Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-12 / 50. szám
14. oldal Honnan nyerte nevét a Mikulás Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA A Mikulás, akit Amerikában Santa Clausnak hívnak, az egész világon mint gyermekek barátja és jótevője szerepel, aki szeretettel lopózik éjjelente közelükbe, hogy titokban megajándékozza őket. Karácsony idején, évrol-evre emlegetik, de csak kevesen tudják, hogy nem valami légből kapott fantázia alak, de valamikor valóban élő, húsból és vérből való ember volt, akit nagyonis jól ismertek ezen a földön. Általában azt szokták mondani, hogy a Szentek csoportja két részre oszlik: történelmi és legendás szentekre. Vannak ugyanis, akiknek létezését hiteles okmányokkal lehet bizonyítani. Szent Ágoston könyveket irt, melyek nemcsak munkáját, működési körét, de egész lelkivilágát feltáiják. Assisi-i Szent Ferenc életéről, csodás tetteiről számos okmány maradt fenn, úgyszintén Szent Terézről, Szent Antalról és még sok másról. De vannak szentek, akikről csak kevés adat van birtokunkban, inkább csak szájhagyomány, könyvek, leírások révén tudunk róluk. Ilyen legendái alak Szent Miklós, akiről a mai Mikulás képét megalkották az emberek. Szent Miklós (St. Nicholas) Krisztus után a harmadik században Patara városában született, a Földközi tenger partján, mai Törökországban. Már mint gyermek mély hite általános csodálat tárgyává tette — mindig böjtölt és imádkozott. Jómódú, sőt gazdag családból származott. Majd a Patarától keletre eső Myra város püspöke lett. Ezek nagyon nehéz idők voltak a kereszténység számára Dioklecianus császár üldöztetése miatt. Maga Miklós püspök is fogságba esett és csak azáltal menekült meg, hogy Konstantin császár lépett a trónra, aki a kereszténységet államvallássá tette. A püspök munkája azonban továbbra is nehéz maradt, megnehezítette azt az Áriánus eretnekek ellen folytatott küzdelem. Miklós püspök erélyes volt, de ugyanakkor szelíd lénye és jóságos nemeslelkűsége által egyre népszerűbbé vált. A CHRISTIAN HEARLD szerint mindenkin segíteni iparkodott és olyan volt mintha az Ur Jézust jelképezte volna emberi formában. Dohnányiné Zachax Ilona Egy alkalommal három rómait koholt vád alapján Rómába hurcoltak, ahol halálraitélték őket. Az elitéltek keserve Miklós püspök tudomására jutott és mivel személyesen nem juthatott el Rómába, Konstantin álmában jelentkezett és megmagyarázta neki a rettenetes tévedést, mire a császár másnap felmentette és szabadon bocsátotta a foglyokat, ugyanakkor azonban levelet menesztett a püspökhöz, figvelmez-HETI NAPTÁR DECEMBER (BAK HAVA) 16— Hétfő: Etelka 17— Kedd: Lázár 18— Szerda: Auguszta 19— Csütörtök: Viola 20— Péntek: Teofil 21— Szombat: Tamás 22— Vasárnap: Anikó tetve őt, hogy álmát a jövőben ne háborgassa többé és az effajta furcsa perceit használja inkább arra, hogy a világ békéjéért imádkozik. Számos történet terjedt el arról, mennyire szerette Miklós püspök a gyermekeket. Minden alkalmat megragadott, hogy segítsen rajtuk, hogy megajándékozza őket. A legenda szerint egyszer három kisgyermeket, kiket gyalázatos módon meggyilkoltak, feltámasztott. A leghíresebb történet, mely a püspökkel kapcsolatban fennmaradt, a három aranybatyuról szól. Egy patarai nemesember elszegényedett és mivel nem tudott kelengyét adni három leányának, mint ahogyan az akkoriban szokásos volt, már-már azon a ponton volt, hogy prostitúcióba bocsássa ókat. Midőn azonban a legidősebb leány abba a korba lépett, hogy férjhezmenendő legyen, Miklós püspök ellovagolt a nemesember háza előtt és a nyitott ablakon át bedobott egy batyucska aranyat, mely fedezte a kelengye költségeit. Hasonlóképpen cselekedett a második leány esetében. Mikor azonban a legfiatalabbra került sor, az apa megpillantotta az arralovagló püspököt és látta, az hogyan hajítja be az áldásos adományt. Mondanunk se kell, mennyire hálás volt érte. Miklós püspök halála után kétszáz évvel Myra város templomot emelt emlékére. A CHRISTIAN HERALD szerint holttestét 1087-ben elrabolták és az olaszországi Bariban, a róla elnevezett San Nicole Bazilikában helyezték örök nyugalomba. Emiatt sok viszály támadt a kereszténység keleti és nyugati