Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
10. oldal Alagút, amelyet nem fúrnak, mert - megfúrták... Irta: HALÁSZ PÉTER Százhetvenhárom esztendő múlt el azóta, hogy Albert Matthieu papírra vetette első látomását a La manche-csatorna (innen nézve English Channel) alatt húzódó alagutról. (onnan nézve ti.miéiről) — amely tervrajzon a ködös Albiont és a gallok honát mindörökre összekapcsoló alagutban négylovas hintó röpítette az utast. — A francia mérnök 1802- ben készített rajza óta számtalan terv. koncepció, ábránd született, reális és irreális, háborúban és békében. véget nem érő viták a Parlamentban. királyi fontolgatások, Victória vívódott a kérdéssel, államférfiak, mint Disraeli és Gladstone, admirálisok és hadvezérek vitáztak fölötte, többször hozzákezdtek, fúrni kezdték a talajt — de végülis mindig a tervet fúrták meg s nem az alagutat — az ellene szóló érvek ugyanolyan számosak voltak s maradtak, mint amelyeket mellette hoztak föl — s a százados álom fölött újra meg újra a Csatorna sötétzöld hullámai győztek — száraz lábbal még mindig csak az kelhet át Angliából a kontinensre, aki hajófedélzetre lép — az alagút nem épült meg eddig és Crossland környezetügyi miniszter mostani bejelentéség követőn kevés kétség lehet aziránt, hogy — nem épül meg belátható időn belül sem. Százhetvenhárom esztendő eseményeit a Csatomaalagut körül, a felbuzdulásokat és lehűléseket nehéz volna egy rövid visszapillantás keretében felidézni — megelégedhetünk a legutóbbi évtizeddel is, hiszen egy csepp csatorna-vizben föllelhető a tenger. 1964 februárban került a közvélemény elé a brit és francia kormányok határozata a csatorna alatti alagút megépítéséről. 1965-ben a két kormány nagyszabású geológiai tanulmányokat finanszírozott. 1966-ban Wilson és Pompidou ismét megerősítették és kézjegyükkel látták el a határozatot. 1967-ben a kormányok magánvállalatok és pénzintézetek sorát kérték fel az anyagi és építkezési tervek elkészítésére. 1971-ben a két kormány elfogadta a British Channel Tunnel Campany és a Société Francaise du Tunnel sous la Manche közös tervét és javaslatait. 1972-ben kormányok és vállalatok aláírtak minden aláimivalót. 1973 márciusában megjelent a Zöld-könyv az alagút tervezett költségvetéséről és konstrukciójáról. 1973 szeptemberében a Fehér-könyv. A Parlament elé kerül az alagut-épités törvényjavaslata. 1975 február: általános választások Angliában — törvényjavaslat nem kerül tárgyalásra. 1974 áprilisában az uj kormány beterjeszti a törvényjavaslatot. Novemberben Wilson esetleges halasztásra céloz. Decemberben a franciák ratifikálják a szerződést. Az angoloknak 1975 január elsején kellene. De nem ratifikálják. Két hét haladék. Akkor sem ratifikálják, éppen ellenkezőleg: a kromány úgy dönt, hogy elejti a tervet. A döntés hire azonban csak napokkal később kerül nyilvánosságra. Hogy miért nem időszerű a csatorna-alagut megépítése. vagy hogy miért kellene megépíteni mégis, mindennek ellenére, annak alátámasztására a kormány és az ellenzék pro és contra elkövetkező napokban valószínűleg ugyanannyi okot sorol majd fel. mint az elmúlt 170 év alatt. A tömérdek ok azonban leegyszerűsíthető egyetlen szóra: pénz. Elég egy pillantást vetni a számoknak nem egészen két esztendő alatti fejlődésére. 1973 márciusában a Zöld-könyv arról tudósította a közvéleményt, hogy az alagút megépítése az 1980-as esztendőig, tehát addig, amig az alagutban megindul a forgalom — a két országnak 820 és 850 millió fontsterling közötti pénzébe kerül. 