Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-03 / 14. szám
8. oldal MAC VAK HÍRADÓ GÁLÁD RÁGALOM Irta: ACZÉL BENŐ Calley főhadnagy — van-e, aki ezt a nevet ne ismerné: (ő volt az. aki a vietnami gyerekeket visszakergette az árokba, hogy legépfegyverezzék őket) előadókörutra ment. hogy megvédje ..becsületét." A televízión végighallgattam egyik előadását: lényege az volt. hogy őt egyébre se tanították. mint embert ölni, mégis, amikor ölt. bíróság elé állították és megbüntették. Ezt az állítást, mindenki aki valaha katona volt, gálád rágalomnak minősítheti. Én is voltam katona: az első világháború idején, önkéntesi évemet is beszámítva hat évig. Engem soha senki nem tanított, gyilkosságra. Megtanítottak a kézifegyverek és a gépfegyver használatára, de soha senki se tanította, hogyan kell a fegyverekkel békés polgárokat, vagy éppen gyermekeket ölni. A katona csakugyan megtanulja, hogyan kell bánni a fegyverekkel, de nem azért, hogy gyilkoljon, hanem azért, hogy ha azok a polgárok, akiket a nép megbízott a döntéssel, mely esetben kell háborúba menni, a hadseregre rábízzák a háborút. Ilyenkor sem minden ..niemand” véleményétől függ, hogy eldöntse, jogos-e a háború, vagy sem, hanem azok véleményétől függ, akikre ennek eldöntését a polgárok többsége rábízta. Nem győzöm ismételni, hogy népszerű háború még nem létezett a világon: akiknek el kell menni, azoknak a háború sohasem tetszik. Nekem se tetszett, mikor az első világháborúba be kellett vonulnom. De mentem, mert jó magyar polgár voltam és kormányom hadat üzent a szerbeknek. Őszintén szólva, a hadüzenetet igazságtalannak tartottam és az volt a véleményem, hogy azt az ultimátumot, amelyet az Osztrák Magyar Monarchia küldött Szerbiának, egyetlen önérzetes ország sem fogadhatja el. De ki kérdezte az én véleményemet? Emlékszem, a Calley-féle felfogással először egy zombori kiskorcsmábán találkoztam, még a háború megindulása előtt, amikor egy katonakáplár azt mondta nekem: — Én már megtettem a kötelességemet ebben a háborúban, mert vagy hat szerbbe vágtam bele a szuronyomat... — Szerb katonába? — kérdeztem én. — Dehogy, — felelte a káplár. — Nem néztem én, hogy katona-e vagy sem. Szerb volt. Ellenség. Ez a háború lényege. Az ország törvényei, az emberiség törvényei, a vallások törvényei nem érvényesek többé. Csodálatos, hogy az iskolázatlan emberek milyen gyorsan megértik, mi a háború, mig a tanult embereknél ez oly sokáig tart. Például emlékszem az első csatára, amelyben résztvettem: a sabáczi ütközetre. amelyben a monarchia haditudományokban képzett emberei oly súlyos vereséget szenvedtek. Én káplár voltam a csata idején és néhány emberrel parancsot kaptam, hogy hozzam fel a konyhákat a századhoz. Elindulok, de közben megkezdődött a csata. No, mondom, most már nincs szükség a konyhákra, gyerünk vissza. — Hogyan? — mondták az embereim felháborodva: — Mi parancsot kaptunk, hozzuk fel a konyhákat. Gyerünk a konyhákért. — Nem értik? — mondom én, marha. — Csata van, ilyenkor nem lehet enni. ERDÉLYI TÖRTÉNET KONYAKOZÁS Csehi Gyula jó pár évvel ezelőtt Kacsó Sándorral fogadott, még pedig abban, hogy az egyik könyve rekordidő alatt fog megjelenni. S miután a fogadást elvesztette, egyik délelőtt Kolozsváron betértek a volt New York kávéházba, ahol az esztétika professzorának a tét fejében egy-egy deci konyakot kellett rendelnie, a legdrágább fajtából. —■ Mondja, fiam, melyik az a konyak, amellyel maguknál a legjobban be lehet palizni az embert? — kérdezte Csehi Gyula otthonos bizalmassággal, jóllehet, az uj pincérgyerek nemigen volt ismerős neki. — Van nálunk még Henessy is — mosolyodott el a fiú, és gyanakodva megkerülte az asztalt. — Akkor abból