Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-12 / 50. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal repülő csészealjak titka Irta: RONALD BURTON Dömötörön van az idő. / Nincsen a tarlón mező. / Sírnak rínak a bárányok, / Szomorkodnak a juhászok." Bálint Sándor NŐI SAROK VI. KI ISMER DEROT? A Föld belsejében kialakult élettel kapcsolatban más elgondolás is van. Az időközben megszűnt Life című képes hetilap 1951 május 21-i számában cikk jelent meg arról, hogy a Föld mélye városokat rejt, amelyeknek lakói se nem emberek, se nem gépemberek, hanem valahol a kettő között foglalnak helyet.Deroknak hívhatjuk őket, ami a ..degenerált robot” rövidítése. Gyűlölik a föld felszínén élő emberekét. A Life cikke szerint a derok sok gonoszát követtek el. Ők felelősek például, számos hajótörésért. Gyakran emberi külsőt öltenek, elvegyülnek a tömegben és igy hajtják végre aljas cselekedeteiket, értenek a telepátiához, olvasnak az élőlények gondolataiban és ez nagy segítséget jelent számukra az emberiség ellen elkövetett tetteik végrehajtásánál. Egy Ray Palmer nevű amerikai újságíró egyik cikkében leírja, hogy találkozott Pennsylvaniában egy Richard Shaver nevű férfival, aki egy ideig a derok között élt. Az újságíró Richard Shaver házába érkezett, azért, hogy inteijut készítsen vele. Vacsora után meglepetéssel tapasztalta, hogy vendéglátója egyszerre öt különböző hangon kezd beszélni. Előbb azt hitte, hasbeszélővel áll szemben, ' de azután meggyőződött arról, hogy Richard Shaver nem is tudja, hogy mit beszél, hanem titokzatos erőknek engedelmeskedve hagyják el száját a különböző szavak. Ray Palmer azt állítja, hogy a derok gondolatátvitel utján kerítették hatalmukba házigazdáját hogy azt a látszatot keltsék: nem normális, tehát szavainak nem szabad hitelt adni. EMBERI RABSZOLGÁK ROBOT—KÉZBEN Egy John Robinson nevű ufológus az egyik szakfolyóiratban arról számolt be, hogy 1944 szeptemberében New Yersey-ben találkozott egy Steve nevű férfival, akiről azt hitte, hogy nem emberi lény, hanem dero. Kizárólag overált hordott és különös módon viselkedett. Állandóan attól félt, hogy valaki követi. Ha ritkán kiment az utcára, minduntalan megállt és hátranézett. Húst sohasem evett és előző életéről egyetlen szót sem ejtett el. Ha valaki elment lakásának ajtaja előtt, megmerevedett és feszülten figyelt mindaddig, mig á léptek el nem haltak. Sohasem ment a házak tövében, mindig az utca közepén haladt. Sohasem dohányzott, nem ivott alkoholt és gyógyszert, még aszpirint sem volt hajlandó bevenni. Festőművésznek mondta magát és valóban egészen furcsa tájakat festett, olyanokat, amelyeket emberi szem még sohasem látott. Egy idő után az ufológus feltette a kérdést Stevennek: miért viselkedik ilyen furcsán? És akkor a fiatalember elmondta életének nagy titkát; ,,Hét esztendővel ezelőtt, a nyugati partvidéken féldrágaköveket kerestem egy barátommal. Sivatagi részen mentünk át, amikor hirtelen körülfogott bennünket néhány fekete lepellel letakart férfi. A következő pillanatban fénysugár hatolt át barátomon, aki abban a pillanatban összeesett. Mozdulni sem tudtam, csak láttam, hogy az egyik feketeköpenyes mögém lép és valamit a koponyámhoz érint. Azért hordok hosszú hajat, hogy eltakarja ezt az 50 cent