Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-12 / 50. szám
13. oldal TORONTÓI LEVÉL HELYZETKÉP Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Kezdeni megszokni, hogy a város szinte napról-napra változik. Néha alig ismerek rá, ahova ritkán járok, ott el is tévedek. Ahol üres tér volt, most óriási buldózerek tépik, szaggatják a földet, vagy nagy daruk látszanak ki a felhők közül; sok emelet és ház nő ki a földből. .Egyszerre megváltozik az utca képe. Az ember életében is megváltozik minden, a jóból rossz lesz és hiába várjuk vissza azokat a régi szép időket. Mikor ide kerültem Kanadába és bementem ebédelni egy étterembe, olyan sztéket raktak elém, hogy ha hiszik, ha nem, az egyik fele lecsüngött a tányérról. Az idevalósiak csak a közepén vágták ki a húst olyan lyuk formában, azt majszolták, a többit, a nagyobb részt vissza vitte a pincér, az ment a szemétbe, nagyobb helyeken a moslékos dézsába. Ma? Két személyre nem adnak annyi húst, mint azelőtt egynek szervíroztak és az ára valósággal a fellegekig ér. Ma az a vendéglő van tömve, amelyik azt hirdeti, hogy egy tál, amelyik két személyre elegendő, kilenc dollárba kerül. Kanadát úgy emlegették, úgy élt a világ köztudatában, hogy a jólét országa, ahol paradicsomi állapotok uralkodnak. Ki hitte volna közülünk, akik akkoriban ide jöttünk, hogy itt is megtörténhetnek azok a jelenségek, amik Európában. Ki beszél ma már itt jólétről, paradicsomi állapotokról? Az inflációval járó árdrágulás évente átlag 12-14 százalék s egyre nő a munkanélküliség és rengetegen vannak welfáron. Ebből a segélyből nem lehet élni, van fedél a fejük felett és az életigényt is úgy, — ahogy ki lehet belőle elégiteni. A baj csak az, hogy ezek a welfárosok kezdik megszokni ezt az állapotot és nem fűlik a foguk a munkához. Akinek több gyereke van, az egész jól meg is él ebből a segélyből. Pontosan kap annyit, mintha dolgozna. Az inflációs válság főleg az időseket, a nyugdíjasokat sújtja. Igaz, hogy ,,menet közben” lassacskán változik a csekk, mindig pár dollárral emelkedik, de ez, olyan csekély, hogy sohasem éri utói az infláció emelkedését. Sajnos, itt Kanadában eleinte nem is vették komolyan az inflációt. Az állam múló gyermekbetegségnek tartotta, de ma már mindenki tudja, hogy évekre szóló nyavalyáról van szó és csak keresgetik, de meg még nem találták az ellene való védekezést. Miniszterelnökünk rendkívül önfejű, beképzelt ember, főleg most, hogy többsége van a parlamentben, egyre kevesebbet törődik a közügyekkel, nem úgy, mikor a háta mögött érezte az ellenzéket, akik mindig azzal fenyegetőztek, ha nem teljesiti a követelésüket, megbuktatják. Akkor bizony az volt a helyzet, hogy a new demokraták rá kényszeritették az akaratukat, adott esetben mindig megkapta az ultimátumot, hogy csinálod, vagy sem, mert ha nem, akkor megbuksz... Trudonak rendkívül kényelmes az álláspontja. Röviden kijelentette, hogy az infláció világjelenség, nem lehet ellene tenni semmit, és minden marad a régiben, azaz dehogyis marad; egyre nőnek az árak. A kanadai polgár látszólag még nyugodt, de mi lesz, ha majd az asztalra csap és követelni fogja az erős kéz politikáját? A polgári társadalom egy részének az éretlenségére mutat, hogy Trudeot óriási többséggel választották meg, amikor minden egyes lap ellene volt és a Karikaturisták állandó céltáblája-ként szerepelt az újságokban. Még az állam pénzén kitartott televízió — tehát az ő intézménye! — sem foglalt mellette állást. És aztán amikor eljött a í ■' választás, a jobb érzésű emberek legnagyobb megdöbbenésére győztek a liberálisok, Trudeo vezérletével. Az átalakulás igen lassú folyamat Kanadában, hiszen csak vissza kell emlékezni, amikor ide jöttünk 17-18 évvel ezelőtt, a kanadai polgárok életformája annyira távol esett tőlünk, hogy a marslakókhoz hasonlítottuk őket. A kanadaiak vasárnap templomba jártak ájtatoskodni, misét, vagy prédikációt hallgatni, utána a kertben foglalatoskodtak, nem volt szabad előadást tartani a moziban és a színházban és nem szolgáltak fel szeszes italt az éttermekben. Bűn volt még fel is tételezni, hogy a rendszernek ez a vonala valaha meg is változhat. És ma? Minden a fordítottja a réginek. A kanadai polgár vasárnap moziba, színházba jár, több sört és whiskit iszik, mint hétköznap és ha van elég inni valója, nem érdekli mi történik a világban! Erre a legjellemzőbb példa, hogy most legutóbb, SZÓRAKOZOTTSÁG — Vigye be ezt a hőmérőt a beteghez, és cserélje ki a toliammal. Véletlenül azt tettem a hóna alá... LEGENDA, VAGY VALÓSÁG? BOLDOG SALAMON KIRÁLY VISZONTAGSÁGOS ÉLETE (Élt 1047 — 1120,1130 között) Thuróczi