Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-21 / 47. szám
8. oldal JÉZUS AZ ORSZÁGÚTON Irta: VASVÁRY ÖDÖN Színhely: a New York állami gyorsországut. Egy házaspár, csöndesen beszélgetve hajt. Az ut szélén egy szakállas fiatalember áll, tipikus hippi, fehér lebernvegben. nyilvánvalóan várva valakit. aki felveszi. Megállnak, felveszik. a fiatal ember a hátsó ülésen helyezkedik el és magára kapcsolja a biztonsági övét. Beszélgetnek és a fiatal ember megkérdezi: Hiszik-e. hogy Jézus csakugyan visszajön a földre? Megfordulva, választ akarnak adni. de nagy csodálkozásukra .................... Vasvary Ódon a fiatalember nincs sehol, a biztonsági öv pedig, bekapcsolva úgy maradt. Mikor a házaspár lehajt az országutról. elmondják az esetet a pénzszedő embernek. Az csak legyint a kezével: ma már legalább egy tucatszor hallottam ezt a históriát. Az epizód annyiszor ismétlődött, hogy tudományos kutatás tárgya is lett. A buffaloi egyetem egyik előadója tanulmányt készített róla s megállapította, hogy a történet legalább hatvan különféle változatban ismétlődik meg hosszabb időn keresztül. Az országút hivatala azt mondja, hogy ők semmiféle jelentést sem kaptak erre vonatkozólag az alkalmazottjaiktól. A legenda azonban vagy nevezzük akárminek, nem múlik el: újabb nem hivatalos hírek állandóan jönnek. A titokzatos „hitchhiker” mindig fiatal, szakállas férfi, öltözéke legtöbbször fehér, vagy más világosszinü lebernyeg. mindig a hátsó ülésre ül és rendesen bekapcsolja a biztonsági övét, amelyet bekapcsolva hagy maga után. Mindig vallásos témákról beszél és néha hangsúlyozza, hogy az utolsó Ítélet ideje közeleg. Az autósok véleménye különböző: vannak, akik Jézusnak tartják, vagy angyalnak, esetleg Keresztelő Szent Jánosnak, sőt egyesek szerint maga az Antikrisztus. A történetet minden korú és vallásu emberek adják tovább, de a legtöbben fiatal, vallásos római katolikusok. Vannak, akik szerint a titokzatos utas meg is mondta hogy ő Jézus. A jelenség nem uj. Ilyen állítólagosán megtörtént epizódokról már elég régen tudnak, főleg azok, akik a nép-legendák eredetét kutatják. Régebben a felkérezkedő utas fiatal nő. vagy apáca, vagy valamelyik női szent volt a legendák terjesztői szerint. A mostani Jézus legenda 1971-ben kezdődött és mint említettük, most már körülbelül hatvanféle változatban jár ugylátszik szájról-szájra. A jelenséget természetesen próbálják megmagyarázni. anélkül azonban, hogy a találgatásnál tovább jutnának. A világ tele van különös, nehezen érthető vagy megmagyarázhatatlan tényekkel, amelyek még most meghaladják az ember megértő képességét. Legendák mindig voltak és mindig lesznek. Kutatásuk egyik igen fontos ága a lélektani tudományoknak. Hogy a mi földünk nem közepe a világmindenségnek, hanem csak egy jelentéktelen porszem az elképzelhetetlen nagyságú univerzumban, azt mindenki tudja, akiknek természetesen azt is tudni kell, hogy azok a természeti törvények, amelyek földünkön érvényesek, aligha lehetnek érvényesek a világmindenség valamennyi égitestén. Azt ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a föld egy meglehetősen fiatal, fejlődőben levő égitest, amelynél sokkal öregebb égitestek is billió számra vannak s lehetetlenség, hogy ezek között ne lennének olyanok, amelyek más természeti törvények parancsa alapján más formájú életet és intelligenciát termeltek ki az évbilliók folyamán. Bátran fel lehet tételezni azt is. hogy ha más égitesteken élnek, nálunk