Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-04 / 27. szám
6. oldal Hogy állunk az öregedéssel? Irta: VAJDA ALBERT Az öregedés, szerény véleményem szerint, akkor kezdődik, amikor az ember először mondja ki ezt a mondatot: ,,Ezek a mai fiatalok!” Ezzel ugyanis határvonalat huztunk magunk és a fiatalság közé. Ádámnak csak azért nem mondta senki, hogy „ezek a mai fiatalok!” — mert nem volt nála idősebb. De, ha a 900 éves Matuzsálem látta volna, hogyan ácsolja Noé a bárkát, bizonyára megcsóválja ősz fejét és azt mondja: „ezek a mai fiatalok, ezeknek nem jó száraz lábbal átkelni a tengeren, ezeknek bárka kell!” Persze, arra nem gondolt volna a jó öreg, hogy ha Noé nem csinálja meg a róla elnevezett bárkát, akkor mi most nem ehetnénk párolt marhafartőt, mert a vizözön után nem lett volna két olyan marha, amely továbbfolytatta volna a szaporodást. Annyi bizonyos, hogy az öregedés határa alaposan Kitolódott. Fiatalnak számit mindenki, aki még nem érte el 45-50-ik életévét. Ekkor kezdődik a középkor, amely tart egészen 75-80 éves életkorig. Aki ezt túlhaladta, az manapság „érett középkorúnak” számit. Lesznek, akik ezzel a beosztással nem értenek egyet és azt állitják: igenis, van öregedés, ezt nem lehet letagadni, sőt, nem is kell, ez az élet rendje, aki nem akar megöregedni, akassza fel magát. Távol áll tőlem a vita gondolata, térdet és fejet hajtva beismerem, hogy van öregedés, de modern korunkban mégis másképpen alakul ez az állapot, mint régen. Kétféle öregség van ugyanis: az ön-öregség és a köz-öregség. Ön-öregség az, ahogyan én érzek, amilyen öregnek én érzem magam. Közöregség az, ahogyan a többiek látnak bennünket. A természet csodálatos akarata következtében ön-öregedés tulajdonképpen nincs. Ennek az az oka, hogy ahogyan múlnak felettünk az évek, úgy toljuk ki automatikusan az öregedés korhatárát. 18 éves koromban pontosan tudtam, hogy az emberi életkor legvégső határa a 30-as életév. Sohasem fogom elfelejteni, hogy egy 18 éves lány, akinek abban az időben örök szerelmet fogadtam, két hétre, nevetve mesélte, hogy egy 32 éves mérnök megkérte a kezét. Nem értettem, hogy egy ilyen vén embernek hogyan juthat eszébe házasság, amikor féllábbal a sírban van, a másik felet pedig visszerek szaggatják. Amikor 25 éves lettem, meg voltam győződve arról, hogy egy 45 éves férfi már aggastyánnak számit. Amikor abban az időben egy 45 éves barátom azzal dicsekedett, hogy megismerkedett egy ragyogóan csinos, vöröshaju, 20 éves táncosnővel, akit kitartó, — negyedórás — udvarlás után sikerült rábeszélnie arra, hogy töltse nála az éjszakát, nyomban megkérdeztem: „Miért? Féltél egyedül a sötét lakásban?” Mert, hogy más ok is fennforoghatott, az nem is jutott eszembe. 