Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-18 / 29. szám
iá. oldal BALATONI SZÍNFOLTOK Halászok: akiknek viz az élet... A hajnali ködben indulnak a hajók Siófok. 1974, julius hó... Üdülés, pihenés — a nyári hónapokban általában ezek a fogalmak társulnak a Balatonhoz. És ebben a pihentető napozásban hajlandók vagyunk megfeledkezni azokról, akiknek a tó nyáron is munkahelyük. A falvak csendesek a tó körül. A munkába indulók zöme halász. Ilyenkor még csomagolják az utravalót. Kenyér, hagyma, hús kerül a táskába. A nap már rég felkelt, hat óra van, amikor felhúzzák a kis motoros bárkák horgonyát. A Csepel felbug. A hajó parancsnoka. Borbély György halászmester, munkahelyét keresi — 120 ezer katasztrális hold vizterületen. Szó szerint keresi, mert hogy nagy a tó, nem akárhol eresztik le a hálót. — Naponta kijárunk halászni — mondja —. naponta ismerkedünk a vízzel — és mégis minden nap ad valami újat... Csak mosolyogni lehet a prospektusokon, amelyek azt hirdetik: ..Ismerje meg a Balatont...' — Ezerkilencszázharminckettőben szegődtem halásznak. Siófokon akkor ez igen előkelő állásnak számított, nehezen lehetett bejutni. A kívülállóknak lehet. hogy úgy tűnik, monoton a munkánk. De az egyhangúság csak látszólagos, hiszen életünk, feladatunk az évszakok szerint is változik. A tavasz és az ősz a legkedvezőbb. akkor a halak nyáron meg szétfutnak, ilyenkor nehezebb rájuk akadni. A legkedvezőbb fogásunk 360 mázsa volt, a legkevesebb 20 kiló... De nemcsak tőlünk, az időjárástól is függ. hogy milyen zsákmánynyal térünk vissza. — Amikor a Balaton kienged, kijövünk — mondja Kiss László, hajóvezető —, s itt vagyunk, amig be nem fagy. Azután jeget, nádat vágunk, hajóőrséget adunk. Megy ám télen is a nap hiszen bőven akad munka, de azért az az igazi, amikor már vízre lehet szállni. Ezért aztán szabadságot is főképp télen veszünk ki. Tíz éve kölyökként kerültem ide, de nem hagynám ott a vizet semmiért sem. Valahol Tihany és Földvár között járunk. A két motoroshajó rövid manőverezés után megállapodik a másfél méteres vízben. Leeresztik az ezer négyzetméteres hálót. A hét főnyi hajószemélyzet a hálónál szorgoskodik. Mert a gépkezelő, hajóvezető és a halászmester is hálókivetőként kezdte. Nehéz fizikai munka ez. S nem mindegy, hol és hogyan dolgoznak. A halászmester is ott verejtékezik. — Kinevetnek — mondja —, ha a Balaton folyásáról beszélek. És mégis folyik. Olykor úgy tűnik nekem, hogy jobban, mint a Duna. Ezt is számításba kell venni. Persze, csak az érzi az áramlást, aki a vízzel dolgozik. Nyolc óra. Megkezdődik a csapatás. A két hajó a hálóval kört alakit. Néhány merész fürdőző bámészkodik a közelben, távcsővel látni: a partiak mogorvák. Mi marad nekik? A hobbi. Merthogy amig ők szórakozásból fogják a botot, a két brigád a kenyérért izzad. Nekik a viz — az élet. Méterről méterre húzzák a hálót. Ez az ősi munkafolyamat aligha változott a századok során. Szűkül a kör, s végül behúzzák a zsákot is. Lemérik a halakat. Tiz mázsa. Nem rossz. A kosárban fogas, ponty, busa és keszeg nyüzsög. Azután a legfiatalabb, aki még nem unja a halat, a hajókabin kis spiritusztűzhelyén hozzálát a sütéshez. A többiek felmennek a fedélzetre, a szagát sem szeretik. Nagyon sok halat ettek már... Siófok utcái ekkorra már megelevenednek, mindenki vizközelbe igyekszik. A halászok a mólónál kikötnek a rakománnyal. Eltelt a munkanap. Indulnak hazafelé, többen a környező falvakba. A Balatoni Halgazdaság évi termelése 22 vagon minőségi és 120 vagon egyéb hal. Ők látják el az üdülőket, a halsütőket, s eladnak a Halértnek is. A téli munka eredménye pedig 50-60 ezer kéve nád, 350 vagon jég.* Gömöri András Magyarok Rómában RÓMA — Nyolc magyar ösztöndíjas tanul jelenleg római Pápai Magyar Egyházi Intézetben, ameíyről érdekes riportot adott közre legutóbb a Magyar Kurír, a félhivatalos egyházi lap. Az Intézet látta vendégül áprilisban az Aquinói Szent Tamás nemzetközi kongresszusra érkezett magyar delegáció egyházi személyiségeit. Közülük dr. Paskai László, a budapesti Központi Hittudományi Akadémia dékánja és dr. Koncs Lajos, egri teológiai tanár, az Intézet rektora kíséretében felkereste Garrone Gabriel bíborost, a Nevelésügyi Kongregáció prefektusát. A magyar teológiai tanárok tájékoztatták a prefektust a magyarországi katolikus papnevelés