850 milliónál azonban krajcárral sem többe. 1974 áprilisában azonban, röviddel azelőtt, hogy az uj kormány a törvényjavaslat benyújtására készült a költségvetés már egyezer millió fontsterlingnél tartott. A legutóbbi hivatalos számok pedig már kettőezer-millió fontsterling költségről szólnak. A szive mélyén ez senkit sem lep meg. Amikor a cukor ára stabilizálhatatlan január és március között, hogyan lehetne öt esztendőre előrevetíteni az évszázad legnagyobb építkezésének, technikai és technológiai erőfeszítésének az árát? A jelenlegi gazdasági körülmények között aligha lehet komolyan hinni abban, hogy a jelenlegi kétezer-milliós költségvetés — amely tavaly még ezermillió volt — jövőre, vagy az azutáni évre még mindig elviselhető keretek között marad? Ami azonban nem jelenti azt, hogy az alagút építéséről való lemondás egyöntetű helyesléssel találkoznék, hogy a hirtelen döntés ne volna ártalmára az angolfrancia kapcsolatoknak, amelyek (a közöspiaccal kapcsolatos angol huzakodás miatt) ezidőszerint amugysem a "legharmónikusabbak s hogy végülis most ne tűnnék egyszeriben értelmetlenül soknak az a mintegy ötven-millió fontsterling, amelybe ez az uj nekifohászkodás eddig került, s amelynek felét — ha ugyan nem az egészet — Angliának kell megfizetnie. Sovány vigasz, hogy a csatorna angol oldalán megépült 120 méternyi alagút. A franciák szorgalmasabbak voltak. Nekik 150 méternyi alagutjuk van. Tekintve, hogy legkeskenyebb pontján — Dover és Cap Gris-Néz között — a csatorna két partja közti távolság 34 kilométer, az alagút álma ismét egyszer nem tűnik sokkal reálisabbnak, mint — 173 évvel ezelőtt. GERENTOLÓGIA HOGYAN ÉLJÜNK ÖREGEN Gerontológia: az idős kór életjelenségeivel foglalkozó tudomány. De hol is kezdődik tulajdonképpen az öregség, kit nevezünk öregnek? Az öregségről alkotott fogalom — mint Írja — nem egyértelmű, Különböző korokban mást és mást jelentett. A századforduló idején az átlagéletkor 40 év alatt volt, ezért a 30 éven felüli ember már öregnek számított. Jelenleg a születéskor várható élettartam 68-75 év között van. Az öregség fogalmát az határozza meg, hogy egy-egy népességen belül általában milyen hosszú életűek az! emberek és mennyi az öregek száma a fiatalokéhoz viszonyítva. Az öregség kezdetének megjelölése rendkívül nehéz. Az egészségügyi világszervezet naptári kor alapján elfogadott életkori csoportosításában középkorúak a 45-59 évesek és öregek a 74 év felettiek. Ennek alapján a nyugdíjas kor tehát nem egyenlő az öregséggel. Egyáltalán nem nevezhetjük öregnek sem a 60 éves nyugdíjas nőt, sem a 65 éves nyugdíjas férfit. Egyébként is a nyugdíjasok kategóriája életkori szempontból nem egységes: a középkorúak, az öregedők és az öregek hármas rétegeződéséből tevődik össze. A nyugdíjas kor kiegyensúlyozottsága, az idős kor nyugalma két alapvető tényezőtől függ: a mindenkori egészségi állapottól és a szociális helyzettől. Az első. Az egészséges nyugdíjas kort fiatalon kell megalapozni. Minél egészségesebb a fiatal, érett korú ember életmódja, annál valószínűbb, hogy idős korára is az marad. A második jótanács: az öregedéstől nem félni kell, hanem tudatosan és józanul felkészülni rá. Minden kornak megvannak a maga értékei. A nyugdíjas kornak éppen úgy, mint a fiatalságnak. Az idős