magasabb intelligenciával rendelkező lények, azok éppen úgy, sőt esetleg sokkal nagyobb mértékben és eredményesebben vizsgálnak bennünket, mint mi azokat. Ezért vannak sokan, akik a titokzatos UFO tüneményeket, amelyek hetenkint jelentkeznek a világ különböző pontjain, ezeknek a más csillagokon élő intelligenciáknak tulajdonítják. Akik ezt hiszik, korántsem minden esetben hiszékeny, könnyen meggyőzhető laikusok, sok elismert szakember és nagyhírű tudós is ezt hiszi. Bizonyítani azonban még eddig senki sem tud semmit. A kormánykörök teljes erővel igyekeznek azon, hogy például az UFO jelenségeket képzelődésnek, mesebeszédnek minősítsék: viszont az is igaz, hogy ezt a kormányálláspontot ma már senki sem veszi komolyan. Lehetséges, hogy az események valódiságának letagadása azt a célt szolgálja, hogy a lakosság körében pánik ne törjön ki. A titokzatos országúti hippi legendájának kutatói természetesen ezeket a híradásokat is a régi legendák megszokott rendjébe iktatják. Egyebet természetesen REGENYMENTŐK TÁRSASÁGA „A politikusok a kelleténél több időt töltenek históriai életrajzok és történelmi művek olvasásával. Ha ehelyett jó regényeket olvasnának, akkor sokkal inkább tisztában volnának azzal, hogy mi az, ami valóban foglalkoztatja az embereket!” A mondás Priestleytől, a kiváló angol Írótól származik (aki egyébként most töltötte be nyolcvanadik születésnapját) s ezt választotta mottójaként a működését most kezdő „New Fiction Society”, amelyet szabad magyar fordításban úgy lehetne nevezni, hogy Regénymentő Társaság. A célja az, hogy egyrészt nagyobb olvasótáborhoz segítse a valóban irodalmi értékű műveket, másrészt kiadóhoz az uj, pályájuk kezdetén álló Írókat. Ezt pedig úgy véli elérni, hogy minden esztendőben kiválaszt harminc uj regényt, amelyet a Társaság tagjai harmincöt százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak meg. Az árkülönbözetet az első esztendőkben az angol Művészeti Tanács fedezi, amely harmincezer fontsterling szubvencióban részesítette a Társaságot, a továbbiakban pedig majd remélhetően a tagsági dijak, amelyek csekélyek lesznek ugyan, de ha a Társaságnak egy-esztendőn belül legalább tízezer tagja lesz, amiben életrehivói őszintén bíznak, akkor számottevő összeg biztosítja majd az uj regények — s nem utolsósorban a regényírók — nagyobb életképességét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy irodalomban, könyvkiadásban és könyvkereskedelemben (legalábbis angliai viszonylatban szólva) bizarr helyzet kerekedett. Az úgynevezett best-sellerekkel semmi baj, minden könyv-szezonban akad néhány nagy favorit, amelynek olcsó, fűzött, úgynevezett paper-back kiadási jogáért az amerikai cégek könnyűszivvel fizetnek százezer dollárt s van néhány iró, aki pompás gondtalanságban él szerzői jogdijából, ez azonban maroknyi kisebbség — körülbelül annyian vannak, mondja John Knowler, a Társaság egyik megalapítója, mint ahányan a viktoriánus korban lehettek, amikor ugyan a regény műfaja népszerűségének csúcspontját érte el, de az olvasótábor — számszerűségét és lehetőségeit tekintve — összehasonlíthatatlanul kisebb volt a mainál. Egyetlen példa: Elizabeth Mavor, fiatal angol írónőnek tavaly novemberben jelent meg „A tavaszi napéj-egyenlőség" cinűí regénye. A kritikusok nagy elismeréssel írtak róla. a legszínvonalasabb angolirodalmi nagydijnak. a Booker Prize-nek helyezettje volt (jóllehet a dijat nem kapta meg), a regény értéke kétségbevonhatatlan, ennek ellenére