Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-11 / 28. szám

\ 13. oldal A lélek elszennyeződése Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Az alább következő írást ezzel a Párisból importált viccel kezdeni; mert, rövid tömörséggel ez a pár sor jellemzi korunk erkölcsét. A könyvkereskedésben hosszú válogatás után azt kérdi a vevő a kereskedőtől:’ — Szóval a maga üzletében egy olyan könyv sincs, amelyikből hi­ányozna a sex, a gyilkosság és az e­­rősz.ak: — De van uram — válaszolja megfontoltan a kereskedő —, a te­lefonkönyv... És ez igy igaz. Szegény Karinthy halhatatlan mon­dására emlékszem, aki azt mondta: ,,Humorban nem ismerek tréfát!" Lám ez most beigazolódott.-Pár évvel ezelőtt itt Torontóban, ebben a nagy arányokban fejlődő városban annyira el volt szennye­ződve a levegő, hogy egymás után hozta a város veze­tősége a keményebbnél keményebb rendeleteket, ami mind azt célozta, hogy a levegőt meg kell tisztítani. Végül maguk az illetékesek is belátták, hogy a szennyezett levegő, nemcsak a lakosságra, de saját magukra nézve is káros. A gyárak kéményei ma már füstszűrőn eregetik a füstöt és bevezették az összes egyéb tisztitó készülékeket, s ezzel elérték, hogy ma már Torontó levegője megtisztult, s a többi kanadai városok közül azzal is kitűnik, hogy itt a legtisztább, a legegészségesebb a levegő. A levegő az igen. S amilyen arányban végrehajtot­ták ott a tisztulási folyamatot, ugyanolyan mértékben szennyeződtek el a lelkek. Miből lehet ezt a legjobban észrevenni? A kollégiumokban már nem is okoz megbotránkoztatást, hogy közös hálótermekben alszanak a fiuk és a lányok. Mint mondják, a jobb tanulás érdekében történik mindez. Vannak, akik elhiszik ezt, vannak, akik nem. Ez utóbbiak vannak többen. Ilyen és hasonló dolgokra bukkanunk lépten, nyomon városunkban. Ezek. a sokszor jelentéktelennek látszó események, amelyek­ről nem szívesen közvetít a rádió és a TV, társaságban is csak kevés szó esik róluk, mégis, mint fontos dolgot kell tudomásulvenni. Ilyen fontos kérdés a prostitúció minden fajtája, 'ami bizony, mint riporttéma is megérdemelné a nagy nyilvánosságot. Nem követésre, de elrettentésre szán­nám, hogy akit meg lehet még állítani a lejtőn, A FIATALOKHOZ Megigézett fiatalok, alakjai a tündcr­­szerelemnek, e^jön a nap, felvetve, hova tűntél nagy lobogás, szép lendület, mely úgy volt, hogy örökre fog szólani; kihuny a láng és összetöpörödve mutatja meg minden magát, vagy durván vigyorogva és gonoszul a mindenek múlandósága dobja felétek a csókját, épp ezért még ma szeressetek ti, elég, ha holnap el kell a szerelmeket temetni. Toldalagi Pál nyújtsunk felé segítő kezet. A mozikban alig vetítenek mást, mint undorító meztelenséget, egy-egy filmben 5-6 gyilkosság is elő­fordul, hogy az erőszaktevést ne is említsem. A televí­zió is sok ilyen mocskot közvetít izgalmas jelentek formájában a serdülőkorú ifjúság „épülésére.” S itt mindjárt ki kell térni a masszázs szalonokra és a Go-go lányokra, akik szinte kiegészítik a kört, megkönnyitik a züllés felé rohanást. A masszázs-szalonok úgy szaporodnak a városban, mint májusi eső után a gomba nő az erdőben. Ren­geteg van belőlük. Az ilyen helyeken Éva-kosztü­­mös lányok, csinos, kívánatos teremtések tüsténked­nek a teljesen mezítelen férfitesten, masszírozásnak álcázott simogatással ébresztgetik a vágyat, a kívánást és a kéjt. És napról napra nő a számuk azoknak, akik nem sajnálják az ilyen „szalonokban” lefizetni a 20-^ 30-40 és 50 dollárokat. Az árváltozás mindig attól függ, hogy ki milyen „szolgáltatást” kíván. A „páci­ensek” egymásnak adják a címet, ha egy-egy kívánatos leányzó feltűnik a szalonban, oda Valósággal ömlik a pénz. Néha-néha a feleségek feljelentésére megindul a szalonok ellen a vizsgálat, s ha megbizonyosodnak a szalonok hivatásáról bezárják, s rövid időre a tuláj is börtönbe kerül. Ez többnyire csak rövid ideig tartó akadályoztatás, mert megmenti őket a pénz és a jó ügyvéd. Az üzlet vitelében pedig csak annyi változás áll be, hogy a város egy másik részén kinyit ugyanez a szalon, kiértesítik a törzsvendégeket, hogy a Pannikák, a Juli­­kák és a Rózsikák, hol „űzik” a nemes ipart, a masz­­szirozást. A tulajok óvatos üzletemberek, minden megbízható látogatónak tudják a címét, hivatali tele­fonját, ahol bejelentik nekik a változást. Sajnos — vagy talán nem is jó szó ez. mert korunk­ban már semmi sem sajnos és semmi sem szégyenletes — ennél az iparnál megtalálhatók a magyarok is. Nemcsak, mint munkaadók, de mint munkavállalók is. S most szólunk pár szót a Go-go lányokról. Ezek is jócskán kiveszik részüket a vendégek szórakoztatásá­ból. Illetve egyenesen erre a célra szerződtetik őket. A EMLÉKEZZÜNK NAGYJAINKRA Johannes Sambucus-Zsámboky János Amikor két esztendővel ezelőtt Janus Pannoniusra emlékeztünk halálának félezredes fordulóján, méltán büszkélkedtünk, hogy latin verseivel olyan hírnevet szerzett magának Európában, amilyennel Petőfiig magyar költő nem dicsekedhetett. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a két nagyság között eltelt századokban a világ számára néma maradt volna a magyar irodalom. Janus után jó száz esztendővel, pontosan 390 éve, 1584. junius 13-án halt meg a nagy­­szombati születésű Johannes Sambucus, magyar ne­vén Sámboky vagy még inkább Zsámboky János. Ö volt az első magyar költő, akinek versei francia, sőt nem sokkal halála után angol fordításban is megjelen-. tek. Nem mi, hanem maguk az angolok mutatták ki, hogy költészetének hatása Shakespeare drámáiban is fellelhető. • Megfordult Itália, Svájc, Franciaország és Német­alföld nagy részében. Megismerkedett, barátsá­got kötött tudós, filológus humanistákkal, — az idő tájt az ilyen utazások töltötték be a későbbi tudományos folyóiratok és kongresszusok szerepét — kapcsolatba került a francia Pléiade irodalmi körrel, amely akkoriban tört be a Szajna mellett ,,gj időknek uj dalaival." Jó két évtized múltán visszatért Bécsbe, s ott is maradt haláláig. Kézirat- és könyvgyűjteménye HUMOR — Mivel foglalkozik a kedves fia? — Csillagász. — Na jó, de mit csinál nappal? *** — Kovácsháziékat keresem. Itt laknak? — Nem. De lakik az első emeleten egy Kovács és a harmadik emeleten lakik egy Házi. — Ahá. Ezek szerint elváltak... *** A rendőrfelügyelő kihallgatja egy fényes nappal elkövetett gyilkosság szemtanúját: — Tehát maga azt állítja, hogy hallotta mind a két lövést. — Igen. Amikor először lőtt, én cirka 25 méterre voltam a tett színhelyétől. — És amikor a második lövés eldőrrent? — Pontosan megmondom: hatszázötven méterre. *** — Két gengszter találkozik: — Mostanában nagyon fennhordod az orrod, Jack. — Hogyhogy? — Amikor tegnap utánad lőttem, még csak meg sem forfultál. go-go lányok működési területe a vendéglők és a nagyobb restaurantok, ahol a legtöbb helyen ők is anyaszült meztelenül ropják a táncot, a vendégek ki­dülledt szemekkel élvezik a pikáns jeleneteket, s a látottak szinte beleszuggerálják őket az ivásba. Azt mindenki tudja, hogy a vendéglőkben a legkevesebb munkát az ital felszolgálása jelenti, viszont az italon lehet a legtöbbet keresni. Egy-egy palack Whisky vagy bor ára az ötszörösére is felemelkedik náluk. A tán­cosnőknek a jó fizetés mellet még az az előnyük is megvan, hogy megmaradhatnak tisztességesnek. A partnert mindenki maga választhatja ki a megszédült palik közül. Az újságíró igen halk hangon megkérdezte a társa­dalomtól, hogy hol vannak a szülők, hogy tiltakozzanak a gyermeki lelkek megmérgezői ellen? Talán szervezni kellene egy olyan bizottságot, amely a lélekszennyeződés elleni harcot tűzné a szászlójára. Azt csak joggal lehet remélni, hogy az épeszű szülők csatlakoznának hozzá?! — nem egy magyar könyvvel — mai napig a bécsi Nationalbibliothek értékei között foglal helyet. Zsámboky több mint ötven tudós kiadványa mellett versivel is nagy tekintélyre tett szert. Embléma: ma ez a szó „jelvény, jelképes rajz” értelemben használatos, akkoriban egy érdekes, valamilyen ábrához kapcsoló­dó költői műfajt jelentett. A vers rejtett utalásokat tartalmazó, felirattal is ellátott képhez kapcsolódott, annak megértéséhez nyújtott kulcsot, s vonta le belőle a tanúságot. Megteremtője Andrea Aliciati olasz jogtudós, akinek emblémás könyve 1522-ben jelent meg. A népszerűvé vált műfaj az olasz földre érkező Zsámbokynak is megtetszett, s nagyszerű verskézsé­gével hozzáfogott, hogy e divatos forma révén csillogtassa meg az antikvitásban és a latin nyelvben való jártasságát. Az 1564-ben megjelent könyv rövid idő alatt hat kiadást ért meg, s szerzőjét egyszerre a műfaj legtehetségesebb művelői között emlegette a tudós világ. Azouigol fordítást Shakespeare is kedvvel forgatgatta. s a múlt század végén Henry Green számos esetben kimutatta Zsámboky emblémáinak hatását a nagy drámairó műveiben. Green eredményeit ismertetve joggal állapította meg Dézsi Lajos: „Kétségtelen, hogy habár Shakespeare a magyarokról oly kevéssé vett is tudomást, de azért magyar szellem is hozzájárult az ő rendkívüli szelleme gazdagításához.” Székely-Molnár Imre Kelecsényi Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom