Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-27 / 13. szám
14. oldal MAGYAR HÍRADÓ valamennyien közölhettük egymással tapasztalatainkat valamilyen csodára vonatkozólag, melyet az Ur Jézus tett velünk. Ez a csoda néha meggyógyított egy haldoklót, megmentette valaki életét veszedelem esetén, de sokszor csak valamilyen csekélységből állt — legalábbis annak látszott mások számára, amig az illetőnek nagyon sokat jelentett. Vannak ismerőseim, akik templombajárnak — mondhatnám, egyházunk főpillérei — de valahányszor csodáról esik szó, elnézően mosolyognak, mint valami gyermek idétlen fecsegésén, mindent, ami természetfeletti, fölényesen lenéznek, kigunyolnak. Már pedig, ha azt akarjuk, hogy hitünk olyan erős legyen, hogy ezekben a nehéz időkben fenntartson, a Szentirás minden szavát hinnünk kell. Különösen manapság, amikor meg se állhatunk a lábunkon csoda nélkül. Ami engem illet, nem múlik el nap, hogy ne adnék hálát valamilyen csodáért, mellyel Isten megsegitett. Pál apostol azt irta: „Emellett tett bizonyságot maga Isten is, jelekkel és csodákkal sokféle erővel és Szendéteknek az ő akarata szerint kiontott ajándékaival.” megvalósítani. Ennek egyik oka az, amiről Szent Pál beszél a rómaiakhoz irt levelében, hogy ti a megváltatlan ember értelme szerint ismeri és elismeri ugyan a jót, de mégis szívesen teszi a rosszat. Mert erre kényszeríti őt a benne lakó bűnös ösztön. Az emberiség ősidőktől fogva érezte ezt a reánehezedő átkot, s szeretett volna szabadulni a romlott természet tehertételétől. Reménykedett valakiben, aki megtanítja az igaz és szent élet titkára. Aki erről nemcsak tanítást ad neki szóval és példájával, hanem — Jeremiás próféta gondolata szerint — az emberek szivébe Írja a jót, az Isten akaratát. Vagyis egy titokzatos belső lelki erővel is felruházza a jó megti vésére. Az emberiségnek ez a vágya Krisztusban, a Megváltóban teljesedett be, akinek szava mintha csak válasz akart volna lenni erre az ősi emberi vágyakozásra: ,,Én vagyok az ut, az igazság és az élet.” (Jn. 14, 6.). A hosszú élet mindenkinek a legfőbb óhaja, mert rettegünk a haláltól. De bármily hosszúra nyúlik ez az élet, végül is szembe kell néznünk a halállal. De itt a husvét, a végtelen élniakarás biztosítéka. Ezt a végtelen élniakarást — mely már itt a földön kezdetét veszi —, épp ezt koronázza meg Krisztus (Folyt, a 15. oldalon) MI A LEGSZEBB A TAVASZBAN? Szép a nap. Fészkekben a sok friss tojás. Ibolya a fűben, illat, ragyogás. Fecskék cikázása, gólya-körözés. Lányok kacagása, friss szerelmek... És szép, hogy füvet, fákat s sziveket is áthat valami varázs. S legszebb, hogy van husvét, van feltámadás! BÖDÄS JÁNOS A VILÁG VILÁGOSSÁGA Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Billy Grahamet egy utazása alkalmával a repülőn megkérdezte egy utas, hogy igazán hisz-e a Feltámadásban? Az evangélista azt felelte, hogy ha nem hinné, hogy Jézus Krisztus testben is feltámadott a sírból, abbahagyná az Evangélium hirdetését. ,,A világ kétségbeesésének középpontjában van egy dicsőséges reménység” mondja Billy Graham,” amely ma megdobogtatja a tömegek szivét, az. hogy Jézus Krisztus most is ÉL. A Kereszténység a Feltámadás tize- Tacha^líona nete... Akkor azt hitték, Krisztusnak az emberek által való halála szereplése