Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-18 / 29. szám

15. oldal SZELLEMEK ÉS KÍSÉRTETEK Előadás a Csontváz-Színházban Irta: RONALD BURTON Következő szellemtörténetünk egy londoni színház­ban játszódik. A 17. században épült és sok nagy siker színhelye volt. Az 1800-as évek elejétől kezdve azonban egyetlen előadásnak sem volt sikere. A színház gyakran cserélt gazdát, mig végül az 1930-as esztendőkben egy Peter Lindsey nevű igazgató vásárolta meg. Előadásokat nem rendezett a színházban, mert akkor már köztudott volt, hogy az épületet átok veszi körül. Elhatározta, hogy megbíz egy kisértet-vadászt, név szerint Conny Fernaghant, aki készséggel vállalta, hogy egy éjszakát eltölt az esz­tendők óta üresen álló színházban. Olyan élményben volt része, amelyről a következő jelentésben számolt be: Megállapodásuk értelmében pontban este 11 órakor csengettem a színház művészbejárójának ajtaján. Az éjjeli őr beengedett. Barátságosan üdvözölt: — Jó estét kívánok... Mr. Fernaghanhoz van szerencsém, ugyebár? az igazgató ur mondta, hogy itt tetszik tölteni az éjszakát. — Igen, úgy, hogy maga el is mehet... De mondja csak, maga ugye minden éjjelt itt tölt? — kérdeztem az öreget. — Hatodik esztendeje, uram. — felelte. — És nem tapasztalt soha valami furcsát? Nem látott szellemeket? — Nem én, uram. Nem mondom, néha vannak zörejek, meg dobogások, dehát egy ilyen régi épületben ez érthető. Akkor hát, ha megengedi, elmegyek. Egyedül maradtam. Körülsétáltam az emeleti folyósokat, benéztem a páholyokba. Mindent por borított. Végül is a színpadon kötöttem ki. Tépett díszleteket támasztottak a falhoz, mindenen ot volt az enyészet árnya. Arra gondoltam, hogy keresek egy aránylag kényelmes ülőhelyet, amikor az egyik öltöző bezárt ajtaja mögül zajt hallottam. Beléptem a szobába. Egy férfit láttam, kezében színházi vivótőrrel. Régies ruhája és hófehér arca nyomban feltűnt. ,,Mit keres maga itt?” — kiáltottam rá, de hangomra azonnal eltűnt. Nem volt kétséges, hogy a színház szellemével talál­koztam. Nem éreztem különösebb izgalmat, vagy félelmet. Sok kísértetjárta helyen megforudltam már életemben. Még sétáltam egy keveset, azután leültem a színpadon, elővettem a magammal hozott termoszt és teát töltöttem. Ahogy szájamhoz emeltem a csészét, kezem megállt a levegőben. Az elsőemeleti páholyban ugyanis elegánsan öltözött, magas, felékszerezett nő jelent meg. Amikor tekintetünk találkozott hirtelen eltűnt. Nohát, mondtam magamnak, két szellem egy éjszaka több, mint elég. De nem akartam elhagyni még a terepet. Lementem a nézőtérre, beültem egy zsöllyébe és tekintetem körbefutott az erkélyen. Nem kétséges, hogy rajtam kívül nem volt élőlény a több mint 800 férőhelyes színházban. Éppen arra gondoltam, hogy most felállók és hazamegyek, amikor valami megdöbbentő történt. A függöny legördült. És mintha ez jel lett volna, a sziház nézőtere, az erkélyülések és a páholyok megteltek nézővel. Az első emeleten újra ott volt a magas nő, a zenekarban felállt a karmester, jelt adott és intésére szárnyalni kezdett egy régi, ismeretlen melódia. A függöny felment. Erdőt ábrázoló diszíetben két férfi párbajozott. Az egyik magas, szőke hajú, szakállas, a másik'simára borotvált, sötét hajú. Kitűnően vívtak. A páholyban ülő nő előrehajolt és arcán furcsa izgalom tükröződött. A szőke hajú színész néhány vilámgyors riposzt után mellbeszurta ellenfelét. Az felkiáltott és elvágódott. A páholyban a nő összecsap­ta tenyerét. Tekintetében az öröm fénye villant. A függöny legördült. Néhány pillanat múlva azonban ismét felemelkedett, legnagyobb rémüle­temre csontvázak sorakoztak a színpadon, korabeli jelmezekben. A zenekar és valamennyi néző csont­vázzá változott. így tapsoltak, csont-tenyerüket összeütve. Azután hirtelen köddé foszlott minden és ismét egyedül ültem az elhanyagolt nézőtér poros ülésén. De nem sokáig. Néhány perc alatt összeszedtem magam és a lehető leggyorsabb tempóban elhagytam a színházat. *** Conny Fernaghan jelentése ezzel véget ért. A későbbi kutatások kiderítették az igazságot. 1803-ban az akkor még népszerű színház bemutatott egy darabot, amelynek főszerepét két vezető színész, Guy Lang és Raymond Ross alakította. Fz a Ross szerelmes volt kollegájának, Guy Lángnak feleségébe. A magas, csinos és az ékszereket nagyon kedvelő asszony mindenképpen meg akart szabadulni férjétől, így történt, hogy az egyik előadáson Raymond Ross nem tette fel a kötelező védőgombot a tőr hegyére és leszúrta szerelmének férjét. Lang felesége jelen volt az _ előadáson. A kísérteties történethez még az is hozzátartozik, hogy Raymond Rosst nem ítélték el, véletlen balesetnek minősítették a gyilkosságot. (Folytatjuk) ÁLMOSKÖNYV Irta: KRÚDY GYULA (Részlet) A könyvben következő álmok és babonák magya­rázatait nem én találtam ki, csupán összegyűjtöttem az álomfejtéseket. Összeszedtem régi könyvekből és régi emberek el­beszéléseiből. Falusi asszonyok hiedelmeiből, bölcs­nek nevezett öregemberek megjegyzéseiből. Megsárgult papirosu könyvek segítettek munkám­ban, amely könyvek már nem lelhetők fel csak a mú­zeumokban. s ezért olvasmánynak is szórakoztató e könyv; megleljük benne őseink álmait s azt, hogyan mulattatták képzeletüket, midőn álmukból felébred­tek. Dédapáink, ükanyáink álmai is szólnak hozzánk e lapokról, amely Álmok magyarázatait az 1756-iki esztendőben megjelent Álmos Könyvetskéből gyűjtöt­tem. Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázá­­sára szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. Álom: já­ték, mint az élet...Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is. BOR (-t látni): tolvajlás ér. BÜTYKÖS. Vidámság jegye. Üres bütykös: kár. Teli bütykös: mérgelődés. CSAPLÄROSSAL beszélni: jegyzi, hogy ismerőseid kihasználják gyengeségedet. Ujholdkor: kiássák a ház falát a szomszédaid. CSÁRDA. Szerencse. ÉNEK. Énekelni és vigadni: szomorúság. Kerner szerint: énekelve élni: jó egészséget jegyez. De gyászt is. Éneklőt látni: közeli látogatás. Mélyhangu ének: kellemetlenség, kellemetlen hir, balog. Vékonyhangu ének: vidámság. Éneklő szobor: magány. ENNI. Egészséges. Evést látni: látogatás. Vagy jó jövedelem. ESTI ZENE. Rossz hir. Este zenélni: betegség. . ÉTEL. Csalódás. Étellel jóllakni: fáradtság. Állatot emberi eledellel táplálni: szaporaság a családban. É­telt szagolni: kellemetlen hir. Gyermekeket etetni: jó­lét. Főtt étel mezőn: verejtékes munka. Sült étel: be­tegség. Hideg étel: változás. Étel, amelyet kívánunk, de nem ehetünk: szerelmi csalódás. Étvágy: nagyon jó-GITÁR. Veszekedés. GÖDÖRBE esni: károsodás. Üres gödör: jóremény­ség. Jelez még akadályozást is. LAKOMÄNYT ülni: jegyez nagy haragot egy jó ba­ráttal. MUST. Szenvedélyes kívánság, amely rövidebb időn át teljesül, mint az hinnénk. NEVETŐK. Másoknak: szomorúság; nekünk: öröm. PÁRÁSZT.Rendszerint időváltozás. RÉSZEGSÉG. Kellemes órák várnak rád. Részeg asszony; megsértenek ott, ahol legkevésbé várnád. SÍRNI.Örömteljes nap. Sírni ok nélkül: szerelmi nyavalya. Sírni egy asszonyért: hiábavaló fáradság, kár. SZŐLŐ. Áldás. Szőlőlugasban ülni: lemondani. Szőlőt kapálni: hosszú élet. Szőlőskertben járni gaz­dának: nagy öröm; másnak: eredménytelenség. TOR. Veszekedés. Saját halotti torunkon valakit megverni: hosszú élet. VENDÉGFOGADÓ. Idegen ember avatkozik ügyedbe. VINCELLÉR. Öröm. A MAGYAR MÚLTBÓL Jobbágy fiúból lett pécsi püspök Kétszáz éves az első nyilvános magyar könyvtár, a­­melyet Klimó György püspök alapított 1774-ben Pé­csett. Az európai hirü bibliotéka jelenleg 350 ezer kö­tetet őriz, köztük számos ritka kéziratot és nyomtat­ványt. A jubileum ráirányította a figyelmet a könyv­tárat létrehozó főpapra, aki a török kor utáni Pécs legnagyobb alakja s a város szellemi felemelkedésé­nek és mai kulturális rangjának megalapozója, el­indítója volt. Klimó György jobbágy gyermeki sorból emelkedett főpapi méltóságba. Sokoldalú szellem volt, korának egyik legműveltebb és legtevékenyebb egyházi szemé­lyisége. Nemcsak a könyvtáralapitás fűződik a nevé­hez, támogatásával jött létre az első pécsi nyomda, és saját költségén papirmalmot állított fel. Csillagvizs­gálót is akart létesíteni, fel is építette számára a ma is meglevő tornyot, ám terve nem valósult meg. Úgy­szintén — ismeretlen okokból — meghiúsult az a szándéka is, hogy újból életre keltse a Nagy Lajos ki­rály álta 1367-ben alapított pécsi egyetemet. Borsy Károly pécsi helytörténész a nagy püspök é­­letét és munkásságát kutatva a közelmúltban megta­lálta Klimó György mindeddig jeltelen sírját. Borsy levéltári kutatások, korabeli dokumentumok össze­vetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a sírhely a székesegyház falain belül van. A helyszíni vizsgálatok igazolták a feltevését. Az Országos Műemléki Felügyelőség felülvizsgálta és elfogadta a helytörténész megállapítását s hozzájárult ahhoz, hogy az évforduló alkalmából megjelöljék a püspök sírját. A hely a Corpus Cristhi kápolna délkeleti ré­szén található, közvetlenül a Dóm oldalfala mellett. A régi iratokból az is kiderült, hogy Klimó György egy római kori kőszarkofágban nyugszik. Annakidején a Pécshez tartozó Aranyhegyen szőlőművelés közben több római szarkofág került napvilágra és ezek egyi­kében helyezték el a püspök koporsóját, majd igy süllyesztették a székesegyház padozatába. Egy másik szarkofág maradványaiból készült az a Klimó emlék­i mű. amely a jubiláló könyvtárban látható ma is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom