hömpölygőit egymás közt, tengeri nyavalyában sínylődve. Öszszes számuk 252-re ment.” Ha néhány évtizeddel később száll hajóra, sajnos, már magyarokkal is találkozott volna. Haraszty nem sok időt töltött New Yorkban. A város helyett inkább a keleti partvidékkel ismerkedett, majd két angollal együtt lóháton nekivágott a „vadnyugatnak”. Később egy félvér vezető segítségével egyre mélyebben hatoltak a préribe. A winebago indiánok főnökével elszívták a békepipát, s mint Haraszty megemlíti, ez nagy fáradságába került, mint az igen erős dohánynemű szívása közben az egész wigwam, az indián bőrsátor forgott vele. Utána a törzsfőnök medvevadászatra hívta vendégeit. „Villámsebességgel, ment, és sűrűségeken, mocsarakon, dűlt fákon, mint a szellő repült át, s végre megállván mondá vezetőnknek: ’Itt fogunk medvéket vadászni; ezen idő tájban rendesen ide szoktak jönni.” Egy pár perc múlva látánk egy nagy medvét kijönni... A főnök emelt tomahawkkal a fa tövénél várá azt. Amidőn kaijával elérhető, oly súlyosan csapá tomahawkját a medve lapockájába, hogy az állat iszonyú ordítással lezuhant; most a főnök nyilsebesen mellé szökött, a medve a másik lábával utána nyúlt, de azt a vadász kikerülvén, tomahawkjával a másik lapockáját is kettévágta; mire a medve egészen lerogyván, amaz reá ugrott, s.a fejét kettéhasitá. Ezen fényes győzedelem után a főnök egyet füttyente, s eddig mozdulatlan feküdt őrei felugorván, gyorsan, mint szarvasok termettek a főnök mellett. A medve, hátulsó lábaira állítva, nyolc lábnál magasabb lehete, s négy mázsát nvomhata; szőre oly gyönyörű fekete vala. hogy szinte tükröződött.’' Később egy jávorszarvas-vadászaton majdnem szerencsétlenül jártak, mert a három tapasztalatlan európait a megriadtan rohanó vadak felöklelték. — A róka indiánok között nyugodalmasabb élményben lehetett részük, a kigyótánc megszemlélésében. „Van egy kerek réztáblájuk, melyen sok apró csörgő függ. Ezen réztáblát a főnök, vagy ha ez részt nem vesz a táncban, másvalaki kezébe fogja: minden táncoló egy bőrt köt derekához, melybe mellette álló társa fogózik. majd oly formán, mint nálunk a rác kolénál (a kóló a délszlávok nemzeti körtánca), csakhogy ez nem kerékben, hanem sorban megy. Most a vezető csörgetni kezdi a réztáblát, mi a zajt neveli; a táncolok lábaikkal először lassan dogobnak, azután jobban, jobban, mig a zaj mindig nagyobbodik, a csörgőt verő táncos vezeti az utána tomboló tömeget, mindenféle figurákban; hol lehajolva, hol félgörbülve megy, hol lefekve csúszik előre, a többi mind utánozza mozdulatait: néha összebonyolódik az egész sor, s ismét kibontakozik mindenkifelé hajlongások s a szabadon levő egyik kéz- és arcnak különnemű jártatása közt, végre a moraj a legmagasabb fokra hág, s kiállhatlan ordítássá válik, s az egész föld reng dobogásuk alatt, mert néha három-négyszáz ember vesz részt a táncban.” Ahogy teltek a hetek és hónapok, egyre több és több törzzsel találkoztak. Haraszty élvezetes stílusban írja le az elvadult lovak, a musztángok befogását, ahogyan azt a radatakate indiánoknál látta. „A spanyolok és indiánok közti háborús idők alatt a mexikói spanyol gyarmatból számtalan nemes fajú lovak a vadonba szökdöstek el, hol a vad ménesekkel összekeveredvén, szép és magas lófajnak adtak létet, s nem ritkán lehet látni 15-16 markos andalusiai alkatú lovat a vadonban élő gazdátlan ménesben. Megkértük a főnököt, mutatná meg, miképp FURCSA HISTÓRIÁK (Folyt, a 10. oldalról) különösen a nagyvárosokban, mivel a bírák többsége polgári körökből kerül ki. A déli és közép-nyugati országrészben viszont ajánlatos a némi fantáziával összeállított öltözék, hatásos lehet mondjuk egy selyemsál vagy egy divatos széles nyakkendő. Ami pedig a vádlottakat illeti, Molloy szerint szigorúan ragaszkodniuk kell a következő aranyszabályhoz: a bíróság előtt kötelező a szolid öltözködés, tilos a hosszú haj és a szakái.