végét jelenti, de sírja nyílt kapuvá vált egy óriási szabású győzelem számára!” Az Ur Jézus egykoron azt mondta, hogy ő a világ világossága. Aki Öt látja, nem járhat sötétségben, mert övé az élet világossága. Nemcsak szemünk számára lehet sötétség, de lelkünk számára is. És jaj annak, akinek sötétség támad a lelkében! Amikor semmit sem láthat Istenből — az Ur Jézusból. A Római Birodalomban, ahol az első keresztényeket ezrével hurcolták az Arénára, hogy elpusztítsák őket. mindegyikőjüknek joga volt arra, hogy elitéltetése előtt nyilatkozzon, hajlandó-e megtagadni a Megváltót? Mert ez esetben nemcsak szabadságát nyerte vissza, de elkobzott vagyonát is. És az a sok ezer keresztény mégis inkább a halált választotta. Hű maradt Krisztushoz. Miért? Hogyan lehet ezt megérteni, megmagyarázni? Mai józan gondolkozásunkkal, mellyel oly könnyen kételkedünk, amikor csak azt hisszük el, amit érzékelhetünk, nehéz erre a kérdésre választ adni. És mégiscsak egy válasz lehetséges — az, hogy az akkori keresztények nem egy eszményképben hittek, de egy VALÓSÁGBAN. Voltak köztük számosán, akik személyesen ismerték az Üdvözítőt, voltak, akik szüleiktől, rokonaiktól hallottak róla. Nekik nem mese, nem tanítás volt az, amit a keresztények hirdettek, de az igazi HIT a jövő életben. így habozás nélkül vetették el földi életüket, hogy eljuthassanak a Mennyországba. Nem a halált választották, de az örök életet. Ahhoz azonban, hogy teljes világosságban éljünk, hogy eloszlassunk minden homályt, szükséges az, hogy hitünk szilárd legyen, akár a szikla, hogy ne legyen lelkűnkben semmi kétely, csak bizonyosság. Sajnos, a mai liberális lelkészek, akik mindent elkövetnek, hogy a vallást valamilyen jótékony és társadalmi intézménnyé lefokozzák, vajmi kevés segítséget nyújtanak arra, hogy ilyen hitre szert tehessünk. Az imakörben, mélynek a múltban tagja voltam, óriási erőt nyújtott nekünk az a tudat, hogy FEOÄMÄäl0TFI Itt a nagyhét, Jézus szenvedéstörténete, mélységeinek minden gazdagságával. Milyen mostoha lehetett a fű, a hely, ahová letérdelt, a sötétség, amin át a „többieket” kereste, ugyanaz, szakasztottan ugyanaz az éjszaka, amiben a társak, barátai, a „többiek” oly édesdeden aludtak, közel a szögek és kinzószerszámok közönyéhez! Az emberiség ősidőktől fogva a legnagyobb értéknek tekintette az életet, és meghatódva szemlélte annak minden megjelenési formáját. De ugyanakkor észrevette azt is, hogy az életnek egy sajátos törvénye van. Mégpedig az, hogy mindig nagyobbra tör, egyre inkább ki akar bontakozni. Szép a bimbó önmagában is, de igazi szépségét mégis az adja meg, hogy magában hordozza a virág és a gyümölcs Ígéretét. Szép az egészséges kisgyerek mosolya, kacagása és gügyögése. De ez is előremutat. Reménnyel tölt el bennünket, hogy majd életerős ifjú, magabiztos, értékes, alkotó felnőtt válik belőle. S vajon ezzel a természetes kibontakozással, fejlődéssel ki is merül az élet dinamizmusa? A kultúrtörténet és a vallástörténet bizonysága szerint az ember természetes erőire hagyatva nem képes életét, önmagát tökéletesen kibontakoztatni, HÚSVÉTI GONDOLATOK HETI NAPTÁR Április (KOS HAVA) 31 — Hétfő: Húsvéthétfő 1 — Kedd: Hugó 2 — Szerda: Áron S 3 — Csütörtök: Richárd 4 — Péntek: Izidor 5 — Szombat: Vince 6 — Vasárnap: Celesztin
