Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-21 / 47. szám

1«. oldal MAGYAR HÍRADÓ ÓHAZAI EMBEREK ÉS ESETEK: FARKASKALAND ABALIGET, Baranya me­gye. — A faikas koponyája a konyhában, a virágmintás viaszos vászonnal borított asztalon fekszik. Bal alsó állkapcsa hiányzik: széttörte A lövedék. A tépőfogak na­gyok: 3 centire állnak ki. Aki megölte a farkast: Ter­­nóczi Ferenc MÁV-alkalma­­zott, polgári fegyveres őr — az abaligeti alagutnál. Szőke, hórihorgas, 43 éves. 1961-ben kezdett vadászni, azóta 142 vaddisznót lőtt. Köztük egy ezüstérmest, melynek 25 cen­tis az agyara. Elvégezte a vadőriskolát, most vadász­­mester. Pécstől húsz kilomé­ternyire északnyugatra, a Mecsek szűk völgyében ta­lálható Kovácsszénája, a 200 lakosú falu, ahol a vadász­­mester végzett a farkassal. ★ Szeptember végén jelent meg a vadállat. Nem merték farkasnak nevezni, hogy ke­rülne az ide?! Senki se hitt a juhászoknak. Jön a leltár, kevés a birka. Füllentő, fur­erdész ur, itt a farkas.” Aludt az erdész, kezére csavarodott a puskaszij. Zseblámpával odavilágitottak a farkasra, esett, esett, töltetlen volt a fegyver. Bele akarta vágni az erdész a sárba. Rá két napra Ternóczi kar­jára akasztotta a puskát, mint juhászok a kampót, őrizte a nyájat. Egyszerre, a szántás felé nézve, meglátta a far­kast, 400 méternyire. Léha­salt egy trágyadomb mögé, célzott, fölé, meg se rezzent a farkas. Még egy: mögé, lát­szott a becsapódás. Erre elinalt. ★ Egy keddi napon, október 22-én Ternóczi reggel ment haza szolgálatból, már motor­ral keresték a juhászok: itt a farkas megint. A tornácról végigtávcsövezte a dombol­dalt. Felkiáltott: ‘‘Odanézz, anyu! Ott a farkas!” Magá­hoz vett egy tár lőszert, mo­torra kapott, rohant fel. Köz­ben a felesége figyelte a far­kast: ha elmenne, hát kiált, vid, egyenletesen szőrözött. A jugoszláviai Szlovéniából jöhetett. Irhája most ígért János pécsi timármester mű­helyében cserződik: tej savval, kénsavval, formáimnál, kony­hasóval kezelik, s két-három hét múlva lesz kész. “Külön­legesen szép bunda” — mond­ja a 67 éves mester. Kovácsszénáján azt beszé­lik, még egy farkas jár a vi­déken. A vadászmester bosz­­szankodik: nem igaz, a far­kas egyedül, vagy csapatban jár, párban soha. Vigyázni kell ezekkel a farkasokkal, meg a hirükkel. Paládi József MAGYAR VIDÉK: ■■ _ 99 A TANYAVILAG JÖVŐJE Ternóczi Ferenc és az elejtett farkas fangos juhászok maguk ma­ratják meg kutyáikkal a ju­hot — gondolták az abaligeti Petőfi Tsz-ben. Mentek hát Ternóczihoz: ölje meg a far­kast! Neki volt csak golyós fegyvere a környéken: 7.62- es Lampart-puska. Ez akár 3 kilométerre is elvisz. Ezer juh a szabad ég alatt. Közülük 37-et széttépett a farkas. Torkukat átharapta, bőrüket a bordánál lehúzta, belső részüket kivette. Dö­göt nem evett, mindig újra vágyott. Mondta a juhász, Harmat János: “Farkasnak kell lenni. Ma éjjel is meg­jelenik.” A vadászmester ne­vetett. De elment estére a hodályhoz, az októberi sze­merkélő esőben. Éjfél előtt hazaindult, s még száz lépést tett, nesz nélkül odalett egy bárány. Megbeszélték a me­zőőrrel, meg az erdésszel, hogy éjszakánként