Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-04 / 27. szám
7. oldal „Az elnök menetrendje tiz-tizenöt perccel visszaesett,” mondta a fehérházi titkár. „Kávézzanak az urak... vagy inkább sétálnának itt kint a rózsakertben?” Keleteurópai követet kisért Truman elnökhöz azon az 1951-beli napon, megbízólevél átadása céljából, a State Department ceremóniamestere; vele én is. Amikor aztán az elnök a formaságok lebonyolítása után egy kis csevegésre tért, a szó európai kisnemzetek színes múltjára, kevéssé ismert teljesítményeire fordult. Truman megjegyezte, hogy például mennyire feledésbe merült „Scanderbeg,” mint „Janosh Hunyadi” is, ez a „great Hungarian general,” aki viszszavetette a török áradatot „around 1450, 1 guess...” Szabályellenesen túllépve szerepemet, meglepetésből ■ közbevágtam: „Mr. President, for Heaven’s sake... honnan tudja ezt?” (Nem vehette a nevet valamilyen előkészítő memorandumból; arról tudtamvolna, minthogy az énosztályomról kellett volna jönnie. Másrészről pedig köztudomás szerint csak olyan-amilyen iskolázottságban részesült Truman a missourii Independence városkában; de itt nálunk akár főiskolát vévégzettek között is hány akadt volna, aki Hunyadiról tud? Majdnem pontos évszámmal?) Látható örömmel kezdett magyarázkodni. „Kisfiú koromban sokat olvastam. mert a legtöbb szabadtéri játékból ki kellett maradnom a lapos szemeim miatt.” (így mondta: „I had flat eyeballs.”),,Főleg a történelem érdekelt... és ott is a kisebb népek nagy embereinek az élete... Mama megtanított olvasni, már ötéves koromban olvastam és hamarosan a Public Library jólismert látogatója lettem...” (Elnöksége után kiadott emlékirataiban megjegyzi, hogy mire 14 éves lett, „alig volt ott könyv, amit el ne olvastam volna... a Bibliát akkor már háromszor elolvastam.”) Utóbb vissza-visszagondoltam az esetre. Valahogyan dokumentálni kellene ezt a magyarság számára... Egy napon átküldtem a fehérházi titkárságra egy kis jegyzéket. Az eredmény a dolgozószobámban lóg a falon, ránézek az Írógép mellől: „When I was a child, I had a set of books called ’Great Men and Famous Women.’ Hunyadi was among the distinguished soldiers included under that title, and I have never forgotten him. Sincerely yours, Harry s. Truman.” („Gyermekkoromban volt egy könyvsorozatom, ’Nagy Férfiak és Hires Asszonyok’. Hunyadi az ott tárgyalt nevezetes katonák között volt és én sohasem feledtem el őt. Tisztelettel, Harry S. Truman.” A valamikori Nándorfcjérvár szellője Belgrádban lépten-nyomon meglegyinti az embert, ha magyar kultúrán nevelkedett. Az amerikai nagykövetségről, hivatalszobáim ablakaiból, elláttam a Duna és a Száva találkozóhelyéig, a Kalemegdánig, ahol II, Mehmed és Hunyadi harcosai viaskodtak szárazon és vizen. Tankönyvek szerint „a keresztény civilizációt mentették meg” itt ötszáz évvel ezelőtt, bárha az biztató életjeleket azóta sem mutat. A bástyák, az erődítmények. a függőhidak és a messzeterjedő labirintust alkotó alagutak nagyobbrészt ma is épek. A parkok gondozottak; a sétányokat piros virágszőnyegek szegik az év jórészében. Harang kondul Kapusztrán kis kápolnájában, amely alatt vendéglő van ma; csakugyan, itt született meg a déli harangszó, emlékezünk hirtelen. Nincs messze innen Zemun külváros, az ősi Zimony, ahol Hunyadi sógora,' Magyarországnak egy kis ideig szintén volt kormányzója, Szilágyi Mihály lakott. Itt volt a Monarchia határa, amelyet zömök magyar bakák nótaszóval léptek át („Megájj, megájj, kutya Szerbia...”) uj Mohács felé menetelve. Még érdekesebb magyar lábnyomokért azonban már autóznunk kell néhány órát, Zágrábba, ahol a „Trg Nikola Subic Zrinski” magyarnak Zrínyi Miklós-tér, két nemzet nagy fiáról, és a katonakórházban Petrovics-Petőfi Sándor közlegény betegeskedett rövid és csodálatos élete egyetlen „külországi” tartózkodása idején. A muhipusztai összeomlás után IV. Béla, aki 1220 óta már Horvátország királya is volt, családjával Zágrábba, onnan Split-be (Spalato), majd a szomszédos Trogir-ba (Trau) menekült. Néhány hónappal később tatár csapatok érkeztek a környékre. Vezérük a menekültek kiadatását követelte a trogiri nagytanácstól. A királyi család a közvetlen közelben fekvő szigetre költözött. A tatárok ostromra készültek, amikor hirt vettek Ogotáj nagy-kán haláláról; Batu kán, a magyarországi fővezér, akinek az utódlásra esélyei voltak, általános hazavonulást rendelt el. Béla 1242 