Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
14. oldal AKI LECSENDESITI A TENGERT... Irla:DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohnányiné Zachar Ilona Ezen a vasárnapon nehéz sziwel ültem le a televízió elé. hogy Oral Roberts evangélista beszédét meghallgassam. Annyi bosszúság — bízvást mondhatnám. hogy csapás ért az elmúlt napokban, hogy úgy éreztem betelt a pohár. Minden bizalmam és hitem mellett is végképp elcsüggedtem. Az elmúlt három nap alatt ezek voltak a bánatok és bosszúságot okozó események: amikor panaszt emeltem az elképesztően nagy villanyszámla ellen, a villanytársaság kijelentette, hogy valahol a házban, vagy kertben csőrepedés van és a folyton kiszivárgó viz emelte fel a számlát. Mondták, hivassam el a plumberemet és kerestessem meg vele a repedést. Jól tudtam, hogy könnyebb egy gombostűt megtalálni egy szénaboglya közepén, mint a csőrepedést egy kertben vagy házban. És mindez épp most történik, amikor amugyis annyi károm és veszteségem volt! Szégyenlem bevallani, hogy mikor ezt a hirt meghallottam, sirvafakadtam. Viszont legalább kifizetődtek a könnyeim, mert a városi hivatalnok szive megesett rajtam és kiküldte jól képzett szerelőit. azok kutattak mindenfelé a házban, kertben hét óra hosszat, de semmit sem találtak. Már-már feladtam a reményt, mikor végre az egyik lyukban, melyet a kertben ástak, viz bugyborékolt fel. Igyhát legalább azt meg tudták állapítani, hogy melyik cső van megrepedve, de hogy a sérült helyet megtalálják, természetesen a plumberemre lesz szükség és talán az egész kertet össze-vissza kell ásnia, túrnia, bokrokat, virágokat kidobálnia, füvet tönkretennie, mig a gyilkos részre rátalál. És ez nem minden. Közben az egyik szomszéd tizennégy éves fia bibi puskával játszott. amivel szemeket lehet kilőni, amiért is szigorúan tiltja a rendőrség, és a kerítésen át meglőtte az egyik kutyámat. Majdnem elájultam, mikor láttam szegény Beautyt lefelé tántorogni a magaslatról, amely a kerítés mellett van, nyakát félreforditva. mert akkor már teljesen feldagadt és megmerevedett. Hogy milyen dühös lettem, azt le nem Írhatom. Nem mertem a rendőrséghez fordulni, mert a szomszédnak még több hasonlókorú kölyke van és azoknak barátai és csak én húznám a rövidebbet, ha bosszút állnának rajtam és a kutyáimon. Ezért inkább felhívtam a fiú anyját, aki persze semmit se tudott az esetről, mert az effajta teenager úgy hazudik, mint a vízfolyás, de az anya megígérte, hogy azonnal elveszi fiától a fegyvert. A legközelebbi szomszédom viszont, aki olyan volt, mint a testvérem, szerette kutyáimat, mindenben segitett HETI ■ NAPTAR FEBHUáB (HALAK HAVA) 17— Hétfő: Donát 18— Kedd: Simon 19— Szerda: Zsuzsanna 20— Csütörtök: Álmos 21— Péntek: Eleonóra 22— Szombat: Gerzson 23— Vasárnap: Alfréd-\s. mi »«»♦» <wsa(f »'ejláxií nekem, egyik napról a másikra gutaütésben meghalt. Vajon ki fog a házba költözni helyette? Valami tizgyerekes család talán, akik mind bibi gunnal szórakoznak? Félek a betörőktől és gyilkosoktól, de bevallom, sokkal jobban rettegek szomszédaimtól. Ezért csak fél füllel figyeltem az evangélistára, mert úgy háborgott a lelkem, hogy közel volt a kirobbanáshoz. Oral Roberts, Máté evangéliumából tartott előadást: ..íme nagy vihar támad a tengeren és a hajót elborították a hullámok. Ö pedig aludt. Odasiettek tanítványai és felköltötték, ezt kiáltva? „Uram, ments meg. mert elveszünk!” És ő igy felelt nekik: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Felkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert és nagy csendesség lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak és igy szóltak? „Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki?” Egész életemben mély benyomást tett rám ez a történet. Most azonban arra gondoltam, hogy ez nem az én esetem, én nem evezek a tengeren, amely háborog. Az ebangclista viszont nagyon találóan kidomborította, hogy a tenger háborgása egyet jelenthet a mi életünk viszályaival, csapásaival, melyeket nem bírunk elviselni, lelkünk háborgásával, mely a megpattanásig feszíti idegrendszerünket. Az Ur Jézus hatalma mindenre képes. És amint erre gondoltam, ÖRÖMEINK A gyermek örül fény, hang, mama, tej, mazsolák, eső, hó, felfedezésének, ahogy jó abraknak az állat, ha dorombol, nyihog jó kedvében. Ami él, örül tavaszi termékenyülés, nyári növekedés, érett gyümölcs zamatának. OrUfjünk mi is az emberi jóknak: hogy kenyér sül, must forr, kedves a jó falat, szép a kaland, erők próbája, ital, tett oldódása, győzelem; hogy ruhád szép, csinos vagy, hangod kedves, munkád, házad, kerted