- *** Az esernyőt és a karikagyűrűt felejtik leggyakrabban az utasok a repülőgépben. A frankfurti talált tárgyak hivatalának kimutatása szerint az „utasok, mint megpillantják a csinos légikisasszonyokat, gyakran leveszik karikagyűrűjüket, s az ülés zsebébe rejtik. Egy téves mozdulat, s a gyűrű elgurul, vagy egy kis feledékenység, s odavész". *** Egy francia újságban a következő hirdetés jelent meg: „Különleges, szürke díszítésű, fehér női kesztyű került rejtélyes módon a gépkocsimba. A kesztyű bármikor átvehető nálam, a hirdetési dij visszafizetése után. Ha az.illető még elhihetően meg is tudja magyarázni a feleségemnek, hogyan került a kesztyű az autóba, ingyen jut a kesztyűhöz". szokták ezen a vadlovakat kézre keríteni, mint ő nagy készséggel teljesített. Építenek egy nagy aklot. a hátulsó részében egy kisebbet, mely zöld gallyal raknak körül, hogy emberi kéz által alkottnak ne lássck. Itt egy szelíd lovat több napig igen jól tartanak. mely csakhamar ide szokik, azután kivezetik s oly helyen, hol vad ménes legel, elbocsátják. A mének ezen lovat tüstént űzőbe veszik, az egész ménes utánafut. s a szelíd lovat, mely egyenesen az akolnak veszi útját, az egész sereg követi; most a lesben fekvő indiánok felugrálnak, elállják a kaput, az egész..T ménest a kisebb akolba szorítják, hol pányvakötéllel. magyar módon fogdossák a lovakat, s a szebbeket kiválasztván, a többit kibocsátják.” A Mississippibe ömlő Wisconsin folyó torkolatvidéke nagyon megtetszett Harasztynak. A földje termékeny. volt a környék pedig lenyűgöző szépségű. Részben a magukkal hozott cseretárgyakkal, például posztóval, részben készpénzért vették meg a környező földeket, s csakhamar hozzáláttak a „letelepedési hadművelethez". „Földmérőt fogadtunk a házhelyek s utcák kimérésére; a madisoni hírlap utján mindenféle mesteremberek hivattak meg s a bevándorlók szinte hírlapok által letelepedésre szólítanak fel. A munka folyton folyt, épület épület után emelkedett, s már látszott a város létesülése, de neve nem volt még. Angol barátom ezt reám bízván, én gyönyörű környéke tekintetéből Szép Tájnak keresztelém, mely nevet jelenleg is viseli, s az országgyűlésen is az épülő városok sorába e név alatt jegyeztetett be. Mihelyt az első ház felépült, barátom tüstént ebbe költözött menyével s gyermekeivel. Csakhamar három emeletű nagy vendéglő s egy tágas iskola építtetett, egyszóval a néhány hét előtti csendes vidék egyszerre élénk hellyé változott. A bevándorlók minden irányból jövének, a folyón rendes kompjárás .állíttatott fel. s nem siker nélkül, mert a komp is mindennap szép pénzt keresett. A leendő várostó! három mérföldre fűrész- és őrlőmalom építtetett.” A Vadnyugat egy jól megválasztott szegletén tehát a gazdag angolok és a lényegesen szerényebb pézntárcáju Haraszty mellé szegődött a szerencse. Igaz, sokat dolgoztak, és ötleteiket egymás után megvalósíthatták. így például még egy gőzhajót is vásároltak a kereskedelem gyorsítására. És ekkor az ügyes kezű legfőbb szervezőt fejbe kólintotta, megkörnyékezte a honvágy. „Elintézvén Wisconsinban levő uj birtokomat illető némely ügyeket, a hazautazásra tevék rendeléseket... Amerikába csupán azon célból utaztam, hogy saját szemeimmel vizsgálhassam e magasztalt országot, s távol valék azon gondolattól, ott magamnak birtokot szerezni, vagy letelepedni; de nem tagadom, miképp azon fennhéjjázó remény kecsegtete, kereskedési kapcsolatba hozni honomat Éjszak-Amerikával. E reményemet mindinkább valósulni hivém, midőn tapasztalni kezdém, hogy hazám készítményei s termékei közül némelyekre szüksége van az egyesült statusokna; ide tartoznak: a kender, eperjesi négynyüstös vászon, varrott gabonazsákok. erdélyi s pesti pokrócok, bor stb. Nem mulasztók el tehát semmi alkalmat, egy társaságot alapítani, mely azon világrészben egészen ismeretlen Magyarországgal kereskedési viszonyba lépne." Haraszty Ágoston rövid ideig tartózkodott Magyarországon. Még látta könyvének sikerét, de azután eredeti elgondolásával ellentétben, bácskai birtokát eladva, családostól végleg az Újvilágba költözött. ahol jelentős szerepe volt a kaliforniai szőlőkultura kialakításában. Haraszty Ágoston a gyakorlat embere volt. Öt a kereskedelem foglalkoztatta, uj növényfajták meghonosítása érdekelte, mig tevékeny életére 1866-ban Nicaraguában tett pontot a halál.