nyarán érkezett vissza Magyarországra megfogyatkozott családjával: a tavasz folyamán két kislánya, Katalin és Margit, ragályban meghalt. A királykisasszonykákat közös márványkoporsóban Split székesegyházának kriptájában helyezték el; annak mennyezete a 18. század elején beomlott. Évtizedekkel később kiemelték a betemetett Sarcophagus-okat. Abban, amelyben a magyar királyi hercegnők hamvai voltak, emberi maradványokkal együtt — halcsontokat is találtak. Azt hitték a felügyelők, hogy valami pogányeredetű magyar szokás szerint halakat helyeztek annakidején a tetemek mellé, amig ki nem derült, hogy az ásatásoknál foglalkoztatott munkások rendszerint halat ettek ebédre... Ma már fel nem deríthető forrásból ORVOSNÁL — Ha le akar fogyni, egyen sok gyümölcsöt. — Mikor, doktor ur? Evés előtt, vagy evés után? Washingtoni levél írja: SPECTATOR (Folyt, a 6. oldalról) kérték föl: osztozzék az ő problémáikban, mert ez azt a látszatot keltette volna, hogy előkészítik az elnökségre. így azután hagyják, hogy Agnewhez hasonlóan csupán az elnök és a párt propagandistája legyen. Ö pedig azt tette, amit azelőtt is csinált: kiállt a pártért. Csakhogy ő becsületesebb, mint a legtöbb politikus, s a párt rendezvényeinek befejeztével őszinte válaszokat adott a nekiszögezett nehéz kérdésekre. Ez talán nem jelenti Ford Ítélőképességének méltatását, de kétségtelen, hogy integritásának elismerése. Washingtonban mindig is vitatkoztak származott az az ötlet, hogy éppen ezt a legmagasabb rangú koporsót, uj, díszesen faragott fedőlappal s azon királyi koronával, a székesegyház főbejárata fölé helyezzék. Ott van, a belépők feje fölött, a szabad levegőn. Hazatérése előtt Béla odaajándékozta a trogiri templomnak azt a díszes hímzett, Szent György lovas alakját mutató, ékkövekkel kirakott csuklyát, amely horvát királlyá koronáztatásakor viselt palástján volt. Kérésemre a sekrestyés hosszas, izgatott kotorászás után előállitotta. „Kérem, nagyon régen nem érdeklődött ez után senki... lassan már nem is fogják tudni az emberek, hogy itt van... el kellene küldeni Budapestre...” (Később tudtam meg Pálinkás László firenzei tanártól, hogy a csuklyáról szó van Berevich Tibor „Magyarország románkori emlékei” c., 1938-beli munkájában, előbb pedig R. Eitelberger egy Bécsben még 1884-ben megjelent tanulmányában.) Trogir a maga ódonszagu kopottságában, mindennapi népségtől zsúfolt reneissance palotáival, exotikusan megkapó. A legérdekesebb azok közt a Cippico-familia valamikori városi kastélya. A Mátyás-korabeli családfő jóbarátja volt a magyar királynak: Budán is, Visegrádon is vendége volt. Készíttetett egy domborművet: Mátyás fejét mutatja, profilban, babérkoszorúval, Corvin-hollóval a legendás nagy orr mellett. Az első emeletre vezető udvari nyílt lépcsősor tetejénél van ez, a falban. Rongyos kis purdék hancuroztak és visongtak az udvaron, amikor ott jártam; az emeleten feketeruhás, fejkendős nénikék kiabáltak, a dombormű alatt egy öreg dalmát halász pipázott, fentebbről szlovén dal recsegett egy rádióból. Időben és térben, környezetben és hangulatban, Hollós Mátyás oly távolinak tűnt, mint ó-görög legendahős, vagy egyiptomi fáraó. És oly közelinek, mint magyar, akire hirtelen bukkanunk külföldi turistakóborlás alatt s mindjárt meghívunk egy kis italra... rajta: ki a megfelelőbb erre a tisztségre: egy becsületes naiv embér vagy egy intelligens és körmönfont, manipulálgató politikus; mindenesetre Ford azt bizonyította, hogy nem túl bölcs, de becsületes. HUMOR Bizottság érkezett egy női fogházba. Az egyik cellában a prices fölött egy férfi arcképe függ fekete keretben. — Ez volt az ön férje? — kérdezik az elitélttől. — Igen — mondja könnyezve a nő. — Meghalt, ugye? — Sajnos. Hiszen éppen emiatt vagyok itt.- o -Vendéglőben. A vendég nagyon türelmetlen. — Pincér! Már egy fél órája vagyok itt! — Uram. én reggel 7 óta.- o -— Az esküvőnk után Károly eleinte minden reggel csókkal ébresztett. — És később? — Később ébresztőórát vett.- o -Színhely: egy jósnő lakása. — Önt nemrégiben nagy veszteség érte... Hajói látom... Ha jól látom, ön a férjét vesztette el... — Nem vagyok férjnél. Még lány vagyok. — Akkor valószínűleg az ernyője lehetett...- o -Egy vendég távozni készül a vendéglőből, de az ajtóban valaki utána szól: — Bocsánat, ön dr. Kerekes Eduárd? — Nem. — Akkor mégiscsak én vagyok dr. Kerekes Eduárd és ön most az én felöltőmet vette fel...
