Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-07 / 45. szám
15. oldal A repülő csészealjak titka Irta: RONALD BURTON I. Hivatalosan UFO-nak nevezik őket. Ez a rövidités magyarra lefordítva azt jelenti: meg-nem-állapitható repülő tárgy. A köznapi életben azonban inkább a „flying saucer”, vagyis „repülő csészealj” kifejezés lett népszerű. Léteznek-e ilyen rejtélyes űrjárművek? Ezrével és tízezrével futnak be a jelentések: hol itt látták őket, hol ott. Mindent elsöprő bizonyítékokat azonban mindeddig senki sem tudott felmutatni. Vannak, akik azt állítják: a repülő csészealjak csak felzaklatott kedélyű egyének képzeletében léteznek. Mások esküsznek rá, hogy az UFO-k fedélzetéről más Naprendszerek értelmes élőlényei tanulmányozzák Földünket és annak lakóit. Annyi bizonyos, hogy Verne Gyula, a múlt század legvakmerőbb fantáziájú regényirója pirulva húzódnék a sarokba, ha olvasná és hallaná mindazt, amit a repülő csészealjakról Írtak és mondtak. Ez a cikksorozat nem óhajt állást foglalni a kérdésben: vannak-e repülő csészealjak, vagy nincsenek. Pusztán képet szeretnénk adni az olvasónak arról: hogyan fest a gyakorlatban az UFO-rejtély. Kezdjük azzal, hogy közel három évtizeddel ezelőtt találkoztunk először ezekkel a titokzatos légi járművekkel. URÓK ÉS UFOLÖGUSOK 1947 junius 28-án egy Kenneth Arnold nevű amerikai üzletember, — különben szenvedélyes sportrepülő, — magánrepülőgépén elrepült a Washington közelében lévő Mount Rainier hegység felett. Egyszercsak a semmiből kilenc, korongalaku repülő tárgy bukkant el és óriási sebességgel elszáguldott előtte. Az amerikai üzletember nyilatkozott a sajtónak és elmondta: -ígyrepültek ezek a titokzatos tárgyak, mint amikor ,apos kavicsot hajit az ember a viz felszínére és az fel'elpattanva szökell tovább. Az egyik újságíró, a leírás alapján „repülő csészealjaknak” keresztelte el a külöíös tüneményeket. A név azóta is rajtuk maradt. És ettől kezdve megindult az „Ufológusok” radata. így nevezték el azokat, akik szenvedélyesen altatják az UFO-k eredetét. Az Egyesült Államokon, Angliában, de a Szovjetunióban is sokan foglalkoznak csészealj-kutatással. Központok alakultak, hová befutnak a szemtanuk jelentései. íme néhány zavahihető ufológus jelentése. * * * Nevem Francis Bedel. Amerikai állampolgár agyok, foglalkozásomra nézve tisztviselő. 1967 anuár 17-én, este fél 10-kor kocsival hajtottam a reetown város felé vezető autóúton. Egyszercsak mylő pont jelent meg az égen. Egyre közeledett, ■jebb ereszkedett. Nem tagadom, megijedtem, iegrántottam a kormányt és legördültem az útról, .myit azonban láttam, hogy a fénylő tárgy korongaku volt, vörös-sárga-kék színekben szikrázott és iriilbelül 10 méter átmérőjű lehetett. * * * Nevem Mrs. James Thompson, 1968 február 13-án t kis gyermekemmel Montana állam egyik autóutí találkoztam repülő csészealjjal. Este 10 óra volt. itóm motoija váratlanul leállt és a fényszórók kiadtak. Ugyanakkor a kocsi felett, körülbelül 15-20 íter magasban megjelent egy repülő csészealj, ldeskék fényben sugárzott. Néhány percig lebegett nozdulatlan autó felett, ekkor a fény narancsvörösváltozott és Ugyanabban’* a*11 pilfarKi#zarr ■ ez autómotor működni kezdett. A repülő csészealj ezután szédítő sebességgel eltűnt. Nevem Mrs. Robert Smith. 