ága közt. Viszont hétszáz év múlva már senki se tudta megállapítani, még kevésbé bebizonyítani, hogy valóban Szent Miklós holtteste volt-e, melyet elraboltak? De talán nem is az a fontos, hogy Szent Miklós életéről hány hiteles adatot tudunk felmutatni, inkább az, hogy olyan ember volt, aki nagyon közel állt ahhoz, hogy életével bebizonyítsa, hogy igenis lehetséges Krisztus elvei, elgondolásai és parancsai szerint élni. ____________ BOLDOG SALAMON KIRÁLY VISZONTAGSÁGOS ÉLETE (Folyt, a 13. oldalról) közöttük, amikor halála után titkos pecsétgyűrűjét nyakában megtalálták. Polában temették el, az Ecclesia Cathedralisban, tisztelt szentjük, Szent Flóris mellé. Aztán megfeledkeztek róla, és szent remeteéletéről külföldön s Magyarországon egyaránt. 1657-ben azonban Szent Miklós napján felnyittatták a külön oltárban lévő sirt. Ez azért történt, mert a város lakói azt beszélték, hogy a génuaiak 1380-ban, a város megszállása alatt Szent Flóris püspök ereklyéjét elrabolták. A feltárt sírból jó illat áradt, amit különben valamennyi középkori sirfelbontásnál megemlítenek, 6 darab szent ereklyét találtak, köztük, Boldog Salamon ereklyéjét. Ezután 5 tartóba helyezték a csontokat. Mi sem bizonyítja jobban Salamon tiszteletét, minthogy az ő maradványa Szent Flórissal közös tokba került. Az ereklyék az oltár alatt maradtak, amelyet vaspántokkal erősítettek meg. De a teljesség kedvéért még megemlítjük, hogy néhány évvel ezelőtt restaurálták a polai dómot, és ekkor külföldi lapok értesítése szerint megtalálták a már elfeledett és elhanyagolt sírban Boldog Salamon ereklyéjét is. Tóth Tihamér '• .'•'!!« .v.wtíöhY' ;--l jíowv (•!,**; Ajípyta:ü(í-.mr.vsa ..vűuVAwisg inuMziá -A norjipsz A. Sz. Puskin (1799-1837): "Ha járok utcanép zajában” Ha járok utcanép zajában, tömegben, templomiv alatt, vagy víg, bolondos társaságban, el-elfog egy bus gondolat. Az évek — szólok — egyre tűnnek, s bármennyi volna szám szerint, vár a sötét bolt — s egyikünknek a sorsos óra mindig int. Ha vén tölgyet látok magában, erdők öregje, gondolom,. ha éltél dédapám korában, túléled m^jd az én korom. Szólok fiúcskákhoz, leányhoz, halk bucsucsókkal: Ég veled. Én hervadok, te csak virágozz, átengedek minden helyet. Minden napom minden szakában jövendő végem kutatom, s az elkövetkezők sorában halál-órám találgatom. S hol küldi rám a sors a végem? Harcban? külföldön? tengeren? Vagy itt a szomszéd dombvidéken fogad be m^jd a sirverem? S bár holtnak nincsen vágya semmi s mindegy, testem hol foszlik el, szeretnék mégis ott pihenni egy kedves tájamhoz közel. Tomboljon majd az ifjú élet, ahol pihen testem pora, s ragyogjon a hideg természet örök szépségű mosolya. Fordította: Áprily Lajos A KÖZÖSSÉG TÖRVÉNYE AZ EMBER TÁRSAS LÉNY Egész emberi nemünknek adott törvény vagy kiváltság, hogy az apostol szavai szerint „az egyik a másik terhét viselje”. És ez teljesen összeegyeztethető az ellentéttel, hogy „mindenkinek a saját terhét kell viselnie.” A felelősség utolsó terhe, amikor majd megitéltetiink, egyedül a mi vállunkon marad: de az odavezető utón, mig ez ítéletre előkészülünk, gyötrelmeket és fáradalmakat viselnek el értünk mások is. A helyettesítésnek ezen az elvén, hogy javunkra válik, amit mások tesznek értünk, alapszik a közösség: szülők dolgoznak és vesződnek gyermekeik javáért, gyermekek szenvednek a szülők bűneiért, akik meghaltak, mielőtt a bűn vetése kikelt volna. Néha kikényszeritett, néha önkéntes ez a szerep. A férjet ért büntetés átháramlik az asszonyra. A társadalom összes osztályai által élvezett jótéteményeket kevesek egészségtelen és veszedelmes fáradsága szerzi meg. Katonák megsebesülnek és meghalnak az otthoniakért s államférfiak áldozatul esnek honfitársaikért való fáradozásaiknak, akik alig tesznek egyebet, minthogy birálgatják őket. így nyúl bele a közösség törvénye ilyen vagy olyan módon életünkbe. Szenvedünk mindnyájan és nyerünk a kölcsönös szenvedés által, mert soha nincs az ember egyedül a földön, — ha egyedül fog is állni egy nap azután. Itt társas lény, és mint egy a sok utitárs között, halad távoli hazája felé. Newman bíboros ís--. WöWf ffvl Vr'fUlhn&v rotpA törmfUiío té)i ríaouriűb a iru,j. jígam