tiszta; rendben a szerszám, a lelkiismeret. Valami lett kezünk nyomán, nem üzleti: lelki haszon. És a sugalmak! Megszólal bennünk a néma anyag, az ige testté lesz; ami érthetetlen volt, felfogjuk, ki is mondjuk, bár van, mit puszta szóval nem lehet kifejezni: szív, ész mögötti minőség; mélyebb az Ob-i, Ural-i forrásoknál. Hogyha jól teszel jót, csak magad örömére, és magként hull szét: hogy lehet a megszokott ripőkségnél nemesebben is! Mert az igaz szó, gondolat, lett jutalma csak a bennünk is élő rossz lebirása lehet. Néha úgy érzem: ez szép nap volt, bár semmi különös nem történt. Köszönd te is a pillanatot, melyben igaz magaddal voltál azonos, de méginkább ha mások közt lehettél példa. Ne avatkozz jó társak örömébe, ha csak nem ártanak. Tudjuk már, hogy a rend megszabja mindenkinek, mit tegyen. Mert nem a mienk csak életünk, indulatunk, türelmünk. Mindig adj, hogy a nagy folyam ne hordozód legyen, de részesed is. Keresztury Dezső UluitlsvA iüxjjSi.w.ji iun it-jaJ* ......... igí, T&te JuecfltW! $?9.I?.$f9$!»8i ííixMmI zqhßilcS szinte éreztem, hogyan csendesíti le az indulatokat szivemben és hogyan hoz abba békét és megnyugvást mindabban, ami az O akarata és hitet abban, hogy mindent a lehető legjobban fog elrendezni és elintézni. Önkénytelenül is eszembe jutott egy ősrégi angol mondás, melyről már azt sem lehet tudni, kitől származik: „Oh Uram, a tenger olyan nagy és bárkám oly kicsiny!” HIRES MAGYAR VILÁGJÁRÓK HITTÉRÍTŐK DÉL-AMERIKÁBAN A XVIII. századi magyar utazók jelesei között másmás indítékú személyekkel találkozunk. Emlékezzünk csak rá, hogy Jelky András a céhek törvényei szerint indult el a néhány évre tervezett útra, hogy azután Bécsben és Párizsban is megismeije a szabómesterség minden csinját-binját. Az évekből évtizedek lettek és Európából Kelet-Ázsiába is eljutott. Négy világrész vándora, Benyovszky Móric, nem szegény, szakmát tanulni vágyó legény volt, hanem gazdag, nemesi származású katona, aki mint hadifogoly került Kelet-Ázsiába. Rendkívüli tulajdonságai azután gazdag tartalommal töltötték meg életét. Ugyancsak eltérő rendeltetéssel indultak útnak, nagyrészt Dél-Amerika irányába, azok a magyar hittérítők, akik az egyház hivó szavának vagy parancsának engedve az indiánok között végeztek misszionáriusi teendőket. Közülük néhány tudományos megfigyelést, kutatást és térképezési munkát is végzett, ezért nemcsak az egyháztörténet, hanem a felfedezéstörténet is számon tartja őket. így bontakozik ki szemünk láttára a XVIII. században az egyéni, az egyházi és az állami célokat megvalósító magyar világjárók kis létszámú, de értékes eredményeket felmutató tábora. Miért éppen Dél-Amerika volt a magyar misszionáriusok célja? — kérdezhetik olvasóink. A történet gyökere gyarmatosító államok civakodásában rejlik. Kolombusz felfedezése után nem sokkal, Spanyolország és Portugália vitába keveredett az ismeretlen területek meghódítását illetően. 1501-ben VI. Sándor pápa vállalta a döntőbíró szerepét, és csillagászati mérések alapján jelölte ki a spanyol és portugál koronabirtokok határát. (Ennek érdekes maradványa. hogy — bár egész Latin-Amerikában spanyol nyelven beszélnek — Brazíliában a portugál nyelvet használják.) A fontos pápai bullában azonban nemcsak a koncra leső felek vitájában döntött VI. Sándor, hanem azt is elrendelte, hogy a magyar alapítású pálos rendi szerzetesek képviselői induljanak el az Újvilág pogány lakóinak megtérítésére. A török háborúk lefékezték ezt a misszionáriusi törekvést és csak az ellenreformációban olyan nagy szerepet játszó jezsuita rend magyar képviselői folytatták a pálosok, illetve ferencesek kezdeti lépéseit. Emlékezzünk csak rá a történelemből, hogy a XVII. században paraguayi jezsuita állam is létrejön. A szerzetesek hatalma nőttön-nőtt, a XVIII. század közepén csaknem négyszáz kolostoruk tevékenykedett. Koncsag Nándor (1703-1759) azzal tette ismertté magát a felfedezéstörténetben, hogy még északon, Kaliforniában egyházi funkciói mellett térképészeti munkát is végzett, méghozzá olyan sikerrel, hogy elsőnek mutatott rá arra, hogy Kalifornia nem sziget, amint ezt addig hitték, hanem egy óriási félsziget. Brentán Károly (1694-?) — és a többi magyar misszionárius, akikről szólunk — már Dél-Amerikában végezte feladatát. Társai segitségével térképészeti munkát folytatott az Amazonas folyam környékén és ezt később egy határpernél is hasznosították. Orosz László (1697-1773) azzal tette híressé magát az egyetemes tudománytörténetben, hogy Cordobá(Folyt. a 15. oldalon) ■A'/-', • .«.i • * • xa tőmai bjpni -Is -j(ts«Ár>KyW<s
