Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-12 / 50. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ ÓHAZAI KÉPESLAP: Leányvásár Pécsváradon Pécsvárad, Baranya megye. Vasárnap reggelre már álltak a sátrak, kifeszitett kék, piros ponyvákon doboltak az esőcseppek. Pécsvárad szivében kikiáltók, vásározók, utcai komédiások lármája, no meg a “bandák” talpalávalója és a kiváncsiskodók zsivaja árulkodott arról, hogy rendkívüli napra: leány vásárra ébredtek a helybeliek. A néphagyományok szerint már évszázadokkal ezelőtt itt sereglettek össze a Lukácsnapi vásárokra a Zengő környéki falvakból a szekerezők, a vándorkereskedők. A ponyvák alatt, a ládákban sok portéka, árulnivaló lapult. De mégsem ezek voltak a legértékesebbek a hagyományos vásárban, hanem azok a leányzók, hajadonok, akik a környékbeli gazdák mellett kuporogtak a bakon. Valójában értük volt a vásár, értük jöt tek a mecseki falvak legényei. Itt próbáltak ismerkedni, és akkor volt igazán jó a vásár, ha már kézfogóra is sor került valamelyik pincegazdánál, ahol aztán folyt a bor, reggelig szólt a muzsika. Borban, harapnivalóban, muzsikában, szép lányokban és szálas legényekben ezen a vasárnapon sem volt hiány. A sátorok között pecsenye és sült kolbász illata csalogatta a népet, ősi szokás szerint rőzseparázsra tett, nyeles A RÓMAI PÁPAI MAGYAR INTÉZET JUBILEUMA RÓMA — Az idei tanulmányi évvel működésének tizedik évéhez érkezett Rómában a Pápai Magyar Intézet. A jubileumnak megfelelően a szokottnál ünnepélyesebb volt a tanév megnyitása, amelyen Ijjas József kalocsai érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke, az intézet protektora köszöntötte a hallgatókat. A jubileum alkalmából az Intézet ünnepi ebéden látta vendégül Agostimo Casaroli érseket, az Egyházi Közügyek Tanácsának titkárát, Luigi Poggi érseket, apostoli numciust, Bényi Józsefet, a Magyar Népköztársaság római nagykövetét, Joseph Schroffer érseket, a katolikus nevelés kongregáció helyettes titkárát, F. Momesco Marchisano pápai prélátust, a kongregáció helyettes titkárát, Törnek Vince parista ex-generálist, P. Sigmond Andrást, a Szent Tamás Pápai Egyetem intézetvezető professzorát, P. Johann Schasching generálisasszistenst, P. Szabó Ferencet, a Vatikáni Rádió magyar adásának vezetőjét és Magyar Ferencet, az Uj Ember cimü felelős szerkesztőjét. A vendégeket Ijjas József kalocsai érsek, Lékai László püspök, esztergomi apostoli kormányzó és Bagi István, az Intézet rektora fogadták. Ijjas József érsek pohárköszöntőjében megemlékezett arról a tiz évvel ezelőtti eseményről, amikor az Apostoli Szentszék és a Magyar Népköztársaság kormánya megállapodásban rendezte az egyház és az állam viszonyát Magyarországon. Ez uj szakaszt nyitott a magyarországi katolikus egyház életében és elindította a még megoldásra váró kérdéseknek lojális tárgyalások utján történő folyamatos rendezését. így vált lehetővé az is, hogy a magyarországi Római Katolikus Püspöki Kar újból rendelkezzék Rómában olyan intézménnyel, amely biztosítja, hogy a magyar katolikus papok megfelelő körülmények között végezhessenek felsőfokú tanulmányokat a pápai egyetemeken és főiskolákon. Casaroli érsek a pohárköszöntőre mondott válaszában azt hangsúlyozta, hogy bár voltak, vannak és lesznek is nehézségek, annak a részleges megállapodásnak az eredményeit, amelyre most visszaemlékezünk, nagyon pozitívan kell értékelnünk. Ezek között szerepel a Pápai Magyar Intézet