felváltva őrködnek. Hajnali fél 4kor szólt a zegyik juhász: “Jöjjön merre kövesse a férje. A vadászmester a sövény mellett becserkészte az or­dast. A feleség nem jelzett. Látta — lentről. Kisütött a reggeli nap, sütkérezik a far­kas a fényben, nyugtalanul nézi a legelőt, amerre a ju­hok járnak. Fél nyolc volt. A vadász két fülfélét látott megmozdulni. Leguggolt, táv­csöves puskáját ráemelte. Csak a nyaktőig látszott, öt­ven méterre lelhetett. Lehúz­ta a fegyvert a nyaka kö­zepére. Durr! Orra bukott az állat rögtön. Szaladt fel a vadász. Krh, krh, hallotta az utolsó hangokat. Körülöt­te vértócsa. ★ Súlya ötven kiló volt, hosz­­sza 170 centi, magassága 78 centiméter. Lemle Zoltán, a Mecseki Állatkert igazgató­ja megállapította az állatról: valóban farkas. Feje lapos, széles, füle kicsi, lekerekített, nyakizomzata erős, farka rö-KECSKEMÉT, BÁCS-KIS­­KUN megye. — Magyarorszá­gon több mint 800 ezer em­ber, a lakosság 8.5 százaléka él tanyán. Az Alföldön 420 tanyás község van, amelyek­ben a külterületi népesség aránya meghaladja a 20 szá­zalékot. A tanyáról, a magyar vidéknek erről a sajátos, csak­nem egyedülálló települzs faj­tájáról 1949 óta nem készült országos felmérés. Huszonöt év óta nagyon sok minden változott és szüksé­gessé vált egy újabb felmé­rés. Ennek készítése során de­rült ki, hogy sok helyen a községi tanács sem tudta, hány tanya tartozik hozzá, s hogy milyen állapotban van­nak. Most elkészült a tanyás települések térképe. Ezen fel­tüntették: hol van megfelelő ut- és telefonhálózat, villany, postaláda, milyen a tanyák orvosi, kereskedelmi ellátása, milyen messze esik tőlük az iskola, gyógyszertár, művelő­dési ház. A megyei tanácsok adatainak felhasználásával az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztériumban kidolgoz­ták a tanyarendszer terület­­rendezésének módját — az ezredfordulóig. Célja, hogy a tanyák fejlődésének termé­szetes folyamatát tervszerű­vé tegye. Nem tartalmaz te­hát semmiféle kényszert, kö­telező jellegű intézkedést, de felvázolja, milyenek legyenek a tanyák 2000-ig és igy az illetékeseknek módot ad a fel­készülésre. Vannak tanyák, amelyek bizonyosan fennmaradnak még jónéhány évtizedig, pél­dául Bács-Kiskun megyében, ahol szőlőt és gyümölcsöt ter­melnek és az ezzel való szinte mindennapi munka helyhez köti lakóit. Az autóbusz já­ratokkal könnyen bejutnak a környező nagyobb települé­sekre, igy semmi ok nincs ar­ra, hogy elnéptelenedjenek. Más a helyzet például Hajdu-f Biharban, ahol már megkez­dődött a tanyák felbomlása. Több helyen a téeszek, állami gazdaságok szeretnék művel­ni a földterületet és a tanyai élt helyett jobb életkörülmé­nyeket kínálnak a gazdasági majorokban vagy a községek­ben. Sokan azért választják a falvakat, hogy munkahe­lyük közelébe kerüljenek, megszabaduljanak a fárasz­tó, rendszeres utazgatás­tól, másokat pedig a városok vonzzák, ott találnak jobb munkalehetőséget és jobb életviszonyokat. A tervezet készítői 12 modelt dolgoztak ki. Ezek tartalmazzák, hogy a szakemberek milyen gazda­sági és laképületeket java­solnak a sik-, illetve dombvi­dékeken, vagy