hozzon! — intett a professzor határozottan s jókedvűen. — Igenis, kérem! — mondta a fiú. De alig lépett néhányat, hirtelen a fejéhez kapott, miht aki csak most döbben rá, hogy becsapják... Aztán megigazította a nyakkendőjét, és visszatért: — Szóval két deci Henessyt, ugye?... — Úgy van! — mondta a professzor kissé idegesen. — miért nem hozza, fiam?! A pincér gúnyos kedéllyel himbálta magát: — Azért nem hozom, mert drága... S a tekintetével most már alaposabban végigtapogatta vendégeit, habár Kacsó Sándort, aki vastag FORD ELNÖK ÉS A KONGRESSZUS És kényszeritettem szegényeket, hogy menjenek vissza csatázni. Ennek következtében hadifogságba estem. Ök értették mi a háború, én nem. Én még mindig azt hittem, hogy a háború egyetlen következmény, amiről az akkor népszerű kis ,,Gassenhauer” szólt: ..Szivecském, nem megyünk Párisba többé...” Hát ezt még el lehetett viselni. Amit nem lehetett elviselni, az a többi volt, az emberi kötelékek bomlása. Calley főhadnagy tévedése: Öt arra tanították. hogy gyilkoljon... De ez aljas rágalom. Egyetlen katonát, semmiféle hadseregben nem tanítottak ilyesmire. Aki ember, az nem igy érti. Én láttam egy őrvezetőt, aki kiment a drótsövény elé, noha a terület erősen be volt lőve, de nem bírta elviselni egy súlyosan sebesült orosz katona jajgatását. Ez egész biztosan nem gépfegyverezett volna kis gyermekeket. Az orosz katona combnyaktörést szenvedett, hátravitték s valószínűleg felgyógyult. Az őrvezetőt szintén megtanították fegyverrel bánni, de egy percig se hitte, hogy gyilkolni tanították. Mindenki azt tanulja meg, amit akar. Calley főhadnagy gyilkolni tanult, mert arra volt hajlama... hangon heherészett a lódenkabátszerű vastag füst mögött, nemigen láthatta; annál aprólékosabban vizsgálta viszont meg a szépészeti ismeretek doktorát; Csehi Gyulának az idegességtől övegesen csillogni kezdett a borostája; sőt az egész arca fakó lett, mintha az irodalomtudomány műhelyében szétfűrészelt metaforák lisztje szállt volna rá. — Kérdeztem, hogy mennyibe kerül? — nézett fel fogvicsorgatva a sértett professzor. — Nem méltóztatott kérdezni — felelte a fiú pimaszul —, s épp azért szeretném felhívni a bácsika figyelmét, hogy százötven lej... Ekkor azonban már elöntötte a vér Csehi Gyulát. Fölugrott, kivágta a személyazonossági igazolványt az asztalra, és fenyegetően lihegte a megszeppent pincér felé: — Most pedig hozza azt a lábvizet, de rögtön! Bálint Tibor S'Z'E’M•L•E ! Mi az oka annak, hogy a fiatalok körében egyre növekvő arányban követnek el erőszakos, sokszor kegyetlen bűncselekményeket? Miért emelkedik a bűncselekmények aránya a fiatalok között még akkor is. amikor a népesség arányához viszonyítva csökken a létszámuk? Általános az egyetértés még a kriminológiával foglalkozók körében is. hogy erre a kérdésre nagyon nehéz választ adni. Úgy látszik, hogy sok fiatal nem tud igazán különbséget tenni a jó és a rossz között, és semmi személyes felelősségérzete nincs az elkövetett cselekményekért. Hiába tudjuk azonban feltárni a valódi okokat, úgy látszik, a megoldást még sokkal nehezebb lesz kimunkálni. A szakértők a következő okokat sorolják fel a fiatalkorúak erőszakos bűncselekményei emelkedésének magyarázatául: — Amerika áthelyezte a hangsúlyt az észről az izomerőre és fejlett fizikai testalkatra. — Könnyen elérhetővé vált a fegyver és nincsen országos fegyvertilalmi törvény. — A családok szétszóródtak és az iskolai nevelési színvonal nagyon leromlott. — A hírközlő szerveken, főként a televízión és mozikon keresztül a legtöbbször erőszakos cselekményeket közvetítenek. — Nincs megfelelő elrettentés a bűnözők megbüntetésének enyhe volta miatt. — Faji magatartás, ami semlegesíti a bűntudatot.