nagyságú foltot, ahol azóta sem nő hajszál. Ez a jel azt jelenti, hogy a föld alatt élő derok rabszolgája lettem. Nem tudtam mennyi ideig voltam a foglyuk, csak azt tudom, hogy ráccsal elzárt barlangokban tartottak, S©k. ápás-ifrab^rtársammal együtt. £s $|t}j£jij,^ napon váratlanul New Yorkban találtam magam. Egy újságon megláttam a dátumot: két esztendőt töltöttem a derok fogságában. Azóta rettegek tőlük, mert nem tudom, melyik pillanatban jönnek el újra értem és visznek le a földalatti pokolba.” Steve azt is elmondta, hogy a derok időről-időre repülő csészealjakon vizsgálják a földi életet és jól szórakoznak azon, hogy az emberiség hogyan dolgozik egymás ellen. * * * A repülő csészealjakról szóló cikksorozat ezzel végétért. Igyekeztünk felsorakoztatni tanúvallomásokat, agyrémnek lűnő önvallomásokat és fantasztikus elméleteket. Vannak-e valóban repülő csészealjak, vagy pedig csupán a képzelet szüleményei, — erre a kérdésre sem határozott igennel, sem határozott nemmel felelni nem tudunk. Ötven esztendővel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is ember jár majd a Holdon. A mi életünkben ez valósággá vált. Ki tudja, hány esztendő telik el addig, mig megoldjuk a repülő csészealjak titkát is. — Vége — MAGYAR NÉPSZOKÁSOK A SZEGEDI DÖMÖTÖRÖZÉS Ismeretes, hogy a szegedi székesegyház, más nevén Fogadalmi templom helyén állott a harcosok és juhászok védőszentjének, Szent Dömötörnek ajánlott palánki, azaz belvárosi plébániatemplom. Ennek bucsunapjához (október 26) egészen 1837-ig kapcsolódott a dömötörözés, vagyis a juhoknak a legelőről való behajtása után tartott pásztoráldomás. E napon a pusztai juhászok, pásztorok zászló alatt vonultak a búcsúra. A zászlóvivő után jöttek a tanyai kapitányok, öreg gazdák. Utánuk felbokrétázott juhászlegények terelgették az ajándék fehér bárányokat, a menyecskék pedig ropogósra sült fonatos kalácsot és szőlőt hoztak. A menetben a juhászok több hozzátartozói is részt vettek. A Dömötör-templom előtt a céhek várakoztak zászlóikkal. Amikor a pásztorok menetét látták, a templom küszöbén álló főbíró címeres botjával amelyre. az Isten Báránya is rá volt faragva — jelt adott és megindult a magisztrátussal együtt a puszták népe felé. A zászlóvivő tanyai kapitányt megölelte, majd megfordulva, a pásztorokat a templom felé vezette. A plébános teljes díszben, fényes segédlettel, baldachin alatt várta őket. Amikor a menet a küszöbhöz ért, a plébános a Magnificat anima mea éneklésébe kezdett. A nép maga is énekelt, miközben bevonultak a templomba. A mise és prédikáció után a plébános átvette a juhászok ajándékát, a bárányokat. Az ünnepi ebédhez a pásztorok bürgepaprikással járultak hozzá, amelyet ott főztek ők maguk a templom udvarán. A turoslepényről, rétesről, bélésről a juhásznék, a borról pedig a borbirák gondolkodtak. Az ebéden ott voltak a város vezető emberei. Az ételeket menyecskék és lányok szolgálták föl, akiket a juhászlegények dudaszóval kisértek a konyhából az ebéd színhelyéig. Ebéd után szintén dudaszó mellett táncrapördiilt mindenki, olykor még a papság is. ' Ezzel a vidám ünnepséggel, bucsunappal függ össze a Dugonics-följegyezte szólás is: neki mindönnap Dömötör napja vagyon vagyis mindig részeg. A búcsú költségeihez egyébként maga a vá.ros