árterületen lé­vő tanyákra, milyet azoknak, akik földműveléssel, állattar­tással, vágy szőlőműveléssel foglalkoznak elsősorban. Fel­mérték, hova kell villanyt ve­zetni, utat, iskolát, kollégiu­mot, boltot épiteni.Kijelöl­­ték azokat a községeket is, amelyekbe érdemes betele­pülni, hogy ezek tervszerűen felkészülhessenek a tanyaiak fogadására. A jövőben tehát még sok­felé szükség lesz a tanyákra, illetve korszerűsítésükre, fel­újításukra; a kereskedelmi, a szociális ellátás és a közleke­dés javítására. Csikvái szépítése CSIKVÁR, Fejér megye — Több mint két évig tartó munka után az Országos Mű­emléki Felügyelőség befejez­te Fejér megye hires török­kori emlékének a Szaibadbaty­­tyán határában emelkedő Csikvárnak az újjáépítését. A hajdani erődítmény — amelyből napjainkban már csak egy tízszer tiz méteres torony látható, — a török időkben nagy szerepet töltött be a Sárvíz átkelőhelyének védelmében. Miután Szulej­­mán szultán elfoglalta nagy­részét leromboltatta, s csu­pán csak egy kisebb “palán­­kot”, (várat) hagyott meg, ahol száznyolcvan katona őr­ködött az átkelőhely felett. A várat véglegesen a török OHAZAI KRÓNIKA Jubileumra készül Nyíregy­háza. 1824. október 26-án Ír­ták alá a város akkori vezetői az örökváltságról szóló szerző­dést, Nyíregyháza polgárai és parasztjai a két földesurtól: a Dessewffy és Károlyi gró­foktól meghatározott összeg­ért örökre megváltották a föl­det a rajta levő ingó és ingat­lan vagyonoikkal együtt. • Dr. Kóródy Tibor, az argen­tínai Dél-Amerikai Magyar Újság egykori szerkesztője, aki több évtizedes távoliét után 1973-iban telepedett ha­za Magyarországra. 1974. szeptember 21-én, 71 éves ko­rában Budapesten elhunyt. Dr. Kóródy Tibor, aki a haza­­település előtti években hasz­nos munkát végzett az Ar­gentínában élő magyarok kö­zött, a magyar nyelv ápolása, a magyar kultúra megismer­tetése terén, itthon is tevé­keny tagja volt a Magyar Nyelv Baráti Köre Előkészí­tő Bzottságának. • A magyar, osztrák és a ka­nadai televízió közös produk­ciójában egész estét betöltő színes balettfilm készül a fő­városban, a Hamupipőke cimü mese felhasználásával. A magyar szereplők: Lakatos Gabriella, Metzger Márta és Csernóy Katalin. • “Yehudi Menuhin — Bar­tókról” címmel sugárzott 40 perces filmet a Magyar Tele­vízió. A világhírű hegedűs a világhírű zeneszerzőhöz fűző­dött kapcsolatáról személyes emlékeiről beszélt, felelevení­tette egy-egy Bartók-mü szü­letésének, bemutatásának kö­rülményeit, Bartók amerikai éveit. A szerkesztő-riporter Antal Imre volt. • A 80 éves Déry Tibort ün­nepli az írószövetség, a Ma­gyar Rádió és az Irodalmi Színpad a Csengery utcai Fáklya klub szinháztermé­­iben. Az ünnepi esten felszó­lal Déry Tibor is. Keres Emil, Bozóky István, Bujtor István, Pécsi Ildikó, Tordy Géza és Verdes Tamás működik köz­re, Gáspár János rendezésé­ben. uralom után hazatérő földes­urak semmisítették meg. A Műemléki Felügyelőség helyreállította a tornyot, amely nyolc nagy támpilléré­­vel, keskeny töréseivel, cölöp­sorával Fejér megye egyik idegenforgalmi nevezetessége lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom