Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-12 / 50. szám
12. oldal Olajban forog a világ Irta: HALÁSZ PÉTER Boldogult Vespasianus császár mondotta, hogy ..pecunia non ölet”, amivel minden időkre megalapozta a halhatatlan bölcsességet, amely szerint a pénznek, a tömérdek pénznek ugyanis van szaga. Jó szaga. Mámoritóbb illata, mint a legmisztikusabb keleti illó-olajnak. S az olajhoz érve, nyomban leszűrhetjük a tanulságot, hogy tömérdek pénze annak van, akinek rengeteg olaja van. amint azt á legdrágább és legexcluzivabb londoni boltok tulajdonosai boldogan tapasztalják. A London legelőkelőbb hoteljait elárasztó gazdag arabok kétkézzel szórják a pénzt. A Jermyn-streeti hires Dunhill-cég alkalmazottai megszokták már, hogy elegáns üzletükben általában igen jómódú vevőkör szerzi be szükségletét, vagy ajándékait, de az arab ur, aki Abu Dhabi-ból érkezett Londonba s akit Rolls Royce kocsija repített a bolt bejárata elé, még őket is meglepte olaj-kifinomult Ízlésével. Félóra leforgása alatt vásárolt egy arany-öngyújtót háromezer fontsterlingért, egy gyémántokkal kirakott pipát hétszázötven fontért és — hogy legyen mivel aláírni a csekket: egy töltőtollat hatszázötven fontért. Az Abu Dhabiból érkezett vendég bevásárlása azonban távolról sem elszigetelt eset — Dunhill arany- és ezüst ajándéktárgyainak az arab országokba irányuló kivitele mesésen virágzik és a bolt kirakatsorát úgy rendezte át, hogy odavonzza a Rolls Roycekocsijaikból a londoni kínálatot szemrevételező arab sejkek tekintetét. Az apróságok között válogatva azután könnyedén fizetnek ki négyezer fontot egy platina-öngyújtóért és a 18-karátos arannyal és becses ékkövekkel kirakott elefánt-agyar asztali-öngyújtóért: 12-ezer 500 fontot. Az angol kivitel statisztikai adatai megbízhatóan tükrözik az olaj árának megnégyszereződését: Szaudi Arábia például az idei esztendőben január és augusztus között hetvenhárommillió-ötszázezer font értékben importált Angliából — tavaly, ugyanezen időn belül, ennek az összegnek a feléért. Ugyanilyen arányban emelkedett a Libanon, Egyiptom és Irán felé irányuló export értéke. Az angol gazdasági élet egészében véve ennek kevés hasznát látja ugyan, mert ami hasznot lát a vámon, annál sokkal többet fizet ki a réven, de a londoni Mayfair játék-kaszinóiban, ahol arab hercegek egy-egy esti rulettvesztesége gyakran éri el az ötvenezer fontot s ahol — amikor nyernek — könnyed mozdulattal osztogatnak kétszáz fontsterlinges borravalókat pincérek és croupierek között — a nagyobb távlatú nemzetgazdasági kérdések mérlegelésére nioncs idő. Az arab Rolls Royce-karaván a Hilton és a Dorchester oázisaiból a Piccadilly felé poroszkál, majd onnan balra forulva a Bond-streetre, ahol mig a Rolls Royce-ok a járdaszélen legelnek, a szerájok urai a hires ékszerboltok, Cartier és Asprey ezeregyéji mesékbe illő kincsei között válogatnak — Az arabok igen diszkrét vevők — mondják Cartiernél — ízlésük pedig mind rafináltabb. Kedvelik a drágakövekkel kirakott fehérarany ékszereket, gyűrűket, karpereceket és nyakláncokat. Asprey pedig arról tájékoztat, hogy az arabok kiváltképpen vonzódnak a színes ékkövekhez — s smaragd és zafír a kedvencük. De azért nem vetik meg az ezüst tálakat, kristály-poharakat és a legnemesebb porcellán-készleteket sem. A hires londoni bőráru cége, Swalne, Adeney és Brigg boltját is szívesen látogatják. — Az araboknak tudvalévőén nagy istállóik vannak — mondja a cég igazgatója — és gyakran fodulnak hozzánk nyeregért. Nem ritkaság, hogy egyszerre tiz nyerget vesznek, darabját száz fontért. De meglepő módon kedvelik az antik sétabotokat is. Rengeteget adunk el belőlük. Az angol öltönyök és ruházati cikkek iránti arab kereslet is fellendült. A ,,Made in England” címkének még mindig nagy ázsiója van a A HUMORISTA SZEMÉVEL A VÁLASZTÁSRÓL A GYŐZTEST szemlátomást megihlette a profi ökölvivó-világbajnoki címet visszanyerő Ali stílusa, mert igy beszélt: — Én vagyok a legnagyobb! Minden idők legnagyobb szenátora! Megmondtam nektek, hülye újságírók, de nem hittétek el. Azt mondtátok rám, kiöregedtem, nem tudok már harcolni. No, most megírhatjátok, nincs hozzám hasonló a politikában. Valahányszor meglátott az ellenfelem valamelyik fizetett tévéadásomban, remegett a térde. — De milyen stratégiával nyerte meg a választást? — Egyszerűen hagytam, hogy