problémáiról. A riport a továbbiakban részletesen beszámol a magyar ösztöndíjasok tanulmányi eredményeiről, megemlítve, hogy mindegyikük a kötelező olasz nyelv tanulása és gyakorlása mellett a német, a francia és az angol nyelv tanulásával is igyekszik megfelelni a sokoldalú követelményeknek. Az egyik ösztöndíjas a kalocsai főegyházmegyés Leányfalusi Vilmos, az egyházzenei megiszteri fokozat megszerzése előtt áll. Művészi orgonajátékával legutóbb egy pápai misén is közreműködött és elnyerte a Szentatya tetszését. Hasonló sikerrel műveli az egyházzenét Somos József, váci ösztöndíjas is. Művészi játékuk elismeréseként mindketten megkapták ordináriusuk engedélyét, hogy júliusban Nizzában részt vegyenek a-párizsi Notre Dame orgonistájának vezetésével tartandó orgona improvizációs tanfolyamon. Ebben a hónapban Franciaországban tartózkodik majd dr. Rózsa Huba, székesfehérvári ösztöndíjas is, hogy francia nyelvtudását tökéletesítse. Megemlíti a Magyar Kurír, hogy az Intézet ösztöndíjasai a tanulmányi év folyamán rendszeresen részt vesznek a római Magyar Akadémia kulturális rendezvényein ( koncertek, filmvetítés, magyar népművészeti kiállítás megnyitása, stb. ) is. Az utolsó magyar várumő SZÉKESFEHÉRVÁR — Székesfehérvár egyik idegenforgalmi nevezetessége a Mária-völgyben épült Bory-vár. A két teraszra épült, tornyokkal, bástyákkal, oszlopsorokkal és zegzugos termekkel váltakozó szeszélyes épületmonstrum megálmodója Bory Jenő építész és szobrászművész volt. A székesfehérvári születésű művész a Képzőművészeti Főiskola első szobrászévfolyamának növendéke, Stróbl Alajos tanítványa volt, később a főiskola tanára, majd a negyvenes években a rektori tisztséget is betöltötte. A székesfehérvári birtokot 1912-ben vásárolta, a másfélholdnyi dombos területen először a család lakóházát és szobrászműtermét építette fel. A vár építéséhez 1923-ban fogott hozzá, keretéül saját művészi munkásságának, több száz szobrának. Nagyrészt betonból emelte, s sajátkezüleg, egy-két szőlőmunkás segítségével, csaknem negyven éven át dolgozott nyaranként rajta. Nemcsak a falak, a tornyok, a lépcsők, a kupolák és az oszlopok készültek betonból, hanem az itt felállított szobrok és a szertelenül alkalmazott egyéb díszítőelemek is. A várba lépőt két teraszos udvar, támfalakkal megerősített és szobrokkal telerakott lépcsősor fogadja, majd a főépület száz négyzetméteres lovagterme, a szobrászterem. A 103 oszlopos, árkádos várudvar 43 páros betonszobor otthona, s mindehhez csigalépcsős kilátó tornyok, bástyák, kapuk, kápolna és körbe futó folyosó rendszer csatlakozik. A építkezés 1959-ben, Bory Jenő halálával ért véget. A Bory-vár igazi nevezetessége az ott elhelyezett műgyüjtemény, amelyet Bory Jenő betonszobrain, Boryné Komócsin Ilona néhány festményén kívül, többek között Edviben, két teraszon, a várudvarban és a müvészgalérián elhelyezett szobrok, szobormásolatok, festmények, freskók és grafikák szánta eléri a háromszázat. A Boryak az elmúlt évtizedekben is lakták a székesfehérvári vár lakószárnyát, az*épületet, a mügyüjteményt pedig megnyitották az idegenforgalom előtt. A Bory család jelenleg Bory Jenő három gyermekéből, hét unokájából és tiz dédunokájából áll. Érdekes módon egyik leszármazott sem ment művészi pályára, egyedül a legidősebb, Bory Klára próbálkozott festéssel lánykorában. A vár ormára most gyászlobogó került: Bory Jenőné, az ,,utolsó magyar várurnő” 89 éves korában elköltözött az élők sorából. Földi maradványai a férje épitette családi kriptában pihennek, a székesfehérvári temetőben. Egy tudós halála BUDAPEST — Lánczos Kornél, a világszerte ismert elméleti fizikus, a dublini Institute for Advanced Studies munkatársa, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja Budapesten 81 éves korában váratlanul elhunyt. A kiváló tudóst, Einstein egykori munkatársát, az általános relativitáselmélet alapvető kérdései foglalkoztatták. A modern fizika történetében jelentős a kvantummechanika matematikai megfogalmazásában elért eredménye. Lánczos professzor a nácizmus elől Amerikába menekült, s ott olyan alkalmazott matematikai témákon dolgozott, amelyek jelentőségére a számitógépek elterjedésekor terelődött a figyelem. A legutóbbi időben több ízben járt Magyarországon, 1973-ban előadást tartott a magyar fizikusok vándorgyűlésén is.