is ját juhászaink az Alföldön számon tartották'. A kiskunsági pásztornóta szerint: Mi k*>£/1 másfele is Dömötör KITARTÓK, SZÍVÓSAK, DE... Talán nem veszik férfiúi elfogultságnak, hamis előítéletnek, durva általánosításnak, ha megállapítom: az általam végtelenül nagyra tartott női nemnek nem erénye, a pontosság. A nők szivósabbak, teherbíróbbak. áldozatkészebbek, érzékenyebbek, sok tekintetben okosabbak is, mint a férfiak, de semmi esetre sem pontosabbak, sőt — pontosabban fogalmazva — egyáltalán nem pontosak —, tisztelet a kevés szánni kivételnek. A férfiak között is van pontatlan, de kisebb arányban. A nők pontatlansága összefügg nemük ősidők óta fennálló kiszolgáltatottságával. A légyottra induló nő például szándékosan késik, önvédelemből. Ha ugyanis nem késne, akkor pontosan érkezne. Ha azonban pontosan érkezne és -történetesen a férfi késne. akárha néhány percet csupán, a nő kínos szituációba kerülne. . A nőre várakozó férfi legfeljebb egy szánakozó mosolyt vált ki a környezetből, az egyedül várakozó nőt azonban a társadalom gyanúsító jellegű megvetéssel sújtja. Ezt elkerülendő, késni kell. A nők pontatlanságának másik — nemük elnyomottságával kapcsolatos — oka, hogy a nő felkészülése a külvilág előtti megjelenésre több időt igényel. Az igazságtalan társadalom a férfit belső tulajdonságai alapján bírálja el, és elnéző a küllemével szemben, de aggályosán méricskéli a nőt. Egy félrecsuszott nyakkendő a férfin, korántsem egyenértékű toaletthiba egy nyitvafelejtett női cipzárral. Az előbbi kedélyes hanyagság, az utóbbi azonban jellemhiba. A nőket az a tudat, hogy külsejük állandóan a környezet itélőszéke előtt áll, zavarral és határozatlansággal tölti el. Ez a magyarázata annak a férfiak előtt felfoghatatlan jelenségnek, hogy például a színházba induló nő. utolsó pillantást vetve a tükörbe, ijedten felsikolt, ledobja magáról nagynehezen összeválogatott toalettjét. mondván: ebben nem lehet elmenni és elölről kezdi az egészet. És természetesen elkésik. Ne higyjük azonban, hogy a nőnek nincs lelkiismeretfurdalása a késés miatt, hisz ő is szeretné látni a darab elejét, ő se szeretne lemaradni a vonatról, ő is elszenvedi a hivatali késésből származó hátrányokat. Miért hát akkor az a látszólagos nyugalom, amivel a nő a fürdőszobában, vagy az öltözőtükör előtt készülődve szembenéz a késés veszélyeivel? Ennek oka nem más. mint a nők ama bájos optimizmusa. hogy az idő tulajdonképpen az ő szövetségük. ami megáll a kedvükért, megszánja őket. egy icipicit abbahagyja a maga múlását, csak annyi ideig, amig a nő. szegény feje. el nem készül az öltözködéssel. Különös módon a nők az időt himnenní lénynek képzelik el. egy lovagias és nagylelkű férfinak, aki (!) lábhoz tett fegyverrel türelmesen várakozik addig, amig a hölgy készülődik. A nőknek az idővel kapcsolatos optimizmusát, vagy fatalizmusát ékesszólóan bizonyítják- felkiáltásai. (..Már fél nyolc! Az lehetetlen!" ..Hogy már nyolc óra volna? De hiszen az előbb még csak hét óra volt!”) De azért legközelebb titkon mégiscsak abban reménykednek. hogy az időt, ezt a zord öregembert, sikerül levenniük a lábáról. Mert mint mondtam, a nők kitartóbbak és szivósabbak a férfiaknál, még pontatlanságukban is azok. í PÁSTOLJA HIRDETŐINKET! Novobáczky Sándor