az ellenfél vadul harsogja a programját, amig kifárad. Ha valaki a legnagyobb, nincs szüksége programra. — Ellenfele főleg az inflációval támadta önt. — Egyszerűen nem vettem figyelembe és ott ütöttem, ahol fáj neki. Azzal terítettem le, hogy állami pénzen tartja ki a babáját a fővárosban. Ez ellen nem tudott védekezni. — Nem árthatott önnek, hogy az ellenfél felhánytorgatta az adótartozását? — Egyszerűen félresöpörtem, és elővettem a régi nótát, hogy ő puha a kommunistákkal szemben. Ez végzett vele. — Most a választás után, fátylat borit a múltra? — Megőrült? A következő hat évben mindenkivel leszámolok, aki ellenem szavazott. — És mi a további terve? — Az Első Helyet veszem célba. Már verset is írtam Fordhoz. Hallgassa meg: A nyakadat elkapom, akár le is fogadom: még két évig tied lehet a fehér házi gyöngyélet, De tönkre ne tedd ám nekem, az elnöki különgépet. A VESZTES jelöltet is felhívtam telefonon. — Hát még emlékszik rám? — Hiszen csak kedden vesztette el a választást. — Nálunk gyorsan felejtenek az emberek, fiam. — Rossz lehet, ha az ember tegnap még kormányzó, ma pedig már kirúgja a nép. Mire gondolt, amikor megtudta, hogy vesztett? — Arra a sok szép tervre, amit meg akartam valósítani ebben az államban, a nép javára. — Ez nagyon szép, de mire gondolt igazában? — Nos, ha erre kiváncsi, hát ez volt az első gondolatom: oda a szép helikopter. Milyen jó volt, hogy ott szállt le a kertem gyepén, csak beleültem és már felülről nézhettem az egész benzinbűzös forgalmat, s 15 perc alatt kint voltam a futbalmeccsen. — Kit hibáztat a vereségért? — Magamat, csak magamat. Persze, rohadtak voltak a fizetett tévéműsoraim. A süket újsághirdetések sem segítettek. Az embereim mindig részegek . voltak, amikor szükségem lett volna rájuk. És egy Halász Pótér Közel-Keleten. Az egyik londoni ing-gyáros hat hét alatt hatvanezer inget adott el arab vevőknek. De inkognitóban óhajt maradni. Attól tart: egyes vevői rossznéven vennék tőle a nagy vásárt és elmaradnának. A Harrods-áruház igazgatósága is csak jót mondhat az arabokról. Műtárgyakat árusító osztályuk a múlt héten adott el egy antik ezüst elefánthámot egy arabnak: kétszázötvenezer fontsterlingért. S amikor majd antik ezüsttel felszerszámozott elefántján az arab ur vadászatra indul és platina öngyújtójával rágyújt gyémántokkal kirakott pipájára, minden bizonnyal elégedetten gondol arra, hogy olajban forog a modern világ tengelye és — legalábbis az ő számára — ez igy van jól. hülye alakot jelöltek szenátornak a listámon. Ez is sok szavazatot vett el. De ezenkívül csak magamat hibáztathatom. — Nagyon szép öntől, kormányzó. A felesége azt mondta a vereség után: boldog, hogy végre abbahagyja a politikát. — Hazudott. Jobban szeretett kormányzóné lenni mint én kormányzó. Az a sok szolga, meg a soffőr, aki rendelkezésére állt. A sajtónak mondhatta, hogy boldoggá teszi, ha otthagyom a politikát, de velem szóba sem áll, amióta elvesztettem a választást. — Mi a terve most? Mit csinál egy olyan ember, aki eddig az egyik állam élén állt? — A kormányba szeretnék jutni. — Ford elnök kormányába? Miért ne! Ö lőtte el a választási győzelmemet azzal, hogy kegyelmet adott Nixonnak. A legkevesebb amivel kárpótolhat, egy miniszteri állás. — De ha minden bukott jelölt a kormányba kerülne, a stadionban kellene tartani a kabinet ülését. — Ezt mondja a feleségem is. — Miután megizlelte a vereség keserű izét, javasolja-e a fiataloknak, hogy közhivatalra pályázzanak? — Hát persze. — És miért? — Mert ha győznek, megkaphatják a személyi helikoptert. Art Buchwald TRÉFÁS KÖSZÖNTŐ Valamennyit ugrik éltében a szarka, Valahányat billent annak tarka tarka, Valahány szarkának tarka, Oly sokáig tartson a szerencse marka. HUMOR Biró: Mi a foglalkozása? Vádlott: Munkaadó. Biró: Hogy értsük ezt? Kinek ad maga munkát? Vádlott: A bíróságnak.- o -— Mi a különbség a régi idők, és a mai kor lányai között? — Nem tudom. — A régi idők lányai elpirultak, ha szégyellték magukat. A mai lányok akkor szégyellik magukat, ha elpirulnak.- o -— Miért mész mindig egyedül az autóddal. Miért nem viszel magaddal barátaid közül is néhányat? — Hogyne! Akkor honnan fogják tudni, hogy kié az autó?!- o - *! Két filmcsillag beszélget: — Megrémülök, ha csak rágondolok az 50. születésnapomra! — Drágám: és mi történt veled ezen a napon?