szerint életét vándorlásban élte le. Mi azonban nemcsak ezzel az életével foglalkozunk, hanem azzal a másik életével is, ami eltűnése után kezdődött. Hogy e szent életét megértsük, meg kell emliteni, hogy 5 éves korában királlyá koronázták, 5 éves korában már megnősült, IV. Henrik császár 10 éves húgát, Juditot adták hozzá. Ez 1052-ben történt a pozsonyi értekezlet után, amikor maga IX. Leó Pápa közvetített békét és barátságot III. Henrik és András király között. Uralkodni 1063-ban kezdett, I. Béla halála után. Uralma 1074-ig tartott, a vesztett mogyoródi csatáig. Kibékülése Szent Lászlóval 1081-ben teljesnek látszott, mert még a szent koronát is kiszolgáltatta. Holott a középkorban azt tekintették királynak, akinek a szent korona birtokában volt. Ezért nehezen értjük, miért szőtt felkelést Szent László ellen. Ekkor börtönözték be őt Visegrád várába, ahonnan csak 1083-ban szabadult ki, Szent István szentté avatásakor kegyelemben részesült. Kevés hívével rögtön Judit királynét kereste fel Regensburgban, de a csalódott nő elutasította. Salamon kiszorult tehát Magyarországból, Németországból egyaránt. Híveivel együtt ekkor az aldunai kunokhoz menekült. Kutesk kúp fejedelem szívesen fogadta, és barátsága jeléül leányát adta hozzá feleségül. Salamont szenvedélyes vére mind újabb kalandba sodorta. 1085-ben Kuteskkel együtt betört Magyarországra, s Ungvárig hatolt. Székely-Molnár Imre amikor Quebecben a farmerek lemészárolták a kis borjukat, patakokban folyt a vér, a televizió alaposan kicifrázta a legborzalmasabb jeleneteket, és ellenhatásként bemutatta, hogy Afrika egyes részein a Bendaleszben rakásra halnak éhen az emberek... A televizió nézői, nők és férfiak rosszul lettek a látnivalóktól. volt olyan, aki összeesett és meghalt. És másnap, jellemző a tömeg hangulatára, a televizió bemondója beszámolt arról, hogy a televizió nézőiből teljesen kihalt á részvét és az emberi szolidaritás, mert akik csak felhívták őket telefonon, azok a kis botjukat sajnálták, egyetlen egy sem akadt közülük, akit megindított volna a haldoklók iránti részvét és együttérzés. Hát ennyire és ide jutottunk?! Hát csakugyan vallásosak ezek az emberek? Imádkozni járnak a templomba? Mert el kell hinnem a bemondónak, hogy csak a kis borjuk iránt volt bennük könyörület, embertársaikkal szemben közönyös nemtörődömséggel viseltettek. Részvétlenségüket csak azzal lehet magyarázni, hogy a kis borjukért kár volt (mint ahogy ez igaz is) az embereknek pedig úgy látszik ez volt a rendeltetésük, mert mi másnak lehet magyarázni azt. hogy nem volt senki, aki a megmentésükért szót emelt volna...' __ Itt Szent László rajtuk ütött, a kun sereget megverte, zsákmányukat elvette, és a magyar foglyokat kiszabadította. A két vezér csak nehezen mentette meg életét. Végül még egy portyázást vezetett Salamon, de most már kevés lovassal 1087-ben Bulgáriába. A görögök azonban megverték. Salamon most is elmenekült. Thuróczi a futásról azt Írja, hogy „elhagyott, üres várhoz értek. Itt töltöttek egy napot és egy éjszakát. Közben megérkezett az ellenség, és körülzárta a várat. Kitörtek. Átkeltek a befagyott Dunán. Ezután nagy erdőbe érkeztek. Ekkor azt mondta övéinek, hogy széledjenek széjjel, és keressenek tüzelőfát. Ö lerakta fegyverzetét, azonnal elvonult, és soha többé náluk nem jelentkezett.” Nyugatnak haladt, egyre nyugatnak. Érintette Nádorfehérvárt. Lám, ezt az erősséget is ő foglalta el Géza királlyal együtt. A Száva partján haladt tova mindaddig, mig a folyó észak felé nem fordul. Utána nyugatnak tartott. így jutott el Istria félszigetére, Polába. Veszélyek közt. embertelen fáradsággal, de Isten tapasztalható segítségével. Itt telepedett le, közel Polához. Bonfini szerint ezután Istria erdeiben élt. Innen csak egyszer zarándokolt Magyarországra, Kálmán király uralkodása alatt, de mihelyt felismerték visszatért magányába. Bonfini szerint erdei füvön és gyümölccsel élt. testét bőrrel takarta be. és vezeklő-övet viselt. Nyáron magas lombon feküdt, télen földalatti üregben lakott. Bizonyára öröme tellett benne, hogy haláláig nem ismerték fel, bár szent életét nagyon dicsérték és tisztelték. A nép csak akkor tudta meg, hogy ki élt (Folyt, a 14. oldalon) A MADÁR Ha utánad lopódzom zizegő csillagok sása között a gyökérnövésű vad szelekben az erdőn túl a hajnali Napot elönti a düh. A sömlyékek zöldes üvegén eltűnik lábad nyoma. Csak az ég kékjében beszélgetnek rólad az űrbe támaszkodó jegenyék. Te, sugaras mezőket gázló, óriás madár: aranyló fákat hullató vidék, boldog, ki tollad megtalálja és megfejti benne a nyár színét. Polner Zoltán