mindezideig 359 példány fogyott belőle. Hogyan remélje ilyen körülmények között a fiatal, tehetséges iró, hogy kiadóhoz nem is tehetnek. Ezeknek a legendáknak megvan a maguk szokványos fejlődéstörténete. Egyes legendák egyszerűen kiirthatatlanok. A magyar népmondák világa is tele van velők.'A legendák rendesen megszépítik még a" rablógyilkosokat is. Rózsa Sándor legendája ma is él a magyar alföldön, főképpen azért, mert a szegényeket nem bántotta. Az, hogy ennek a kíméletnek nem a jóakarat volt a forrása, hanem az a tény, hogy a szegényektől nem vehetett el semmit, a legendák terjesztőit cseppet sem zavarja. Petőfi Sándorból halála után úgyszólván azonnal legenda lett, Rudolf trónörökösből hasonlóképpen, akit azért tettek el láb alól, mert nagyon szerette a magyarokat. Majdnem legenda lett az anyjából, Erzsébet királynéból is. A titokzatos országúti hippi valószínűleg hosszú ideig szerepelni fog még és históriája kétségkívül belekerül az amerikai folklore legendái közé. A buffaloi egyetem kutatói valószínűleg folytatni fogják munkájukat s nem lehetetlen, hogy újabb értékes adatokkal fogják gazdagítani ezt az érdekes munkaterületet. UFO, országúti Jézus — valóban csak mesebeszéd, képzelődés lenne? Hátha...? jut? Nos, itt lép a porondra ez az uj Regénymentő Társaság, amely máris megkezdte tagsága toborzását — a beiratkozási dij ellenébe minden tag évente harminc könyvszelvényt kap, amelynek ellenében bármely könyvkereskedésben 35 százalékos kedvezménnyel vásárolhatja meg az év során a Társaság zsűrije által kijelölt harminc regényt. A zsűri tagjai: Frank Kermode, a Művészeti Tanács irodalmi bizottságának elnöke,Claire Tomalin, a New Statesman irodalmi szerkesztője, özvegye Nicholas Tomalin-nak, aki mint a Sunday Times haditudósítója veszítette életét tavaly a közelkeleti háborúban, Michael Ratkliff, a Times irodalomkritikusa és a már említett John Knowler, esztéta, irodalomkritikus. Az (Folyt, a 11. oldalon) Egy kormánytanulmány alapján kitűiu, hogy az infláció és a munkanélküliség a szegényeket sokkal jobban sújtja, mint bármilyen más jövedelemmel rendelkező csoportot. Az alacsony jövedelmű dolgozókat egyidőben sújtja a csökkenő munkaalkalom, az alacsonyabb jövedelem, a nagyobb adóteher, a hitelszerzés nehézségei és a felemelkedett kamatlábak. A tanulmány az alábbi következtetéseket tette közzé: • — A jelenlegi inflációs időszak nem hasonlítható az 1960-as években tapasztalt inflációhoz, amikor az áremelkedés egyformán érintette a különböző jövedelemmel rendelkezőket. A mostani infláció a szegényebbeket 20 százalékkal jobban sújtja, mint a közepes jövedelműek csoportját. Ennek egyik oka az, hogy a szegények viszonylag nagyobb részét költik jövedelmüknek az élelmiszerekre, amelyek ára nagy mértékben felment. — Ahogy az általános munkanélküliség emelkedik, az idősek, feketék és teenagerek munkanélküliségi aránya felülmúlja az átlagost. Az alacsony jövedelműek esetében a legmagasabb a munkanélküliségi arány. — Az élelmiszerjegyek, a munkanélküli segély és egyéb welfare-jövedelmek ellenére a munkanélküliek a jövedelmük 40 százalékát veszítik el ahhoz képest, amit a munkanélkülivé válás előtt kerestek. Hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak a tanulmánynak, azt bizonyítja az, hogy ilyen fontos személyek vettek részt elkészítésében, mint L. William Seidman elnöki gazdasági tanácsadó, William E. Simon pénzügyminiszter és Alan Greenspan, a gazdasági tanács elnöke.
