Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-11 / 28. szám
14. oldal I SZEMESNEK ÁLL A VILÁG... Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Talpraesett ősrégi mondás ez és annyira igaz: ..Szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna.” Az élet KÜZDELEM. Béke és nyugalom — fizikai értelemben véve — csak a halálban van. Mindenért harcolni kell ezen a világon. A sors nem ad semmit sem ingyen. Küzdeni kell egy jó állásért, megélhetésért, küzdeni a szerencséért, küzdeni az utolsó falat kenyérért. És aztán szemesnek kell lenni, hogy meglássuk a helyes pillanatot, amikor megragadhatjuk azt, amit ZacháMlonB elnyerni óhajtunk. Egy hires iró szerint nincsen ember, akinek legalább egyszer életében ne lehetett volna szerencséje, csakhogy elmulasztotta azt megragadni, mivel nem ismerte fel a helyzet fontosságát. Vakon ment el az eshetőség mellett és a szerencse kisiklott a kezéből. Viszont felmerül a nagy kérdés — főleg keresztények körében — mi az, amit szerencsének nevezünk? Mi az, amiért küzdenünk, hadakoznunk kell? Persze, kenyérre szükségünk van, táplálék nélkül nem élhetünk. De Krisztus megmondta követőinek, hogy Isten mindig megadja számukra a legszükségesebbet. Azon felül viszont nem Ígért semmit. Hiszen ő maga is szűkös anyagi viszonyok közt élt és nehéz munkával kereste meg a kenyerét. Felmerül hát a kérdés, azért küzdjünk-e, hogy gazdagságot nyerjünk, hogy sok pénzünk legyen? De a Szentirás megmondja, hová jutott az az ember, aki folyton csak gyűjtött, pedig már annyija volt, hogy el se tudta azt helyezni. Viszont a Halál elszólitotta, mielőtt élvezhette volna gyűjtése gyümölcseit. Törekedjünk-e hatalomra? De mi a hatalom? Ha körülnézünk mennyi nehézség, kellemetlenség, veszedelem, felelősség jár vele, hát inkább meghúzódunk egy hordóban, mint valamikor régen Diogenes, akinek még a Király által felajánlott fényes kitüntetésnél is többet jelentett egy kis napsugár, mely a természetből áradt le hozzá. Szerelmi boldogságért sem érdemes küzdeni. Ha elnyerjük, szép és örömteli lehet az életünk, de bármely napon bekövetkezhetik valamilyen szerencsétlenség és elveszítjük a forrón szeretett lényt, akire egész életünket felépítettük. A jómód se nyújt tartós boldogságot. Mikor a világháború idején Ausztriában meghúzódtunk, nincstelenül, hiszen a háború rettenetes kavarodásában mindenünket elveszítettük, és oda is eljutott az ágyuk zaja, mire onnan is tovább kellett vonulnunk, már nem volt fájdalmas gondunk amiatt, hogy mit hagyunk hátra, hogy mit veszítünk el, mert csak a rajtunk levő ruhát és egy-egy pakktáskát mondhattunk a magunkénak és szinte sajnáltuk az osztrákokat, akiknek mindenük meg völt még és agyon rettegték magukat, hogyan mentsék meg házukat. ingóságaikat a bombáktól, t9zvésztől. Menekülni se mertek, hogy életüket megmentsék, mert irtóztak elválni tulajdonaiktól. Az EGRI CSILLAGOK-ban Gárdonyi Géza leír egy jellemző esetet. Cecey magyar nagyur, a török hódoltság alatt él. Kezét, lábát elvesztette és éppen csak meghúzódik családjával várában, melyet egy falu vesz körül, s mely fallal van körülvéve. Állandóan résen kell lennie, mert noha a török hadsereg még nem került erre a vidékre, hogy megtámadja azt, kisebb csapatok mindenfelé cikáznak, rabokat szedve, kiket aztán eladnak otthon és ahová eljutnak, gyilkolnak, rabolnak, gyújtogatnak. Egy ilyen csapat kézrekeritette Cecey apró leánykáját és egy kisfiút, aki éppen vele volt kint az erdőben. De valami csoda folytán hazamenekült a két gyermek — a fiúcska még lovat is hozott magával, melynek nyeregkápájában annyi arany volt, hogy szegény édesanyja, aki mostanáig nyomorgott, azt se tudta, hogy hová tegye. És ez lett a veszte, mert a fiúcska elmondja, hogy meghallotta a táborban, hogy az a csapat, -mely őket fogvatartotta, éppen idekészül hogy Cecey portáját kirabolja és feldúlja. Nosza lett erre nagy készülődés. Szerencsére éppen ott volt látogatóban Dobó István vitézeivel, igy képesek voltak a védelemre. Lezárták a kapukat és a faluban mindenki életbenmaradt, kivéve a kisfiú szerencsétlen anyját, aki annyira el volt foglalva azzal, hogy elássa az aranyát, hogy emiatt nem jutott idejében menedékhelyre. A kincse lett a veszte és nem élvezhette egyetlen napig sem. Amikor az Ur Jézusra rátaláltam, megváltoztak a barátaim is. Ezentúl főleg azokkal érintkeztem, akik éppen úgy éreztek irányában, mint jómagam. Egyszer eldicsekedtem leányomnak, hogy lám, most milyen jó barátaim vannak, akik törődnek velem mig azok, akikkel annak idején jóba voltam, mig féljem velem volt és akikre akkor annyi