25 éves koromban ugyanis halálos biztonsággal tudtam, hogy egy 45 éves férfi már csak az útlevelében himnemű. Negyvenedik életévem betöltése után már rájöttem arra, hogy eddig tévesen ítéltem meg a helyzetet: a fiatalság tulajdonképpen a negyedik X után kezdődik és tart egészen 70-75 éves korig. Egyszóval, ahogyan korosodom, úgy tolom ki az öregedés korhatárát és ezzel együtt az ön-öregedést. Amellett arra is gondolunk, hogy bizonyos kellemetlen jelenségekre külső magyarázatot találjunk. Ha szaggat az ember dereka, az nem a kortól van, hanem attól, hogy „változik az időjárás.” Ha ég a gyomrunk, az attól van, mert a mai ételeket mindenféle vegyianyaggal kezelik és nem attól, hogy az öreg gyomor már nem bírja úgy a strapát. Olaszországban, nem is olyan régen, elterjedt, hogy a csirkéket, gyors növekedés céljából, olyan hormonokkal kezelik, amelyek károsan hatnak a férfiasságra. Tehát ezen a vonalon ismerjük be legkevésbé, hogy van öregedés, inkább ráfogjuk a csirkékre. Ez főként kényelmes féljek számára remek kibúvó, mert elég, ha este odaszólnak a feleségüknek: „Mia cara, igazán sajnálom, de délben ettem egy püspökfalatot és azóta mintha elvágták volna minden kedvemet.” Ön-öregedés tehát nincsen. Önmagát mindenki fiatalnak látja, csak környezetünk öregszik. Ezt nevezzük köz-öregedésnek. Ennek alapja az, hogy bizonyos életkor után az embert egyre jobban izgatja mások életkora. Érdekes megfigyelés az is, hogy a filmszínészek öregszenek, az osztálytársak öregszenek, csak bennünket kiméi ez az áldott idő. Persze, legyünk őszinték, modern korunk sokat segit a fiatalság látszatának megőrzésében. A kozmetikai ipar eltünteti a ráncokat, ha csak időlegesen is, de eltünteti. És a modern orvostudomány is csodákra képes. Ma még csak az arcplasztikánál tartunk, de nincsen messze már az az idő, amikor a szervcserék segitségével tökéletessé válik az alkatrész-ellátás. Az orvostudomány ebben a technikát követi. Ha az autónknak valami baja van, szükség esetén kicserélik az egyes alkatrészeket. Ugyanígy lesz velünk is. Ha valamelyik szervünk a sok használat következtében nem működik olyan jól, ahogyan szeretnénk, elmegyünk a legközelebbi alkatrész-boltba, kiválasztjuk a legjobban megfelelőt és kész. Lesznek majd olyan szervek, amelyeket éppenugy megvehetünk az üzletben, mint manapság a szemüveget az optikusnál. Lesznek olyan szervek, amelyeket csak orvosi receptre szolgáltathatnak ki. Ezekre mondjuk majd mi is, hozzátartozóink is: „Pont ilyet rendelt nekem az orvos!” Egyszóval, nézzünk csillogó szemmel előre, a jövő biztató, az öregedést nem csak külsőleg, kozmetikaiig, hanem belsőleg, biológiailag is meg fogjuk oldani. Magam részéről csak azon szurkolok, hogy úgy ne járjak, mint egy barátom, aki bevitte autóját a javítóműhelybe és a szerelők, alapos vizsgálat után, ezt mondták neki: „Hát, uram, a sebességváltót és a féket még csak ki tudnánk cserélni, de az alváz menthetetlen.” Washingtoni levél írja: SPECTATOR Ford alelnök nem győzi hangoztatni, hogy nem pályázik az elnökségre, mégis úgy beszél, mint egy elnökjelölt, és eközben egyre több nehézségbe ütközik. Éppen ez a „jófiuság” sodorja bajba. El akarja nyerni az elnök tetszését, akit történelmi szerepre választottak ki egy igazán kínos időszakban. Éppen ezért védelmezi az elnököt a nyilvánosság előtt a Watergate-ügyben anélkül, hogy elolvasná a dokumentumokat, és a bizonyítási anyagot. Másrészt hűséges is akar maradni képviselőházi és szenátusi barátaihoz, akik főnöke alkotmányos vád alá helyezését fontolgatják és amikor esténként beszélget velük, elmondja aggodalmait és kételyeit azzal kapcsolatban, ahogyan az elnök az alkotmányos vád alá helyezési