immár tiz esztendős tevékenysége, amelynek során eddig 38 magyar pap nyerhetett felsőfokú képzést Rómában és az itt megszerzett tudást és készségeket a magyar egyház javára kamatoztathatta. A Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai jelenleg dr. Bohus Péter veszprémi, dr. Rózsa Huba székesfehérvári, Takács Gyula szombathelyi, dr. Schmatovich János győri egyházmegyés papok, akik már második éve tanulnak a különböző pápai egyetemeken és főiskolákon. Ebben az évben kezdte meg tanulmányait dr. Bolberitz Pál esztergomi, dr. Kovács László csanádnagyváradi, dr. Pajkó László váci egyházmegyés pap és dr. Vanyó László egri főegyház - megyés ösztöndíjas. vasedényekben sütötték a gesztenyét, forrón kaparták a tenyerekbe. És természetesen a mutatványos bódé, a céllövölde, a körhinta sem hiányzott a vásári képből. A művelődési ház előtti téren, a szűk kanyargjós utcácskákban Baranya, Bács-Kiakun, Somogy és Tolna megye népviseletbe öltözött lányai, legényei' fiataljai és idősebbjei ropták a táncot, összesen 23 népi táncegyüttes vonult fel és veté> kedett a menettáncban, majd később bent a színpadon a Duna menti népek folklór fesztiváljának selejtezőjeként. Az eső megmakacsolta magát. Alaposan nekieredt, de a leányvásár forgataga dacolf az idővel. A csepeli utcaszínház komédiásai mosolyt, kacajt, jókedvet fakasztottak, fittyet hánytak a felhőiknek, a csillogó utcaköveken himzet' papucsos lábak koccantak, kiacéran libbentek, pördültek a harangszoknyák, szilaj ul dob bant a legények csizma sarka A zenészek is fáradhiatatlanu’ húzták, nehéz volt eldönteni, hogy a kátolyi tamburazene kar, vagy a zengővárkonyi fuvások voltak-e jobbak. Bent a művelődési ház csarnokában a népszerű Sebő-együtter adott ismét Ízelítőt a tiszt-’ csengésű, ősi hangulatú népzenéből. A népi hagyományok kincsesháza lett erre a napra Pécsvárad. És ehhez a régi szokásokat felélesztő, mesterségeket ujravarázsoló népmü vészek kiállítása is sokkal hozzájárult. Samu Géza fafa rágásai, valamint a Népművészet Ifjú Mesterei címmel büszkélkedő Nagy Mária é- Vidák István gyékényből vesszőből font munkái neme példái voltak az ősi müvészef kiapadhatatlan ihlető ere jé nek. Volt dolog a zsűrinek, a hagyománlyoknak megfelelően megszavazták, kiválasztották a leányvásár szépét, Torrnc Borbála, a Báca-Kiskun megyei hajósi néptáncegyüttes tagja kapta a legtöbb szavazatot, és a leányvásár szépének dukáló, míves fémdombo ritásu keretbe foglalt tükröcskét. A legszebb pár cimef Csanádi Tündének és Rézi Csabának, a kalocsai ének és zenei általános iskola tánccsoportja bájos gyermekkettősének Ítélték oda. S nem lett volna igazi a vá sár, ha nem toppant volna be Vitéz László. Kedvenc népi hősünket a Bóbita bábegyüttes “hívta” el a pécsváradi mulatságba, nagy-nagy sikerrel. Hozzá hasonlóan a buda pesti peremszinház fiataljai is vastapsot kaptáik. A lónak vélt menyasszony cimü bor sós, harsány népi komédia előadásáért. Nem tudni, hány lány kelt el a vásárban, de az biztos hogy az idei pécs-váradi mulatság is azt példázta, hogy érdemes kinyitni a poros láda • fiákat, érdemes előhalászni, megtisztogatva bemutatni népi értékeinket. Csak gazdagodni lehet hagyományainkból. S ezt a vásárfiát mindenki hazavihette Pécsváradról. MAGYAR VIDÉK: Tanyavilág: mesemondók Matkópusztán Kecsekemét, Bács-Kiskon megye. Megbolydult a puszta, hire szaladt, hogy a “baltás” Pólyák Feri, Bács-Kiskun megye leghíresebb fafaragójának udvarán