szeretetet pazaroltunk, csuful cserben hagytak. Erre a kislányom nagyon bölcsen kijelentette, hogy akkor én nem olyan értékeket kerestem barátaimban, mint ma. Akkor az volt a fontos, hogy brilliánsak, előkelőek, érdekesek, mulatságosak, befolyásosak legyenek, mig ma egészen más szempontból válogatom meg őket. Igazi értékük' szerint. A MAI EMBER FOHÁSZAI Még azt sem merem leírni, hogy imái, mert a rohanó életben gyakran éppen azzal védekezünk önmagunk lelkiismerete előtt, hogy „Uram, szólnék hozzád, de Te látod, nincs lélekzetvételnyi időm sem!” HETI NAPTÁR •JULIUS (OROSZLÁN HAVA) 15— Hétfő: Henrik 16— Kedd: Valter 17— Szerda:Elek 18 ütörtök: Frigyes 19 k: Emilia 20— Szombat: Illés 21— Vasárnap: Dániel 1 Rövid — mintegy 1 perces — elcsendesedésre azonban mégis csak jut időnk. Ehhez nyújt talán segítséget az alábbi néhány fohász, ahogy naponként próbálóm kéréseimet Isten elé tárni: REGGEL Atyám, uj napra virrasztotál. Köszönet az éjszakai pihenésért és. hogy szeretteimet is megőrizted velem együtt. Add, hogy ma több szeretettel, jobban, gondosabban, tudjam mindazt teljesíteni, amit rám bízol és elém tűzöl elvégzendő feladatul, mindezt hűségesebben, odaadóbban végezzem, mint tegnap végeztem tennivalóimat. Add. mindig csak a jót, az igazat tegyem; ha pedig kisértés érne, hogy az igazság és a becsület, a kötelességteljesités útjáról letérjek, fogd meg kezem és adj olyan lelkiismeretet, mely figyelmeztet és jóra igazítja lépteimet. Add, hogy embertársaim javára tegyem dolgomat, mert tudom, hogy a mások szolgálata egyben önmagunk javát is munkálja. így tölthessem be ma hivatásomat Atyám, jó tetszésedre, magam és embertársaim javára. Úgy legyen! MUNKA KÖZBEN (esetleg éppen egy rövid kávészünetben, vagy utazáskor közlekedési eszközön, vagy ott, ahol épp mód adódik): Atyám, teszem, ami tőlem telik. Adj erőt, hogy becsületes, jó igyekvésem sikert hozzon: áldj meg a jól végzett munka tiszta örömével. Nehézségeimben légy tanácsadóm: add, hogy gondjaimnál, problémáimnál Hozzád fordulva, kérdéseimre: válaszodat ma most itt tisztán, világosan kapjam meg tőled. Kérlek áldd meg munkatársaimat, feletteseimet (beosztottaimat), hogy jó munkát végezhessünk. Bízom Benned, segítségedet kérem. ESTI PIHENÉSRE TÉRVE Nyugovóra térve, gondolataimmal Téged kereslek Uram! Számadással tartozom: a jót akartam és mégis, volt amit akaratlanul, hibásan tettem, de volt mikor szándékosan is vétettem Ellened, törvényeid és embertársaim ellen szeretetlenségemmel, erőszakosságommal, önmagam előbbre helyezésével és ...ma is elkövetett hibáimmal. Kérlek bocsáss meg és ne ezek szerint Ítélj meg. Segíts, hogy jó szándékaim és jó igyekvéseim érvényesüljenek, mert abban szeretnék — Atyám — segítségeddel előbbre jutni. Adj pihenést nekem és szeretteimnek és minden jóakaratu embernek a földön. Holnapra pedig uj erőt adj nekem, hogy igazabb és hasznosabb legyek, mint ma voltam és több szeretettel, több türelemmel, hűségesebben végezzem munkámat. — Adj jó éjt, Uram! O.L EGY TÖRTÉNELMI TÉVEDÉS (Folyt, a 12. oldalról) két szótöbbséggel győzött Sima Ferenc. A miniszterelnök megbukott Szentesen. Amikor megnyílt az uj parlament, a súlyos sebéből felépült nagyapám az első ülésen odalobogtatta a véres inget a kormány tagjai felé és dörgő hángon kiáltotta: — így választottatok Szentesen, gazemberek! A 48-as párt alapvető törekvése volt, hogy Magyarország '■szakadjon el Ausztriától és a Habsburgháztól. Ennek a célnak megfelelően nagyapám a négpgyűléseken rendszeresen kiteregette Habsburgok magyarellenes bűneit. A királyi főügyész indítványára ezért többször indult ellene felségsértési per. Abban az időben azonban népi esküdtszékek ítéltek, és nagyapám értett a nép nyelvén. Védőbeszédeiben mindig azt ecsetelte, hogy mennyi magyar vér, magyar könny hullott a századok során a Habsburgok miatt. És amikor igy elérte, hogy az esküdtek már a szemeiket törölgették, akkor abbahagyta és igy szólt: — Most pedig ítéljetek! Mindig büntelennek találták, fementették. Ezért lassanként a bécsi udvar türelme is elfogyott. Utasította hát a szentesi bukását felejteni nem tudó Széli Kálmán miniszterelnököt, hogy hozzon a parlament olyan uj törvényt, amely a felségsértési pereket kiveszi a népi esküdtszékek hatásköréből, hogy azokban már első fokon a királyi Ítélőtábla ítélkezzék, ahol tudvalevőleg függőviszonyban lévő, kinevezett, hivatásos bírák ítélkeznek, úgy ahogy azt az udvar sugalmazza, szükségesnek látva. Történt aztán, hogy egy népgyűlésen többek között ezt mondta nagyapám: — Azt nem szabad mondanom, hogy a császár és (Folyt, a 15. oldalon)