válságot kezeli. A Republikánus Párt azt várja tőle, hogy járja az országot, nyugtassa meg a híveket: minden rendbejön. Ö megállás nélkül járja is az országot. Szabványbeszédeinek elmondása után azonban találkoznia kell a helyi sajtóval, majd vissza kell térnie repülőgépére, és órákon át együtt kell repülnie a washingtoni újságírókkal, akik mindenüvé követik, hogy kiderítsék, miféle ember is az alelnök, és milyen elnök lenne belőle. így azután ugyanúgy beszélget velük, mint ahogy megszokta a képviselőházban eltöltött 25 év alatt. Nem számitó férfi. Mindig is szabadon beszélgetett az ujságirókkal. Kedveli őket, és sohasem ismert túl sok államtitkot, amelyet nem szabad szellőztetni. S az újságírók fölteszik neki a kérdést: mit tenne, ha véletlenül elnyerné az elnöki tisztséget, miféle kormányt állítana össze? Mi történne Kissinger külügyminiszterrel, Schlesinger hadügyminiszterrel és Zieglerrel a Fehér Házban? Ford pedig megválaszolja a kérdéseket, nem is veszi önmagát túlságosan komolyan, és egyáltalán nem gondol a következményekre. Ford megpróbálta elérni, hogy a Fehér Ház és a kongresszus kompromisszumra jusson a hangszalagok kérdésében, és elkerülhetővé váljék a „konfrontáció” a végrehajtó hatalom és a törvényhozás között. De ez az igyekezete kudarcot vallott. S közben továbbra is hangoztatta, hogy nem jelölteti magát az elnöki tisztségre, ám megtartaná Kissingert és elbocsátaná Schlesingert, valamint Zieglert, ha véletlenül mégis csak neki kellene Nixon helyére állnia. Nyilvánvaló, hogy ez nem tetszett a Fehér Házban, ítéletein még barátai is elcsodálkoztak, bár talán az ilyesfajta indiszkréciók és baklövések elkerülhetetlenek egy hozzá hasonló férfinál. Ford bizonyos értelemben Nixon ellentéte. Természetes és spontán jellem, és ezúttal nem a rossz ösztönei, hanem a jók miatt kerül kínos helyzetekbe. Ha igazságosak akarunk lenni az alelnökhöz, problémájának alighanem az a lényege, hogy az elnök mellé második személyiségként állították, hogy készen álljon az elnöki tisztség átvételére, de nem kapott alkalmat az elnöki feladatra való felkészüléshez. Valójában nem tájékoztatták az elnök előtt álló legnagyobb problémákról. A kormány tagjai sem (Folyt, a 7. oldalon) I S’Z'É'M'L’E I PRINCETON, N.J. — Miközben az ország vezetősége iránti bizalom valószínűleg a legmélyebb ponton van ez évszázadban, a Gallup-intézet közvéleménykutatása mégis azt mutatja, hogy az amerikaiak 68 százaléka bízik az ország jövőjében. Éles különbségek vannak azonban a népesség különböző rétegei között. A feketék bizalma csak 45 százalékos, mig a fehéreké 72 százalékos. A 18-29 év közöttiek bizalma 53 százalékos, a 30-49 év közöttieké 72, mig az 50 éven felülieké 75 százalékos. A nők kevésbé optimisták, mint a férfiak, mert ők csak 64 százalékban szavaznak bizalmat, mig a férfiak 72 százalékban. Az egyetemi végzettségűek között a megkérdezettek 77 százaléka bízik a jövő alakulásában, mig a főiskolát végzettek közül csak 66 százalék szavazott bizalmat, s az általános iskolát végzett személyek közül pedig 63 százalék. A közvéleménykutatást március 29-e és április 1-e között végezték, miközben 1537 felnőttet kérdeztek meg mintegy 300 helységben.