valóságos népünnepély készülődik. Ott gyülekeznek a Kecskemét környéki tanyavilág, Matkópuszta nagy öregjei, a 91 esztendős Combos Anna néni, a dalokból 70 esztendeje kiapadhatatlan Tánczos Péter bácsi, a csudálatos meséiről nevezetes Dudás Mihály és még sokan mások. Nosza, a férfiak gyorsan fejükbe nyomták a kucsmát, vagy a fekete kalapot, az aszszonyok kendőt kötötték, kézen kapták a meseváró izgalomtól kigyult gyerekhadat és már igyekeztek is arrafelé, ahol a százesztendős akácok alatt, kábelek fekete kigyói tekerődztek, felvevőgép berregett és szállt, fodrozódott, tündökJött a homokon termett mese: “Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rét tenetesen gonosz boszorkány . . .” A gyerekek szája tátva, az asszonyok megborzonganak, még a férfiak is komolyan hallgatnak: elhiszik a mesét. Kint a pusztán ma sem esik messze egymástól a valóság és a képzelet boszorkányokkal, garabonciásokkal, démonokkal benépesített világa. Az átéléshez az izes szavakkal láttató mesemondók is hozzásegítenek, úgy mondják egyik történetet a másik után, mintha mindez velük esett volna meg, vagy a szomszédjaikkal. — Volt egyszer egy szegény ember, akinek az öregapja nagyon mulatós ember volt — igy szól az egyik pusztai történet. — Egyszer elindult hazulról, ment mendegélt az utón és hirtelen mit látott ? Két fehér ökröt! Mindjárt gondolta az öregember, hogy valami csuda történt vele és nagyon eltalálta az igazságot, mert hajnalban a diófa tetején ébredt. Mozog a hallgatóság képzelete, látják, értik, érzik a mesét, ez adta az ötletet a tévéseknek is, hogy az elmondottak egy részét külön képekben is megelevenítsék, így aztán a nézők is láthatják majd, az ut szélén várakozó fehér ökröket és a diófáról lekászálódó öregembert. Fazekas Lajos rendezőt családtagnak kijáró szeretettel fogadták a pusztai emberek. Gyorsan elterjedt róla, hogy kecskeméti születésű, tehát “földi”, ezért is talált ra, erre a mindeddig érintetlenül szunnyadó hatalmas kincsére, a kecskeméti homok mesevilágára. Ennek a hallgatag, de nagyálmu tájnak szavakban továbbélő népművészetére. Elsőnek dir. Ortutay Gyula akadémikus, néprajzkutató fedezte fel az itt rejlő értékeket, Nagy Ilona kutató igy bukkant az azóta elhunyt Gajdócsi Pál nyomára. Sikerült is megmenteni az idős ember legszebb népmeséit, de sokáig nem sejtették, hogy érdemes tovább keresgélni mesék után, ezen a tájon. Szerencsére, az egyedülállóan értékes anyag nem tűnt el nyomtalanul, sőt a tévé uj népművészeti sorozatának jóvoltából, országnyi hallgatóságot kapnak a matkópusztai dalosok, mesemondók, akikkel talán még az idén, de legkésőbb jövő év elején találkozhatunk a televízió műsorában. Vadas Zsuzsa KALOCSA NEPMUVCSZETI KINCSEI KALOCSA, Bács-Kiskun megye — Régi gond szűnik meg Kalocsán azzal, hogy felújítás és átalakítás után egykét éven belül önálló épületet kap a városi művelődési központ, amely jelenleg egy épületben szorong a múzeummal. A kalocsai Viski Károly Muzeum a legfiatalabb városi régiségtár Bács-Kiskun megyében. Jelenleg 1500 korsó, tányér, tál stb. tanúskodik a muzeum raktári polcain arról, hogy Kalocsa régen hires fazekasközpont volt. A kibővített muzeum be tudja majd mutatni valamennyi kalocsai kihalt mesterség — csizmadia, kékfestő, köteles, mézeskalács- és papucskészitő — műhelyeit is. A mostani körülmények közt mindössze csak 800-at tudnak kiállitani; a múzeumnak igy is 24,000 látogatója volt az elmúlt esztendőben.