1968. március 16-án két lányommal, az Ohio állam Lebanon nevű városa melletti réten láttunk repülő csészealjat. Akkora volt, mint egy családi ház, vörös fénykarika vette körül és halk zümmögéssel repült el a fejünk felett. AKI BENTJÄRT A CSÉSZEALJBAN Caroll Watts texasi farmer jelentése, 1967. március 17-én: „Este felé 11-kor mentem hazafelé. Az útról észrevettem, hogy egy elhagyott farmházból fény szűrődik ki. Kiváncsi lettem és körülbelül 10 yardnyira a háztól leállítottam kocsimat. Kiszálltam és ekkor láttam, hogy nem házról van szó, hanem egy háznagyságu különös tárgyról. Körülbelül 30 yard hosszú lehetett és 4-5 yard magas. Körüljártam. Az egyik oldalon ajtószerű nyílást fedeztem fel. Bekopogtam. Bevallom, nem gondoltam arra, hogy repülő csészealjjal állok szemben. A negyedik koppantásra az ajtó önmagától kinyílt. Beléptem. Megszólalt egy hang, fémesen csengett, nem tudtam megállapítani férfi beszél-e, vagy nő? Az angol szavakat azonban tökéletesen megértettem. A Hang azt kérdezte tőlem: hajlandó vagyok-e alávetni magam fizikai vizsgálatnak? Azt válaszoltam: miért van erre szükség? A Hang erre azt felelte, hogy ha fizikailag kiállom a próbát, magukkal visznek egy repülőútra. Azt is közölte, hogy csak férfiakat választanak ki, asszonyok és gyermekek nem jöhetnek számításba. Azt mondta, hogy a szemközti fal mellett álló szerkezet végzi a vizsgálatot, nem kell mást tennem, csak elébe állnom. Megnyugtatott: nincs félelemre okom, már többen jártak nálunk és repültek velük ezen a járművön, amelyet, mi földi emberek, UFO-nak nevezünk. Amikor idáig ért a beszédben, megriadtam. Azt mondtam: nem vagyok hajlandó alávetni magam a vizsgálatnak. Az ajtó erre kinyílt mögöttem és én szabadon távozhattam. Visszafutottam autómhoz, beültem a volán mögé. A repülő csészealj ekkor vörös fényben izzani kezdett, merőlegesen felemelkedett és a következő másodpercben eltűnt a szemem elől.” (Folytatjuk) CSILLAGHULLÁS (Folyt, a 13. oldalról) került szóba betegsége, amely olyan — aránylag — fiatalon elszólitotta. Augusztus 20-án, István Király Napján hunyta le örökre szemeit az amerikai magyarság üdvöskéje. Itt, Hollywoodban épp úgy meggyászolták mint oly sok amerikai magyar hive. „Ilyen közvetlen, aranyszívű, bájos urinő, mint a maguk Ilonája, még nem volt a stúdiónkban,” — mondotta egy közös ismerős, aki az MGM filmstúdióban évek során dolgozott vele. Szívből megsiratta öltöztetőnője is és a díszlet-kezelők. Valahol Libanonban, Indonéziában, vagy Timbuktuban, ahová sokszor évekkel később jutnak el amerikai filmek, nem egy filmszínházban vetítik vászonra a csengő-hangú, gyönyörű szőke fiatal színésznő, Ilona Massey filmjeit. így marad meg a mi emlékezeteinkben is Ilus, akinek Amerika-szerte „csupán” barátai voltak, s aki mindig és mindenütt megbecsülést szerzett a magyar névnek. u>u: <EgyB»r.wU-«vboUneinsiVoki..ai.i‘»>-í»— -..... MAGYAR NÉPSZOKÁSOK LUKÁCS-NAPI LEÁNYVÁSÁR A Baranya megyei Pécsváradon Lukács-napi leányvásárt rendeztek. — A leányvásár szó az „eladó lány”-hoz vagy a ,,vő”-höz hasonlóan régi magyar házassági szokás emlékét őrzi. Egyes népeknél ma is menyasszony-ajándékot adnak házasság előtt a leány családjának és rokonságának. S a frigyet csak akkor tekintik érvényesnek, ha az ajándékot az ara famíliája átvette, elfogadta. Az ajándék tájanként különböző: Kelet-Afrikában — például — szarvasmarha, Melanéziában kagylópénz vagy sertés. Észak-Szibériában régente a menyasszonyért rénszarvast vagy prémeket adtak. Az asszonyvásárlás jelképes, a vételárral bizonyítják, hogy mily értékes számukra a leendő menyecske. — Magyarázat: a leány, amig családja körében élt, dolgozott otthon és a földeken. Távozásával a család munkaerőt veszített, ezért a veszteségért adták a kártérítést. Ugyanakkor gyakorta ajándékcsere is történt, mert a nő hozományt vitt magával. Ilyen ajándékcserét jegyzett fel a magyarokról Gardizi perzsa tudós 1050 körül. így irt: a magyarok leánykérése úgy történik, hogy amikor ajánlatot tesznek a házasságra, akkor több vagy kevesebb állatot visznek, arányban a nő gazdagságával. A vételár meghatározásakor a leendő após a vőlegény apját házába viszi, ahol átnyújt cobolyból, hermelinből, mókusból, a róka hasán levő prémből, brokáthuzatokból és különféle bőrökből tiz ruhára valót. Mindezt szőnyegbe göngyölve a vőlegény atyjának lovára kötözik. Ezután történik a megállapodás a hozományról. — Az úgynevezett leányvásár Magyarországon a XIX—XX. században már csupán ismerkedési alkalom. Göröcsönyben például a második világháborúig az anyák egy nap ötször is átöltöztették ünnepi ruhákba férjhez adandó gyermekeiket. A fiuk a főutca két oldalán álltak, a lányok karonfogva fel-alá sétáltak. A pécsváradi őszi leányvásárok napjainkban népünnepélyek, táncmulatsággal, sültgesztenyeevéssel. Pécs, Baranya megye, október hó... HOGY NE ÉREZZE MAGÁT FELESLEGESNEK (Folyt, a 14. oldalról) Ezért nyugodtan kimondhatjuk, hogy a szervezet végső, visszafordíthatatlan sorvadása, a szellem hanyatlása akkor következik ve, amikor az idős ember visszalép társadalmi feladataitól, mindenfajta munkatevékenységtől, közömbössé válik a mindig megújuló élet iránt, befelé fordul, és az elmúlás gondolatával kezd foglalkozni. Vagyis „feladja”. Csakhogy a család ne engedje, hogy eljusson idáig. „Ha lesz, nem leszek, mig leszek, nem lesz” — fogalmazta meg Epiktétosz ókori görög bölcselő a halált. „Én tehát vagyok” — igy kell megfogalmazni az idős embernek, férfinak és nőnek... önmagát. De ehhez segítségre van szüksége. Amit nemcsak volt munkahelyétől, a népművelés különböző fórumaitól — például a nyugdíjas klubtól —, hanem a családjától is meg kell kapnia. Sőt, elsősorban attól. És nem úgy. hogy éppen szeretetből vagy féltésből az öreget mindentől megkímélik. Mert kötelességünk gondozni, ellátni, ápolni a rászorulót, igaz. De szeressük okosan! Legyenek feladatái otthon is. Bármi, amit szívesen végez, csak rendszeresen, következetesen csinálhassa. Gondjaival pedig soha ne hagyjuk magára. Mert Kháron ladikját ugyan nem lehet visszafordítani, de türelemmel, megértéssel és szeretettel a beszállás pillanata elodázható. . .... . Polesinszky Veronika