ember ne legyen múltban járó, fiatalkori énjét kereső, elégedetlen lény. A békés öregség előfeltétele — hangsúlyozza a tanulmány — belső harmónia. Legyünk tisztában saját értékeinkkel. Egy egész élet tudásanyaga és tapasztalati kincse komoly érték — még akkor is, ha az uj ismeretek megszerzése már nehezebben megy. A nyugdíjas ne vonuljon vissza teljes tétlenségbe. Egészségi állapotának, szellemi képességeinek, megfelelően keressen olyan elfoglaltságot, amely rendszeres és kellemes tevékenységet ad. Az idegrendszer sejtjei közül azok öregszenek lassabban, amelyek állandó működésben vannak, mig a pihenő sejtek öregedése lényegesen gyorsabb. A korai elöregedés legfontosabb ellenszere a munka. De a szakember arra is figyelmeztet, hogy ez a munka ne legyen megterhelő, ne menjen a pihenés, a szórakozás rovására. A munka, a pihenés a szórakozás megfelelő aránya adja a helyes napi elfoglaltságot, azt az egészséges életritmust, amely a nyugdíjas kornak is elengenhetetlen követelménye. Megfelelő életmóddal a biológiai öregedés kezdete évekre kitolható. A rendszeres séta, mozgás, sport, segít megőrizni a test rugalmasságát. Fontos a megfelelő — nem túlméretezett — táplálkozás, az étkezési időpontok rendszeres megtartása. Fontos megállapítás: az öregség nem betegség. S a betegséget — ha ilven fellép — a kortól függetlenül gyógyítani kell. Fontos, hogy a korosodó ember testi panaszaival, fájdalmaival idejében menjen orvoshoz. Sőt, vizsgáltassa meg magát időnként akkor is, ha úgy érzi, hogy egészséges. A Gerontológiai Intézetben végzett vizsgálatok azt igazolják, hogy az egészség látszata mögött olykor egy vagy több — tüneteket alig mutató — betegség húzódik meg, melynek időbeni felismerése és gyógykezelése rendkívül fontos lehet. KÉTSZERES FŐVÉTEL (Folyt, a 9. oldalról) mesebeli sárkány ez, nem szent. Aztán mégiscsak eljött a szomszéd városból, ahol lakott, magával hozta a kalapácsát és lesújtott a fejre, az a ragasztéknál letört és legurult a földre. Egy városi tanácsos fölvette és a kabátja alá rejtette. A fiatal szobrászt újra fölkérték, hogy ragassza a nyakhoz a fejet, kárpótlásul megígérték neki, hogy az ő alkotását is fölhasználják valamire. A szobrász újra ráerősitette a régi fejet, de rosszkedvűen ment haza. Az szent talapzatán újból megjelentek a virágkoszoruk, a színes mezei virágokból kötött bokréták, — éjjel rakták a talapzatra, mikor senki se látta. — A kisváros lakói örültek és sokan már abban is csodát láttak, hogy a fej a folyóból előkerült... És jövőre megint vizi ünnepséget rendeznek, akkorára már megbukik a tanácsköztársaság! (Mint ahogy meg is bukott...) Így történt, hogy a Nepomuki Szent János második fővétele ezúttal már az utolsó volt, mert a mostani Népköztársaságban a műemlékek bizottságának védelme alatt áll. De mi legyen a régi fejjel? Egyesek úgy találták, hogy valamit hasonlít a városi tanácselnök arcához, megkérdezték a szobrászt: — Nem tudna egypár vonást rávésni, hogy jobban hasonlítson? — Mi sem könnyebb annál, — felelte a művész és néhány markáns ráncot vésett a száj körül Aztán a kisváros parkjában fölállították a szobrot a tanácselnök érdemei elismeréséül. — Mennyire hasonlít rá, — mondogatták a helybeli elvtársak. — ügyes ember ez a fiatal szobrász! Csak a reakciósok zsörtölődtek, hogy a tanácselnök feje azelőtt egy szenté volt. ez még sose történt meg egv kommunistával... Halász Péter
